Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-24 / 197. szám
-------------------------------------------lEHiUJl-fiTd Emberségből példát... ■L97,9. SÍ,. Báatgk a Társadalmi összefogás a battonyai gimnáziumért Battonyán, a gimnázium és szakközépiskola régi épülete még az 1913-as esztendőben épült. Azóta, nem is került sor jelentős felújítására. Pedig az ablakok, ajtók alaposan elavultak, s a tél hidegén nem sokat segítettek a 20—30 éves, elöregedett szén- tüzelésű kályhák. Egyre sürgetőbbé vált tehát az épület általános korszerűsítése. A megyei tanács pénzügyi osztálya a munkálatokra 1,5 millió forintos támogatást adott. Még ez év januárjában hozzá is kezdtek a nagy munkához. Elkészült az új igazgatói iroda, s a helyi asztalosipari szövetkezet pedig hozzálátott a speciális méretű nyílászárók elkészítéséhez, majd tavasszal megindult a nagy munka. Az ablakok beépítésére . a battonyai Május 1. Termelőszövetkezet építőbrigádja vállalkozott. De nekiláttak a teljes tetőcseréhez, a gázfűtés beszereléséhez, s a külső falak rendbehozásához is. Az iskola vezetői sajnos, bonyolító híján,, maguk látták és látják el most is az anyag- beszerzéssel és munkaszerveOtthon — Fiacskám, tudod, hogy holnap fel kell adni a mama csomagját? — Szívem, mikor felejtettem én el valamit? — Te? Természetesen soha... — Na, ugye? — De azért mondhatok valamit? — Persze, persze... — Se papír, se madzag itthon. — Azt akarod mondani, hogy hozzak én a papírboltból? — Te jössz el előtte ... Papírboltban Óriási sokadalom: Ifjabb és idősebb gyermekes szülők veszik az iskolai holmikat. Hosszú sor kígyózik a pénztár mögött. Szinte a boltot betöltik. Hol is van az a csomagolópapír? Se itt... se ott... na végreDe spárga zéssel járó feladatokat. Szerencsére nem maradtak magukra! S hogy mennyire nem, azt az iskola igazgató- helyettese, Veres Zoltán mondja el. — Már az előzetes tervezésekkor is tudtuk, hogy a rendelkezésünkre álló felújítási keret nem lesz elegendő a munkák elvégeztetésére. Felkerestük a Dél-Alföldi Fotó: Gál Edit Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat szegedi főnökségét, akik megbízást adtak orosházi ki- rendeltségüknek a két iskolaépületünk gázfűtésének szeBékéscsabán, a baromfifeldolgozó József Attila Művelődési Házában a vállalat Gagarin Szocialista Brigádja, a művelődési házzal közösen, hobbikiállítást rendezett. Vállalkozásukkal a dolgozók szabad idős tevékenységéből kívántak ízelítőt adni abban a reményben, hogy a látottak újabb ötletekkel gazdagíthatják a látogatókat. nincs a közelében sem. Hová tudták úgy eldugni? — Kedves kisasszony, merre a madzag? — Madzag? — Igen, igen. A papírt már megtaláltam. Ez hol van? — Sehol. — Hogy-hogy? Miért hagyták kifogyni? — Nem fogyott ki. — Hanem? — Nincs. Nem tartunk. — De hiszen máskor mindig volt... És itt a papír mellett. — Az régen lehetett. Én már három éve itt vagyok, de még, nem láttam. — Hát ez jó vicc! Megmondaná legalább, hova menjek? — Csakis a faáruboltba. Faáruboltban Itt is nagy a zsúfoltság, alig lehet a néptől a polcokat látni. Madzag... madzag ..., ugyan merre? relési munkáira. S a segítség, amit tőlük kaptunk, bennünket is meglepett. Az általuk végzett egymillió forint értékű összmunkából 259 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Ezenkívül hatalmas segítséget jelentett, hogy a 70 darab gázkonvektort egyelőre bérbe kaptuk. A szakipari munkákat társadalmi munkában végeztékéi, pedig nem kis feladatról volt szó. Augusztus elejére be is fejezték vállalt feladatukat. Igaz, cserébe nem sok mindent tudunk nyújtani, de van egy autóbuszunk, amit már eddig is igénybe vettek egy budapesti kirándulásra. Ez kérésükre, bármikor rendelkezésre áll. De mások is segítettek. A balassagyarmati Szondi György Szakmunkásképző Intézet 28 tanulója 17 ezer 280 forint értékű kőműves- és központi fűtés szerelő szakipari munkát végzett. Sőt, segítettek az új épület déli homlokzatának felújításában is. Volt 8 szovjet katónaven- dégünk is, akik három héten át, több mint 16 ezer forint értékű munkát végeztek iskolánkban. Bár a társadalmi munkáról szóló összesítésünk három héttel ezelőtt készült, s akkor 520 ezer forint értéket tett ki, azóta már ez jelentősen emelkedett. Az iskola 310 tanulójából átlagban 35 órás társadalmi munkát végzett szinte mindenki, ami a pedagógusok és a dolgozók munkájával együtt több mint százezer forintos segítséget jelent. Ránk vár még a törmelék eltakarítása, az ablakok tisztítása, s az utcafront parkosítása is. A munkák még javában folynak. A mezőkovácsházi Generál munkásai éppen most végzik a tetőszerkezet teljes felújítását. Az iskola folyosóinak rolplast burkolása is elkészült már. A tanítást szeptember 3-án mi is megkezdjük. De a felújítási munkák ezalatt is tovább folynak. Tudjuk, sok munka vár még ránk. De az iskolánkért érdemes! B. Sajti Emese A szigorú zsűri által elbírált munkák közül a legszínvonalasabbakat az augusztus 19-i megnyitón jutalmazták is. A kiállításon kézimunkák, fonott és faragott tárgyak, régiségekből álló gyűjtemények, bélyegek, rajzok és egyéb érdekességek láthatók. Az ötletes kiállítás a művelődési ház emeleti helyiségében délután 2-től 5 óráig tekinthető meg. — Kérem, hol találom a spárgát? — A végén, a sarokban. Kisebb és nagyobb gombolyag. Huszonkettő és negyvennégy. Vékony és nem sokkal vastagabb. Mire kell? — Csomagolni. Jó vastag, vagy tíz méter. — Kimérve nincs, de ha csomagolni kell, nem biztos, hogy ez jó lesz. Kár is lenne az egészet megvenni. — Most mit csináljak? — Sajnos, ez van, és csak így. — Uram, ha nagyon szépen megkérem, segítene rajtam? Nekem használt madzag is megteszi. Olyan, ami a csomagokról lekerül... — Tessék várni. Térül-fordul az öreg kereskedő — mert ő még az — és hogy, hogynem, hoz egy nagy gubanc spárgát mosolyogva — Jó lesz? — Dé még mennyire! — Akkor tessék. — Köszönöm, köszönöm. Békéscsaba, Kinizsi út 12. A hosszú folyosó legelején, botját térdén nyugtatva éppen újságot olvas Liker Károly. Az ismerős arcok láttán lassan elmosolyodik. Pedig ritkán, nagyon ritkán mosolyog. Beteg, megtört ember. S még csak 64 éves! Egyedül él. A sors az utóbbi években kemény próbára tette. Meghalt szeretett felesége, s e nehezen viselhető lelki fájdalmat keserves testi gyötrelmek tetézték. Jöttünkre a szék támlájába kapaszkodva nehézkesen feláll, majd kedvesen a lakásába invitál bennünket. A kinti forróság után az öreg, vizes falakból áradó hideg a csontunkig hatol. Mégis, aggódó tekintetét kerülve, udvariasan szabadkozunk: — Dehogy fázunk, éppen jól esik egy kis hűs. Nehezen indul meg a beszélgetés. Hiába. Olyan dolgok kerülnek ■ most szóba, amit magában számtalanszor, de idegen előtt ritkán mond ki az ember. Kísérőim, a Károly bácsit szeretettel gondozó fiatalok, a Körösvidéki Cipész Szövetkezet RISZ-esei sietnek segítségemre. Meleg otthont varázsoltak A temperamentumos KISZ- titkár, Griecs Jánosné fog hozza, hogy röviden elmesélje, hogyan is siettek Károly bácsi segítségére fél esztendővel ezelőtt, akkor, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. A „jótékonykodók” nem ritkán fensőbbséges, magamutogató felhangja nélkül, természetes egyszerűséggel beszél. — Négy évvel ezelőtt még a szövetkezetben dolgozott Károly bácsi. Nem is akárhogyan! Több kitüntetése is ezt bizonyítja. Ismertük őt. Aztán hallottuk, eltört a lába, egyáltalán nem tud mozogni. Híre ment, hogy elfekvőbe viszik, mert nincs gondozója. Ezt nem akartuk. Megbeszéltük egymás között a dolgot, s elhatároztuk, pártfogásunkba vesszük. Hordtuk az ebédet, vizet vittünk, a fiúk fát vágtak, a lányok takarítottak, bevásároltak. Jól megosztottuk egymás között a munkát. Hetvennyolc őszétől úgy ez év márciusáig tartott a rendszeres segítség. De azóta is be-bekukkantunk — mosolyog Károly bácsira. Ebben a pillanatban toppan be lihegve Lőrinczi Magda, Károly bácsi „jobb keze”. Valamit odasúg neki, aztán otthonosan leül védence mellé a heverőre. A házigazda, még mindig nehezen oldódva, egy kis „melegítőért” indul, de mindnyájan elhárítjuk. Unszoljuk, mondja el maga fiatal segítői nem — Máskor is szívesen, ha éppen lesz. Otthon — Képzeld szívem, egész kálváriát jártam. Ahol a papír, ott nincs madzag. Ahol a madzag ott -nincs papír. És aztán: madzagot csak gombolyagban árulnak, mikor még tíz méter is sok. — Úristen, nem vettél? — Eltaláltad. Nem vettem, hanem kaptam. Szí-ves-ség- ből... — Hála Istennek ... — Na nem éppen, hanem annak á kedves öreg kereskedőnek, aki nem engedett el üres kézzel. — Valamit nem értek ... — Éspedig? — Nem furcsa, hogy ahol a papír, ott nincs "spárga, ahol a spárga, ott meg papírt nem árulnak? Micsoda dolog ez, csak úgy járkáltat- ni az embert... Nem praktikusabb lenne, ha együtt árulnák? És méterre is? Egy boltban megvenni annyit, amennyi kell. Nem ez az egyszerű megoldás? — Dehogynem. A józan parasztész szerint... Vass Márta mindennapi helytállásának történetét. — Ma egy éve — kivár egy kicsit, majd folytatja — igen, pont' egy esztendeje tört el a lábam. Baj volt, nagy baj. A másik úgyis fájós, paralízises. Kijöttem a kórházból és felfogadtam egy asszonyt. Aztán jötték az Icukáék, és mondták, segítenek ők nekem. Mindent megcsináltak, ami csak elképzelhető. Magdika takarított, ma is gyakran megteszi, bevásárol, hordja a ruhát a patyolatba. Még vasárnaponként is hozott valaki mindig ebédet.* Aztán a karácsony! — futtatja végig tekintetét a falon függő családi képeken. — Igazi meleg otthont varázsoltak körém. Mert tudja, a karácsony a legrettenetesebb. Hat és fél esztendeje halt meg a feleségem. Nagyon jó asszony volt. Azóta mindig félek a karácsonyoktól. Nagyon elesettnek érzem magam. Most karácsonykor jöttek a gyerekek, főztek, takarítottak, még karácsonyfát is állítottak. Nagyon szép volt... Január elején aztán már fel tudtam kelni. Azóta eljárogatok az öregek napközijébe, nincs messze. Kártyázunk, beszélgetünk, meg ott is ebédelek. — Na, és mi van a kismotorral? — kottyant közbe Magdika, huncutul kacsintva a »többiekre. Vizes falak — Hát, nagyon szeretek a levegőn lenni. Nem is csoda — bök botja végével a fal derékmagasságig érő vizes foltjaira. Nagyon rossz ez a nedves, hideg, most nyáron még csak elmegy, de télen rettenetes. Éppen a mi rozoga házunkig tartott a szanálás. Pechem volt! Másik lakást kapni meg szinte lehetetlen. Négy évvel ezelőtt kérvényt adtam be cserére, de csúnyán bántak velem. Ezen, az ott levő fiatalok rövid szócsatát vívták. Pintér József különösen hangosan kontrázott, hiszen éppen a napokban ugrott bele fülig eladósodva egy ház megvásárlásába. Észak-Guatemala sűrű dzsungeljében, a legközelebbi falutól kétnapi járásra három hatalmas, közel 60 méter magas mesterséges domb magaslik a környező fák fölött. A dombokat növényzet borította primitív úthálózat köti össze a környező mocsárban található kisebb dombocskákkal. A bennszülöttek a helyet „megfigyelő- pont”-nak — El Mirador — nevezik, időről időre meg is dézsmálják a dombok rejtette kincseket. Az archeológusok nemrég kezdték meg kutatásaikat, s úgy tűnik, a leletek forradalmi fordulatot hoznak a prekolombiánus történelemben. Az egyik fcu— Jó volna egy hévízi beutaló, de a szövetkezet üdülője nagyon messze van a fürdőtől — folytatja vendéglátónk. — Nagyon fáj mind a két lábam — csap a térdeire ingerülten —, nem bírok én már mászkálni. — Ne tessék annyit dohányozni! — szól közbe szelíden Magdi. — Á, nem szívok már olyan sokat. Tudja — fordul felém —, most júniusban gyomorfekéllyel operáltak. Nem volna szabad egy szálat sem szívni! — s közben míg mondja, nyugtalanul szippant egyet cigarettájából. Mese az inasévekről — És miről beszélgetnek Károly bácsiék, ha így ösz- szejönnek, mint most? — fordítok a beszéd fonalán. — Hát, a régi inasévekről — csillan fel a szeme. — Nagyon érdekli őket. Mese ez már nekik. Akkoriban a cipészműhelyben aludtunk, ahol még a kannában is ben- nefagyott a víz. Aztán meg úgy ébresztettek hajnalban, hogy a mester az ajtóból hozzámvágta az első, keze ügyébe eső kaptafát. De, kinek panaszkodjak? Félárva gyerek voltam én ... Hordtam esténként az egész utcának a vizet, amiért kaptam két pengőt. Ruhára gyűjtöttem, pedig az egyezségben az is benne volt, hogy nemcsak etetnek, de ruháznak is. Mikor a mester megtudta, hogy gyűjtött pénzem van, elvette. Hiába mondtam, hogy ruhára kéne, erre ő nagy gúnyosan azt felelte: — Az lesz belőle, fiam. Csak a hátadra! — De a mai fiatalok már azt sem tudják, mit kezdjenek magukkal — legyint. — Nagy erejükben a szobrokat döntögetik a Körös-parton. Pedig tudnám én, mire fordítsák az erejüket! Szerencsére, derül fel egy kicsit az arca, másmilyen fiatalok is vannak. Ilyenek, mint az én patronálóim! B. Sajti Emese Fotó: Gál Edit tató szerint talán most találták meg az új világ első igazi települését. Ez az óvi- lág építészetének egyik legnagyobb lelőhelye. El Mirador Tikal városától, a VIII. századbeli maya civilizáció központjától 80 mérföldre északra fekszik. Az El Mirador-i három legnagyobb mesterséges domb kb. 1000 m alapkerületű piramist rejt, vagyis hatszor nagyobbakat, mint a tikali piramisok. Az archeológusok szerint El Miradomak fénykorában 40 000—80 000 lakosa volt, azaz kétszer annyi, mint Tikal lakosainak száma. A Generál Ipari Szövetkezet dolgozói a tetőcsere vége felé járnak Fő az egyszerűség és a praktikum Bonyodalom és megoldás négy jelenetben Hobbikiállítás Békéscsabán Régészet és kultúra
