Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-12 / 135. szám

1979. június 12., kedd o EHHHU«} Kár a gázért? Értékes lelek A kár tetemes. Évente öt­millió forint. Ennyibe kerül ugyanis azoknak a földmé­rési jeleknek helyreállítása vagy pótlása, amelyeket ál­talában mérnöki kövekként tartanak számon azok, akik a szántóföldeken, erdőkön, mezőkön dolgoznak, vagy a határt járják. Legtöbben csak annyit tud­nak ezekről a kövekről, hogy segítségükkel készülnek a térképek, amelyek aztán le­hetővé teszik, hogy a szak­emberek kiszámítsák az in­gatlanok területeit és beje­gyezzék az ingatlannyilván­tartásba, tehát a telekkönyv­be. Lényegében tényleg ezt a feladatot látják el, hiszen a földmérési jelek azokat a geodéziai alappontokat jelö­lik, amelyeknek a révén el lehet végezni a kataszteri felmérést, mai megfogalma­zás szerint a nagy méretará­nyú térképkészítést. Ezek a geodéziai alappontok azon­ban nemcsak az ingatlan­nyilvántartáshoz nélkülözhe­tetlenek, hanem minden új létesítmény, gyár, lakótelep, út, vasút, csatornahálózat tervezéséhez és megépítésé­hez is. Ezenkívül vannak olyan alappontok is, amelyek nemcsak a síkbeli, hanem a tengerszint feletti magassá­got is jelölik. Ezek után válik tehát vi­lágossá mindenki előtt, mi­lyen sok munkával és költ­séggel kerülnek a helyükre a földmérési jelek. Érthető, hogy a földmérők a geodéziai alappontok fennmaradását már a mérések előtt igyekez­nek megvédeni. Vasbetonnal és terméskővel, esetleg fal­ban elhelyezett csappal, vagy vasbeton mérőtoronnyal jelö­lik meg őket. Nagy szükség van az elővigyázatosságra, hiszen a földmérési jelek már a legkisebb elmozdulás esetén sem használhatók rendeltetésüknek megfelelő­en. A legnagyobb elővigyáza­tosság ellenére is évente mintegy ezer földmérési jel rongálódik meg vagy pusztul el. Az ok legtöbbször a nem­törődömség, a gondatlanság. Igaz, hogy néhány esetben, az építkezések területén, ne­hezen kerülhető el a geodé­ziai alappont pusztulása, de a legtöbbször az is megelőz­hető, ha a munkák megkez­dése előtt gondosan járnak el, és kérik a területileg il­letékes földhivatalt, hogy in­tézkedjen a földmérési jelek áthelyezéséről. Sok kárt tesznek a földmé­rési jelekben a kirándulóhe­lyek környezetében a turis­ták is. Van köztük, alti csak tudatlanságból, vannak azon­ban olyanok is, akik tudato­san. A szándékos rongálok szokása például a mintegy 10 méter magas vasbeton mérőtorony szerkezeti ele­meinek, a vasajtóknak, a lépcsőkorlátnak a károsítása. A szakemberek a földmé­rési jeleket úgy is megpró­bálják védeni, hogy figye­lemfelhívó táblákon tájékoz­tatják az arra járókat és az ott dolgozókat a mérési je­lekről. Munkájuk azonban csak akkor lesz eredményes, ha segítenek az építési szak­emberek, a mezőgazdasági dolgozók, s különösen a trak­torosok. Számítanak a turis­ták segítségére is. Köztük bizonyára sokan akadnak olyanok, akik hajlandók és képesek a milliós károkat előidéző rendbontókat meg­fékezni. Cs. F. Nem kár a gőzért... Fejlődik a technika oda­haza, a háztartásban is. Ebi­nek egyik jeleként a Ma­gyar Szabványügyi Hivatal bővíteni kényszerült a villa­mos vasalók és vasalógépek szabványelőírásait, mégpedig a mind népszerűbbé váló gőzvasalók vizsgálati módsze­reivel. Ezeket az okos esz­közöket a háziasszonyok ok­kal kedvelték meg — nem mondhatja senki, hogy va­saláskor „kár a gőzért”. Amellett, hogy hőhatásukkal és a fémfelület nyomásával elsimítják a textíliák ránca­it, a jótékony hatást gőzö­léssel jelentősen megnövelik. Természetesen, csakúgy, mint a hagyományos villamos va­salóknál, a működtetés csak bizonyos felfűtési idő után kezdődhet. Ezt az időt a kor­szerű „gőzösöknél” ponto­san meg kell adni. Az új szabvány előírásai­ból az is kiolvasható, hogy mikor tekinthető üzemké­pesnek a gőzvasaló. Ilyen­kor már nem hullhatnak vízcseppek, a gőzölés -kezde­tekor fellépő „köpködésnSíV „öntözésnek” teljesen meg kell szűnnie. A vasalóba töltött víz a gőzfejlődés következtében lassan fogyni kezd. Azt az időt, amely alatt a vízmeny- nyiség az eredetinek 10 szá­zalékára csökken, a gyártó vállalatoknak ugyancsak nagy pontossággal kell meg­adni. A gőzvasaló kényes be­rendezés, ez abból is látszik, hogy az említett mérési­vizsgálati adatokat jelentő­sen befolyásolja: milyen burkolatú, pámázatú, alakú vasalódeszkán, milyen gyor­sasággal vasalnak. Az új magyarországi szab­ványelőírás összhangban van a vonatkozó nemzetközi IEC- előírásokkal. Vásár Poznanban Huszonhárom magyar vállalat termékei Magyarország hagyományos vendégnek számít a Poznani Nemzetközi Vásáron. A ma­gyar részvételt nemcsak a rendszeresség jellemzi, ha­nem a magas tartalmi szín­vonal is. A vállalatok meg­különböztetett figyelmet for­dítanak erre a kereskedelmi eseményre. A két ország egymást kiegészítő ipara szinte kínálja az együttmű­ködési lehetőségeket. Az 1978. évi árucsere-forgalom­ban a két- vagy többoldalú gyártásszakosításból, illetve kooperációból eredő áruszál­lítások több mint 30 száza­lékkal részesedtek. A június 10—19. közötti, 51. poznani vásár ezért fog­lal el vezető helyet a magyar kiállítási programban. A vá­sár jelentőségét növeli még az a tény is, hogy ebben az évben ünnepli a KGST fenn­állásának 30. évfordulóját. A magyar pavilont is úgy ala­kították ki, hogy a látoga­tók képet kapjanak ez eltelt három évtized legjelentősebb sikereiről, s külön részt kap­tak a magyar—lengyel együttműködés eredményei. A kiállításon részt vevő 23 magyar külkereskedelmi és ipari vállalat termékeinek tételes felsorolása oldalakat venne igénybe. Így csak utal­ni lehet arra a gazdag cikk­listára, amely a számítógép- ipartól az élelmiszeriparig reprezentálja a magyar nép­gazdaságot. Az Elektroimpex stúdiómagnetofonokat, stú­diólemezjátszót, az Elektro- modul kondenzátorokat, po- tenciómétereket, kapcsolókat, csatlakozókat, a Ferunion alumínium edényeket, üveg­árut, kéziszerszámokat állít ki. A Ganz Műszer Művek elektromos műszereket, az Irodagépipari és Finomme­chanikai Vállalat pénztárgé­peket és szedőírógépet, a Komplex mezőgazdasági gé­peket, a Labor MIM labora­tóriumi műszereket küld Poznanba. A MOGÜRT ga­rázsipari berendezéseknek, a ZIM Lampart vegyipari fel­szereléseknek, a Lehelex szi­fonoknak és radiátoroknak ad helyet. A Pannónia kon­fekcióipari gépeket, az Egye­sült Izzó fényforrásokat, a Transelektro lámpatestet, mosógépet, centrifugát, hű­tőszekrényeket, hegesztőgé­pet, kávéfőzőt, a 'Metrim- pex műszereket, a Videoton számítógéprendszert és adat­tárolót mutat be. A könnyű­ipart a Hungarotex, az élel­miszeripart a Hungarofruct, a