Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-24 / 171. szám

o 1979. július 24., kedd — k Jól megrendezett fesztivál S Beat-krónika Orosházáról A fődíjas aranydiplomás debreceni N. Dimenzió együttes Fotó: Orbán Károly Közművelődésről „A korábbi évekhez ha­sonlóan, cglunk: fórumot te­remteni, szakmai támogatást nyújtani. Az országban mű­ködő amatőr együttesek — régiek és újak — megszol­gálták a figyelmet, hiszen hosszú időn át életet, moz­gást, tömeget és nem utol­sósorban forintot vittek be a művelődési házakba, klu­bokba. Kell hogy legyenek patronáló szervek, intézmé­nyek és szakemberek, ha ezek az együttesek fejlődni kívánnak, ha tudásuk legja­vát akarják megmutatni” — mondotta többek között pén­teken este az V. orosházi beatfesztivál megnyitóján a rendező szervek, a házigazda nevében Feldmann József művelődésiház-igazgató. Kelet-Magyarország 10 me­gyéjének 22 amatőr együtte­se és két szólista töltött el ebben a városban — értéke­lésük szerint — nagyon is Vidám fúvósmuzsika hang­jai zengtek pénteken este a békéscsabai KISZ-tábor kör­nyékén. Koncertzene, ma­magyar népdalok és ope­rettmuzsika békésen megfér­tek egymás mellett a wün- chendorfi úttörő és ifjúsági fúvószenekar műsorában. Werner Hartmann, az együt­tes vezetője hosszú ideje irá­nyítja, tanítja a gyerekeket, s magas színvonalú oktató­munkájáért nemrégiben a német úttörőszövetség arany­aiét kapta meg. A gyerekek csütörtökön a mezőhegyesi óvodásoknak játszottak, szombaton pedig a mezőberényi úttörőtábor­ban és a nagyközség főte­rén adtúk hangversenyt. Este baráti találkozón vettek részt a békéscsabai Bartók- vegyeskarral közösen. Az együttes zenetanárnője sze­hasznosan, három napot. Verseny volt, zsúfolt progra­mú, az önfejlődéshez sok- sok támpontot adó fesztivál. A Magyar Rádió szórakoz­tatózenei osztálya — mintáz egyik versenyt meghirdető szerv — minden előadott számról felvételt készített. Így a vetélkedés szüneteiben lehetőség volt arra is, hogy a zenekarok visszahallgat­hassák önmagukat, a szakér­tőkkel közösen elemezzék ze­néjüket. Mint minden, különösebb megkötöttség nélküli feszti­válon, az orosházin résztve­vő zenekarok színvonalát te­kintve is igen nagy volt a szórás. A már-már profesz- szionista művészi és techni­kai igényességtől kezdve az „alig-alig” jelzővel illethető nívójú együttesekkel talál­kozhatott a zsűri, amelynek elnöke Gonda János, a Bar­tók Béla Zeneművészeti rint már az ezredik fellépé­sük felé közelednek. A pénteki hangversenyt az Ifjú Gárda tábor záróestjé­nek tiszteletére rendezték. A muzsikálás után közös disz­kó táncesten szórakoztak a német és a magyar fiatalok. A szombati barátsági est folytatásaként vasárnap a Bartók-kórus tagjaival ki­rándultak Szegedre, Szarvas­ra és Gyulára. Tegnap a bé­késcsabai Munkácsy Múze­um és a szlovák tájház ne­vezetességeivel ismerked­tek, délután pedig a békés­csabai strandon zenéltek. Ma, kedden Gyula vendégei lesznek, holnap utaznak Bu­dapestre, ahonnan az esti órákban indulnak haza a wünchendorfiak. Képünk a pénteki hang­versenyen készült. Szakiskola dzsessz tansza­kának vezetője volt. A nagy­díjat és a vándorserleget az idén az N. Dimenzió elneve­zésű négytagú debreceni, dzsessz-rockot játszó zene­kar kapta. A másik két aranydiploma tulajdonosa a miskolci Flamingó együttes és a balassagyarmati Cséki kvartett lett. Ezenkívül még hat ezüst- és nyolc bronz- diplomát, s több különdíjat is adott át a szombat esti gálán Feldmann József és Fehér Klára, az üveggyár KISZ-bizottságának képvise­lője. A hazai popzene újabb ge­nerációjának több, ma már országosan ismert együttese az