Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-25 / 198. szám
L979- augusztus 25.. wnmbal Szobrok Mezőková A Kövér énekesnő és a tárlatlátogatók Fotó: Rózsa Lajos Szeptember 17—22.: Képzőművészeti világhét Herczeg Klára Munkácsy- díjas szobrászművész kiállítása Mezőkovácsházán, a művelődési központban első ilyen tárlat a községben. A művész Hunyadi-mellszobra a gimnázium parkját díszíti, s ez a kötődés elég volt ahhoz, hogy a közművelődés helyi irányítói-szervezői felkérjék: mutatná be gyűjteményes kiállítását Mezőkovácsházán is. Herczeg Klára örömmel mondott igent a kérésre, és így történhetett, hogy augusztus 20-án megnyitották a tárlatot, melyet azóta mintegy félezren láttak már. ♦ Járva a kiállítást, megáll- va-elidőzve a szobrok, plakettek előtt, tévedhetetlenül világos előttünk, hogy Herczeg Klára, aki egykor Kis- faludi Strobl Zsigmond növendéke volt: elkötelezett művész. Szép, tiszta realizmussal közeledik a témához, melyet a maga sajátos nyelvén, eszközeivel akar elmondani, elődjeinek vallja a nagy klasszikusokat, és hittel bizonyítja, hogy az embert, a harmóniát keresi, és tiszta, nemes érzésekre, érzelmekre építi művészetét. Érdekes, hogy mennyire vonzódik a színház, az irodalom felé: plakettjein és egy-egy kisplasztikáján színházi pillanatokat, művészeket, irodalmi hősöket is megörökít, minden esetben az élmény sugárzó melegével árasztva el azt, aki időt szakít arra, hogy műveit mélyebben megismerje, azonosuljon azokkal. A Halhatatlan szerelmesek című plakettsorozata kiemelkedik ezen a kiállításon is, egyike-másika alig engedi tovább a látogatót. Herczeg Klára sokoldalú művész. Remek, míves kisplasztikái mellett nagyalakos szobrai, emlékművei is jelentősek. Itt láthatjuk például 1919 című,, tanácsköztársasági emlékművének kisalakú változatát, mely híven érezteti a közel 5 méter magas, Kecskeméten felállított emlékmű nőalakjának feszes lendületét, a jelképet, melyet mozdulatában, tekintetében és magasra emelt karjában őriz. Nagyon szép, nyugalmat árasztó és igaz szépségideáit teremtő szobrai közül meg kell említeni az Olvasó kislányt, a Faültetőt, a Támaszkodót. Hasonló hangulatokat kelt a már említett kisplasztikák közül a Kékmadár érzelmes lebegése, a Lány amphorá- val klasszikus időket újjáélő megfogalmazásával. A művész mestere a groteszk kifejezési módoknak is, öreg házaspárja és a nagy sikert aratott Kövér énekesnője kivételesen figyelemre méltó alkotások. Nagy nyeresége volt Mező- kovácsháza közművelődési, művelődési házát Huszonöt évvel ezelőtt kezdte meg működését az a kulturális létesítmény, amely ma a Békéscsabai Baromfi- feldolgozó Vállalat József Attila Művelődési Háza nevet viseli. A negyedszázad alatt sok tízezer, esetleg százezer ember fordulhatott meg a falak között. A jelenleg ezernél valamivel tpbb munkást foglalkoztató, a város jelentős üzemei között emlithető vállalat kulturális intézményének munkáját 1975 óta művelődési bizottság is segíti. A vállalat dolgozóin kívül a kerület lakói is gyakran vendégei a ház rendezvényeinek. A népművelésben ezt „területi jelleg”-nek nevezik. A gyakorlat sokkal egyszerűbb : az állami közművelődési intézményt teljesen nélkülöző, a megyeszékhely legnagyobb lélekszámú, javarészt munkásokból álló kerületében a téglagyári kultúrotthon mellett ez a Fürdőszobát építettünk. Mégpedig1 saját kivitelezésben. Szakkönyvből. E nagy művelet közben fájdalmas leckét kaptunk az ország ezzel kapcsolatos áruellátásának kiszámíthatatlan szeszélyeiről. Hol a pvc szennyvízelvezető cső tűnt el (teljes félévre), hol WC-tartályt nem lehetett kapni, de volt úgy, hogy néhány forintot érő apró alkatrészt. De minek siránkozzam? Némi szakmai segítséggel egy esztendő alatt elkészült a nagy mű. Az eseményt méltóképpen illett megünnepelni. A világot járt fiatal mester, aki feltette az i-re a pontot, néhány pohár friss készitésű gyümölcsbor után kérés nélkül mesélt. Csak mondta, mondta minden felháborodás nélkül. Munkahelyi közérzete, mindennapi élete állt történetei középpontjában. — Tudjátok, milyen gyümölcstermelő vidék volt a miénk, még ezelőtt 20 évvel? A magánkertek maradékait most tagosította a tsz. Nem mondom, időben, még decemberben értesítettek bennünket, de azóta sem történt semmi. A fák meg nem kérdeztek semmit, csak teremtek. Két nappal ezelőtt szól apósom, hogy szedjük meg a barackot. Kimentünk, két kassal haza is hoztunk. Másnap újból kimentünk, hát majd földhöz vert bennünket a látvány! Minden fa tövestül kirángatva... A fonyművészeti életének, hogy megrendezte Herczeg Klára kiállítását. Reméljük, a sor folytatódik. művelődési ház biztosít lehetősége szerint szórakozási, művelődési alkalmakat. A ház klubjait és szakköreit a vállalat dolgozói látogatják. Közülük a legtartalmasabb eredményeket az üzem 22 szocialista brigádját összefogó klub, a nyugdíjasok klubja tudja felmutatni. A vállalat nődolgozói körében igen népszerű a kézimunkaszakkör. A kerület lakói — elsősorban a fiatalok — is látogatják az intézmény színvonalas művészeti rendezvényeit, különösen az irodalmi jellegűeket. író-olvasó találkozókat, megemlékező esteket, egy-egy művész előadói estjét rendezték meg az idei évben is. Hasonló népszerű- ségűek a pop- és beatkon- certek. Ezek városi szintű rendezvényeknek is nevez- hetőek, hiszen más közművelődési intézmény nemigen vállalkozik hasonlók ilyen irányú megszervezésére. nyadó levelek közt meg ott a temérdek gyümölcs. Hát ez az, amit nem értek. Miért nem lehetett előre szólni, hogy szedjük le? Pont most, mikor égig szöktek az árak! Na, de amit most mondok, azon magam sem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek. Tudjátok, szeretem a szakmám. Nem ijedek meg a melótól sem. Már vagy két hete untam magam, nem volt mit csinálni. Ronda érzés... Arra azért mindig vigyáztam, ha átmegyek a tsz udvarán, siessek feltűnően. Mondtam is az asszonynak, bemegyek az elnökhöz, és szólok, adjanak valami munkát. Aztán másnap éppen termelési tanácskozás volt, szidta az elnök az embereket, hogy ez is lóg, az is. Húztam a nyakam, de gondoltam, felszólalok, lesz, ami lesz. Egyszer csak hallom a nevem. Hogy a Lacit azt nem kell bántani, van annak elég baja, mindig rohan. Azt sem tudtam, köpjek, vagy nyeljek. Hát ezek után már tényleg nem volt merszem szólni. Beszéd közben fogyott a bor, s bizony egyre cifrább történések követték egymást. Volt, amit még így is csak suttogva mert előadni. Még ki is nézett az ablakon, nem áll-e ott valaki. Azt hiszitek, folytatta, hogy aratáskor meggebednek a melótól a kombájnosok? Egy fenét. Még csak nem is éjszakázott egyik sem. Legalább is nálunk — tette hozzá igazsáSzeptember 17. és 22. között ötödik alkalommal rendezik meg a képzőművészeti világhét magyarországi eseménysorozatát. Az idei világhét mottójaként — a gyermekek nemzetközi éve jegyében — „A gyermek világa” jelmondatot választották. Országszerte számos településen rendeznek kiállításokat, a témával foglalkozó ankétokat, szakmai tanácskozásokat, játékos gyermekfoglalkozásokat, vetélkedőket és elsősorban az ünnepeltek — a gyermekek — részvételével közönség-művész találkozókat. A hazai események központi megnyitó ünnepségének színhelye a műcsarnok lesz, ahol szeptember 12-én délelőtt nyitják meg „A gyermek világa” című, nemzetközi viszonylatban is egyedülálló kiállítást, melynek résztvevői — a gyermekek és a művészek — társalkotóként mutatkoznak be. A központi megnyitó ünnepséggel csaknem egy időben Miskolcon, A baromfifeldolgozó vállalat művelődési háza — amelyet a szakszervezeti bizottság tart fent — szoros kapcsolatot épített ki a Pad- rah Lajos Általános Iskolával. A ház képzőművész szakköre is az iskolában, az egyik pedagógus vezetésével működik. Ezenkívül még több közös rendezvénye is volt a közművelődési és az oktatási intézménynek. A művelődési ház jelenlegi legnagyobb gondja az, hogy a rendelkezésre álló épület egy része nem alkalmas már a rendeltetésszerű használatra. A dohos, egykor lakásként szereplő helyiségek helyett hamarosan új otthonba költözik néhány szakkör és klub. A vállalat jelentős anyagi ráfordítással új épületszárnnyal bővítette ki az üzemi művelődés házát, amelyet hamarosan átadnak rendeltetésének. gosan. Délben jó komótosan elheverészgetnek, és sötétben már nem is igen hajtanak. Történt egyszer, hogy reggel három kombájnunk, szorosan egymás nyomában haladva, ment aratni. Na, a falu határában megállította őket a rendőr. Elő az igazolványokat, mondta, de a mi fiaink közül egynek egyáltalán nem is volt jogsija, pedig már vagy öt éve arat, a többinél meg nem volt ott. Biztos tudjátok, hogy a kutya se szokta zaklatni őket aratás közben, mert csak az a fontos, hogy a gabona a magtárba kerüljön. No, szót szó követett, a fiúk leszálltak a kombájnról, s elmentek a közeli kocsmába „nézelődni” egy kicsit. Hát végül is én rohantam az elnökért, csináljon már valamit. Két órán belül újból „nyeregben” voltak, s irány a búzatábla! Szóval, így van ez. Nem panaszkodom, jó a keresetem, de dolgoztam én Pesten is, ott aztán nem adták ingyen a pénzt. Ha felvállaltunk egy munkát, csak úgy kaptuk meg a pénzünket, ha időben elkészültünk a melóval. Na nem, csak 80 százalékát kaptuk meg, de nem csak mi, hanem a művezető, meg a főmérnök is. Csipkedték magukat ők is, mi is. Persze a kényelmes munkába könnyű beleszokni. De a lógásba? Soha. Beesteledett. Ideje volt felavatni az új fürdőszobát, hát elbúcsúztunk a „mesélős” kedvű mestertől. 4 B. S. E. a városi könyvtárban nyílik kiállítás „A gyermekkönyv nemzetközi nyelve, a grafika” című pályázat anyagából. Másnap ugyanitt az Ifjúsági Könyvkiadó szervezésében tartanak szakmai tanácskozást a gyermek- könyv-illusztrációkról. Ezen a téma újszerű lehetőségeit vitatják meg a pályázat résztvevői. Kiskunhalason a KISZ KB, az úttörőszövetség és a Diafilmgyártó Vállalat közös diafilmpályáza- tának anyagából nyílik kiállítás, amelyet szintén egynapos szakmai tanácskozás követ. Pécsett a belső építészek és az ipari formatervezők rendeznek be ideális mintaóvodát, -bölcsődét és iskolai tantermet, Cegléden „Gyermekvilág” Címmel, meghívott művészek játszótéri és városdíszítő faplasztikáiból nyílik kiállítás. Az ország több más településén gyermekrajz-verse- nyekkel és -kiállításokkal kapcsolódnak az idei világhét programjához. A Televízióból jelentjük... Mesélő városok Itáliában A filmgyárban római történeteket forgatnak, a Mesélő városok című sorozat legfrissebb epizódjai ezúttal Itáliában játszódnak. Málnay Levente rendező Czabarka György operatőrrel egy keserű szájízzel fo- gantatott Dino Buzatti-no- vellát vesz tv-filmre. A Hét emelet hőse, Corte úr, fehér kórházi ágyon fekszik, egy elegáns szanatóriumban, ahol a betegeket állapotuknak megfelelően, emeletenként osztályozzák. A hős, mármint Mensáros László, azaz Giuseppe, a kisember sajátos kálváriáját járja végig e különös elrendezésű egészségügyi szanatóriumban, ahol a felső emeletről lefelé haladva emeletről emeletre nő a betegek baja, romlik egészségi állapotuk. S jaj, aki a legalsó szintet is eléri netán, mert onnan már csak kifelé, vagyis a temetőbe visz az út. Nos, e nem mindennapi hierarchiában különös kalandokat él át Corte, a mindenkinek és mindeneknek kiszolgáltatott beteg, aki — akárcsak egy lejtőre tévedt golyóbis — szigorúan, bár állapotától, betegségétől teljesen függetlenül, egyre lejjebb tart. Hogy miért? Nos, az indokok egészen sajátságosak. Ezio d’Erico novellájának forgatásakor a műterem parkká alakul, amelynek közepén egy furcsa külsejű fa alatt pad helyezkedik el, amelyre a sors egy bámul- dozó fiatalembert küld, Ba- lázsovits