Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-05 / 129. szám

1979. június 5., kedd o Túlterhelt vezetők CB2SHS' Közéletünk hírei Vasárnap hazaérkezett a Német Demokratikus Köz­társaságból a KISZ delegá­ciója, élén Maróthy László­val, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjával, a KISZ KB első titkárával. A kül­döttség a Szabad Német If­júság (FDJ) központi taná­csának meghívására részt vett az NDK kikiáltásának 30. évfordulóját köszöntő nemzeti ifjúsági fesztivál eseménysorozatán. * * * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kustaa Vil­kuna akadémikusnak, a Finn—Magyar Baráti Társa­ság alelnökének és Jaakko Numminen államtitkárnak, a filozófiai tudományok ma­giszterének a magyar—finn tudományos, kulturális kap­csolatok fejlesztésében szer­zett érdemeik elismeréseként a Béke és Barátság Érdem­rend kitüntetést adományoz­ta. A kitüntetéseket hétfőn Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke adta át. Harmincéves a békéscsabai kisegítő iskola Tegnap, hétfőn, bensőséges ünnepség keretében emlékez­tek meg működésének 30 éves évfordulójáról a békés­csabai kisegítő iskolában. Az intézmény igazgatója, Nagy Gyula köszöntő szavaiban emlékeztetett arra, hogy az iskola az egész tanév során munkával, színvonalas szak­mai tanácskozásokkal ünne­pelte a kisegítő iskolahálózat történetében jelentősnek szá­mító három évtizedet. A köszöntő szavak után az iskola úttörői és a tovább­képző tagozat néhány tanu­lója színvonalas- zenei, iro­dalmi összeállítással mutat­kozott be. A rövid műsor után dr. Virágh László, a városi tanács művelődésügyi osztályvezetője mondott ün­nepi beszédet. Ebben hang­súlyozta: — Az iskola ható­köre a kezdetekkor nemcsak Békéscsabára terjedt ki, ha­nem úttörő munkát vállal­tak a megyei hálózat kiépí­tésében is. Az iskola jó ha­gyományai az utóbbi évek­ben is föllendülést eredmé­nyeztek. Hozzájárult ehhez az is, hogy jelentősen bővült a tantestület létszáma, s a kialakult jó légkör segítségé­vel új eredmények születhet­tek, bekapcsolódva az orszá­gos kísérletekbe, sőt tudo­mányos munkába is. Az in­tézmény életében kiemelke­dő jelentőségű a továbbkép­ző tagozat megszervezése. A szakmai előképzésnek ez a formája, a gyakorlati okta­tás és a munkába állás kö­zötti átmenet biztosítása, az utógondozás megszervezése országosan is az élenjárók közé emeli az iskolát. Az ünnepség befejező ak­tusaként dr. Virágh László jó munkájuk elismeréséül az intézmény dolgozóinak pénz­jutalmat adott át. Ezután a vendégek megte­kintették a gyermekek gya­korlati foglalkozásokon ké­szített munkáit bemutató ki­állítást. Filmes továbbképzés Gyulán Háromnapos továbbképzés kezdődött tegnap délelőtt Gyulán, Békés megye és Csongrád megye filmklub- vezetőinek és moziüzem-ve- zetőinek. A továbbképzés el­ső napján az 1902-ben ké­szült, Mélies rendezte Uta­zás a holdba című francia filmet vetítették, amelyet Wright Éjjeli posta és Orson Welles Sanghaji asszony cí­mű filmje követett. Dél­után a westernfilmek hős­korának egyik kiemelkedő alkotását, Az árulás című amerikai produkciót láthat­ták a filmforgalmazási szak­emberek. A filmekről „Film és valóság” címmel Biró Gyula, a Magyar Filmtudo­mányi Intézet munkatársa tartott előadást. Ma délelőtt Robert Fla­herty Louisianai történet cí­mű filmje lesz a tovább­képzés témája, amelynek se­gítségével a szakemberek a film megjelenési formáiról, a filmstílusokról és irányza­tokról beszélgetnek. Hol­nap, a továbbképzés befeje­ző napján, a két háború kö­zötti magyar filmművészet néhány kiemelkedő, művészi színvonalú alkotásának vetí­tése után a filmklubok és mozik vezetői módszertani előadást hallgatnak meg. II vízgazdálkodás helyzetéről tanácskoztak megyénk országgyűlési képviselői Varga Zsigmond elnökle­tével Békés megye ország- gyűlési képviselői május 4-én, tegnap délelőtt csoport­ülést tartottak a Szabadkí- gyósi Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézetben. Ezen