Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-14 / 189. szám
1979. augusztus 14., kedd o lEUilUkf-lt} Nagygyűlés Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról) tásának követelménye. A. mezőgazdasági termelésnek itthon is, határainkon túl is biztos a jövője. Losonczi Pál ezután hangsúlyozta: — Jelenlegi helyzetünk és további fejlődésünk egyaránt azt kívánja tőlünk, hogy következetesebben hajtsuk végre eddigi határozatainkat. Teremtsünk szigorúbb rendet, fegyelmet a termelésben, az élet minden területén. Gazdálkodjunk hatékonyabban, takarékosabban, s tegyünk többet a minőség javításáért. A takarékosság azt is jelenti, hogy tartósabb, korszerűbb, jobb minőségű árut adunk ki a kezünkből. Népünk az elmúlt hetekben is gazda módjára vetett számot az ország helyzetével és az előttünk álló feladatokkal. Bizonyságát adta annak, hogy kész odaadó munkával hozzájárulni a gondok enyhítéséhez, népgazdaságunk versenyképességének növeléséhez, s fejlődésünk új szakaszának megalapozásához. Nagyszerű példái ennek a párt XII. kongresszusát és a felszabadulásunk 35. évfordulóját köszöntő vállalások, amelyek nyomán megszületett a Szakszervezetek Országos Tanácsának, a KISZ Központi Bizottságának közös állásfoglalása a kongresszusi és jubileumi munka- verseny kibontakoztatására. Eddig is a dolgozó kollektívák felelős munkájával jutottunk előre, most és a jövőben is ez a fejlődés kiapadhatatlan forrása és legfőbb biztosítéka. Ezért lehetünk bizakodóak. Nem kis feladatok állnak előttünk, de ennél már nagyobbakat is sikerrel oldottunk meg — mondotta befejezésül Lo- sonczi Pál. Felszólalások Losonczi Pál előadói beszédét követően hatan szólaltak fel a nagygyűlésen. Supala Pál Supala Pál, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság igazgatója azokat az intézkedéseket ismertette, amelyeknek végrehajtásával ellensúlyozni tudja a gazdaság kollektívája a kedvezőtlen időjárás következtében keletkezett károkat. A nagy múltú mezőgazdasági üzemben ugyanis összesen mintegy ezer hektárt ért ősztől tavaszig elemi kár, 850 hektár pedig egyáltalán nem adott termést. Most a me- zőhegyesiek szigorú létszám- és bérgazdálkodással, 30 millió forintot meghaladó költségmegtakarítással, az árutermelés fokozásával, a hozamok növelésével igyekszenek az eredetileg tervezett bevételeket és eredményeket elérni. Sólyom Klára Sólyom Klára, a Gyulai Húskombinát Zrínyi Ilona Szocialista Brigádjának tagja a munkaverseny-mozga- lom vállalati eredményeiről szólt, bizonyítva, hogy megyénk új nagyüzemének beindításában, a termelés folyamatosságának biztosításában, a versenyben a kollektíváknak döntő szerepe volt és van. Jelenleg az 54 szocialista brigád több mint 1600 dolgozót tömörít, akik vállalták, hogy a kongresz- szusi versenyhez csatlakozva a tervezett 720 ezerrel szemben 750 ezer sertést vásárolnak föl és a feldolgozóvonalak az előirányzott 500 ezer sertés helyett 530 ezret fogadnak az év folyamán. Ezzel a húskombinát exporttervét túlteljesíti, s felkészül arra, hogy a hatodik ötéves tervben már termékeinek 65 —70 százalékát szállítsa külföldre a hazai ellátás biztosítása mellett. Németh Antal Németh Antal, a pusztaföldvári Lenin Tsz párttitkára elmondta, hogy szövetkezetük ebben az esztendőben rekordtermést takarított be búzából és sikeres évként könyvelik el 1979-et a zöldborsótermesztők is. A két kultúra egymaga csaknem 5 millió forint többletbevételhez juttatja a közös gazdaságot a tervekhez képest. A növénytermesztés ágazatai mellé felsorakoznak az állattenyésztés ágazatai is: húsból hét vagonnal, tejből két és fél ezer hektoliterrel értékesítenek többet a korábban előirányzottnál ebben az esztendőben. E vállalások teljesítésének — a párttitkár szerint — legfőbb garanciája a szövetkezetben dolgozó 13 szocialista brigád. A nagygyűlés szünetében Fotó: Veress Erzsi Sótyi János Sótyi János, a gyulai Munkácsy Tsz elnöke a