Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-19 / 194. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS 0 MEGYEI TANÁCS LOPJA 1979. AUGUSZTUS 19., VASÁRNAP Ara: 1,60 forint XXXIV. ÉVFOLYAM, 194. SZÁM BÉKÉS MEGYEI II Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának állásfoglalása a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyröl Pártunk Központi Bizottsága örömmel állapítja meg, hogy az iparban, a mezőgazdaságban és a népgazdaság más területein dolgozó kollektívák munkaverseny-felaján- lásokat tettek a párt közelgő XII. kongresz- szusának és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére. A Központi Bizottság üdvözli és nagyra értékeli a szocialista brigádok, a kollektívák kezdeményezéseit. A rövid idő alatt országos méretűvé vált mozgalom újabb tanúbizonysága a párt politikájával való egyetértésnek, a szocialista haza gyarapodását szolgáló tettrekészségnek. A felajánlások teljesítése számottevően hozzájárult terveink valóra váltásához; erősíti a munkához való szocialista viszonyt, amely nélkülözhetetlen forrása annak, hogy a gazdasági fejlődés nehezebb feltételei között is sikerrel előrehaladjunk. A fejlődésnek most olyan szakaszában vagyunk, amikor az anyagi termelésben és népünk életkörülményeinek javításában eddig elért vívmányainkat kell megszilárdítanunk, és a jövőbeni fejlődés feltételeit kell jól megalapoznunk. A szocialista brigádok, a vállalati kollektívák kezdeményezései összhangban vannak gazdaságpolitikai céljainkkal, a nép- gazdasági terv követelményeivel. Örvendetes, hogy a felajánlások középpontjában a gazdaságos termelés és értékesítés, a jövedelmezőség, a munka termelékenységének növelése, a termelés hatékonyságának, a termékek korszerűségének és minőségének javítása áll. A felajánlások arra irányulnak, hogy elősegítsék a külkereskedelmi áruforgalom terv szerinti megvalósítását, a gazdaságos export fokozását, az időjárás okozta veszteségek ellensúlyozását a mező- gazdaságban. A felajánlások sorában külön figyelmet érdemelnek azok, amelyek az anyaggal, az energiával, az importtal való takarékosságot, a javainkkal való gondos gazdálkodást szolgálják. A közösségnek és az egyes állampolgároknak egyaránt érdekük, hogy ezek a törekvések munkánk és életünk minden területén mind teljesebben érvényre jussanak. A Központi Bizottságnak meggyőződése, hogy a versenymozgalom korábbi időszakaihoz hasonlóan, a dolgozók vállalt kötelezettségeiket most is becsülettel teljesítik, s ily módon is hozzájárulnak az idei és a jövő évi népgazdasági terv minél eredményesebb megvalósításához, a VI. ötéves terv megalapozásához. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a párt-, állami és társadalmi szervek, a gazdasági vezetők, a termelés irányítói biztosítsák a versenyvállalások teljesítésének feltételeit, karolják fel, és minden erővel támogassák a dolgozók alkotó kezdeményezéseit. A kommunisták, az ifjúkommunisták járjanak élen, mutassanak példát a feladatok teljesítésében. A Központi Bizottság üdvözli a Szakszer vezetek Országos Tanácsa és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága munkaverseny-felhívását. Támogatja a Hazafias Népfront-bizottságok kezdeményezéseit: a településfejlesztést, a környezetvédelmet és -szépítést szolgáló mozgalmak kibontakoztatását. A Központi Bizottság elhatározta, hogy a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben kiemelkedő teljesítményeket nyújtó vállalatoknak, szövetkezeteknek és intézményeknek az 1979. és 1980. évi eredmények alapján 25 kongresszusi zászlót és a kimagasló sikereket elérő szocialista brigádoknak 80 kongresszusi oklevelet adományoz. A kongresszusi zászlók és oklevelek átadására 1981. május elseje alkalmából kerül sor. Budapest, 1979. augusztus 19. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Tegnap nyitották meg Szarvason az I. Békés megyei mezőgazdasági, élelmiszeripari ifjúsági és szakmunkástanuló-napokat, amelyen Csatári Béla, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkára tartott előadást. (Tudósításunk a 3. oldalon) Fotó’ Veress Erzsi Budapest ünnepi programja augusztus 20-ra Az alkotmány és az újkenyér ünnepén, augusztus 20- án — sokéves, szép hagyomány — zászlódíszbe öltözik Budapest, föllobogózzák a főútvonalak középületeit, lakóházait, s díszkivilágítást kapnak a szobrok és a műemlékek. Az augusztus 20-i ünnepség színhelye ezúttal is az Országház környéke lesz. Itt a Kossuth Lajos téren fölvont állami zászlónál avatják a magyar néphadsereg új tisztjeit, és a Parlament előtti Duna-szakaszon tartják a hagyományos budapesti honvédelmi nap fő eseményét, a látványos vízi- és légiparádét. A ' tisztavatás — amely televíziós közvetítéssel az egész ország színe előtt zajlik — 10 órakor kezdődik. A vízi- és légiparádé fél 12-kor kezdődik. Várhatóan most is több tízezer nézője lesz a bemutatónak a helyszínen és több millió az egyenes adásban közvetítő televízió képernyői előtt. A bemutatón a néphadsereg kijelölt alakulatai, a Magyar Honvédelmi Szövetség és a különböző sportegyesületek fiataljai adnak számot fölkészültségükről, ügyességükről. Az idén először az MHSZ csehszlovák és NDK testvérszervezetének sportolói is főszereplői lesznek a légibemutatónak. A tűzijátékot megelőzően, este 8 és 9 óra között a magyar néphadsereg összevont zenekara a SZOT Eudapest személyhajójának fedélzetén vízikoncertet ad. A félórás tűzijáték este 9 órakor kezdődik. A rádiót hallgatók is közvetlen részesei lehetnek majd az augusztus 20-i eseményeknek : a Kossuth adó Alkotmánynapi krónika címmel tudósításokban, hangképekben számol be a nap különböző történéseiről. Zrenjanini vendégek Békéscsabán Tegnap, augusztus 18-án délután az alkotmány és az újkenyér ünnepére a megye- székhelyre érkezett Békéscsaba testvérvárosának, Zrenjaninnak háromtagú küldöttsége: Miroljub Ge- csint, Zrenjanin tanácselnökét Bénák Pált, a kommunista szövetség titkárhelyettesét, Titin Jelicát, az ifjúsági szövetség elnökét a város párt- és tanácsi vezetői fogadták. Ma, augusztus 19-én a vendégek Szarvasra látogatnak. Megtekintik az arborétumot, a Tessedik Múzeumot, délután pedig Békéscsabán a kisállattenyésztési nemzetközi kiállítást. Hétfőn a megyeszékhely vezetői a város jelenéről és fejlesztési távlatairól tájékoztatják . a küldöttséget.' Megtárgyalják a testvéri kapcsolatok programjának eddigi végrehajtását, s a bővítés lehetőségeit is'számba veszik. Alkotmányunk harminc éves Azon gondolkozom, mi a hétköznapi viszonyunk az alkotmányhoz. Mert az ünnepi viszonyunk világosabb. Az alkotmány ünnepén eszünkbe jut, hogy felemlegessük büszkeségünket és eredményeinket; talán néha még az is, hogy nagyjából számba vegyük, mit valósítottunk már meg belőle. Jogos ez? Jogos a büszkeség és az eredmények számbavétele? Természetesen jogos. Hiszen miután oly sokáig emlegettük a mi — valójában sohasem létezett — ezeréves alkotmányunkat, most végre, s évtizedek óta, van valóságos, szocialista alkotmányunk. Nem árt ezt éppen most, életbelépésének harmincadik évfordulóján, hangsúlyozni. Az ünnepi megemlékezést pedig igen nagy mértékben fokozhatjuk azzal, ha melléiktatjuk a másik megemlékezést. Arra, hogy valójában mi már nem is harminc, hanem hatvan esztendővel ezelőtt megalkottuk az első szocialista alkotmányunkat, s nem is akármilyet. Ezerkilencszáztizenkilenc júniusában a tanácsok országos gyűlése elfogadta azt az alkotmányt, mely a magyar történelem első szocialista alkotmánya volt, egyben az európai, sőt a világtörténelem második szocialista alkotmánya. Igaz, magán viselte a mintául szolgáló szovjet alkotmányhoz való hasonlóság jegyeit, de már a sajátos magyar viszonyok és a különböző gyakorlat eltérő, gondosan mérlegelt szükségleteit is. Ezek az évszámok jelzik a magyar munkásosztály és a magyar nép valóságos történelmi helyét-szerepét az európai népek családjában. Jogos hát az ünnep és a büszkeség. Különösen, ha ezeknek az alkotmányoknak elvi következetességére gondolunk. S arra, hogy a Tanács- köztársaság alkotmánya például nemcsak szavakba foglalta a nemzetiségek jogait, nyelvhasználatát, hanem a történelemből kapott oly rövid idő alatt is hozzáfogott a nemzetiségek autonómiájának a megvalósításához; nemcsak például a Dunántúlon autonóm német járások kialakításához, hanem arra törekedtek, hogy megvalósítsák az alkotmány rendelkezését: minden nemzetiség, ha nem is él összefüggő területen, műveltségének fejlesztésére országos tanácsot alakíthat. Milyen távol van még ma is a világ és Európa sok kisebbségi helyzetben élő népe a tizenkilences magyar alkotmánytól. Arról már többet szoktunk beszélni, hogy mi mindent sikerült megvalósítanunk a negyvenkilences alkotmányunkból. Sőt, már azt az elvet — és gyakorlatot is — magáévá tette a közvélemény, hogy időnként felül is kell vizsgálni az alkotmányt, s amit megvalósítottunk, amin túlhaladtunk, azon változtatni kell. Azaz feljebb vinni a megvalósítandó célok mércéjét a szocialista fejlődés lépcsőjén. De azt hiszem, még azt tartjuk természetesnek, hogy az ilyen kezdeményezések csak felülről indulhatnak ki, hogy a szövegmódosítás feladatai is csak ünnepi feladatok. S ez elsősorban azért van így, mert a hétköznapi viszonyunk még nem elég világos az alkot- / mányhoz. Nem elég világos az alkotmány programjellege, mindennapi feladat volta. S talán az sem, hogy az alkotmányba foglalt feladatok elvégzéséért nemcsak a kormány, a hivatalok a felelősek, hanem ha már a nép minden jogot és hatalmat a kezébe vett, a magáénak kell éreznie és tudnia minden felelősséget is. Azt hiszem, nem árt éppen ezen a kétszeres történelmi évfordulón, ezekben az ünnepi pillanatokban szóvá tenni azt, hogy a legfontosabb éppen a hétköznapi viszonyunk a Magyar Népköztársaság alkotmányához. Minden állampolgárnak nemcsak jogai, de kötelességei is vannak. Kötelessége éberen őrködni az alkotmány betűjének és szellemének megvalósulásán és végrehajtásán, és főleg és legfőképpen az alkotmányba foglalt feladatokban részt vállalni, ha szükséges: részt követelni. Hiszen most már nem az életet kell kockáztatni, mint a Tanácsköztársaság alkotmánya védelmezőinek: legfeljebb a kényelmet. Akik a világ egyik első szocialista alkotmányát megfogalmazták, nagyon is tisztában voltak vele, hogy a dolgozók világának békéje, a szocialista termelési és társadalmi rend megteremtése — ez nem szavak, határozatok, szép pózok kérdése. S ha nem is gondolták, mily hosszú évtizedekig tartó küzdelem, de azt tudták, hogy hosszú és keserves küzdelem kérdése. Ebben a küzdelemben ma már mind kevesebb a keserv és mind több az öröm. De küzdelem maradt. A hétköznapok küzdelme. Erre is gondoljunk az ünnepnapokon. Molnár Zoltán