gyógyszeripart a Medim- pex képviseli. A Borsodi Ve­gyi Kombinát pvc-porokkal granulátumokkal, építőipari profilokkal és késztermékek­kel ismerteti meg az érdek­lődőket. Steigervald József Az AGROKOMPLEX velencei faragasztó üzemében 10—27 méter távolság áthidalására alkalmas ragasztott faszerke­zetek készülnek. A raktárak, uszodák, tornacsarnokok épí­tésére alkalmas faelemekből évente több ezer köbméter­nyit gyártanak. A képen: Felületkezelés növényi és állati károsítók ellen (MTI-fotó — Cser István felvétele — KS) Minden tizedik dévaványai ingázik A háziipari szövetkezet dévaványai kötőüzemében csaknem száz asszony dolgozik, ősztől felnőttszakmunkás-képzést szerveznek... A felszabadulás előtti idő­szakban elsősorban a nincs­telen, föld nélküli paraszt- emberek verődtek brigádok­ba, s kubikosmunkát vál­laltak, olykor az ország leg­távolabbi zugában is. Nem egy dokumentum bizonyítja, hogy sokan még Fejér me­gyébe is eljártak dolgozni. Ez érthető volt, hiszen a felsza­badulást megelőzően a köz­ségben igazi üzemek még nem voltak, s a nincstelen agrárproletárok közül sem mindenki kapott munkát a környékbeli uradalmakban, illetve a középbirtokosoknál. • Lehetőségek kint és bent Napjainkra megváltozott a helyzet, a két mezőgazdasági nagyüzem és az ÁFÉSZ mellett hét ipari üzem ad le­hetőséget a nagyközség la­kóinak munkára. Az egyik és a legtöbbet foglalkoztató üzem, a volt gépállomás — néhány esztendeje a Csepel Autó telephelye. A másik a téglagyár, amely az előbbi üzemhez hasonlóan főleg fér­fi munkavállalókat foglal­koztat. A Gyomai Háziipari Szö­vetkezet, a szőnyegszövő te­lephelye és a kosárgyár el­sősorban leányokat és asszo­nyokat alkalmaz. A rizshán- tolóban pedig férfiak és nők egyaránt dolgoznak. Mindez azonban még mindig kevés. A csaknem 2700 helyben dolgozó mellett megközelítő­en ezren az ingázók táborá­ba tartoznak. Nagyobbrészt a környező mezőgazdasági üzemek — mint a Szeghal­mi Állami Gazdaság, a Nagy­kunsági ÁG és a Körösi ÁG — saját buszukkal viszik- hozzák nap mint nap a vá­nyai dolgozókat. Az ingázók mintegy fele ezekben a me­zőgazdasági egységekben te­vékenykedik. De naponta járnak munkások a nagy­községből Endrődre, vagy az Orosházi Üveggyárba, sokan Békéscsabára, s jó néhány férfi Budapesten, sőt a Du­nántúlon vállalt munkát. — Nemcsak a kevés mun­kaalkalom, hanem a község­ben letelepült „leányvállala­tok” alacsonyabb bérszín­vonala is arra ösztönözte ko­rábban a lakosságot, hogy más településen keressék meg kenyerüket — mondja Takács László, a dévaványai tanács vb-titkára. — Ez azonban elsősorban a férfi­lakosokra vonatkozik. Női munkerő-fölösleg a községen belül még mindig akad. A népességnyilvántar­tó kartonok szerint Dé- vaványa lélekszáma meg­haladja a 10 ezret. Jól­lehet, voltak olyan idő­szakok — s ezt a régeb­bi adatok bizonyítják —, amikor lakóinak száma megközelítette a 14 ezret. Azonban ez csak hét vé­geken történhetett meg. Hogy miért? A nagyköz­ségre mindig is jellem­ző volt, hogy lakói több­sége a községen kívül, olykor túl a megyehatá­ron vállalt munkát. Számuk 6—800-ra tehető. Ma ők a háztájiban tevé­kenykednek. Jóllehet közü­lük csak minden második asszony lenne bevonható a közös munkába. • Fejlődő Szemek Az utóbbi évtizedben szin­te minden, nem helyi köz­pontú ipari üzem dinamiku­san fejlesztette dévaványai telephelyét. Elsők között a kosárgyár. Pár esztendővel ezelőtt a Gyomai Háziipari Szövetkezet bővítette üzeme­it, s állított munkába kor­szerű gépeket, annak remé­nyében, hogy itt még lehe­tőség van az extenzív fej­lesztésre. Jelenleg a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet bővíti ványai telephelyét. Várhatóan még az idén át­adnak egy új, korszerű üzemcsarnokot, ahol az ed­diginél több női munkáske­zet szeretnének foglalkoztat­ni. — A korábbi években, ne­gyedévenként, az utóbbi idő­szakban pedig félévenként felmérjük a nagyközség 15 munkaadójának munkaerő­szükségletét — sorolja a té­nyeket Takács László. — Ne­gyedévente átlagosan 70—80 új munkába lépőre lenne szüksége az üzemeknek együttesen. Természetesen ebbe az eddig említetteken kívül a tanácstól a postáig szinte minden üzem bele­tartozik. Az elmúlt öt év alatt mintegy 50 százalékkal emel­kedett az iskolás korú gyer­mekek száma. Most 1200 gyermek tanul Dévaványa két általános iskolájában. Az utánpótlás a jövőben is meg­lesz, de az üzemek ilyen dinamikus növekedése mel­lett előbb-utóbb az extenzív fejlesztés lehetőségei vég­képp kimerülnek. Ezt látva, egyes üzemek mindinkább a korszerűbb gépesítettséget helyezik előtérbe. Ez irány­ban fejlődött a rizshántoló üzeme is, ahol szinte az egész telep automatizált. A téglagyár gépesítettsége is korszerűnek mondható. Ha­sonló módon gondolkoznak a háziipari üzem kötödéjében: évről évre bővítik a géppar­kot, s hosszú távú elképze­léseik közt szerepel a két telephely eggyé kovácsolása. Az ipari üzemek korszerű­södése mellett a Dévaványa és Vidéke ÁFÉSZ is mind jobb körülményeket teremt dolgozóinak, illetve a vásár­lóknak: — A közelmúltban megépült két ABC-áruház szinte a község teljes igé­nyét ki tudja elégíteni — mondotta egy korábbi be­szélgetés alkalmával Havan- csák Ferenc, az ÁFÉSZ igazgatósági elnöke. — Ezek mellett számos kisebb boltot korszerűsítettek és bővítettek. • Szakmát is adnak — A gépek telepítése és a szociális körülmények javí­tása mellett a szakma meg­szerzésének lehetőségéről is igyekszünk gondoskodni — állítja Lukács Béláné, a há­ziipari szövetkezet üzem­vezetője. — így az idén szeptembertől felnőttszak­munkás-képzést szervezünk, s úgy számoljuk, hogy erre 20—25 dolgozónk jelentkezik. Sajnos, elég alacsony a szakképzettek aránya az üzemünkben, de az iskola elvégzése után 50 százalék fölé is emelkedhet. Erre szükség van, hiszen napról napra újabb, nagy „tudású” gépeket kapunk, s egyre korszerűbb termékeket vár­nak tőlünk. Mindemellett a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése maga után von­hatja a bérszínvonal emelke­dését is. A kezdetben dolgo­zóink keresete alig haladta meg a központi telep bér- színvonalának 60 százalékát, ma ugyanez az arány 90—95 százalék körül mozog. Még csaknem ezer ember utazik nap mint nap a kör­nyező községekbe, városok­ba, esetenként azon túlra. És mindössze húszán vannak, akik reggelente a környékről Dévaványára járnak dolgoz­ni. A jövő megalapozott: az üzemek bővülésével, kor­szerűsödésével párhuzamo­san mind több munkalehető­séget biztosítanak a helyiek­nek. Ez előbb-utóbb csök­kentheti a mindennapos in­gázók számát. Jávor Péter

Next

/
Thumbnails
Contents