Lajos személyében. Sajátos iróniája az életnek, hogy bár főszereplő fiatalemberünket egyáltalán nem izgatja, nem érdekli senki és semmi, mégis mindenki hozzájárul, akár egy panaszfalhoz. A kispadon neki tesz vallomást az öreg anarchista, az éjjeli bakter gügye leánya, a férj után haj- kurászó hölgy, a vak ember, a munkanélküli, az utcanő. Lidércesek e vallomások. A harmadik novella a kényes szituációról számol be Dario Fo írásában. Adva a házasságtörő férj, Tordy Géza, aki váratlanul beállító feleségének az imént elcsípett betörőt használja alibinek: szeretőjét a betörő feleségeként mutatja be. Csakhogy a komédia teljességéhez szükséges még a betörő igazi felesége, valamint a férj, a tettenért férj feleségének szeretője is. Így hát mindenki helyére kerül ebben a tipikus, vérbő olasz novellában. Számaim Béla MOZI Rosszemberek Mostanra jutott el a megye filmszínházaiba Szomjas György reridezű újabb filmje, a Rosszemberek. Első premierje óta alaposan és módszeresen vágja le a kritika, olyannyira,' hogy a néző, ha elolvas ezekből egyet, nem valószínű, hogy elmegy a filmhét, hogy valóságosan is nézője legyen. Hát még, ha többet elolvasunk, melyek nem egyike a vállveregető gúnyolódásig is eljut, miközben megdönthetetlennek látszó tanulságokat írnak Szomjas filmje és a nyugati wes- ternek közötti rokonságról, melyben a magyar film a csetlő-botló, buta kis unoka- öcsiké szerepét tölti be. Ügy is fogalmazhatnám, hogy a westernutánzónak kikiáltott rendező utánoz ugyan, csak rosszul, üresen, tartalmatlanul. Persze, tartalmat a nagyra becsült nyugati példákban ritkán lehet találni, de úgy látszik, ez a kritizá- lókat nem zavarja különösebben. Ilyen előzmények után ültem be a moziba, megnézni a Rosszembereket. Amikor aztán vége lett a filmnek, furcsán gondoltam az olvasottakra. Nem mintha nem lett volna imitt-amott némi igazuk, de ennyire nem észrevenni azt a törekvést, azt a célt, amit Szomjas György elérni ákar — több mint szűkkeblűség. Először is letagadhatatlan, hogy sajátos, egyéni atmoszférát képes teremteni a rendező, és ebben a színészeken kívül Halász Mihály operatőr is értő segítőtársa. Tényleg akad néhány vitatható, vagy inkább felesleges pillanata; van benne egy-két mesterkélt, kiagyalt megoldás, de az egészre nem ez a jellemző. Sőt, inkább az, hogy ritka érzékkel adja vissza a kor társadalmi sza- kadékainak hátborzongató mélységeit, azt a bonyolult belső világot, melyet annak az egykori társadalomnak legkülönbözőbb tagjai hordoztak. Ereznünk kell, hogy ez a történet csak akkor játszódhatott, mozgatóerői csak akkor alakultak, formálódtak olyanná, amilyenekké lettek. A továbbiakban: sajnos, igaz az a kifogás, hogy ennek a filmnek nincs igazi főhőse, anélkül pedig nem megy a dolog. Egyszer ott van a Gelencsér Jóska, aztán előtérbe lép Soromfai Jóska, az alvezér, de akár Hegyessy főbíró is lehetne főhős. Még Kati, Soromfai felesége is, aki szívesen fekszik le Gelencsérrel meg a hites urával, hogy a végén ez utóbbit lője le, mert „egész életében spion maradna”. Egyszóval: kár, hogy nem hegyezték ki valamerre ezt az egész, kalandos, és sokban hiteles dokumentumokra épülő történetet, hogy igazán sodró, és feszült lehessen. Hogy ennék ellenére is jelen van bizonyos feszültség jelenetről jelenetre, csak aláhúzza az előbbi hiányérzetet, és azt is példázza. hogyan lehetne sokkal jobb film a Rosszemberek. Mert minden lekicsinylő kritika ellenére állítom: jó filmet csinált Szomjas György, csak éppen nem varrta minden gombját a helyére, ahogy a Jiéha figyelmetlen szabóról mondják. Végül, hogy westernután- zat volna? Ha mert ebben is lovagolnak, és lőnek, meg tömegverekedések, gyilkolások tarkítják a sztorit, ám legyen. De azt mondani, hogy „western magyar módra”, játék a szavakkal. És nem is igaz. Sass Ervin (sass) Bővítik a békéscsabai baromfifeldolgozó Fürdőszobaavató