orosházi fesztiválok részt­vevő tömegéből emelkedett ki. Ez is bizonyítja a megye egyik kulturális központjává erősödő város beatfesztivál- jának létjogosultságát. A fejlődési irány — nehezen magyarázható okok miatt — inkább a dzsessz, a dzsessz- rock felé mutat. Tehát: a mélyebb, alaposabb zenei kultúrát, szakmai hozzáér­tést, „vájt fülűbb” közönsé­get igénylő stílusok felé. Az általános értékelés során el­hangzott az is, hogy a részt vevő együttesek zenekari — azaz: együttzenélési — mun­kája sokkal jobb, harmoni­kusabb, mint a vokális, éneklési rész. Sajnos, még most is több olyan dal hang­zott el, amelynek szövege igénytelen, semmitmondó. De előfordult az is, hogy az énekes a magyar nyelv sza­bályaival sincs tisztában... Vasárnap délelőtt egy nagy­szabásúvá szélesedett, han­gulatában is fiaitalos tempe- ramentumú beat matinéval ért véget a fesztivál. A mű­velődési központ koncertter­mében helyet foglaló hú­szon- és harmincévesek ki­tűnő zenei élményt kaptak a két aranydiplomástól — az N. Dimenziótól és a Cséki kvartettől —, valamint az ugyancsak dzsesszt játszó, ezüstdiplomás miskolci MB Jazz Com hótól. Alapos zenei tudás, az erre épülő impro­vizációs készség, a vokális számoknál pedig tiszta csen­gésű éneklés jellemezte elő­adásukat. Az aranydiplomás együtte­sek éppen két hónap múlva találkoznak a dunántúli és a budapesti területi versenyek legjobbjaival Győrött, az or­szágos fesztiválon. Az oros­házi fesztivál tapasztalatai azt mutatják, hogy a sok százezer fiatalnak (a disz­kók mellett) nemegyszer az egyetlen szórakozási fórumát adó beat-, pop-, rock- és dzsesszzene további sorsa fi­gyelmet kíván. A közműve­lődési intézményeken a sor, hogy a zenekarokat minden­kor a jó ügy, a fiatalok mű­velődése, kulturálódása szol­gálatába állítsák. Mert le­het, sőt: szükséges dolog. Nem utolsó y-ban anyagilag is megéri. (Nemesi) az ENCI-ben Ezerhétszázan dolgoznak összesen az Endrődi Cipész Szövetkezet üzemegységei­ben. Hosszú volt az út 32 éven át, az alakulástól (ami­kor összefogott 30 mester és naponta 5—6 pár cipőt készí­tett) a máig; az évi 1 millió 200 ezer cipő termeléséig. Természetesen az egyre kor­szerűbb műhelycsarnok, a modern termelés, egyre mű­veltebb, sokoldalúbb, tájé­kozottabb munkások tevé­kenységét igényli. Gondot fordítanak hát a dolgozók képzésére, szórakozásának, pihenésének biztosítására is. A jóléti alap elosztásánál számos lényeges szempontot kell figyelembe venniük. Hárommillió 860 ezer forint sok pénz, de számtalan he­lye van, s igencsak meg kell nézni, mire fordítják ezt az összeget. Az üzemi étkezte­tés, üdültetés viszi el a leg­több forintot, de támogat­ják a medgyesegyházi, az endrődi kultúrházat, az MHSZ-t, a könyvtárat, a medgyesi szakmunkáskép­zőt, a sportköröket. Timár Lajosné személyze­tis és Kertes József, a szö­vetkezeti bizottság elnöke felügyeli és irányítja az ok­tatás és a közművelődés he­lyi dolgait. A szervezéssel, az ifjúsági klubélet prog­ramjaival Kertes Marika foglalkozik. Perugia városa beköltözött a tv egyik stúdiójába. Szí­nes, látványos, a XV.