Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-26 / 173. szám

1979. július 26., csütörtök KUiHJl-fiTcl Kategóriás diszkósok Egy korábbi kulturális miniszteri rendelet szerint lemezbemutatókat — közis­mertebben : diszkőműsorb­kat — csak olyan személy tarthat, akinek érvényes működési engedélye van. Az elmúlt napokban tartották meg az Országos Szórakoz­tatózenei Központban, Buda­pesten azokat a vizsgákat, amelyeknek sikeressége ese­tén a diszkósok működési engedélyt kaptak. A vizsgára Békés megyé­ből 34-en jelentkeztek, kö­zülük 29-en jelenték meg. Az első vizsgákon tizennégy fia­tal nem felelt meg a köve­telményeknek. A végered­mény azonban igen biztató: 12-en „C” kategóriás enge­délyt kaptak. Zahorán Ró­bert, Nagy Tibor és Hajdú István pedig „B” kategóriás vizsgát tett. Működési enge­délyük öf évig érvényes. ' A 19 megye között előkelő helyezést jelent a felsorolt arány, mégis elgondolkozta­tó, hogy az „előfutamban” kilenc fiatal az általános műveltséggel kapcsolatos, va­lóban alapvető dolgok nem tudása miatt nem léphetett az angol nyelvi, a műszaki, a zenei műveltségi és a gya­korlati kérdésekből vizsgáz­tató bizottságok elé. A korábban kiadott, ideig­lenes engedélyek még érvé­nyesek, azok lejártát október végéig meghosszabbították. Akkor az OSZK megyei ki- fbndeltsége az engedélyek megújításáért vizsgát ren­dez. A lemezbemutatók engedé­lyekhez kötése — mint köz­tudott —, azért fontos mű­velődéspolitikai kérdés, mi­vel a diszkók nagyon sok fiatalnak az egyetlen szóra­kozási, és sajnos: egyetlen zenei ismeretszerzési forrá­sát jelentik. A disc jockey-k azok, akik a fiatalok zenei műveltségének, a fiata­lok kulturált szórakozásá­nak megteremtéséért igen sokat tehetnek. 1980 tava­szán újabb országos minősí­tő vizsgákat tart az OSZK központja. A sok esetben mellékes­nek ítélt, mégis hangulatot és életmódot befolyásoló szórakoztatózenei kultúra színvonalának emelése ér­dekében is várják azoknak a 16—25 év közötti fiatalok­nak a jelentkezését, akik a tanfolyamot elvégezve hiva­tásos zenészek, illetve tánc- dalénekesnők szeretnének lenni. A jelentkezéseket augusztus 20. után lehet el­juttatni a megyei kirendelt­ségnek. Öregdiákok kerestetnek Ezemyolcszázötvenötben megalapított magániskola náfedeles kis épületében kezdte meg munkáját Brez- nyik János vezetésével. A kétemeletessé nőtt békéscsa­bai iskolát ma Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskolának nevezik. Az Alpár Ignác tervei alap­ján felépített klasszicista is­kolaépületben az évszázad el­ső évében érettségiztek elő­ször diákok: jelenleg évente kétszáz fiatal végzi el itt hat párhuzamos osztályban kö­zépiskolai tanulmányait. Az 1972. tavaszán újjáala­kult Öregdiákok Baráti Köre most a hajdan ebben a tan­intézetben maturált diákok­tól kéri a segítséget. A jövő esztendő májusában nagysza­bású ünnepségsorozat kere­tében, méltóképpen szeretné­nek megemlékezni a 125. év­fordulóról. Erre az alkalom­ra 400 oldalas, az iskola tör­ténetét feldolgozó könyv ki­adását is tervezik. A ba­ráti kör kéri a volt diákokat, hogy a tulajdonuk­ban levő, az iskoláról őrzött emlékeiket bocsássák a ren­delkezésükre, az iskolatörté­neti kiállítás idejére. Kérik a volt diákokat arra is, hogy önmagukról, mai életükről, munkájukról levélben vagy személyesen számoljanak be, továbbá az évfordulós ese­ménysorozat színesítésére öt­leteiket, javaslataikat juttas­sák el a csabai gimnázium jubileumot előkészítő bizott­ságához. A gyakorlást nyáron sem lehet abbahagyni... Vagy sikerül megcsinálni, vagy nem, harmadik lehetőség nincs ... Amikor ez is felkerült a táblára, cikornyás, agyon­színezett betűkkel, nem akár­milyen eseményt adott hírül az osztálynak: vége a tanév­nek. Vakáció... A strandon, a barátoknál, a Körös-parton, mikor hol ütöttük agyon az időt. Mindent be akartunk pótolni, amire év közben nem jutott időnk. Aztán egyszer csak ezt is meguntuk, akkor jött a könyvfalás időszaka, napokig ... Mikor ezt is meg­Mit is mondtak otthon? Mi kell még a mosószeren kí­vül? Barátnők. Még a könyveket is együtt olvassák, így érde­kesebb Hálózsák, ruhák ... Ugye, mindent viszünk? elégeltük ? Akkor szüléink elé álltunk: dolgozni akarunk! Igaz, nem magnóért, lemez­játszóért, mint a mai gyere­kek ... Szerényebb álmaink voltak. így aztán eltelt a nyári szünet, ahogy ezeknek a gye­rekeknek is. ök is megtalál­ják a módját, hogy nyaralás előtt, vagy után hasznosan, vidáman töltsék az időt itt­hon. Szöveg: Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit Á békési Horváth testvérek mindig együtt játszanak Jól jön az a kis pénz, amit itt keresünk HANG­SZÓRÓ Nosztalgia Akármilyen szeszélyes az idei időjárás: nyár van. Uborkaszezon, mint írták és mondták valaha. Ma már alig-alig hallani ezt a kife­jezést, -kiment a divatból, és nem ok nélkül, ugyanis a nyári szezon bővelkedik kul­turális eseményekben. Nincs megszakítás, csak éppen a zárt tér helyett a szabad ég alatt folyik a szórakozás, szórakoztatás. Csak a hétfői adásnap műsorának tüzetes átnéztével jut ilyesfajta ómódi szó az ember eszébe. Persze ez nem az egészre vo­natkozik, mert azért — sze­rencsére — akadtak a sablo­nostól, mint a Slágermúze­um, Zenedélelőtt, Zeneközei­ben, Tánczenei koktél, Örök­zöld dallamok, Magyar nó­ták stb., eltérő műsorok is. Igaz, nem sok. Ezek egyike volt a Hétfő este — minden­kinek című összeállítás, melyben a kabarétréfától a költészetig, a sanzontól a tragikus hangvételű színda­rabrészletig terjedt a skála. A sokféle ízlésű hallgatótá­bort feltételező program ké­szítői nyilván arra számítot­tak, hogy a tévénézők is, szünnap lévén, a rádió párt­fogásába ajánlják magukat, és ne járjanak rosszul. Sőt máskor is engedjenek a csá­bításnak, s ne csak a hét első napján térjenek meg a rivá­lishoz. De nézzük, mit is nyújtott és milyen színvonalon ez a hetvenperces műsor? Som­másan: mindenből egy keve­set, ám azt a maga műfaján belül elsőrangúan. Ennél na­gyobb dicséretet nehéz vol­na mondani, azonban az igaz­sághoz tartozik, hogy mégis maradt hiányérzet. És ép­pen azért, mert az erénynek tűnő sokoldalúság bosszúlta meg magát, s bontotta meg az egységes hangulatot. Be­nedek Tibor fanyar humorú magánszáma, és Medgyaszay Vilma sanzonjai, ha nem is készítették elő, de jó átveze­tésnek bizonyultak József Attila Ódájához, melyet Bás- ti Lajos csodálatos tolmá­csolásában hallhattunk. Az­tán egy rövid Bartók-zene, majd pedig két dzsessz-szám Duke Ellington zenekarától ugyancsak önmagában is re­mek volt, s jól illett a vers és az eztán következő drá­marészlet közé. Ám itt és pont az utóbbival tört meg a műsor íve. Közel sem azért, mert Tímár József okozott csalódást: Millernek Az ügynök halála című meg­rázó művéből választott rész­let nem volt szerencsés. A kiragadott, túl rövid szöveg önálló számnak kevés volt, s így aki nem ismerte a dara­bot — márpedig a jó húsz évvel ezelőtti színrevitel óta egy nemzedék nőtt fel —, az aligha tudta élvezni a ritka élményt: Tímár József meg- idézését. Annál inkább Rácz Aladár, a világhírű cimba­lomművész által előcsalt kristálytiszta hangokat. Ez a zene lezárása is lehetett vol­na a nosztalgia jegyében vá­logatott rangos produkciók­nak, eddig ugyanis mind kö­rünkből korán eltávozott mű­vészek keltek életre, hogy a technika jóvoltából régi és új közönségükhöz szóljanak. De tovább folyt az előadás, mégpedig egy igencsak har­sány — bár egyébként kitű­nő — kabarészámmal. Bárdi György és Zenthe Ferenc ka­cagtató Dugovics Titusz-pa- ródiájával, amely ebbe az összeállításba csak szerkesz­tői tévedésből kerülhetett. S utána már hiába énekelt Ju­liette Greco, a francia san­zon egyik kiválósága — a hangulat annyira elszállt, hogy az ezt követő szép beat­zene sem tudta visszahozni. Kár, mert elérhető közelben volt az a tökéletes műsor, amely iránt a vágy, a nosz­talgia minden hallgatóban él. Vass Márta Vakáció

Next

/
Thumbnails
Contents