mező- gazdasági termelés közgazda- sági feltételeit, a differenciált bérezés szükségességét elemezte, majd a munkaerő ésszerű átcsoportosításáról beszélt. A támogatások jelenlegi bonyolult rendszeréről is szólt, amelyben nehéz világos képet nyerni arról: mi az igazán gazdaságos és mi nem. A gyulai termelő- szövetkezet elnöke külön foglalkozott a rendszeresen és tartósan veszteséges tsz-ek helyzetével is, megfogalmazva, hogy ezek további sorsáról csak mélyreható és kü- lön-külön elvégzett vizsgálat után lehet dönteni. Katona István Katona István, az Orosházi Állami Gazdaság ágazatvezetője, a gazdaság KISZ-vezetőségének '• tagja, az üzemben dolgozó fiatalok szerepéről, felelősségvállalásáról beszélt. Hangsúlyozva, hogy a dolgozók egyhar- madát alkotó harminc éven aluliak a munka minden fontos területén ott találhatók. Bejelentette, hogy a XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulójának tiszteletére a gazdaság 4 százalékkal növeli termelését, a költségeket pedig 2 százalékkal csökkenti. A fiatalok jelentős feladatot vállalnak a kongresszusi munkaversenyben felajánlottak teljesítésében. Nagy Mihály Nagy Mihály, a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés igazgatója elmondta, hogy az egyesüléshez tartozó 22 gazdasági egység több mint 250 szocialista brigádja a feladatok megoldásában messzemenően segíti egymást Ez a tény is azt bizonyítja, hogy az egyesülés alkalmas szervezeti forma az újratermelés folyamatának gyorsítására — főként azzal, hogy a jobb, hatékonyabb technológiai eljárásokat közreadja. Hangsúlyozta: a célok eléréséhez az eddiginél fegyelmezettebb munkára van szükség, s ez alatt a munkaidő „kidolgozása”, a technológiai eljárások szigorú megtartása is értendő. Csatári Béla, a pártbizottság titkára zárszavában kiemelte: a Békés megyei kollektívák — élükön a szocialista brigádokkal — magukévá tették a munka minőségének javítását célzó kezdeményezéseket, s azok megvalósítására bizton számíthat a népgazdaság. A szigorúbb követelményeknek eleget tesznek, mert tudják, hogy teljesítésükkel hozzájárulnak az ország gazdasági helyzetének javításához. Dinamikus vezetés j követelmények... Sokszor, sokféleképpen írtuk le a kifejezést a gazdasági életben sokasodó tennivalókkal kapcsolatban, címezve a figyelmeztetést mindenekelőtt a vezetőknek. Mert elsősorban nekik kell felismerniük ama bizonyos új követelményeket, hogy aztán érvényesíthessék is mindennapi irányító munkájukban. S mert — mondom — sokszor és sokféleképpen hangzott el az iménti félmondat az elmúlt években ... persze nemcsak a publicisták, hanem politikusok, gazdasági vezető testületeket képviselő szakemberek részéről is..., a dolog úgy fest, mintha a figyelmeztetésnek nem nagyon lenne foganatja. S valóban: lépten-nyomon találkozni megmerevedett, idejét múlt vezetési gyakorlattal, gyakran hallani olyan — úgymond: objektív okokra történő — hivatkozásokat, mentegetőd- zéseket, melyek kapcsán még a laikusokban is megfogalmazódik a kérdés: valóban kellően rugalmas, kellően szakszerű, eléggé önálló és invenciózus-e a mi gazdasági egységeink irányítása? Vagy: tudjuk, hogy a jelenlegi gazdaságfejlesztés első számú parancsa, inkább kevesebbet, de azt amit gyártunk, kifogástalan minőségben, versenyképes áron, és a valóságos piaci keresletnek megfelelően állítsuk elő. E feltételrendszer megannyi vezetői döntés alapja, kiindulópontja. Ugyanakkor a vállalati tevékenység hivatalos értékítélete nagy mértékben függ bizonyos meny- nyiségi tényezőktől, a vállalatok „rangja” pedig egyértelműen a növekedés függvénye. Nem mintha a mam- mutszervezet alkalmatlan lenne a versenyképesség kritériumainak kielégítésére, de — bizonygatják ezt meggyőző érvekkel a szakemberek — gazdaságunkban inkább a könnyedség, a gyorsaság, a rugalmasság és a mozgékonyság vezethet gyorsan kihasználható eredményekre. Vagyis nem a méreteken alapuló „tekintély”, hanem a produkció alapján kellene dönteni a vállalatok megítélésében. S ez nagy valószínűséggel arra bátorítana, hogy szokatlanabb, merészebb vezetői döntéseket is hozzanak. Tudjuk például, hogy számunkra létkérdés a termék- szerkezet korszerűsítése. S mégis: évek óta szinte mást sem olvasni, hallani, mint a nehezen változó termékszerkezettel kapcsolatos bírálatokat, vagy éppen magyarázkodásokat. S ha netán valahol mégis történik valami jó irányú változás ez ügyben, akkor azt nem a gazdasági élet természetes mozzanatának tekintjük, hanem szinte országos jelentőségű eseményként ünnepeljük. Vagy: ellaposodott közhely, hogy Magyarországon nem a munkaerőhiány, hanem a teljesítményhiány jelenti a gazdaság egyik nagy gondját-baját. S ha valaki felismeri ezt az alapigazságot, és eszerint cselekszik, legjobb esetben sem ússza meg • sanda gyanúsít- gatások nélkül. Vagy: a teljesítményhiány csökkentésére leginkább alkalmas — s a teljesítményekkel arányosan — differenciált bérezés, anyagi ösztönzés alkalmazása kizárólag a vezetői döntés függvénye. Mégis: ebben sem jutottunk előbbre, mert más tényezők viszont olyan irányban alakítják a társadalmi közhangulatot, hogy az mereven szembeszegül mindenfajta differenciálásnak. Vagy: tudvalevő, hogy az élőmunkánál, hosz- szabb távon lényegesen okosabb, gazdaságosabb befektetés a műszaki fejlesztés szorgalmazása. De egy-egy jelentősebb gépvásárlás, egy- egy valamennyire is számottevő rekonstrukció olyan hihetetlenül bonyolult folyamat eredményeként valósítható csak meg, hogy sokan választják — kénytelen-kelletlen — a könnyebb megoldást: gyarapítani a létszámot. Az iménti példákat csak azért említettem, hogy valamelyest érzékeltessem: az új követelmények felismerése és érvényesítése nem csak és nem kizárólag a gyakorló vezetőkön múlik. Munkájuk körülményei sok esetben állítják őket szinte megoldhatatlan dilemmák elé, és gyakorta érthető, ha sokan inkább megkerülik e dilemmákat, maradnak a messzire ugyan nem vezető, de mindenképpen kockázatmentesebb úton. A vezetői munka, és általában a gazdálkodás aprólékosan, esetenként aggályoskodó körültekintéssel szabályozott feltételrendszere persze csak nehezen változik. Ezt tudni kell, de azt is, hogy még ez a feltétel- rendszer sem zárja el a kezdeményezés, vagy ha úgy tetszik: az új feltételekhez való igazodás útját. hogy miért mindig az új feltételek emlegetése? Mert a gazdaság semmilyen körülmények között sem tekinthető mozdulatlannak. A legkedvezőtlenebb körülmények között is szüntelenül változó, formálódó, új meg új jelenségeket produkáló folyamatról van szó, mely változásokhoz a gyakorló vezetők mégiscsak könnyebben igazodhatnak, mint a — természeténél fogva is nehézkesebben mozduló — állami szabályozás. Arról nem is beszélve, hogy az általános feltételrendszer esetleges módosításait többnyire a gyakorlati kezdeményezések kényszeríthetik ki. Ebben az összefüggésben is igaz a tétel: a változó gazdasági követelmények egyre dinamikusabb vezetést követelnek. Vértes Csaba ......................—......................... T íz fillér ■ ■ ■ A legkisebb címletű magyar váltópénz. Pénz, tehát • fizetőeszköz, amelynek értéke van. Leszámítva, mondjuk, S az autóbuszt... . Több tucatszor utaztam már busszal Gyulára. Mint ! köztudott, a jegy ára hét forint hetven fillér. Plusz 20 j fillér biztosítás. Tízessel fizetek. Visszaad a jegykezelő ! kettő forintot. Noha a jegy, ugyebár, hét forint kilenc- j venbe kerül. Arca sem rándul, a kettest is flegmán veti ! oda. Nekem, a mellettem, az előttem, a mögöttem ülő- • nek. De most szombaton vettem a bátorságot, s ezért ; 3 az apróságért is szólni mertem. Válaszra sem méltatott. I Ha úgy vesszük, talán igaza is van. Tíz fillérért? A legkisebb címletű magyar váltópénz. Pénz? Fizető- eszköz, amelynek értéke van? Az autóbuszokon nincs, az már biztos! Ok takarékoskodnak az apróval... (—silá—) I ■> . ■
