Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-22 / 195. szám
NÉPÚJSÁG 1979. augusztus 22.. szerda Párizsi levél... A közelmúltban lapunk hasábjain beszámoltunk arról, hogy megyénk szülötte, Ruzicskay György Munká- csy-díjas érdemes művész, a nemzetközi Grand Prix (nagydíj) birtokosa meghívást kapott Párizsba. Egy nemzetközi bizottság döntése alapján három hónapot tölthet a művészek városában, műtermes lakásban, ahol gond nélkül alkothat. A mester — aki korábban már hosszú időt töltött feleségével Párizsban —, most levélben kereste fel szerkesztőségünket, s beszámolt arról, hogy milyen gyönyörű környezetben él és alkot. „ ... Megérkeztünk ismét szeretett városunkba, Párizsba — írja többek között. — Minden megváltozott, mégis minden a régi. Számunkra ami-új: most nem a Montparnasson lakunk, mint korábban, hanem az ún. művészek városában. Egy csodálatosan szép, ötemeletes épület, a Notre Dame közelében, a Szajna-parton. A lakások folyosókról nyílnak, s minden ajtóra rá van írva arany betűkkel, hogy melyik ország, illetve város alapítványa. Van itt Tunisztól Sydneyig, Berlinig számos név. A mi ajtónkon az áll: „Vilié de Páris”. Tehát mi mindenképp Párizs vendégszeretetét élvezzük. A lakosztályhoz tartozik egy tágas műterem, hálószoba, fürdőszoba, és egy jól felszerelt ultramodern konyha. A Szajnára három hatalmas ablak nyílik. Leírni nem lehet, hogy milyen csodálatosan szép környezetben élünk, ihletet ad az alkotásra. A műteremben nagy festőállvány várt, mindjárt felszereltem az első kartont és elkezdtem újra festeni Párizsban. A művészek „palotájában” én és a feleségem képviseljük Magyarországot. De mivel sokat éltünk itt korábban is, sok a kedves jó barát. Hívnak bennünket találkozóra. Legszívesebben a Montparnassra megyünk, ahol csupa szín és fény minden, mintha a világ szépsége adna itt egymásnak randevút. Fiatalok, öregek, nők és férfiak sétálnak itt, be-be térnek a nevezetes Coupole, Rotonde, Dome és más kávéházba, ahol mindig híres festők, írók, költők, politikusok vitatkoztak és vitatkoznak ma is a világ és Párizs gondjairól, örömeiről. Sokat éltem itt, ezért egy kicsit „haza” jöttem, de igyekszem majd vissza igazi hazámba, Szarvasra, hogy az őszi kulturális nagy rendezvényeken személyesen részt vehessek, Addig is nagyon sok szeretettel üdvözlöm a Békés megyei Népújság minden kedves íróját és olvasóját... Ruzicskay György” Kiútkeresés Szeghalmon Tsz-székházból bölcsőde? Szeghalmon, a nagyközségi tanács vezetőinek ügyfél- forgalmát 45 százalékban a gyermekintézményekbe történő felvételek adják. Sokszor a szülők, kérésük megoldhatatlansága miatt, keserű szívvel kénytelenek távozni. Különösen így van ez az óvodai és bölcsődei felvételek esetén. De mi is okozta a nagyközségre hirtelen rázúduló felvételi gondokat? A választ a nagyközségi tanács elnökénél, Kozák Sándornál kerestük. — Az elmúlt év végén 115 OTP-lakást adtunk át. Hamarosan újabb 80-at. Egyre nagyobb vonzerőt gyakorol Szeghalom nagyközség a környező kisebb településekre. Természetesen ez a rohamos fejlődés — ami egyben öröm is — magával hozta az oktatási intézményekben és a bölcsődékben jelentkező gondokat. Hogy csak a nagyobbakat említsem: tavaly, több mint 60 gyerek maradt ki az általános iskolai napköziből. Bár igyekeztünk rajtuk segíteni azzal is, hogy működtettünk egy kétórás felügyelettel összekapcsolt álNemzetiségi fesztivál Tatán A 17. országos nemzetiségi fesztivál vasárnap Tatán, a város főutcáján rendezett színpompás felvonulással folytatódott. Ezen a napon kitüntetéseket adtak át a korábbi nemzetiségi fesztiválokon legjobban szereplő táncegyütteseknek és szólistáknak. A nemzetiségi szövetségek képviselői emlékfát ültettek el a tatai szabadtéri színpad melletti parkban, majd a részt vevő tíz együttes háromórás gálaműsoron mutatkozott be. A rendező szervek az est bevételét az ENSZ gyermekalapjának javára ajánlották fel. talános iskolai menzát. Sajnos a váltótanításról az új iskola felépítéséig nem mondhatunk le. Alaposan túlterhelt a napközis konyha is. Ezen is próbáltunk segíteni. Elképzeléseink reméljük, hamarosan megvalósulnak, s az új, Petőfi úti óvodában biztosíthatjuk majd a nagyközség 5 óvodájának konyhai ellátását. Van egy idényóvodai csoportunk is, amelynek működtetéséhez 3 ezer forint értékű térítést kapunk a vállalatoktól. Igaz, augusztus 31-ig terveztük a csoport működtetését, de a megnövekedett igények miatt megpróbálkozunk a határidő december 31-ig történő meg- toldásával. Ezt a csoportot a Rákóczi Tsz volt székházában tudtuk elhelyezni. Ezt a székházat 1 millió 300 ezer forintért vásároltuk meg, s tervezzük az átalakítását is. Szeghalmon mindössze egy 80 személyes bölcsőde van. Az igény ennek sokszorosa. Ebben az ötéves tervben szerettük volna a bölcsődei helyeket bővíteni, de saját erőből nem ment. Az a határozott elképzelésünk, hogy az előbb említett termelőszövetkezeti székházat alakítjuk át bölcsődévé. Számításaink szerint 60 kisgyermek fogadására lenne alkalmas. Ennek egyik akadálya, hogy ez az elgondolásunk már „terven felül” jött. A megyei tervben mint fejlesztés, természetesen nem is szerepelhetett. S hiába .épülne fel az új bölcsőde, a működtetési költségeket mi, saját erőből nem tudnánk fedezni. Vállalataink pedig a megszilárdítás útján vannak, s nem lehet erőn felüli adakozásra kényszeríteni őket. Hiszen csak nemrég áldoztak több mint 2 millió forintot az új óvoda építésére! Előzetesen felmértük, hogy az új bölcsőde fenntartására évente több mint 2 millió forintra lenne szükség. Ennek ismeretében kalandorság volna ebben az ötéves tervben mégis kierőszakolni a bölcsőde beindítását. Mindenesetre állandóan keressük a jelenlegi szorongató helyzetünkből a kivezető utat. B. S. E. Munka, ismerkedés, barátság Nemzetközi társaság — nemzetközi nyelv Fotó: Gál Edit Hány tolmács kell, ha tíz ország fiaival — egyet, a magunkét leszámítva — beszélni akar az ember? Egy-két idegen nyelv birtokában is legalább hét. Mégis csak egyetlen egyre volt szükség, hogy a Békéscsabai Konzervgyárban dolgozó külföldi fiatalokkal megértsük egymást. Mert az a nyelv, amelyet mindenki tudott, beleértve a magyar csoportot is: az eszperantó. Azt is mondhatnánk, hogy ennek a speciális építőtábornak ez a hivatalos nyelve. Ki jobban, ki gyöngébben beszéli, s a tábor egyik célja éppen az, hogy alkalmat adjon az állandó gyakorlásra. — Másként hogy is értenénk.meg egymást — mondja önkéntes tolmácsom, Károly Zsuzsa tatabányai tanítónő, a 170 fiatalból álló 9 munkacsapat egyik vezetője. — Minden brigád élén viszont magyarok vannak, hogy a gyárral szükséges kapcsolatot biztosítsuk. Magyar esz- perantisták, tábortagok. A legszorgalmasabbak Hosszú sorokban folyik a paprikapucolás. Ügyes kezek csumáznak. Az egyik sor közepén mosolygós lánycsapat. Eddig még ők érték el a legjobb eredményt. Lengyelek. Három kislánnyal szóba elegyedünk. Krakkóból jöttek, másodéves orvostanhallgatók. — Meddig tanulták az eszperantót? — Csak négy hónapig •— feleli Barbara Robak — és éppen azért jöttünk, hogy sokat gyakoroljunk. — Meg azért is — folytatja Anna Knypl — mert még egyikünk sem járt Magyar- országon. A szakmai gyakorlatot otthon már befejeztük, Szórakozhatunk. — De hiszen most is dolgoznak? — Persze, de minden este programról gondoskodnak. Volt ismerkedési est, aztán egy fórum a tíz ország ifjúsági mozgalmáról meg ének és zene. És a többiekkel beszélgetni is szórakozás — szögezi le Marianna Bzlenek. Barbara még hozzáfűzi, főleg azért jöttek, mert barátokat akarnak szerezni, akikkel majd leveleznek. Hiába világnyelv a spanyol.. .Szó szerint ezt mondja Jesus Montagut, a 26 éves spanyolországi tanár, amikor azt említem neki, hogy az angol és az orosz mellett a spanyolt beszélik