—XVI. századot idéző kosztümök­ben mozognak a színészek. A színen könnyed ívelésű, szépséges reneszánsz palota áll. Körös-körül vakító csil­lárok, selymek, nehéz anya­gok, pompa. Mindaz, ami kelléke Balázs Béla: Utolsó nap című színművéből ké­szülő tévédrámának. Az itáliai Perugiában ját­szódó nehézveretű történet egy nagy művész sorsát idé­zi. Raffaello Santi rene­szánsz festő művészete és élete a kulcskérdése ennek a maga idejében szép sikerű drámának. Véres korszak ez a század- forduló, ahol az önkény az úr és az uralmon levő fő­urak könnyedén végeznek ellenfeleikkel. A stúdióban forgatott je­lenet egy nagy békülési ce­remónia csúcsa. Astore Bag- lioné (Qszter Sándor) fel­áll karosszékéből és könnyed, gondtalan mosollyal indul gyűlölt ellenfeleinek látszó­lag szívélyes, békés fogadá­sára. ö Perugia első számú csialádjának feje. Az Oddi- ak, akik szép számmal ér­keztek erre a békülési ta­lálkozóra, valóban már fel­készültek egy ravasz és al­jas küzdelemre. Astore Ba- glione bár rájuk mosolyog, nem árulja el, hogy már tudja: halálos csapást ké­szülnek mérni rájuk ellen­feleik, tönkretették a város mellett levő egyetlen vizet adó csatornát, hogy szom­jaz tatással kényszerítsék majd őket Perugia feladásá­Februárban született a gondolat, hogy ifjúsági klu­bot kellene létrehozni a Békés megyei Közúti Igaz­gatóságnál. Az ötletet a gaz­dasági és társadalmi vezetés is támogatta, s mintegy 300 ezer forintot ajánlott fel a fiatalok kezdeményezéséhez Azóta a jövendő klubta­gok társadalmi munkájával a régi raktárhelyiségből mo­dern klubhelyiség vált, s a Timárnénak gondot je­lent a szakmunkásgárda ki­alakítása. Remélték, hogy a gyomai cipőipari szakközép- iskolából sokan mennek hoz­zájuk dolgozni. Nem így lett, évente 6—8 érettségizett, frissen végzett szakember jelentkezik náluk, pedig há­romszor ennyit is fogadná­nak. A békéscsabai 611-es számú szakmunkásképzőben tanulnak még a gyerekeik, gyakorlatra az ENCI-ben tesznek szert. Munkásto­vábbképző tanfolyamokat helyben szerveznek; így ta­nultak a meósok, a gyártás- előkészítők, ősztől a felnőtt­szakmunkásképzés is indul, 30 résztvevővel. A környék és az üzem fia­taljai otthonra találnak az esztétikus ifjúsági klubban. Számos programból válo­gathatnak az itteniek; disz­kóműsor, író-olvasó talál­kozó, irodalmi est, társadal­mi és családi ünnepek, kézi­munka-kiállítások, s min­den más, amit közös tervek alapján megvalósítanak a klubosok és a KISZ-esek. A község életében is jelentős szerepet tölt be az ENCI köz- művelődési élete; nemcsak a rendezvényekre mehetnek a falubeliek, de például szo­cialista brigádjaik bőrdísz­művesszakkört is vezetnek az endrődi úttörőknek. Metzner János rendező tobzódhat a mozgalmas, ne­héz összecsapásokban bővel­kedő dráma forgatása köz­ben, — Szenvedélyes darab ez, amelyben a szerző a saját korát ábrázolja, hiszen a világháború idejében írta ... — mondja a rendező inst­rukcióul a színészeknek. — Itt minden véglet megtalál­ható, s ehhez kell nekünk is alkalmazkodnunk. A Perugia első emberét megszemélyesítő Baglione tökéletes politikus, intrikus, korának igazi Machiavellije, aki mindig mindenről kellő időben értesül. Jelleme a hazugságok és az igazságok bonyolult útvesztőiben érle­lődött, korának kívánalmai, mércéi szerint. Egyetlen em­bertől tart csupán, a festő­művész, ifjú Raffaellótól, aki esetleg útjába állhat ha­talmi törekvéseinek, s akit végül a pápa udvarába küld, hogy ott képviselje érdekeit. A festőt Spindler Béla alakítja. A drámában külön dráma az ő szerelmének his­tóriája. A fiatal festő sze­relmes a bájos Líviába, Va- nucci lányába (Takács Ka­ti), de szerelmüket is össze­töri a belső intrika, a fon­dorlatoskodások. Egy halott árnyékának kíséretében hagyja ott a várost a nagy tehetségű festő. A stúdióban beállítják a következő jelenetet. A mű­helybe érkézig Raffaello és boldogan kiáltj,a festő tár­sainak: — Ma itt víz helyett in­gyen bort kapunk valameny- nyien! felajánlott összegből színes televíziót, sztereo-magneto- font, foteleket, dohányzó- asztalokat, bárpultot, és még sorolhatnánk mi mindent vásároltak. A klub ünnepélyes meg­nyitója augusztusban lesz. A születő klub elnevezésére pe­dig pályázatot hirdetnek majd a mintegy 50 klubtag részére. KÉP­ERNYŐ Barátunkról barátsággal Néha elgondolom, hogy a magyar televíziózás az el­múlt nem egészen negyed évszázad alatt milyen sokat változott. Jól emlékszem a legelső televíziós élményem­re, amikor a Corvin áruház kirakatába tett masinát fi­gyeltem nagy csodálattal, s a képernyőn hullámzó jele­ket látva, még az is megfor­dult a fejemben, hogy hátha svindli van a dologban, és nem is a dobozból jön a kép, hanem egy pici mozi vetíté­sét látom. A kezdet kísérleti adásai után is csak kevés helyen volt tévékészülék, s aki vásárolt, az olyan csa­ládi népvándorlásnak nézett elébe, oly csillapíthatatlan kíváncsisággal — irigység­gel — bámulta a nép a bol­dog tulajdonosokat, hogy nyilvánvaló volt: nálunk is hamar tömegszórakoztató eszköz lesz a televízió. Volt még egy olyan időszak is, amikor a kultúrházakban belépődíj ellenében nézhette a műsort bárki emberfia, ám a közgazdászok nyelvén szólva, rövidesen „telítődött a piac”, azaz a családok többsége saját készüléket vásárolt. Persze, a gondok ezzel nem oldódtak meg, sőt akkor kezdődött az igazi próbatétel, amikor falun és városon a lakóházak fölött antennaerdő ág-bogai hálóz­ták be a levegőeget. Meg kellett — volna — tanul­nunk televíziót nézni, és az sem ártott volna, természe­tesen, ha a műsorok készí­tői jobban tudatára ébred­nek, hogy emberek milliói áldozzák idejüket a tévére. Nem lehet kívánni termé­szetesen, hogy a nézők va­lamennyi rétegét, minden igényt és minden ízlést egy időben bárki is kiszolgáljon. Magára vessen a néző, aki műsorkezdettől a késő esti zárásig válogatás nélkül odaláncolja magát képernyő­je elé. Gyakran elfelejtjük, hogy készülékünkön van egy nagyon fontos alkatrész, a kikapcsológomb. amely a várható bosszúságtól nem­csak megóvja az embert, de jobb sorsra érdemes szabad idővel is megajándékoz ben­nünket. Máskor abba a hi­bába esünk, hogy egy-egy alkalommal túl sokat vá­runk a műsortól. Szilvesz­terkor, jeles ünnepeken, de szombat esteken is azt kí­vánjuk, hogy a televízió old­ja meg helyettünk a szóra­koztatás, a művészi megren­dülés, a sírás és nevetés ezer­nyi hangulathullámait. Pe­dig, tapasztalhatjuk im­már hosszú évek óta, ez bi­zony így együtt nem megy. Gyanítom, sose születik olyan szerkesztő, aki min­denkinek kedvében tud jár­ni. Az viszont elvárható vol­na, hogy a nyilvánvaló férc­művek, a semmitmondó igénytelenségek ne kapjanak nyilvánosságot, hiszen a ki tudja, milyen elvek alapján elkészített, és megvásárolt szellemi bóvli sokkal többe kerül, mint a mágnes- és celluloidszalagra, no meg az adótornyok kilowattjaira ki­fizetett pénzek. Hajlamosak vagyunk a „fő­műsorok” értékeivel mérni az egész televízió munká­ját. Ha egy szombat este gyenge krimit sugároznak, akkor másnap csak annyi a véleményünk, hogy „vacak volt a műsor”. Pedig az idő­járás-jelentéstől a politikai kommentárokig, a gyors, pontos hírtájékoztatástól az esti tornáig nagyon sokrétű feladatot vállal, és ha ösz- szességében nézzük, bizony nem is rosszul végez a tele­vízió. S hogy a szívünk mé­lyén mégis jó barátságban vagyunk a képernyővel, az is bizonyítja, hogy hiába szidjuk, mérgelődünk miatta, de igazában sose leszünk hűtle .ek egymáshoz. Még az olyan nyári „uborkaszezo­nok” idején sem, mint ami­lyeneket mostanság meg­érünk. (Andódy) Sikerrel szerepelnek megyénkben az NDK-beli fiatalok Fotó: Martin Gábor B. Zs. A Televízióból jelentjük Balázs Béla drámája a képernyőn Szémann Béla Ifjúsági klub a KPM-nél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents