Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-28 / 175. szám

1979. július 28., szombat Sajtos ostya és fagylalttölcsér Battonyáról Az ostyasütő gépsornál négyen dolgoznak Százezer darab fagylalttölcsért kell csomagolni. A kép elő­terében Szucsán Józsefné Kép, szöveg: Béla Ottó Békésszentandrási óhajok, realitások Nyolc évvel ezelőtt kezdett a termeléshez Battonyán az Orosházi Sütőipari Vállalat 24-es számú ostyaüzeme. A kezdetben sajtos lapokat ké­szítettek, aztán mivel egyre nagyobb lett az igény a fagy­lalttölcsér iránt, hozzákezd­tek annak gyártásához. Az üzem korszerűnek mondha­tó, a berendezések is a job­bak közül valók. Árgyelán Aurélné, az üzemvezető he­lyettese kalauzol végig a megye egyetlen ostyaüzemé­ben. — Az üzem létszáma fél­száz, lányok, asszonyok dol­goznak itt, mindössze a két karbantartó férfi. Naponta sajtos ostyából 360 kilo­grammot gyártunk, fagylalt­tölcsérből pedig 100 ezer darabot. A gyártás folyama­tos, s még így sem tudjuk kielégíteni az igényeket. A közelmúltban készült el egy új üzemcsarnok, ahova egy korszerű automata fagylalt- tölcsérgyártó gépsort szerel­tek be. Tulajdonképpen már kezdhetnénk is a termelést, minden készen áll az indu­láshoz, de meg kell várnunk a szovjet szakembereket, akik beüzemelik a gépsort. A gép másfél millió forintba ke­rült, mindössze két kezelőre van szükség, a termelés pe­dig többszörösére nő. Ter­mékeink az ország valameny- nyi részében megtalálhatók, sőt ezenkívül Csehszlovákiá­ba is exportálunk a fagy­lalttölcsérekből. Az idén már egy vagonnal küldtünk a szomszédos országba, de to­vábbi szállítmányokra is fel­készültünk. Éppen a korsze­rű gépek miatt jelentősebb létszámbővítést nem terve­zünk. — Mennyi alapanyagot használnak fel naponta? — Hat-hét mázsa lisztet, 400 kiló margarint, 70 kiló márványsajtot, rengeteg to­jást és 5 kilogramm kömény­magot. — A kereset? — Nincs okunk a panasz­ra, gondolom a lányok, asz­Próbapálya — Az Uniroyal gumikonszern Európában óriás autógumi­próbapályát épít. E célból megvásárolta a rocroi (fran­cia-belga határ) 2 négyzet- kilométer területű haszná­laton kívüli NATO-repülőte- ret. A próbapályákon külön­böző jellegű útszakaszokat, laboratóriumokat és műsze­res vizsgálati helyiségeket lé­tesítenek. Egy 3000 méter hosszú és 50 méter széles, valamint egy 2500 méter hosszú és 25 méter széles, 100 méter átmérőjű körpá­lya (ennek fele vízzel per­metezhető) szolgál majd a „normális” vizsgálatokhoz. A különleges vizsgálatok­hoz 4 darab 100 méteres csú­szásvizsgáló pálya épül. kü­szonyoknak sem, hiszen az átlagkeresetük eléri a 3000 forintot. Battonyai viszony­latban a legmagasabb fize­tések egyike. Igaz, sokat nyom a latba a fizetésnél a délutáni és az éjszakai mű­szakpótlék. — Az ostyaüzemen kívül sütőüzem is van. — Igen, innen látjuk el a nagyközséget és a környező kisebb településeket is pék­süteménnyel, kenyérrel. Na­ponta 10 ezer péksüteményt és 60 mázsa kenyeret sü­tünk. — Messze földön híres a battonyai kenyér, minek kö­szönhető ez az elismerés? — Szerintem annak, hogy az itt dolgozó 16 pék mind szakmunkás és a hagyomá- ; autógumiknak lönböző felületkiképzéssel és aquaplaning (a vízzel borí­tott pályán mestereségesen csúszást előidéző) lehetőség­gel. Külön pályák épülnek nagy sebességű gumikoptató és tartós fárasztási próbák­hoz, durva felületű útsza­kaszon kényelmi és zajvizs­gálatokhoz. Később „veszé­lyes” kanyarokkal tarkított útszakaszokat is építenek. A tehergépkocsik gumijainak a vizsgálatához csúszási haj­lam és tapadóképesség te­kintetében különösen nehéz terepszakaszokat alakítanak ki. Minden útszakaszon elektronikus érzékelők rög­zítik az eredményeket, ame­lyeket a laboratóriumokba továbbítva komputerek dol­goznak fel. nyos technológiával készül a kenyér. Ami a minőséget ilelti, az jó dolog, az viszont már kevésbé, hogy a gépek nem könnyítik meg a mun­kát, mert alig van belőlük. Az öntözéstechnikában is mindenekelőtt a műanyagok egyre szélesebb körű alkal­mazása lehet a kívánatos fejlesztés egyik forrása. A fém vízvezetőcsöveket fel­váltó kisebb súlyú, korrózió­tól nem fenyegetett mű­anyag öntözőcsövek, a kü­lönféle tartozékaikkal együtt, már rendszeres kellékei a korszerű öntözőberendezé­seknek. Az öntöző fővezeté­kek 5—6, vagy 12 méteres tagokban készülhetnek, a végükön' karmantyús csatla­kozó-fejrészekkel. Kis önsú­lyukon kívül hajlékonyságuk is megkönnyíti egyenetlen terepen a lefektetésüket, ke­zelésüket és áthelyezésüket. A felületi öntözésekhez is mind kiterjedtebben alkal­mazott műanyag tömlők kö­zös jellemzője a nagy átmé­rő — viszonylag csekély önsúlyuk mellett. Kombiná­ciókban, az öntözőhálózat szárnyvezetékeinek legalább egy részét képezhetik ezek a könnyű, fel is csévélhető műanyag ■ tömlők. Az akár fél kilométer hosszúságot is elérő és a vontatásra alkal­mas erőgép által meg is hajtható, nagy dobra csévél­hető, hajlékony műanyag tömlők lehetővé teszik olyan önjáró öntözőberendezések működtetését, amelyeknél elmarad a kiépített szárny- vezeték-hálózat időről időre — Nem hanyagolhatjuk el azoknák az ágazatoknak a fejlesztését, amelyekből élünk. Szerény lehetőségein­ket, tőkénket mégis a ter­melés biztonságosabbá téte­lére használjuk fel. Törekvé­seinket nem követi azonnal és mindenütt megértés. Bizo­nyítani kell, hogy a beruhá­zásokra fordított' pénzt ka­matoztatni tudjuk. Ezek a sorok a békésszent­andrási Zalka Máté Tsz el­nökétől, Hrabovszki Mihály- tól származnak. Hosszú el­nökségének tapasztalatai ér­lelték az előbbi gondolatokat. Az állandó számvetések és mérlegek, következtetések egész sorát indították el ben­ne és másokban, akik a szö­vetkezet jövőjéért aggódnak. A következtetések azután el­határozásokat szültek. A döntés azonban nem­egyszer vajúdás. A tanácsta­lanság vége pedig halogatás, miközben a gazdasági kör­nyezet állandóan változik. És végül a tegnapi, még jónak tűnő döntés mára elavul. II kísérlet — Vállalni kell a kockáza­tot. Nincs más választása a vezetőnek, ha lépést akar tartani a fejlődéssel. Sokszor az egészen bizarr ötletnek is van létjogosultsága — ma­gyarázza az elnök. Milyen a helyes döntés? Felsorolni is hosszadalmas lenne valamennyi összetevő­jét. Sok kötetnyi irodalom, jó tanács foglalkozik a témá­val. A gyakorlat azonban bo­nyolultabb a legsokoldalúb­ban megfogalmazott elmélet­nél is. Van, aki szentül hi­szi, a helyes és gyors dönté­seket valami különleges ér­zék sugallja. Ám mint most következő példáinkból kide­rül, az elhatározásoknak sok­kal több közük van a való­sághoz, mint bármi máshoz.. A lottó ehhez képest sem­mi! A dolog persze közel sem így igaz, mert a találat valószínűségét a tapasztala­ték, a vezetői és közgazdasá­gi ismeretek is befolyásolják. Többnyire megbízhatóan és pontosan. S még mielőtt az előbbiekben ellentmondást vélnénk felfedezni, példa a Zalka Máté Tsz esete. A kísérletezésre — mert csak az lett belőle — a mos­toha időjárás kényszerítette a vezetőket. Az égő és belvíz... szükséges, nehézkes áthelye­zése. Helyette csak a tömlő­nek az öntözendő területre való behúzásáról kell gon- goskodni kézi erővel, ami a' tömlő üres, vízzel töltetlen állapotában egyszerűen, ke­vés fáradsággal és gyorsan megoldható. A tömlőre sze­relt elosztó karmantyúkra csatlakoztatható szórófejek felhelyezése, majd az öntö­zés befejeztével a' levételük egyetlen kézmozdulattal el­végezhető. Ennek a megol­dásnak a szélesebb körű el­terjedését azonban ma még gátolja a tökéletes illeszke- désű, és ugyanakkor gyorsan oldható tömlőcsatlakozók, szórófejfelfogók hiánya, ame­lyek mellett a tömlőszaka­szok egyenletes tekercsekbe zavartalanul felcsévélhetők lennének. Kétségtelen, hogy a legki­terjedtebben alkalmazott felületi, esőztető öntözőbe­rendezések szórófejei is ked­vezően kialakíthatók mű­anyagból. A lépcsőzetes fej­lődésnek megfelelően először a fémből készült szórófejek műanyag másolatai tűntek fel, ezt követően alakult ki a műanyagok kedvező tu­lajdonságait jobban érvénye­sítő szórófejcsaládok sora. Várható a további választék- bővülésük, és ennek nyomán az eddigieknél is szélesebb körű elterjedésük. A legnagyobb biztonsággal a gabonafélék termeszthetők ilyen viszonyok között — ál­lapították meg. A környező tsz-ek tapasztalatai is ezt tá­masztották alá. A tavaszi munkákat a felázott talajon csak nehezen, vagy egyálta­lán nem tudták elvégezni. Az évek óta folyamatosan visz- szatérő állapot miatt változ­tatásokra határozták el ma­gukat. Megszületett a döntés. Nö­velni kell a gabonafélék ve­tésterületét. Növelték is. 1970-ben a korábbi 700 he­lyett 1200 hektáron juttatták földbe a búza és az őszi ár­pa vetőmagvait. Ez a közös gazdaság területének több mint fele volt. A vége vesz­teség lett. Elemzések és ta­nulságok, bírálatok, majd újabb döntések után kis vál­toztatásokkal visszatértek a korábbi vetésszerkezethez. II fejlesztés üteme — Azt hittük, kifoghatjuk a szelet az időjárás vitorlá­jából. Tévedtünk. A megvál­tozott idő abban az évben - más növényi kultúráknak kedvezett. Sok volt, túl sok volt a bizonytalansági ténye­ző. Az arányok egészségte­lenné váltak. Nem maradt más választásunk, minthogy e „kirándulás” után vissza­vonuljunk. Lehetőségeink, fejlesztési forrásaink és fel­szereltségünk is ezt követel­te — emlékezik vissza Oláh Géza főagronómus. A „vissza” persze ebben az esetben nem jelentett visz- szafejlődést. Igaz, előrelépést sem. Bár az ügy kétségtele­nül szolgált néhány tanúság­gal, amit egyedüli szerény eredménynek könyvelhetett el a szövetkezet vezetősége. —• Arra a megállapításra jutottunk — folytatta főagro- nómusa gondolatsorát az el­nök —, hogy a fejlődésben nem az óhajok, hanem a rea­litások a döntőek. A fejlesz­tés irányát és ütemét ehhez kell igazítani. És ma is tar­tom, akkori döntésünk tar­talmazott helyes elemeket, de nem vettük figyelembe a vál­tozáshoz szükséges feltételek közül, valójában melyekkel is rendelkezünk, az ágazatok Űj távlatokat nyitnak a vízelvezetésre, és a vízada­golásra szolgáló altalajcsö­vezés előtt hagyományosan használt cserép dréncsövek felváltására alkalmas mű­anyag talajcsövek. Először a simafalú, többé-kevésbé per­forált műanyag csövekkel próbálkoztak, de ilyen célra ezek nem váltak be a gya­korlatban, megfelelőek vi­szont a gégecsőszerű bordá­zattal ellátott, hullámos 'fa­lú, hajlítható műanyag csö­vek. Ezeknek a flexibilis műanyag csöveknek a hul­lámvölgyeiben vannak a víz- áteresztő perforációk, a sé­rülés-, valamint eltömődés- veszély csökkentése érdeké­ben, Automatizálható sza­bályozással működő, nagy pontossággal dolgozó, a cse- répcsőrakóknál három-négy- szerte nagyobb teljesítmény­re képes, ároknyitás nélkül, réseléssel dolgozó csőfektető­géppel kellő mélységben a földbe helyezhetők, és ez egyedül * 20—30 százalékos költségcsökkentést eredmé­nyezhet. Az ötven, száz mil­liméter átmérő között már sorozatban gyártott flexibilis műanyag dréncsövek elő­nye, hogy önsúlyuk mind­össze 3—5 százaléka a cse­répcsöveknek és nem töré­kenyek, így a terepen köny- nyen mozgathatók. Az élet­tartamukat pedig közel fél évszázadra becsülik. K. L. méretei lehetővé teszik-e a biztonságos, jól szervezett munkát. Azóta a termelőszövetkezet nem látványos — erre sze­rény méretei miatt nem nyí­lott lehetősége — de ki­egyensúlyozott gazdálkodás­sal vétette magát észre. Két éve, 1977-ben kiváló címet, és 13 millió, tavaly pedig 10 millió forint nyereséget ér­tek el a közös gazdaságban. Az elmúlt években arra tö­rekedtek, hogy a meglevő ágazatokat, így a búza-, a kukoricatermesztést, a sertés- tenyésztést, a tehéntartást minél jövedelmezőbbé te­gyék. Csakhogy már az utóbbi két-három év is azt bizonyí­totta, a továbblépés feltéte­leit újra és újra meg kell te­remteni. Ha most, tegyük fel minden marad a régiben, az már a lemaradást jelentené, azt az állapotot, amelyet az események után kullogással jellemezhetnénk. A termelés­ben változatlanul sok az elő­re ki nem számítható, nem látható tényező. Az árbevé­telhez a növénytermesztés 65, az állattenyésztés 35 száza­lékkal járul hozzá. — Ezt az arányt módosí­tani akarjuk. Nehéz vállal­kozásba kezdtünk. Üj ágaza­tot hozunk létre. Az angora- nyúl törzsállományának tar­tására rendezkedünk be. Az állományt a háztáji kisgaz­daságokba helyezzük majd ki, ahonnan a rendkívül ér­tékes szőrmét felvásároljuk. A beruházás 8 millió forint­ba kerül. A telep évente 50 —100 millió termelési érté­ket állít elő. A vállalkozás jövőjéről, je­lentőségéről még korai len­ne beszélni. Energiaválságos korunkban azonban kétség­telenül nagy jövő áll a ter­mészetes alapanyagból előál­lítható termékek előtt. Kér­déses, mennyire tudnak, lesz­nek képesek ezzel a lehető­séggel élni a Zalka Máté Tsz-ben. Más, újszerű felismerés dik­tálta változásokat is megfi­gyelhetünk. A budapesti FÜ- TÖBER-rel konténerek gyár­tásában állapodtak meg. Amennyiben az első 20-as megrendelésnek eleget tesz­nek, és a szövetkezetnek is hasznot hoz a vállalkozás, akkor további 300 gyártásá­ra kapnak megbízást. Ezzel útjára indulhat a mellék­üzemág fejlesztése. Persze, aligha lehet vélet­len, hogy a nyúlágazat és a konténergyártás meghonosí­tására éppen 1979-ben került sor. Minden bizonnyal a gaz­dasági környezet változtatá­sai hatottak kényszerítő erő­ként. Ezek olyan döntéseket erőszakoltak ki, érleltek, amelyekre más Viszonyok kö­zött hosszú ideig kellett vol­na várni. Igaz, az elhatáro­zások egy részéről nehéz meg­állapítani, hogy időben szü­lettek-e, de legalább bizonyí­tanak valamit. A törekvést... Ez is több a semminél, hi­szen szép számmal ismerünk olyan eseteket, amikor a leg­kézenfekvőbb lehetőségek, tartalékok maradtak hosszú ideig kihasználatlanul. Bé- késszentandráson is van ilyen példa. A két helyi termelő- szövetkezet együttműködése ma jószerével egymás tevé­kenységének tiszteletben tar­tására korlátozódik, a közö­sen üzemeltetett szárítót és tejboltot kivéve. Hogy a koo­peráció és az együttműködés melyik kézenfekvő formáját valósítják meg, az egyelőre még a jövő titka. Kepenyes János Műanyag öntözök II vállalkozás ■ ■■ r# ■ joyoje

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents