Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-07 / 157. szám
0 I 1979. július 7., szombat Wilinska — Derecki: A bölcs Fenikszosz válaszol „Ahol a madár is csak hideg élelemmel jár” Mese felnőtteknek Réges-régen, emberemlékezet előtt, a Földközi-tenger egyik szigetén levő királyság fővárosában, a piactér egyik pálmafája tövében ült a bölcs Fenikszosz. Ógörög köntöst viselő emberek sereglettek köréje. Szótlanul várták, hogy a bölcs gondolataiba mélyedt Fenikszosz mikor figyel fel rájuk. És a bölcs egyszerre csak felemelte a fejét. — Fenikszosz! Nagy Fenikszosz! — kiáltotta azon nyomban egy elcsigázott arcú, szegényes öltözetű férfi. — Mondd meg kérlek, hogyan lehet az ember boldog? — Igen, igen! Mondd meg hát! — kapott a szón a tömeg. Fenikszosz lehajtotta a fejét, és néhány percig gondolkozott. Valamennyien türelmesen vártak. A bölcs végül derűs tekintettel nézett végig a tömegen. — Hogy valaki boldog legyen — kezdte —, ahhoz jó egészség és rossz emlékezet szükséges. — ó-ó-ó! — suhant végig a tömegen a kiáltás, akár a forgószél. Most egy koros férfi lépett elő. — Ó, bölcs Fenikszosz! — kiáltotta. — Én fiatal nőt vettem feleségül. Mit tegyek, hogy hű legyen hozzám? — Egy pillanat — felelte Fenikszosz. — Ez komoly kérdés. Gondolkoznám kell... Újra gondolataiba merült, és a tömeg megint várakozásba dermedt. — Tehát, a dolog így áll... — szólalt meg végül a bölcs. — Hogy az ifjú asszony hű legyen, ahhoz az szükséges, hogy télire ne vásárolj neki szandált, és gondoskodj arról, hogy a gyermeke nyáron szülessen. — ó-ó-ó! — szállt végig az elragadtatott kiáltás a tömegen. — A férjedet, szépséges leányzó, csak öt esztendővel a házasságkötés után ismered meg. Meg kell jegyezni, hogy a bölcs Fenikszosz olyan igazságokat nyilvánított ki, amelyeket később más gondolkodónak tulajdonítottak. De akár így van, akár úgy — Fenikszosz hírneve napról napra nagyobb lett. És történt egyszer, hogy a sziget uralkodója is felkereste a bölcset. — Te vagy az a híres-nevezetes Fenikszosz bölcs, akiről mindenütt csodákat regélnek? — kérdezte a király. — Igen, Fenikszosz a nevem — válaszolt a bölcs. — És igaz az, hogy hibátlanul válaszolsz a kérdésekre, sőt még a jövőbe látás tehetségével is dicsekedhetsz? — kérdezte a király. — Igyekszem, uralkodóm... — Akkor mond meg, mit tegyek a közvetlen környezetemhez tartozó, gáncsoskodó kritikusokkal? Talán bánjak el velük rövid úton? A bölcs lehajtotta a fejét. — A kritikusokkal a legkevésbé sem szabad elbánni — szólt. — Inkább arra ügyelj, ’ hogy hízelgőkbe ne botoljál, akik szíves örömest hajbókolnak előtted. — Te vagy az ókor bölcseinek legbölcsebbike, Fenikszosz! — kiáltotta a király. — De mondd meg nekem, mivel én nem érem fel ésszel, miért laksz te pálmafa tövében, táplálkozol a fa gyümölcsével, csillapítod szomjúságodat forrásvízzel, holott másoknak, akik százszorta ostobábbak, százszor kevésbé műveltek és becsületesek nálad, pompás házuk, kövér nyájuk és óborral teli pincéjük van? A bölcs keserűn elmosolyodott. Vallomások az életről, a családról, a közösségről „Cím: Szakmunkástanulók Délibáb Klubja, Gyula. Kedves Klubtagok! Szerencsésen és boldogan érkeztem haza • tőletek. Nagyon örültem, hogy találkoztam a régiekkel és megismerkedtem az új klubtagokkal. Jó nektek, hiszen ha valami komoly dolog bánt benneteket, elmentek a klubba és mindjárt szebbnek látjátok a világot, így voltam ezződött kollektívába. Felkerestük a levél íróját, Vighné, Szabó Irmát Körösnagyhar- sányban. ♦ Gidres-gödrös, keskeny, esőtől síkos, sártól csúszós, hosz- szú volt az út, míg a kisközségbe értünk. Jó, ha kicsi egy falu, mikor valamelyik lakóját keresik, hiszen minBabi és Krisztián mesél... Fotó: Orbán Károly — Köszönöm neked, ó bölcsek legbölcsebbike! — kiáltotta a koros férfi, és a tömeg között utat törve, hazaszaladt. — Ó, Fenikszosz — fordult a bölcshöz egy leány —, mikor ismerem meg végre a férjemet? Erre a kérdésre Fenikszosz azon nyomban válaszolt: — Ezt nem éntőlem, hanem önmagadtól kell megkérdezned, ó királyom. így válaszolt az ógörög uralkodónak az ógörög bölcs, mert ő, mint igazi bölcshöz illik, nemcsak saját maga gondolkodott, hanem másoknak is módot nyújtott a gondolkodásra. Fordította: Gellert György Mai tévéajánlatunk Nyár idő Körkapcsolásos helyszíni közvetítés a Várból, a Római parti kempingből, a szántódi révről és a tv stúdiójából 13.50-től. Az adás témája a kimeríthetetlenül gazdag idegenforgalom. Hazánkba ma már több mint negyed- milliárd külföldi látogat el évente. Minden valószínűség szerint ez a szám az idén tovább bővül. A műsor készítői abból ,a gyakorlati szempontból teszik fel a kérdést, mi mindent kell tenni azért, hogy a hozzánk látogató idegenek jól érezzék magukat hazánkban. zel én is és így lesztek valamennyien. Emlékeztek a sok élményre, amit együtt éltünk át, amikor a klubunk titkára lehettem? Emlékeztek a dunaújvárosi eltévedésre, a zirci kísértetkastélyra, a bugaci pusztára, ahol a madarak után térdig jártunk a sárban...? Oldalakon át sorolhatnám az emlékeket. Jó visszagondolni ezekre, hiszen itt, ahol a madár is csak hideg élelemmel jár, nem sok érdekes dolog történik.” Jóleső érzéssel olvashatták e levelet a gyulai Délibáb Klubban. A jó közösségi élet legnagyobb dicsérete az, amikor két év múltán is így tér vissza a régi klubtitkár a kissé megváltozott, újjászerveSzívcsen töltik idejüket hintázással a békéscsabai napközis tábor kis lakói denki ismer mindenkit. Rossz, ha kicsi faluban él az ember, hiszen minden moccanásáról tud a szomszédság, egy fazekat sem tehet arrébb a tűzhelyen anélkül, hogy ne venné hírét az egész falu. így vélekedik erről Szabó Irma is, aki három évig élt városban, Gyulán, az összehasonlításra saját tapasztalatai buzdítják. Két esztendeje tért vissza falujába, férjhez ment, kisfiát neveli. Sokakat kielégít az élet örömeinek ez az oldala, de a mozgalmas élethez szokott közösségi ember nehezen nyugszik a mozdulatlanságba. Ilyenkor a környezetét próbálja a maga képére formálni, vagy emlékezni kezd: — Olyanféle ember kellene ide, mint a mi gyulai klubvezetőnk, Pista bácsi! — mesél Irma. — ö aztán felrázná a falu fiatalságát. Kevés az, ami most van, úgy látszik, mindenki belenyugodott a „változtathatatlanba”. Lassan elvisznek tőlünk mindent Biharugrára, a tsz-ünk is egyesült az ottanival, az iskolában is egyre kevesebb a gyerek. Például a torna- vizsgára együtt mentünk a barátnőmmel, s mikor meglátta a gyerekeket, azt kérdezte: „Ez egy osztály?” Nem, ez az egész iskola — mondtam. — Messze vagyunk a várostól, közel csak a román határ van hozzánk. Ezerháromszázán élünk itt, s egyre többen keresik máshol a boldogulást. A kék szemű, szöszke, kétéves Krisztián külsőre olyan, akár .a mamája. Lelkesen kotorász az asztalra tálalt édes- ^ ségek között, rángatja az ^ anyukája szoknyáját, követe- + li. csak rá figyeljünk. Irma Fotó: Gál Edit 4 sógornője, Julika pártfogásába veszi a csöppséget, így tudunk tovább beszélgetni. — Mások is okulhatnak a példámból, mert bizony eleinte nehezen boldogul a faluból városba került lány. Én is kihez fordulhattam — tárja szét a karját a szőke fiatalasszony. — Szerencse, hogy a bátyám ott él Gyulán, de ettől még egyedül, barátok nélkül maradtam volna. Az ottani életem a klubtagságtól számítom. Alig vártam, hogy foglalkozásunk legyen, hadi díszbe vágtam magam és mentem... Volt hová, hiszen értelmesen töltöttük az időnket, vitatkoztunk, játszottunk, összetartoztunk. Mindig olyan kis ugrifüles voltam, nem csoda hát, hogy meglepődtem, mikor szóltak a többiek: „Babi, te leszel a, klubtitkár!” Megijedtem a komoly feladattól, annyi erőt nem éreztem magamban, hogy elvállaljam. A szókincsem sem volt sok. Aztán a többiek segítségével belejöttem a játékvezetésbe, a programszervezésbe. Nagyon szerettem a táborozásainkat. Egyik nap hazajöttem: „Anyu, holnap utazom a balatonszemesi titkárképzőbe!” — s mentem. Sokfelé jártam, ismerősöket, barátokat az ország minden részében találtam. A természetem vidám, mégis volt idő, hogy feleslegesnek éreztem magam. Hiszem, hogy a korombeli lányok átesnek hasonló korszakokon, ilyenkor a jó közösség segíthet. ♦ Saját házukban laknak Vighék. Szülői segítséggel és saját erőfeszítésből vették, szépítették az otthonukat. Két szoba, konyha, a falu főterén, s bár a berendezés nem fényűző, de tisztaság, rend mindenfelé a lakásban. Irma gyermekgondozási szabadságon van, a férje Vésztőn mozdonyvezető. Sokat van távol, ilyen a munkája, egyik reggel elmegy, s csak másnap délben ülhet az otthoni asztalhoz. Ilyenkor fáradt ő is, megesik, hogy egész nap alig szólnak egymáshoz. Kevés beszédű, dolgos ember Vigh Gyula. — Gyerekkoromban nem szerettem tanulni, csak most látom, hogy másképpen nem sokat ér az ember — ma már így vall Irma. — A képesítésem női szabó szakmára jogosít, emellett különbözeti vizsgát tettem, s beiratkoztam a vésztői gimnázium levelező tagozatára. Most végeztem a harmadik osztályt, nem könnyű a tanulás. Talán egyszerűbb lett volna, ha velem jön a férjem is, de nem akart. A szakmájában küldik majd valami iskolára, arra tartogatja az erejét. A közeli jövőnk nem lesz egyszerű, a férjem katonának megy, én Gyulán dolgozom majd a szabók szövetkezeténél. Itt a környéken nehéz megfelelő munkát találni, s ha nem változik a helyzet, talán mi is végleg elmegyünk innen. Milyen nehéz a felnőtté válás útja! A tapasztalatlan serdülő lány segítséget, támaszt talált az ifjúsági klubban, de a családalapító fiatalok sorsuk alakításában önmagukra utaltak. S ott a falu, ezernyi bilincselő konvenciójával, a jövő nem túl biztató ígéretével. Vigh Gyu- láék, s a hasonló fiatal családok pedig maradnának, szívesen élnének tovább szülőfalujukban, ha egy igazi közösségben erőt, biztatást kapnának. Ezt a közösségalakítást persze ők is elkezdhetik... vagy nem? Ned Kelly Tony Richardson világhírű, neves rendező. Mick Jagger világhírű, neves beat- zenész, popszervező — volt. Minden ígéret megvan arra, hogy a korábbihoz hasonló hírnevet szerezzen magának a filmszakmában is. A most játszott színes angol filmben ugyanis a főszerepet a rendező Jaggerre bízta. Az ausztráliai Robin Hood elevenedik meg a drámai tömörségű, balladisztikus egyszerűséggel szőtt történetben. A föld legkésőbben felfedezett kontinensén — mint köztudott — az angol gyarmatosítóit fegyenctelepet létesítettek. A bűn bűnt szül. A nyomor, a testi-lelki le- alacsonyítás ellen föllázadókat ismét börtönbe zárják. Mert ezt követeli meg a törvény. De a törvény rossz, lázadni kell ellene. És itt bezárul az ördögi kör. S a fel- lázadtakat a maguk módján védelmükbe veszik az emberek. A zsiványból is nemzeti hős lesz. Hiába végez Ned Kelly a kötélen, neve megmarad az emberek emlékezetében. Ennyi tehát a történet, amelyikből olyan hűvös-közepes film kerekedett. Sokan fogják látni, márcsak Richardsonért és Mick Jaggerért. Aztán hamar elfelejtjük ... A tenger kedves szörnyei „Nem lehet az egész állatvilág ellen hadat viselni. Még van visszaút.” Ezekkel a szavakkal zárul az a megrendítő színes olasz dokumentumfilm, amelyet ugyancsak ezekben napokban mutatnak be a mozik. A televízió jóvoltából elég sok természetfilmmel volt szerencsénk megismerkedni. Közülük is kiemelkednek az olasz alkotások. És közülük is A tenger kedves szörnyei. A dodó nevű, újézélandi óriásgalamb kipusztítása iskolapéldája az emberi pusztítás felelőtlenségének. Ezért nem kell hát külön bizonygatni, hogy milyen kárt képes tenni az ember az őt körülvevő, életét kiszolgáló természetben. De hiába ismert az elmélet, hiába tudja mindenki, mit jelent a biológiai lánc, ennek ellenére vandál módon pusztítjuk az állatokat, a növényvilágot. A legősibb élettér, az óceán, a tenger élővilágából a „szörnyeket” a riasztó külsejűeket mutatja be ez a film, csodálatos képsorokkal. Megtudhatjuk, hogy a valójában szelíd, sokszor még játékra is hajtandó élőlények barátságosak. Agresszív cselekedeteikkel csak az igazi „szörny”, az állatokat létfeltételeikben gátló ember ellen akarják viszsaszerezni eredendő jogaikat. A valóság megdöbbentő. A természeti szépségek bemutatása mellett ennek a filmnek minden képsora az. Bede Zsóka (Nemesi)