hatalmas területen. — Ha a szomszédba szeretnék menni, az francia. Egy kicsit arrébb a brit szigetország. De a németekkel, szlá- vokkal is csak a nemzetközi nyelven tudok társalogni. Hogy a spanyollal elboldoguljak, azért nem megyek Dél-Amerikába. A lengyel lányok Ő különben sem spanyol nemzetiségű, hanem katalán. Lleida, ahol él, százezres lakosú város Katalóniában. Az egyik magániskolában 10—14 éves lányoknak tanítja a katalán nyelvet. Volt már eszperantó építőtáborban az olaszoknál, ide azért jött, mert távol van tőlük, meg kíváncsi volt Kalocsay Kálmán országára. — Remélem itt is barátokat szerzek lengyel, holland és japán barátaim mellé, s akkor talán máskor is ellátogatok Magyarországra, melynek kultúráját eddig csak Kalocsay eszperantókönyveiből, irodalmi fordításaiból ismertem. Tízórai szünet Régen volt már a reggeli, amit a tábor hat órakor elfogyasztott. A zsíros kenyérrel teli nagy ruháskosarak hirtelen kiürültek, s kapós a paradicsom is. Falatozás közben Zsuzsával egy kicsit megállunk beszélgetni. Az ő csoportjában tizenhatan dolgoznak, bolgárok, lengyelek és magyarok. És egy angol fiú, aki tegnap belázasodott. Mindenki komolyan veszi a munkát, tudják, ha többet teljesítenek, több lesz a pénz is. Márpedig ettől függ, hogy két hét után mennyi ideig járhatják az országot, hány kirándulásra futja. Ezért dolgoznak vasárnap is, és a KISZ-normán felül még egy órát naponta. A csarnok végéből halknó- taszó hallik, jelzi, hogy elfogyott a harapnivaló, s folytatódik a paprikázás. Nem túl nehéz munka, főleg a lányok csinálják, de mivel nincsenek hozzászokva, sokuk csuklója bedagadt az állandó csumázó mozdulattól. De csuklószorítóval már köny- nyebben dolgoznak. A szovjet csoport felé vesz- szük az irányt. Ök értek ide legkésőbb — szibériaiak és taskentiek — vasárnap délelőtt, s a nagy út után minden pihenés nélkül munkához fogtak. S a legfegyelme- zettebben ők dolgoznak. Szerencsés utat A nyolcfős szovjet csoportból. hárman Üzbegisztán ból jöttek. Taskentiek. Előbb Moszkvába repültek, onnan pedig vonaton folytatták az utat idáig, de megőrizték a hatalmas sárgadinnyét, amit azért hoztak, hogy különleges ízét a magyarok is megkóstolhassák. Ketten a cso- magolóban dolgoznak: Euge- no Pereverfejlo és Eriko Zbo- rovski. Harminc körüliek, három, illetve egy gyermeket hagytak otthon, s természetesen a feleségüket. — Több mint tíz éve vagyunk barátok — mondja Eriko — mindketten egy helyen dolgozunk, a vízügyi kutató intézetben. A család is tartja a kapcsolatot, s az eszperantó még jobban összefűz bennünket. Talán azért, mert engem Eugeno tanított meg rá. Egy kicsit az asszonyok is beszélnek, a gyerekek még többet. Így aztán teljes az egyetértés. — A barátság ugyan a munkahelyről ered — folytatja a témát Eugeno —, de ez önmagában nem minden. A passzióink is hasonlóak. Egyik a nemzetközi nyelv, amit már Eriko említett, a másik pedig a kertészkedés. Igaz én dinnyékkel foglalkozom, ő meg a szobanövények mestere a szabad időben, de hát mindkettő mégiscsak kertészkedés. Aztán egyformán szeretünk olvasni, nagy könyvtárunk van, és ennyi közös érdeklődés elég egy életre. Ezért tartottunk most is össze. Eugenonak nem ismeretlen hazánk. A magyarországi üz- bég napokon volt itt a kulturális delegációval. Otthona Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetőségi tagja. Járt Budapesten és Dunaújvárosban és most újabb helyeket szeretne látni. Jól érzik magukat, pedig negyven fokos melegből csöppentek az itteni hidegbe, de most már javul az idő, no meg a munka is melegít. A társaság nagyon jó, mindenkivel megértik magukat, a sok új élmény közt ez a legnagyobb élvezet. Érdemes volt mesz- sziről idejönni, lesz miről beszámolni otthon a családnak. — Mit szóltak az asszonyok ehhez a távoli táborozáshoz? — Szerencsés utat kívántak. De azt is hozzátették: legközelebb már ők is jönnek. Vass Márta KÉPERNYŐ Népünnepély Augusztus 20-án ünnepelt az ország, ünnepelt a televízió is. A nap teljes programja ennek a jegyében zajlott le, s így a képernyő előtt, ülők sem maradtak ki a főbb eseményekből. A délelőtt különösen gazdag volt élőadásban: az Országház előtti tisztavatás megható perceit nemsokára a vízi- és légiparádé követte, s a barátságtalan időjárás sem tudta szépségüket csökkenteni. Kedves színfoltja volt még a délelőttnek a szegedi körzeti stúdió műsora, melyet a gyermekév jegyében készítettek. Ez már a majális, búcsú és vásár hangulatát hozta a szobákba a virágos körhinták, rétek, ligetek, a helyszín által. Tényleg Vi- rágfűzér volt, az, amit a cím ígért. A szép keret a sok látványossággal nem takarta el a produkciót, felnőttek, gyermekek verses, énekes jeleneteit, melyek mindegyikét a kisközönség nevető, csodálkozó, vagy éppen mélázó reagálása kísért. Napközben tovább folytatódott a gyermekek szórakoztatása. Nekik szólt a Zsebtévé adása, és a világsikert aratott Keménykalap és krumpliorr című tévéfilm ismétlése. A felnőttek sem jártak rosszul, ha újból megnézték. S ezzel már lassan közeledett az esti főattrakció, az Ünnep esti sokada- lom, melyre előzetesen így hívták fel a figyelmet. „A televízió sokszor közvetített már majálist, műsoros szabadtéri rendezvényt, ám fennállása óta először fordul elő, hogy augusztus 20-án saját maga rendez népünnepélyt. Az idén erre kerül sor, méghozzá több helyen: falun, városon és a fővárosban.” Maga az ötlet tényleg egyedülálló, hiszen öt helyen — az Erzsébet-híd- nál, Csepelen, az 1-es stúdióban, Pécsett és Mórahal- mon — pergett az önálló műsor, amelyből egy hatodik állt össze a képernyőn. Aki ezt nézte, egy színes ösz- szeállítást látott, mindenből egy keveset, igaz nagyon sokfélét és sok fajta műfajból. S ez megfelelt a célnak: mindenkit szórakoztatni ezen az estén, mindenki élvezhesse azt, amit szeret. Többféle népi tánc, Bergendy és az Omega együttes, örökzöld operettszámok, bábjáték és kabarétréfa, cirkusz és balett. A fanyar, sőt groteszk humorú Örkény, valamint a harmincas évek, de a jelen és a közelmúlt elmaradhatatlan ne- vettetője, Nóti Károly is, aki nélkül úgy látszik nemcsak szilveszter nincs, de augusztus 20-a sem. Akárcsak tűzijáték nélkül. Volt tehát minden, ami egy ilyen monstre műsorban elképzelhető, szokványos, és szerencsére az is, amire nem számított a néző. Az esti mese, a torna’és a híradó beépítése, beillesztése a programba. Remekül sikerült! A bájos Bóbita Iciri-piciri meséje; a tévétorna gyerekszereplőivel együtt testedző nép a téren, és a híradó szinte minden egyes kockája a hangulathoz illett. Az ópusztaszeri nagygyűlés a történelmet idézte, a Hídi vásár és a nemzetiségi gálaest pedig maga fölért egy népünnepéllyel, s az ilyenkor elmaradhatatlan szenzációt pedig a sajtókonferenciát rendező két világrekorder űrhajós jelentette. Vagyis, ha összegezzük a tévénapot, mint általában, most is kiderül, hogy a legérdekesebb élményt az élet adja. S az is bebizonyosodik, hogy nemcsak címet nehéz találni, mint elöljáróban Vértessy Sándor bekonferálta, legalább annyira nem könnyű maga a műsor összeállítása sem. De azért népünnepély volt ez, televíziós módra. V. M. Megjelent a Múzeumi Híradó A Békés megyei Múzeumbaráti Kör népes tábora a Múzeumi Híradó legutóbbi, 9. számában megfelelő terjedelmű publikációs lehetőséget kapott kutatásaik, eredményeik közlésére. A régészeti szekció munkáját prezentáló írások a 'fauniszti- ka (állatvilág-kutatás) tárgyköréből valók. Ugyanis a régészeti feltárások során előkerült puhatestűek vizsgálatával értékes régészeti következtetések is vonhatók le. A Kitekintés című rovatban figyelemre méltó írás olvasható az észt természet- tudományi múzeumban tett látogatásról, a természetvédelmi szekció tagjai pedig színes rövid írásokkal hallatnak magukról.