Szikszai Ferenc, a Ha­zafias Népfront Békés me­gyei bizottságának titkára köszöntötte dr. Szigeti Gá­bort, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, dr. Takács Jánost, a megyei tanács osztályvezetőjét, Novák Má­tyást, a gyulai Járási Hivatal elnökét, Timkó Bélát, a sza- badkígyósi oktatási intéz­mény igazgatóját és a ta­nácskozás valamennyi részt­vevőjét. Ezután a képviselői cso­port vezetője a közelmúltban összehívott parlamenti cso­portvezetői értekezletről, a zárszámadással és az állami pénzügyekkel kapcsolatos törvényjavaslatokról adott tájékoztatót. A vitában fel­szólalt képviselők közül Bá­lint Istvánné az országgyű­lés ipari bizottságának leg­utóbbi üléséről, Hankó Mi­hály a beruházásokkal, az export-import ügyekkel és a különböző intézkedések egy­szerűsítésével összefüggő kér­désekről, Zolnai László az állami pénzügyekről, Né­meth Ferenc a készletfelhal­mozás problémáiról, Klaukó Mátyás a KB-határozat vég­rehajtásáról és Sebesi Lász- lóné a belvízgondokról mondták el véleményeiket, javaslataikat. A szünet után a képvise­lők több kérdést tettek fel dr. Takács Jánosnak, a me­gyei tanács építési, közleke­dési és vízügyi osztályveze­tőjének, aki Békés megye vízgazdálkodási helyzetéről készített írásbeli jelentést. Válaszában hangsúlyozta, hogy a téma fontosságát egy­úttal az is aláhúzza, hogy mind a megyei tanács, mind a képviselői csoport napi­rendre tűzte a vízgazdálko­dási program megtárgyalá­sát. Lényeges gyakorlati elő­relépésként értékelhető, hogy a közeljövőben olyan objek­tumok épülnek, amelyeknek teljes befejezésére a követ­kező tervidőszakokban kerül sor. Ily módon rendeződni fog megyénk vízháztartása; vagyis megoldódnak a víztá­rolók létesítésével kapcso­latos, napjainkban még sok­sok gondot jelentő problé­mák. A bejelentéseket követően Timkó Béla, a szakmunkás- képző intézet igazgatója az iskola múltjáról, a jelenleg folyó nevelő-oktató munká­ról rövid diafilmes tájékoz­tatót tartott. A képviselők délután ellátogattak az Aranykalász Tsz-be, ahol a vezetők az egyes üzemágak tevékenységéről és eredmé­nyeiről számoltak be. B. I. Kulturális eseménysuruzat Ezen a nyáron immár 16 esztendeje, rangos kulturális eseménysorozatot rendeznek Békés megyében. Neves kül­földi és magyar írók nagy si­kerű alkotásait mutatják be a Gyulai Várszínházban és a városban több helyütt. Az idén június 23-án kezdődnek és augusztus 5-ig tartanak az ünnepi programok. A Pesti Műsor ebből az alka­lomból külön számot ad ki, melyben ismerteti a várszín­házi eseményeket, közli az előadások programját. A kü- lönszám ízelítőt ad a megye történelméből, megismertet az idegenforgalom neveze­tességeivel, gyulai, békéscsa­bai sétára invitálja az ér­deklődőket, hírt ad a megye sokféle kulturális program­járól. A rejtvénytotó megfejtői között színes televíziót, és a Budapest Tourist ajándé­kaként külföldi utazást sor­sol ki a szerkesztőség. A Pesti Műsor gyulai különszá- ma május közepétől kapható a hírlapárusoknál. „Együtt a közös úton” — vetélkedő Battonyán Táncos évzáró Csanádapácán Június 3-án, vasárnap dél­után 3 órakor rendezték Csanádapácán a művelődési házban a helyi gyermektánc- csoport évadzáró műsorát. Antali Zoltán táncpedagógus tanította a csanádapácai is­kolásokat a népi tánc alap­jaira. Az évadzáró bemuta­tón Kiss Ibolya: Kalocsai fércelő, Tímár Sándor: Üve­gestánc című koreográfiáit táncolták a gyerekek, de Alunelu Hóra címmel román táncokat is bemutattak. A műsorban felléptek még az orosházi művelődési központ úttörő gyermektánc- csoportja és a Gyopár tár­sastáncklub tagjai. A közelmúltban rendezték meg Battonyán, az ÁFÉSZ székházában a Fáklya, vala­mint a Lányok, asszonyok szerkesztősége által meghir­detett „Együtt a közös úton” című vetélkedő nagyközségi döntőjét. Tizenhat csapat ne­vezett be a vetélkedőre, amelyen 6 különböző téma­kör szerepelt. Játékvezetője