Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-25 / 172. szám
1979. július 25., szerda o A szabadkígyósi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet tanulói minden nyáron kötelező 6 hetes szakmai gyakorlaton vesznek részt. Képünkön: az első és második osztályos kertésztanulók a szőlőhajtások huzal közé igazítását és csonkázását végzik Fotó: Veress Erzsi Mitől szocialista ez a szerződés? Precíziós öntés Tizenhetedik esztendeje működik az öntöde az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezetben. Az elmúlt évben 150 tonna acélalkatrészt öntöttek viaszkiolvasz- tásos precíziós öntéssel. Legnagyobb megrendelőjük a Békés megyei MEZŐGÉP, de a Budapesti Autóvillamossági Művek és a Fémmunkás Vállalat is jelentős mennyiségben rendel precíziós alkatrészt. Hasonló öntöde a megyében másfele nem található. árkiegészítések növekedési ütemét. Tavaly 40 milliárd 900 millió forint árkiegészítés terhelte a költségvetést. Nagy- összeg, terheit a jelentős egyensúlyhiánnyal küzdő népgazdaság hosszabb távon nem vállalhatja. S ez az összeg különben is évről évre gyorsan nő. Mert emelkedik a dotált termékek és szolgáltatások fogyasztása, igénybevétele, és növekszik azok előállítási költsége is. A legnagyobb terhet az élélmiszerek ártámogatása okozza, tavaly az összes fogyasztói árkiegészítések 37 százalékát emésztette föl. A rangsorban, a következő — 28 százalékkal — a. személy- szállítás, a tömegközlekedés, majd a tüzelőanyagok, a távfűtés, a kommunális szolgáltatások következnek 15 százalékkal. A gyógyszerellátás az összköltségvetési ártámogatás 13 százalékát élvezte tavaly. Végül a fennmaradó 7 százalék a gyermekruházatra, gyermekbútorra és az egyéb termékekre jutott. A 40,9 milliárd forinton felül további 4 milliárd forinttal támogatják a lakbéreket, hogy fedezzék a bérházak fenntartási és felújítási költségeit. (A bérlakások beruházási költségei eleve az államot terhelik.) Egyet fizet, négyet kap Az árak tájékoztató, fogyasztást befolyásoló szerepét is figyelembe véve nem mindegy, hogy milyen terméket vagy szolgáltatást mennyire támogat a költség- vetés. A legnagyobb arányú támogatásban a városi tömegközlekedést részesítik. Mondhatjuk, hogy az utas egyet fizet és négyet kap, hiszen a lakosság városi közlekedésre költött minden forintjához az állam további hárommal kénytelen hozzájárulni. Az ivóvíz- és csatorTekintélyes nyereséggel járul hozzá ez az üzemrész a szövetkezet árbevételéhez^ amely tavaly 23,3 millió fo-~ rint értékben realizálódott. Az idei elképzelések szerint az esztendő utolsó napjáig mintegy 26 millió forintot szeretnének inkasszálni e tevékenységük folytán. A viaszminta-készítést kooperációban végzik a csanád- apácai Széchenyi Termelő- szövetkezet szolgáltató üzemével és az' Orosháza és Környéke Háziipari Szövetkezettel. nadíjak a tényleges költségeknek csupán az egyharma- dát fedezik. Az élelmiszerek támogatási aránya kisebb. A húsé és húskészítményeké például 19,5 százalék, a tejé és tejterméké 63,1 százalék, a kenyéré 42 százalék. Mégis az élelmiszerek árkiegészítése ösz- •szegszerűen a legnagyobb, /több mint 15 milliárd forint. Továbbá az élelmiszerárak fogyasztást szabályozó szerepe is nagyobb, mint például a városi tömegközlekedési díjaké. Elősegíthetik az észszerűbb, takarékosabb fogyasztást. Egyebek közt külgazdasági érdek is a kenyér pazarlásának felszámolása, mivel a gabona fontos exportcikk. Az egy lakosra jutó hazai fogyasztás kalóriában (3200) világszínvonalon áll. Am összetétele korszerűsítésre szorul: magas a lisztesáruk, zsiradékok és alacsony a zöldségfélék, a tejtermékek fogyasztási aránya. Nem szociális támogatás Akadnak, akik a hús és húskészítmények igen magas költségvetési ártámogatását szociális jellegűnek tartják. Valójában ez nem így van, rjíerj, az alacsony jövedelmű Családok kevesebb húst, hús- készítményt fogyasztanak, mint a magasabb jövedelműek, és ily módon kevesebb költségvetési támogatásban részesülnek. (A bérből és fizetésből élő családok közül azok, melyeknél az egy főre jutó havi jövedelem legalább 2400 forint, több mint kétszer annyi költségvetési támogatást kapnak a hús-árki- egészítés révén, mint azok, amelyekben az egy főre jutó jövedelem 800 forint, vagy annál kevesebb.) A dotáció kiadás az állami költségvetésből, az össztársadalmi szükségletek kielégítésére szolgáló központi pénz„A beruházás megvalósításában részt vevő vállalatok kollektívái felismerve a fejlesztés népgazdasági jelentőségét, a beruházás ütemének meggyorsítása érdekében szocialista együttműködési szerződést kötnek. A közös cél megvalósítása érdekében a szerződő vállalatok elhatározták, hogy: — A pénzügyi hitelszerződésben előírt 1980. augusztus 1-i befejezési határidő és az ehhez igazodó részhatáridő betartásáért maguk területén minden — szocialista vállalathoz méltó — erőfeszítést megtesznek. A munkavégzés során tevékenységük szervezett, hatékony kifejtésében biztosítják a költségszint előirányzatoknak megfelelő tartását.” Így kezdődik az a nagyon sok ember által aláírt szocialista együttműködési szerződés, mely a Csepel Autógyár 4. sz. szeghalmi gyárának fejlesztése ügyében jött létre július 19-én Békéscsabán. Első átolvasásra talán szokványosnak tűnik a szöveg, de ha figyelmesen végignézzük, akkor észrevehe- lünk egy érdekességet: A szerződő felek azt vállalják, hogy betartják az eredeti — más szerződésekben egyszer rögzített — határidőket. Van ennek így' értelme? Késés minden vonalon Sajnos, ebben az esetben van, mert jelenleg minden területen alapos a lemaradás. Hogy miért, erről Szabadfal- vy László, az ÉPSZER igazgatója elmondott néhány érdekes dolgot. — Bennünket először 1976 februárjában kerestek meg a Csepel Autógyár képviselői, és kapacitást kértek tőlünk mintegy 80 millió forintnyi munkára Szeghalmon, a Csepel Autógyár ottani gyáregyeszközökből. Más szavakkal azt mondhatjuk, hogy az egyén fogyasztásának egy részét a közösség egésze fizeti. A társadalmi méltányosság meghatározott területeken (például oktatás, egészségügy) ezt indokolhatja. Ilyenkor a szükséglet olyan, hogy kielégítését nem tehetjük a személyes jövedelem nagyságától függővé. Más esetben viszont a részben közpénzből kielégített személyes szükséglet sérti a társadalmi igazságosságot. Csak fokozatosan * Ilyen helyzetben a vezetés elvileg két út között választhat. Belenyugodhat az igazságtalanságba, mondván: a lakosság mindehhez már hozzáedződött, s így könnyebben viseli el, mint a helyes és szükséges, ám kényelmetlenséggel járó változtatásokat. A másik megoldás: a társadalom megértésére és igazságérzetére építve megtervezni és nyíltan meghirdetni a változtatásokat, megakadályozva a bajok elhatalmasodását. Ez esetben — mint minden jövedelem újraelosztásnál — számolni kell olyan társadalmi nyomással, amely a múltbeli előnyök megtartására irányul. Esetenként még azok ellenállását is kiváltja, akik javát az intézkedés szolgálja. Ezért az ártámogatások csökkentése csak fokozatosan, kompromisszumok árán lehetséges. A lakbérek, a személyszállítás, a városi tömegközlekedés és az egyéb kommunális szolgáltatások díjai a jövőben sem fedezik a teljes költségeket, nem is cél, hogy megszűnjön mindgn állami támogatás. De időről időre ezeknek a díjtételeknek is követniük kell a ráfordítási arányok változásait, mérsékelve az állami támogatásokat. Kovács József (Folyt, köv.) ségének fejlesztésére. Mi ezt elvállaltuk, de egy évvel később kiderült, hogy ezt a hitelkérelmünket elutasították. Ekkor új programot dolgoztak ki, melynek során 56 millió forint értékben kérték közreműködésünket. Akkor azt ígérték, hogy legkésőbb 1978 január-februárjában komplett programot kapunk és azt kérték tőlünk, hogy még 1978-ban végezzük el az arra az évre tervezett 21 millió forintos munka mellett azt a 9 milliót is, mely a módosítás miatt 1977-ben elmaradt. Az ÉPSZER ezt el is vállalta, és. várták a terveket. A tervek azonban jórészt nem érkeztek meg, vagy csak nagyon későn jöttek, így tavaly a terep feltöltését, a kerítést, az ideiglenes utat tudták elkészíteni, elmaradt a kazánház, a kompresszorház és a transzformátorház felépítése. A másik nagy kivitelező, a 31. számú Állami Építőipari Vállalat is alaposan csúszott a munkával. Tavaly december 31-re kellett volna átadni a könnyűszerkezetes csarnokot, de jó, ha az idén szeptember végére kész lesz. Hasonlóan áll több munka is, van tehát mit behozni. A szervezetlenség ára Mielőtt azonban elkezdenénk az építőket szidni a lemaradásért, jelentsük gyorsan ki, hogy ez esetben nem ők a hibásak. A beruházás előkészítetlensége, a szervezetlenség és a koordináció elmulasztása bosszulja itt meg magát. A nagy csarnok építésénél a légcse- rélők okoztak gondot, kiderült, hogy nem jó az eredetileg tervezett, új, nagyobb kapacitású kell, ezt viszont nem bírja a födémszerkezet. Az áttervezés, a megerősítés megint csak időt vett igénybe. Vagy nézzünk egy más esetet. A már említett nagy csarnok áll, lefedték, csak éppen nem gondoskodnak az 5400 négyzetméter felületről lecsorgó csapadékvíz elvezetéséről. A víz a jövendő darupályára folyik, így a darut nem lehet felállítani, emiatt pedig a szociális épület elkészítése csúszhat. Az előzetes megállapítástól eltérően a közműterv csak július 30-án érkezhet meg az ÉP- SZER-hez, sőt a koordinációs jegyzőkönyvekkel ellentétben, a közműhálózat csőféleségeinek mennyiségét 6em közölték előre, így természetesen azokat megrendelni sem tudták. Ráadásul a közműveket — melyeket a tulajdonképpeni építkezés megindulása előtt már el kellett volna készíteni — most már csak úgy lehet megcsinálni, ha a 31-es ÁÉV és a szerelést végző Villanyszerelő- ipari Vállalat elvonul, különben őket akadályozzák a kiásott csatornákkal. Daruzni viszont kell, így tehát egy ideiglenes vízelvezetést készít az ÉPTERV, ami jelentős többletköltséggel jár. Bonyolítja a helyzetet, hogy a munkában 3 tervező vállalat vesz részt, és az ő munkájukat sem koordinálja megfelelően a beruházó, a Csepel Autógyár. Így fordulhat elő, hogy a daru felállításához szükséges ideiglenes utat pont oda tervezték, ahová majd a transzformátorház kerül. Ezért nemcsak a trafóház építése csúszik, hanem többe is kerül az egész. Ahhoz ugyanis, hogy hozzáfoghassanak a transzformátorház építéséhez, el kell bontani az utat. De a darut a munka végeztével ki is kell vinni a munkaterületről, ezért a jelenlegi tárolótéren keresztül újabb utat építenek majd. Ez minimum 200 ezer forint többletkiadást jelent. Hatásos csodaszer A gondokat még sorolhatnám, de nincs értelme. A lényeg, hogy a beruházó hibájából tetemes késés gyűlt össze, amit most egy huszárvágással akarnak behozni: némi erőszakossággal szocialista szerződést kötöttek az érintett vállalatokkal. Sajnos ez a csodaszernek tűnő megoldás sem biztosíték a határidők tartására, mert a szocialista szerződés előkészítése sem történt jobban, mint magáé az egész beruházásé. A talán legnagyobb munkát végző ÉPSZER igazgatója például csak július 16-án kapta meg azt a szerződést, melyet 19- én kellett aláírnia. Ráadásul olyan határidőkkel, melyekről eleve látszott, hogy tarthatatlanok. A kazán- és kompresszorházát például úgynevezett FÉMTIP-szer- kezetből tervezték, ez lesz az első ilyen létesítmény az országban. Emiatt viszont még nem áll rendelkezésre az összes alkatrész, és hiába állnak a vázak, ha a falakhoz szükséges kötőelemeket csak a negyedik negyedévben készíti el a fémmunkás vállalat. A beruházó ezt tudta, mégis szemrebbenés nélkül december 31-i határidőt írt ehhez a tételhez. A transzformátorháznál más a baj. Még mindig nem készült el a födém módosított terve, és a beruházó által április 10-ére ígért munkaterületet a mai napig sem kapta meg a kivitelező. A legcifrább talán a raktárépület esete, melynek kivitelezési határidejéül a jövő év szeptember 30-át tartalmazza a szerződés. Azért ezt a dátumot, mert október 1-én lejár a hitel, el kell számolni a beruházónak. Ezért aztán rá akarták erőltetni a tarthatatlan határidőt az ÉPSZER-re, annak ellenére, hogy a terveket csak most rendelték meg, és a Békés megyei Tervező Vállalat legnagyobb erőfeszítéssel is csak december vége felé tudja azokat átadni. Nem rendelhetik meg tehát időben — a harmadik negyedévben — a szükséges szerkezeteket, de a mélyépítési munkák sem végezhetők télen megfelelő ütemben. Mások kárára Azt hiszem érthető,- hogy ilyen gondok miatt az ÉPSZER nem akarta aláírni a szocialista szerződést, ezért egyeztető tárgyalásra került sor. Volt idő bőven a megbeszélésekre, hiszen már egy órával az ünnepélyes aktus előtt hozzákezdtek. Némi vita után — nehogy az aláírás elmaradjon — megegyeztek a módosításokban, bár közben a Csepel Autógyár képviselője igyekezett megnyugtatni őket azzal, hogy csak protokolláris formaság az egész, kár annyit vacakolni a határidőkkel. Igaz persze, hogy a megváltozott építési határidők befolyásolják a villanyszerelő-ipari vállalat és a Prometheus Tüzeléstechnikai Vállalat munkáját, hiszen addig nem kezdhetnek hozzá sem a transzformátor, sem a kazán építéséhez, amíg nincs kész az épület. Amikor ezt az ÉPSZER-esek szóvá tették, és mondták, hogy a töbieket is meg kellene kérdezni a határidőkről, egy legyintés volt a válasz: nem érdekes az egész! Ezek után joggal lehetnénk borúlátók a szerződést illetően, mégis úgy nyilatkoztak az építők, hogy a raktár kivételével meg tudják csinálni a munkát, ha a beruházó gyökeresen változtat eddigi magatartásán. Ennek azonban ára lesz, és ezt az árat valószínűleg mások fogják megfizetni. Arról van ugyanis szó, hogyha eleget akarnak tenni a szocialista szerződésben vállaltaknak, akkor az aláíróknak máshonnan kell a dolgozókat átcsoportosítani, mert csak így gyorsíthatják meg a munkát. Ez viszont annyit jelent, hogy máshol, másoknak akadozik és csúszik a beruházása. Mindez persze a Csepel Autógyárat nem nagyon érdekli, de vajon tisztességes eljárás-e az ilyen? Lónyai László Spanyolviasz A felújított szárítóüzem vezetője sugárzó arccal újságolja, hogy az építkezés során ők felülbírálták a típustervet, és szinte centiméter pontossággal lemérték: hova, milyen hosszúságú csövet kell vásárolniuk. Ezzel is megtakarítottak több tízezer forint értékű anyagot. Hallgatom, és nem valami nagy meggyőződéssel bólogatok. Megsértődik, kitörő lelkesedést, elismerést várt. Az üzemvezető munkatársa kimutatást tesz elém, ezzel bizonyítja: legalább kétmillió forintot nyertek azon tavaly, hogy a kukoricaszárat meg a leveles cukorrépafejet silóként föletették a tehenekkel. A többit „azon fogták meg”, hogy lemondtak az eredetileg tervezett több milliós szarvasmarha- palota megépítéséről — pénz és hitel hiányában természetesen — tudniillik úgy döntöttek: legeltetésre alapozott félkötetlen marhatartásra rendezkednek be. Mindezt egy szuszra mondja, azután hosszan néz rám, lesi az arcom. Vajon mit szólok mindehhez. Lelkes a munkaügyis is. Mostantól kezdve a kombájnosok a betakarított mázsák alapján csupán alapbért kapnak, prémiumot pedig csak akkor, ha a szemveszteséget a tűréshatár alá szorítják. Arról nem is beszélve, hogy az ágazatvezetőket is csak akkor illeti meg ezután külön javadalmazás, ha az általuk irányítottak munkája valóban eredményes. Mit szólok hozzá, milyen bátor kezdeményezésre vállalkoztak? A főkönyvelő régi ismerősöm. Szerinte a közösben sem lehet máshogy gazdálkodni, mint a családi költségvetésből. Náluk tudniillik július 23-a óta, odahaza tilos a szemétbe dobni kenyérdarabokat, a villanyt csak abban a helyiségben égethetik a családtagok, amelyben tartózkodnak, a tv-ben is legfeljebb azt nézik meg, amit érdemes — valószínű, hogy ezzel spórolnak a legtöbbet — s legfeljebb a szakadt cipőt megcsináltatják majd, nem vesznek azonnal újat. Ahogy ezt magyarázza, kiegyenesedik az űrhajós fotelben, homloka redőtlén, tekintete tiszta. Mégsem hiába végezte el a számviteli főiskolát. A gazdaság egyik bizottságának vezetője végighallgatja beszélgetésünket. Osztozik a főkönyvelő megdicsőülésében, mert ezt valóban nem lehet annyiban hagyni. Ok önként felajánlották, hogy a legközelebbi ülést munkaidő után, valamelyik irodában tartják már négy kancsó tiszta víz mellett, nem pedig munkaidő, alatt, a vállalati üdülőben, ebéddel egybekötve. Magyar ember tudja, hogy mit követel tőle a haza. Nem viccel. Amikor megkockáztatom, hogy ez így van rendjén, föláll, fagyosan elköszön. S végül itt van az ezen írás melletti cikkünk, amely arról szól, hogy egy beruházás érdekeltjei szocialista szerződésben fogadták meg becsületszóra: betartják a vállalt határidőket, vagyis a szerződést. Az ünnepélyes aktusra meghívták a sajtót is, hadd tudja meg mindenki: tekintettel a népgazdaság jelen nehézségeire, egyensúlyi helyzetünkre és így tovább — a szerződés azért van, hogy betartsák. Az elismerő leveleket kéretik a vállalati központnak címezni! (kőváry) ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■
