Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-19 / 194. szám

A világ kenyere HIRDETÉS - REKLÁM - HIRDETÉS - REKLÁM MUNKIULKOLOM Vajon illik-e a kenyér ünne­pén emlékeztetni arra, hogy még mindig milliók éheznek, tíz- és tízezrek halnak éhen a földön? Akiktől megkér­deztem, először meglepődött, majd magabiztos természe­tességgel mondta: Persze, hogy illik, sőt nemcsak il­lik. .. Amikor arról faggat­tam ismerőseimet, hogy mit jelent számukra a kenyér, egyesek zavartan hallgattak, mások megmosolyogtak: Mi­nek erről kérdezősködni? Kenyér van bőven, és ez a lényeg! De mi lenne, ha nem volna? — kérdeztem tovább. A többség ekkor már inge­rülten válaszolt: Hát mi len­ne? Akkor is megélnénk... talán? Kapcsolatunk a kenyérrel — mióta az ember az elsőt megsütötte — változatlanul szoros. A mindennapi betevő falat ellentéte tudatunkban — akár átéltük már, akár nem — az éhezés. Borzalma­it az aranybamára sült, fosz­lós, még meleg újkenyér il­latának varázsában elképzel­ni is rossz. Az ember előbb ismerte meg az éhezés rémét, mint a kenyeret. Napi táplálékáért eleinte a természettel, majd Éhezők Zaire-ban az osztálytársadalom kiala­kulásától kezdve elnyomói­val viaskodott, s az emberi­ség eddigi története során .még sohasem volt képes tar­tósan száműzni ezt a ve­szélyt. A legtehetősebb Euró­pa és Észak-Amerika lakói­nak többsége is csak az utóbbi néhány évtizedben ju­tott el a „mindennapi ke­nyér” biztonságáig. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika or­szágaiban ma is legalább 500 millió ember tengődik az éhhalál küszöbén, a további majd’ egymilliárd nem jut elegendő táplálékhoz. Napjainkban a világ la­kosságának több mint a fele — 2,3 milliárd ember — él a legszegényebb országokban, 600 millió a kevésbé szegé­nyekben, s végül 1,1 milliárd azokban az államokban, ahol túl bőséges is a választék. A Világbank becslése szerint a század végére planétánknak mintegy hatmilliárd lakója lesz. Ami a szakembereket a leginkább aggasztja: a né­pességnövekedés azokban az országokban a legnagyobb, ahol már ma sem tudják ki­elégíteni az alapvető szük­ségleteket, ahol a gazdasági élet, az élelmiszertermelés a legelmaradottabb, az oktatá­si és egészségügyi színvonal a legalacsonyabb. Az éhség­övezet az Egyenlítő két ol­dalán húzódik — itt másfél milliárd ember él már je­lenleg is. Egy átlag amerikai, auszt­ráliai vagy észak-európai évi húsfogyasztása akár 30— 40 indiai lakos alapvető szük­ségletét fedezné egy eszten­dőre. Az emberi világ belső ellentmondásait jellemzi to­vábbá, hogy a fehérjeterme­lés — igaz, szűkösen — je­lenleg mindenki szükségle­tét fedezné, valójában azon­ban csak az állati fehérje több mint kétharmadát a föld lakóinak egyharmada fogyasztja el. A különböző felmérések, tanulmányok ta­nulsága szerint az utóbbi év­tizedekben tovább nőtt a szakadék a világ fejlett és fejletlen országai között: jó tíz esztendővel korábban még „csak” egymilliárd ember nem jutott hozzá a szükséges táplálékhoz, ma másfél mil­liárd. „Afrika, Ázsia és Latin- Amerika szegényei azért sze­gények, mert túl sok gyer­mekük van, csak keveset, vagy semmit sem tettek helyzetük javításáért, és ar­ra számítanak, hogy az Egye­sült Államok majd kihúzza őket a bajból”. Zbigniew Brzezinski, Carter amerikai elnök nemzetbiztonsági főta­nácsadójának szavai ezek — a cinizmus, amely belőlük sugárzik, megdöbbentő. An­nál is inkább az, mert az USA-t nem kis felelősség ter­heli az éhezők millióinak sor­sáért. Emlékezzünk csak a tömeges terménymegsemmi­sítésekre, a földek parlagon hagyására. Néhány éve, ami­kor a föld több pontján tö­megesen haltak éhen gyere­kek, felnőttek, több mint 60 millió hektár amerikai szán­tóföldet — Magyarország vetésterületének tizenkétsze­resét! — hagyták megműve- letlenül a nagygazdák, mert a vetés nem fizetődött volna ki. A Világélelmezési Tanács néhány éve a szegény or­szágok fokozott támogatásá­ra szólította fel a világ álla­mait. Elszomorító tény, hogy éppen a két legfejlettebb, az Egyesült Államok és az NSZK csökkentette ilyen cé­lú segélyeit az utóbbi két esztendőben. „A harmadik világ a leg­kevésbé sem szeretne örökké a fejlett országok könyör- adományain élni” — mondta egy alkalommal Mahgub” Haq neves pakisztáni közgazdász. „Maga a Nyugat a legjelen­tősebb visszahúzó tényező, amely akadályozza erőfeszí­téseinket, hogy kimásszunk a nyomorból... A nemzetközi hitelek rossz elosztásából, a természeti kincseink export­jából származó jövedelem egyenlőtlen elosztásából, az árucikkek, szolgáltatások és a munkaerő szabad mozgását korlátozó intézkedéseikből eredő veszteségünk évi 50— 100 milliárd dollárra tehető” — mutatott rá Haq. Egy amerikai közgazdász márki­számolta, hogy az abszolút szegénység világméretű fel­számolásához 15 milliárd dol­lár kellene évente, javaslatai azonban mindmáig süket fü­lekre találtak. Pedig egy egészséges, igaz­ságos világgazdasági rend ki­alakításával jobb helyzetbe jutnának a fejlődő országok. A mezőgazdasági szakembe­rek szerint Ázsia országaiban egyharmadával lehetne nö­velni a rizshozamokat olyan aratási, cséplési és raktáro­zási módszerekkel, amelyek az USA-ban és Japánban napjainkban már általánosak. Korszerű technikai beren­dezések átadásával lehetne megakadályozni, hogy Indiá­ban és az afrikai államok zömében a gabonatartalékok egyharmadát a patkányok egyék fel. És még lehetne to­vább sorolni a területeket, ahol már önzetlenséggel is segíteni tud, aki akar. 1974 novemberében Rómában élélmezési világkonferenciát tartottak, amelyen a részt­vevők előirányozták: egy év­tized alatt felszámolják az éhínséget és az alultápláltsá­got a földön. Azóta majd’ öt esztendő telt el, s ma válto­zatlanul a világ lakosságának mintegy 30 százaléka fo­gyasztja el a gabonatermés 70 százalékát. A segítségre szoruló országok lakói to­vábbra is éheznek. Pedig az élelmezési világkonferencia résztvevői elé terjesztett ENSZ-jelentés készítői már 1974-ben figyelmeztettek: „Ha az élelmiszertermelés és a lakosság növekedésének mai tendenciái folytatódnak, a világélelmezésben uralko­dó gabonából a szükséglet az 1970. évi 1200 millió tonnáról 1985-re 1700 millió tonnára nő. így várhatóan 1985-re 70—80 millió tonna lesz a fejlődő országok hiánya, ami ötször-hatszor több, mint a 60-as évek végén, a 70-es évek elején volt.” A Rómában elhatározott magasztos cél valóra váltása azonban szinte még el sem kezdődött. A szocialista or­szágok gazdasági lehetősé­geikhez képest a maximális segítségben részesítik a fej­lődő államokat, szakembere­ik képzésével, korszerű me­zőgazdasági berendezések átadásával, modern öntözési módszerek meghonosításával és nem utolsósorban élelmi­szerszállítmányokkal támo­gatják a rászorulókat. De ez kevés, nagyon kevés. A tör­ténelem igazságszolgáltatása úgy kívánná, hogy a volt gyarmatosítók viseljék a mi­attuk visszamaradott gazda­ságok felemelkedésének ter­heit. A fejlett tőkés orszá­gokban azonban inkább szór­ványos és igencsak egyedi kezdeményezéseknek lehe­tünk tanúi. Az ENSZ Mező- gazdasági és Élelmezési Szervezete, a FAO erejének javát a föld élelmezési gond­jainak megoldására koncent­rálja, de ebben a sziszifuszi munkában ismét csak a szo­cialista országokra számíta­nak bizton. Bissau-guineai fiatalok a ma­gyar mezőgazdasági gépekkel ismerkednek (Fotó: Jászai Csaba felvétele — MTI — KS) Ügy tűnhet, ördögi körben élnek bolygónk éhező lakói. Valójában azonban a segí- teniakarás hiányáról van szó annak a többségnek a részéről, amely valóban se­gíteni tudna. Az Egyesült Államok az idén 126 milliárd dollárt fordít fegyverekre, a föld országai együttesen en­nek többszörösét. Pedig bomba már annyi van, hogy vele az utolsó szálig kipusz­títható bolygónkról az em­ber, a jóllakott és az éhe­ző egyaránt. Ez tény, ezzel mindenki tisztában van. Ugyanakkor ma még aligha tudna valaki válaszolni arra: mikor érkezik el az az idő, amikor minden ember, min­dennap legalább egyszer jól­lakik a földön? Kocsi Margit A Békés és Vidéke ÁFÉSZ mérlegképes könyvelői képesítés­sel ellenőrzési osztályvezetőt, munkajogban jártas személyt titkárságvezetői munkakörbe felvesz. Jelentkezés a személy­ügyöm_______ ________________ K ocsikísérőket, raktári dolgozó­kat, érettségizett fiatalokat fel­veszünk. FŰSZERT, Békéscsa- ba, északi ipartelep. A BUBIV gyulai bútorgyára bú- torasztalos szakmunkásokat, be­tanított női és férfi dolgozókat, valamint gépelni tudó adminiszt­rátort vesz fel, azonnali belépés­sel. Jelentkezni lehet: Gyula, Balázs deák u. 6. _______ F elvételre keres az Alföldi TÜ- ZÉP V. gyomai munkahelyre, ZIL autódarura gépkocsivezetőt és békéscsabai munkahelyre kö­tözőt. Jelentkezés: TÜZÉP-telep, Gyoma, ipartelep, valamint te­rületi igazgatóság, Békéscsaba, Kórház u. 1. sz. Az Orosházi Keverőüzem laka­tos karbantartót keres felvételre. Jelentkezni lehet: Orosháza, Szentesi út 26. A Cukortermelési Kutató Inté­zet pályázatot hirdet mezőhe- gyesi kísérleti telepén a telep­vezetői munkakör betöltésére. Feltételek: felsőfokú mezőgazda- sági végzettség, növénytermesz­tésben gyakorlattal rendelkezők előnyben. Szolgálati lakást biz­tosítunk, bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet szemé­lyesen vagy Írásban, részletes önéletrajzzal az intézet főigaz­gatójánál, Szolnok, Vörös Had­sereg u. 31. Azonnali belépéssel varrónőket felveszünk. Jelentkezés: Szőrme- és Kézműipari vállalat, Békés­csaba, Serényi 27. ^ A FÉKON Ruházati Vállalat bé­késcsabai gyára felvételre keres varrónőket, takarítónőket, vasa­lónőket, udvari munkást, raktári dolgozót, bérelszámolót és admi­nisztrátort. A Békéscsabai Konzervgyár azonnali belépéssel felvesz 6 plusz 2-es munkarend szerint dolgozó elektroműszerész és villanyszerelő szakmunkásokat; továbbá egy műszakban dolgozó kőműves szak- és segédmunká­sokat, kádár és faipari szak­munkásokat, ládaminősítői mun­kakörbe nyugdíjasokat, vala­mint műszaki anyagismerettel rendelkező segédraktárost. Je­lentkezni a gyár felvételi irodá­jánál lehet. ______________________ A 611. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet, Békéscsaba, Pus­kin tér 1., raktárost és villany- szerelőt vesz fel. A leánykollégium takarítónőt vesz fel. Érdeklődni: Békéscsa­ba, Szabadság tér 10. HUMOR Tánc közben ismerkedtek meg. Utána szorosan össze­fonódva andalogják át az éjszakát. — Mondd, és mindent el­mesélsz a mamádnak, ami ilyenkor történik veled? — kérdezi a férfi. — A világon semmit. A mamámat egyáltalán nem érdekli. — Ritka nagyvonalú asz- szony lehet? — Meghiszem azt. De a férjem annál kíváncsibb természetű. * * * Mira találkozik zsugorisá­gáról híres barátnőjével, s látja, hogy annak szeméből potyognak a könnyek. — Miért sírsz? — Kitört a fésűm foga. — Hát érdemes azért sír­ni? — Most vehetek egy új fésűt — zokogja a barátnő. — Egy fog miatt? —■ Igen, ez volt az utolsó! * * * Egy diák lép a professzor szobájába, kezében labda. A professzor csodálkozva kérdezi: — Minek a labda a vizs­gára? — ön mondta nekem teg­nap, hogy ma alkalmam lesz bemutatni, mit tudok. * * * — Kérem, sürgősen javít­sa meg a kocsimat. A mester hosszasan vizs­gálja a kocsit, vizsgálja, bó­logat, majd megszólal: — Uram, a benzin rend­ben van, de minden egyebet ki kell cserélni. * * * — Hova megy?! — kiált rá a boltvezető a tanonc- lányra, aki lelkendezve ki­szalad az üzletből. — Hiszen ön mondotta, hogy elébe kell menni a ve­vőnek! A Híradótechnikai vállalat 1. sz. gyáregysége, Békéscsaba, felvé­telre keres: szakma nélküli női és férfi dolgozókat betanított munkásnak, esztergályos, laka­tos, műszerész, szerszámkészítő szakmunkásokat, anyagmozgató segédmunkásokat, árukísérőt. Je­lentkezni lehet: Békéscsaba, Te­mető sor 8. szám. A békéscsabai Magyar—Szovjet Barátság Mgtsz pályázatot hir­det belső ellenőri állás betöltésé­re. Szakmai képzettségre az előírás 31/1977. (IX. 27.) MÉM sz. r., bérezés „D” kategória alapján 19/1977. (V. 25.) MÉM— MüM sz. r. szerint. Jelentkezés a tsz elnökénél. A Békés megyei Tanács 3. sz. Sütőipari Vállalata, Gyula, fel­vételt hirdet az alábbi munka­körök betöltésére: energetikus, élelmiszeripari technikus, bolti eladó, villanyszerelő, lakatos, asztalos, festő, kőműves, segéd­munkás. Jelentkezés a vállalat Petőfi tér 2. sz. alatti irodájá­ban, a munkaügyi előadónál. A békéscsabai Magyar—Szovjet Barátság Mgtsz pályázatot hir­det főmezőgazdászi munkakör betöltésére. Szakmai képzettség- re az előírás 31/1977. (IX. 22.) MÉM sz. r„ bérezés „D” kate­gória alapján 19/1977. (V. 25.) MÉM—MüM sz. r. szerint. Je­lentkezés a tsz elnökénél. A békéscsabai Magyar—Szovjet Barátság Mgtsz pályázatot hir­det főkönyvelői állás betöltésére. Szakmai képzettségre az előírás 31/1977. (IX. 22.) MÉM sz. r., bé­rezés a „D” kategória alapján 19/1977. (V. 25.) MÉM—MÜM sz. r. szerint. Jelentkezés a tsz el­nökénél. Az Építőipari Szállítási vállalat 1. sz. üe. békéscsabai kirendelt­sége felvételre keres gépkocsi- vezetőket és autószerelőket. Je­lentkezés : cementrelé, Békés­csaba, Szerdahelyi út. Hirdessen lapunkban! HIRDETÉSFELVÉTELI HELYISÉGÜNK: Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Telefon: 12-035, GYÁSZHlR Mély fájdalommal tudat­juk, azokkal, akik ismer­ték és szerették, hogy DR. ZELENKA LENKE fogorvos augusztus 13-án elhunyt. A gyászoló család Orosháza, 1979. augusztus hő. Köszönetnyilvánítás Fájó szívvel mondunk köszönetét mindazon roko­noknak, szomszédoknak, ismerősöknek, akik szere­tett férjem, édesapánk, nagyapánk, MACZAK JÄNOS temetésén megjelentek, sír­jára virágot helyeztek, mély fájdalmunkat enyhí­teni igyekeztek. A gyászoló család “W1 A BÉKÉS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ AUGUSZTUS 18—31-IG bútorvásárt rendez a bútorboltjában. Vásárlási értéktől függően fuvartérítést adunk. 41. sz. mellék. Tenyészkan árverést rendez az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség és a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát Bábolnán a piactéren 1979. augusztus 29-én 10 órakor Az árverezendő kanok 8.00 órától megtekinthetők. Ez alkalommal a kombinát különleges tenyészértékű kanjai is értékesítésre kerülnek. Mezőgazdasági Kombinát, Bábolna

Next

/
Thumbnails
Contents