Mundrity Györgyné, a le­ánykollégium igazgatója, a zsűri elnöke dr. Garami Emil járásbíró volt. Az ÁFÉSZ-csapatok közül a leg­eredményesebben szerepelt Palkó Lajos csapata, amely a maximális 103 pontból 79- et szerzett. A KISZ-esek kö­zül Vaskóné Pántya Júlia csapata végzett az első he­lyen, ők jutottak a követ­kező fordulóba. Megyei közéti információ Békés megye országos köz- úthálózatán folyamatban le­vő munkákról, szabályozá­sokról : 1979. június 6-án reggel 7 órától június 8-án 16 óráig teljes szélességű útlezárás lesz a muronyi bekötő úton (Murony, Földvári utca) le­vő vasúti átjáróban, az át­járó felújítási munkálatai miatt. 1979. június 8-ig reggel 8— 15 óra között a battonya— mezőhegyesi összekötő út battonyai átkelési szakaszán levő vasúti átjáróban válta­kozó, fél szélességű útlezárás van érvényben a vasúti pá­lya felépítményi munkálatai miatt. A munkaterület előtt úton folyó munkák, útszűkü­let, 30 km sebességkorláto­zás táblák vannak elhelyez­ve. 1979. június 6-án 9 órától megváltozik a forgalmi rend Kondoroson a Hősök útja— Malinovszkij út, Hősök útja —Lenin úti csomópontokban, mindkét csomópontban a Hő­sök útja forgalma kap el­sőbbséget. T alán hihetetlen, mégis így igaz: a magyar vállalatigazgatók ala­posan megnyújtott napi munkaidejüknek alig egy- harmadát fordíthatják a tu­lajdonképpeni vezető-irányí­tó munkára. S még ez a jól csengő kifejezés is mennyi felesleges, értelmetlen tevé­kenységet takar; mert példá­ul ide tartozik az is, amikor a vezérigazgató aláírja az engedélyt, hogy valaki saját céljára hulladékanyagot vá­sárolhasson, vagy hogy a gyár ilyen-olyan részlege akármilyen célból látogatót fogadhasson. Hogy ezt a ve­zérigazgatónak kell engedé­lyeznie, arra persze nincse­nek központi utasítások, ám a szokás nagy úr mifelénk, az időnek pedig nem mindig van ára... Elvben persze jól tudjuk, hogy a vezetők feladata el­sősorban a távlati irányítás, a vállalat jövőjén való mun­kálkodás. A gyakorlatban viszont képtelen vagyunk ezt érvényesíteni, s jószerével nem hagyunk időt a vezetők­nek, hogy tényleges felada­taikat a lehető legjobban el­láthassák. Pedig a vállalati vezetők — értve elsősorban az igazgatókat és a főmér­nököket vagy a műszaki igazgatókat — napi munka­ideje átlagosan kilenc óra, de nem ritka az a főnök sem, aki rendszeresen napi 12-13 órát tölt a munkahelyén, s a szabad szombatot is csak hallomásból ismeri. Több vizsgálat is beszámol arról, hogy a napi munkaidő egyharmadát az ellenőrzés veszi igénybe. No, nem az üzem vagy a munkatársak ellenőrzése — ami egyébként a legfontosabb vezetői tenni­valók közé tartozna —, ha­nem az egyre jobban burján­zó külső ellenőrzés (a mi­nisztériumok, a különböző „főhatóságok”, a társadalmi szervezetek részéről). Persze: szükség van ellenőrzésre, de nem így, ahogyan az nálunk dívik. S meg kell érteni an­nak az igazgatónak keserű kifakadásait, akinek egy ne­gyedéven belül, három kü­lönböző helyre, különböző csoportosításokban és feldol­gozási módszerekkel, de ugyanarról a témáról kell vaskos jelentéseket készíttet­nie, s aztán fogadni a jelen­tések állításait ellenőrző és értékelő külső munkatársa­kat. Külön téma — és idő — a társadalmi szervezetekkel va­ló foglalkozás, ami az igaz­gatók napi munkaidejének 13—15 százalékát veszi igénybe, sokszor nem éppen nagy horderejűnek minősít­hető kérdések megvitatásá­val. Különböző vizsgálatok egy­behangzó megállapítása sze­rint az igazgatók munkaide­jük további 14 százalékát töltik az üzemekben, aminek célja kettős: egyrészt tájé­koztatásukat szolgálja, más­részt — s így tartja a köz­hit, meg valamiféle rosszul értelmezett demokratikus magatartás —, hogy illő do­log minél gyakrabban a munkások között forgolódni, mert ennek pszichológiailag is kedvező a hatása. így igaz; csak az nem biztos, hogy az üzem „pszichológiai karbantartása” a vezérigaz­gatói tennivalói közé soro­landó. Arról nem is beszélve, hogy az információszerzés­nek elképzelhető egy korsze­rűbb és hatékonyabb útja- módja is, mint a mindenna­pi üzemlátogatás... Mindent egybevetve: a kü­lönböző iparágakban dolgozó igazgatók napi munkaidejük 50—60 százalékát töltik a na­ponta ismétlődő és többnyi­re rutinjellegű tennivalókkal (postaolvasással, jelentések, jegyzőkönyvek tanulmányo­zásával, és jóváhagyásával, ügyviteli feladatokkal, érte­kezletekkel stb.). Az arány nem is lenne túl rossz, ha a maradék időben valóban a vállalat stratégiájával, a rá­juk bízott gazdasági egység jövőjével, a döntésre váró alternatívák tanulmányozá­sával, s nem utolsósorban a szakirodalom olvasásával, önképzéssel foglalkozhatná­nak. De nem! A vezetőknek nemcsak a munkahelyükön kell — kel­lene — helytállniuk: se sze­ri se száma a társadalmi megbízatásaiknak, amelyek többnyire vége-hossza nincs értekezletekben, tanácskozá­sokban realizálódnak; leg­többjük legalább fél tucat bi­zottság tagja, s az ebből adódó — sokszor csak for­mális, de mégis időt rabló — feladatokat sem intézheti el egy kézlegyintéssel. S ne fe- feledkezzünk meg egy külö­nös gonddal ápolt mániáról, tudniillik, hogy imádunk ün­nepelni; ha kell, ha nem kell, ha van értelme, ha nincs. S ennek első számú áldozatai megint csak a ve­zetők, akik nélkül nincs ün­neplés, s akik sokszor a leg­jobban tudják, hogy az a bi­zonyos emelkedett hangula­tú szalagátvágás, s minden ezzel járó cécó mennyire fö­lösleges, mennyire indokolat­lan, s mennyire haszontalan jdőpocsékolás. Ilyen körülmények között egyre kevesebb idő jut a távlatokon való gondolko­dásra, a jövő előkészítésére. A különböző vizsgálatok so­rán megkérdezett igazgatók napa munkaidejük alig 10 százalékát fordítják — mert többre egyszerűen nem fut­ja — a döntésre váró tervek tanulmányozására. Kommen­tár nélkül: a svéd iparválla­latok igazgatóinál ez az idő­arány 40 százalék! A szak- irodalom tanulmányozására a napi munkaidőnek mind­össze 3,4 százaléka jut, min­den vezetői tevékenység kö­zül a legkevesebb idő. Az önképzés hovatovább a ve­zetők magánügyévé degradá­lódik ... S okat beszélünk manap­ság a vezetői mun­ka hatékonyságának, színvonalának emeléséről; arról, hogy a vezetők vegyék végre észre: más, magasabb színvonalú tennivalók ellátá­sa vár rájuk, s ehhez más, magasabb színvonalú mun­kát kell végezniük. S e meg­jegyzések címzettjei — mi­közben tehetetlenül vergőd­nek a formális, a rutinfel­adatok szorításában — alig­hanem csak csendben és magukban kérdezgetik: hon­nan vegyek időt a magasabb színvonalú feladatok ellátá­sára? Vértes Csaba Képünkön a negyedik helyezést elért helyi gimnázium egyik csapatának tagja válaszol a kérdésekre Fotó: Bála Ottó Befejeződött a Szamuely Tibor emléktúra Vasárnap Budapesten, a Tanácsköztársasági Emlék­műnél ünnepélyesen fogad­ták a Szamuely Tibor repülő és repülőmodellező emléktú­ra résztvevőit. A vállalkozó kedvű fiatalok és sportem­berek május 25-e és június 3-a között sikerrel végigjár­ták azt az útvonalat, ame­lyen a Magyar Tanácsköz­társaság népbiztosa 1919-ben Leninhez repült. A történelmi utat megtett utasszállító gépek délelőtt 10 órakor percnyi pontossággal húztak el az emlékmű légte­rében. Ezután a Szamuely Tibort Kijevbe szállító Bran­denburg típusú repülőgép élethű, méretarányos, rádió távirányítású modellje lan­dolt, amellyel a túra idején — Szamuely egykori repülő­utazásának magyarországi szakaszán, a Nyíregyháza— Debrecen—Gyöngyös—Gö­döllő—Budapest útvonalon, 100 méter magasságban, távirányítással megdöntötték a magyar távrepülés rekord­ját. Beck Rezső, az MHSZ modellezési osztályának ve­zetője jelentette Kiss Lajos vezérőrnagynak, az MHSZ főtitkárának a feladat meg­oldását, majd felcsendült a magyar és a szovjet him­nusz, és Kacsóh Ferenc al­ezredes* az MHSZ budapesti vezetőségének titkára kö­szöntötte az ünnepség részt­vevőit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents