Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

1979. augusztus 12., vasárnap Kitekintés Utazás egy takarékos Egy finn udvarház és gazdái Háziszerek régi szakácskönyvekben (R. J.) Óriási gáztárolók NÉPÚJSÁG lányoknak módszerrel is veszik el a romlást jelző szagot és ízt, ez komoly egészségügyi kö­vetkezményekkel járhat.) 150 évvel ezelőtt írta Nem­zeti Szakácskönyvét Zelena Ferenc szakácsmester. A vaj rossz ízének meg­szüntetésére a következő ta­nácsot adta: tört sót, salétro­mot, cukrot jól össze kell keverni és egy font büdös vajhoz 2 lat keveréket adni, illetve ezzel bekenni. Mint állította, 3 hét alatt meg­szűnik a kellemetlen szag és íz, és a vaj újra „frissé” vá­lik. (Megszoktuk, hogy friss vajat használunk. Különben is ott van minden háztartás­ban a hűtőszekrény, amely megvédi élelmiszereinket a romlástól.) Hevesi Sándorné száza­dunk elejének ismert házi­asszonya volt, akinek főzési, háztartási tudományát köny­vekben, napilapokban olvas­hatták az érdeklődők. Azt ta­nácsolja, hogy húst eltehe­tünk jég nélkül: ecetes ru­hába kell becsavarni és hű­vös helyen tartani, de még ennél is jobbnak tartja, ha a húst kőedénybe tesszük és aludttejjel öntjük le, mert — szerinte — friss marad. (Lehet, hogy 60 évvel ezelőtt ez a módszer jól bevált, ma azonban hűtőszekrényben vagy mélyhűtőrekeszben biz­tonságosan és aludttej nél­kül tároljuk a húst, ez biz­tosabb eltartási mód és egy­úttal higiénikusabb is!) Az út ősfenyvesek és nyír­faerdők közt kanyarog. Né­hol megművelt földek, ta­nyák barnásvörös faházai, irtások és fatelepek végelát­hatatlan deszkahalmai törik meg az egyhangúságot. Egy­hangú a finn táj, igen, de ez az egyhangúság nyugal­mas derűt áraszt, s vonz, mint a mágnes. Az ember szakadatlan vágyat érez, hogy meginduljon a fenyve­sek, nyíresek mélyébe, tisztá­sokat keressen, tópartot. Hisz tudni lehet, hogy bár­merre indul is el, előbb- utóbb, de inkább előbb, elér egy tavat. A tavak partján biztosan talál egy-két vörös faházat az elmaradhatatlan szaunával, a parton kikötve biztosan talál vitorlást, ka­jakot, de legalább egynéhány könnyű evezős csónakot. Európai gondok Ebben a nagy és nyugal­mas országban, ahol a ter­mészet jelenlétét sehol, perc­re sem lehet feledni, még tiszta a levegő, bár a vizek szennyezettek. A gondok közt Európa gondjai is: energiahiány, szennyeződő környezet, munkanélküliség. És kevés á pénz. Láttam egy gyönyörű modern színházat — papíron, hogy mikor épül föl, senki se tudja, „kevés a pénz” mondták rezignáltan a tervezők. A tanácstag, aki a városi tanácsban ,a kom­munista pártot képviseli, fel­hős homlokkal sorolta a megvalósításra váró felada­tokat. Háromszázezer finn dolgozik vendégmunkásként külföldön — főleg a szom­szédos Svédországban —, s még így is maradt otthon munkanélküli segélyen élő. (Nagy ez a szám, hisz északi rokonaink csak négy és fél millióan vannak.) A nagy­szerű finn építészet cso­dái mellett még épülnek egyszerű toronyházak is, mert kell a lakás, sőt, épül­nek nagyon egyszerűek is, mint egy finn tanár elfin­Hűvös időben, a kirándu­láson jólesik egy kicsit meg­melegedni a tűznél, vagy megfőzni egy bogrács teát, hogy a forró italtól átmele­gedjetek. De nyáridőben is nélkülözhetetlen a tűzrakás. Esténként meghitt hangula­tot ad, mikor körülülitek. A szabad tűzön főzött ételek pe­dig sokkal ízletesebbek, mint az otthoni konyhán készül­tek. Néhány szabályra szeret­nénk felhívni figyelmeteket a tűzrakással kapcsolatban. Hisz amilyen hasznos, olyan nagy kárt is okozhat a gon­datlanul kezelt tűz. A legfontosabb szabály:tü­zet csak az erre kijelölt he­lyen szabad gyújtani, vagy az erdő szélétől 50 méter tá­volságban. őrizetlenül soha ne hagyjátok. S mellette edényben megfelelő mennyi­ségű vizet kell tárolni az ol­táshoz. Ha zivatar közeledik vagy erős szél, azonnal el kell oltani a tüzet. Vízzel, föld rászórásával. Az elol­tott tűzre tegyetek keresztbe torított arccal mondta: „ronda bérházak, amelyeket legjobb lenne rögtön lebon­tani”. Mindamellett egész Finnország mégiscsak ren­dezett, gondozott, tiszta or­szág - benyomását kelti. S ahogy szemét, nem hever az utcán, nem hever eldobott fillér, használható holmi, ki­aknázatlan ötlet sem. Ha megkockáztathatok egy apró szójátékot: egy takarított és takarékos ország a finneké. Az erdők közül az út te­hát egyszerre csak mezők, ligetek közé ér, a helység neve Hollola, egy udvarházat fogunk itt látni, mondják a vendéglátók. Ezeket az ud­varházakat már ismerem. Szerepük hasonlít a hajdani magyarországi kastélyok­hoz. De mégsem olyanok, hiányzik maga a kőépület, a több holdas park, a kastély­hoz távolabb-közelebb húzó­dott, sárba ragadt falucska. A finn udvarházak fából épített lakóházból, gazdasági épületekből, istállókból, s körös-körül a földekből álla­nak. Maguk a lakóházak tisztes polgári miliőt sugall­nak, a megőrzött, berendezé­si tárgyak pedig a századvég stílusait. H Feldman- múzeum A tulajdonosok neve arról árulkodik, hogy svéd, német uraságok keresték itt a nagy­birtokos-életforma titkait. Az udvarházak — amelyek megmaradtak — ma mind féltve őrzött ereklyének szá­mítanak a múlt tárgyi em­lékeiben szegény országban. Az egyik házban például minden érintetlen, Feldman urat ugyanis tisztelték, mert modern, demokratikus érzel­mű birtokos volt, háza te­hát múzeum lett: itt a csa- ládi képektől kezdve az an­tik szobrok gipszmásolatain át a gyertyatartóig minden a régi helyén van, s a re­két kis gallyat, hogy esetle­ges erdőtűznél ne kerüljetek gyanúba. Mi kell a tűzrakáshoz? Vé­kony, száraz gallyak, s kü­lönböző vastagságú ágak, szalma, papír. Alul legyen a szalma, rajta a vékonyka ágak, e fölött a vastagok. Szellősen rakd meg, így ég igazán jól. A tüzelőanyagot a széllel ellentétes oldalon raktározzuk. Tűzrakóhelyet készíthetünk téglából, gyeptéglából, kö­vekből, ezen az edény is megáll, a szél ellen is véd. Hä ágasfára tesszük a bog­rácsot, akkor mélyítsük ki alatta a földet. Szalonnapirításhoz kis gú­lát rakj vékony gallyakból, s erre rá a vastagabbakat, mert ennek parazsánál sül meg a hús, a szalonna. A tűzgyúj­tás — ne feledjétek — nagy felelősséggel jár, hiszen erdő­tüzet, vagy valamilyen épü­let leégését is okozhatja a gondatlan tűzgyújtás. — átányi — csegő padlójú szobákban ódon penészillat őrzi ,az egy­kor bizonyára élénk élet em­lékét. A hollolai udvarház azon­ban nem egészen ilyen mú­zeum. Az út egy kavicsos térségbe ér, amelyet lazán álló, nagy, öreg gerendaépü­letek öveznek. A tulajdonos — ruganyos léptű, éber -te­kintetű, középkorú férfi. — maga fogadja a vendégeket. Jobbra az istálló a lovakkal, ha valakinek lovagolni len­ne kedve, mutatja. Emerre vannak a kiállítóhelyiségek. Az egyikben — faház ez is, de belül praktikusan átala­kították vitrines kiállítóhe­lyiséggé — 140-fajta népvi­selet látható. Egyedülálló vállalkozás, hogy megkísérlik összegyűjteni a finn népvi­selet minden fajtáját, színét — mondja a tulajdonos. Jó üzletember, dicséri a porté­káját. A mi számunkra kis­sé meghökkentő, hogy a nép­viseleti anyag egytől egyig napjainkban készült, sőt, ké­szül — de eredeti minták alapján, bizonygatják. A szomszédos kiállítóterem másfajta meghökkentéssel szolgál. Ez egy hatalmas is­tálló szénapadlása volt, nem is csináltak vele szinte sem­mi mást, mint hogy kitaka­rították. A gerendák közt kilátni az udvarra. A kiállí­tás látogatói néhol átlépnek egy gerendán, máshol be­húzzák a fejüket. Elképzel­hetetlen volna nálunk ilyen teremben — képzőművészeti kiállítást rendezni. Márpe­dig itt az van, évről évre más anyag, mint azt a bejá­rat (följárat? szóval a pad­lásfeljáró) mellett sorakozó régi plakátok igazolják. Ugyancsak a bejáratnál Ti- mo Ruokalainen hegesztett „bádogembere” áll szobor­ként, hozzáügyeskedve agy igen régi vasbiciklihez. A látványosságok legked­vesebbje és egyben legötle­tesebbje mégis az a jókora pajta, amelyet gyermekpara­dicsomnak rendeztek be. Bá- bozó helyiség, rajzolószoba, deszkákból épített labirintus, a lépcsőföljáró, mellé ügyes­kedett csúszda, görkorcsolya, labdák, ugróasztalok, geren­dára bütykölt hajókötelek, amelyen Tarzanként lehet hintázni, s beleesni is akár a laticelmaradékokból föl­halmozott dombba. Hintául szolgáló autógumik népesítik be a pajtát. Lent az udva­ron pedig konzervdobozok­ból „gyártott” dobálós játék, illetve egy lehántolt faág, utóbbi ágaira drótból tekert karikákkal lehet célba dobni. A magyarok tátott szájjal figyelik ezeket a pofon egy­szerű megoldásokat. Nahát, ezt én is megcsinálom ott­hon! — lelkendeznek. A tu­lajdonos mosolyog. Azaz, nem is tulajdonos ő, mint kiderül. Csak bérlője a 700 hektáros birtoknak. De ha hevenyészve fölsoroljuk, hogy van itt helytörténeti múzeum is (tulajdonképpen az egykori lakóház maga), fazekasműhely, ahol vásárol­hatnak is a látogatók, fafa­ragó- és faesztergályos mű­hely, uszoda, szauna, sport­pályák — sejthetjük, hogy a bérleti díjat van miből fi­zetni. Csak tizednyi üzleti ; szellemet, rongyrázó hajla­mok nélküli ötletességet kí­vánok minden magyarországi népművelőnek, kultúrosnak, i idegenforgalmi szakember­nek .. r Hallania Erzsébet Filatéliai hírek A bélyeggyűjtés története. A gyűjtés ma már majdnem olyan sokféle, mint ahányfé- le tárgy, illetőleg értéktárgy van a világon. A tárgyakat a gyűjtők pénzért vagy egyéb értéktárgyakért veszik vagy cserélik, ez mutatja abszolút értéküket — a tárgyak ke­letkezésének, osztályozásá­nak, feldolgozásának szüksé­gessége pedig azok tudomá­nyos értékét. A bélyeggyűj­tés is abszolút, s egyben tu­dományos értékű gyűjtési ág. Abszolút érték, mert egy­részt az államok hivatalosan értéket tulajdonítanak a bé­lyegnek, másrészt a bélyeg- gyűjtők is, akik anyagi ellen­értéket tulajdonítanak, illet­ve nyújtanak a bélyegekért. Tudományos értékét az a hatalmas kutató-, feldolgozó, irodalmi munka adja meg, amely a filatélia mai rend­szerét megalkotta és tovább­fejleszti. Az első levélbélyeg megje­lenésével egy időben született meg a bélyeggyűjtés is. A bélyeggyűjtés ma szerte a vi­lágon a legelterjedtebb és legnemzetközibb ág. A bé­lyeggyűjtők száma már sok­sok millióra tehető. A bé­lyeggyűjtést ma már renge­teg és nagy számú folyóirat propagálja a világon, s a bé­lyeggyűjtésnek hihetetlen nagy irodalma fejlődött ki az idők folyamán. Egymásután alakultak bélyeggyűjtő egye­sületek, -ahol a bélyeggyűj­tők nemcsak megvitatták, te­hát jobban megismerték az egyes bélyegeket, hanem megismerték egymás gyűjté­si módszereit is, és cseretár­sakat találtak, akikkel elcse­rélhették felesleges példá­nyaikat, értesülhettek olyan hírekről, melyek ismeretei­ket bővítették. Miért népszerű a bélyeggyűj­tés? Mert kultúra, mert ren­geteg ismeretet ad és igen kis előismeretettel megmu­tatja gyönyörűségeit az ér­deklődőknek, elsősorban föld­rajzi ismereteket nyújtva a fiataloknak. A bélyegek ér­tékjelzésének ismerete révén megismeri az illető országok pénznemeit. Megismeri a kü­lönböző állatok és növények elterjedését és helyeit a föl­dön. A bélyeggyűjtés a tár­sadalmak, a hatalmak válto­zásának, a korok történeté­nek, a művészet az építkezé­sek és igen sok egyéb, az ál­talános műveltséghez tartozó ismeretek megszerzéséhez nyújt szemléltető segítséget. A bélyeggyűjtés fejleszti a színérzéket, és a vele foglal­kozót rendre szoktatja, mert csak fegyelmezetten és pon­tossággal lehet célt érni, és igazi nagy gyűjteményt al­kotni. A régi klasszikus bélyegek­nek nagy tábora volt. Ma már kevesebben tudják gyűj­teni, mert megszerzésük ne­hézséggel jár és sok pénzbe kerül. Ma már a bélyeggyűj­tés helytelen utakon halad, mert csak az újdonságok elő­fizetésére terjed ki, de re­méljük, hogy idővel ez is meg fog változni. Asszonyoknak — A régi szakácskönyvek ér­dekes olvasmányok, mert az ételek mellett régebbi idők szokásait, babonáit is elénk tárják. Ma már mosolygunk ezeken, de annak idején a bennük levő tanácsokat a há­ziasszonyok szívesen megfo­gadták és alkalmazták. Íme néhány tanács ízelítőül: A kemény hús porhanyós- sá válik, ha vászonba csa­varjuk és 30—40 cm mély gödörbe elássuk. Néhány óra múlva a hús megpuhul és porhanyóssá válik — mond­ja Zemplényi Sz. Antónia, 1888-ban kiadott ismert sza­kácskönyvében. Ugyancsak itt olvassuk, hogy a meg­romlott húst is használható­vá lehet tenni. A büdös húst porrá tört faszénnel kell jól összegyúrni és a szénpor rö­vid idő alatt megszünteti a kellemetlen ízt és szagot, sőt a húsnak kellemes illata lesz. Ezután jól ki kell mos­ni belőle a szenet, hogy a húst megsüthessük vagy megfőzhessük. Ugyanolyan ízűvé válik, mint a friss hús — mondja a neves háziasz- szony. A légypiszkos húst használ­hatóvá lehet tenni — foly­tatja —, ha leöntjük sörrel és a sörlében hagyjuk állni. Rossz ízét és szagát így el- vehetjük, sőt kellemes illa­túvá válik... (Ügy látszik, ebben az idő­ben még elnézte ezt az egész­ségügyi hatóság, de ma már tudjuk, hogy a romlott hús súlyos mérgezést, betegséget okozhat, bármilyen rafinált A propán-bután gáz né­hány évtizedes pályafutása alatt óriási népszerűségre tett szert világszerte. Segítségével azok is részesülhetnek a nagy hőtartalmú éghető gáz hasz­nálatának „áldásaiban”, akikhez nem ér el a gázve­zeték-hálózat csőkígyója. Márpedig ma még ők van­nak nagy többségben. A jól ismert formájú alumínium gázpalackba lefejtett propán- butánnal nincs különösebb gond. Annál nagyobb problé­mát jelent a propán-bután gáznak a földgáztisztító és ásványolaj-feldolgozó üze­mek közelében való nagy mennyiségű tárolása. A táro­lási gondokat az is sokasít- ja, hogy a termelés és a fo­gyasztás az év folyamán nem egyenletes, így az ingadozá­sok kiegyenlítésére meglehe­tősen nagy tárolókapacitás­ról kell gondoskodni. Még az a szerencse, hogy a propán-butánt viszonylag egyszerű módon, nyomással vagy hűtéssel cseppfolyósí­tani lehet, így sokkal gazda­ságosabban lehet tárolni, mint gáznemű halmazálla­potban. A gyakorlatban a félig hűtött és a teljes egé­szében hűtött tárolási mód terjedt el, mindkét esetben jelentősen csökkenthető a tartályok falvastagsága. Ha például 0 Celsius-fokra hű­tik le a propán-butánt, ak­kor 6 atmoszférás tartályok­ban tárolható 16 atmoszfé­rás tartályok helyett. A hő­mérsékletet tovább csökkent­ve a tárolótartályban belső túlnyomásra már nincs is szükség. Az így cseppfolyó­sított gáz szabadba kerülve nem párolog el spontán a nyomáscsökkenés hatására, hanem csak az oda jutott hőmennyiség mértékének megfelelően, ami biztonság- technikai szempontból na­gyon kedvező. Vas Tibor Cseppfolyósított gázok tárolására alkalmas gömb alakú tartályok egy kőolaj-feldolgozó üzem szomszédságában. Napjainkban a legnagyobb cseppfolyósgáz-tartályok 2—3000 köbméter befogadóképességűek Úttörőknek A tűzre vigyázzatok!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents