Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

1979. június 3., vasárnap IZHUUkTlItlI Barátaink életéből Termékeny együttműködés évtizedei „Egy kovács nem kovács. Két kovács tél kovács. Há­rom kovács egy kovács.” Gyermekkoromban sokszor elmondtuk ezt a versiket. Nem tagadom, nem ügyeltünk az elmondottak tartal­mára. Csak később, évtizedek múlva ismertem tel, ér» tettem meg — s gondolom játszótársaim többsége is így volt — a versike másik, sokkal mélyebb mondanivaló­ját, igazabb tartalmát. A csodálatosan izzó vasat az em­ber elképzelése szerint csak összefogva, az erőket egye­sítve lehet alakítani. Azt hiszem, valahogy így vagyunk a magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködési megállapodással is. Szinte mindennap használjuk a kifejezést egy-egy je­lentős objektum avatása alkalmából vagy kereskedelmi megállapodás kapcsán. De csak később — hónapok, évek, évtizedek múlva — mérhetjük fel igazán, milyen eredményeket is hozott a műszaki-tudományos összefo­gás egy-egy témában vagy területen. Harminc esztendővel ez­előtt kötötte meg a két or­szág kormánya azt az egyez­ményt, amely kereteket adott a háború befejezését követő években megkezdődött és egyre szélesebben kibontako­zó magyar—szovjet műszaki­tudományos kapcsolatoknak. Magyarország szempontjából nem könnyű időben szüle­tett ez a rendkívül fontos megállapodás. A háború sú­lyos károkat okozott ember­életben, anyagi javakban, szellemi értékekben. A szó szoros értelmében vett újjá­építés — az országét és a társadalmi rendjét egyaránt — bonyolult feladatát kellett megoldani. Abban az idő­szakban, azok között a kö­rülmények között közel sem volt egyszerű véghezvinni a kapcsolatépítés első szaka­szát : a kész eredmények cse­réjét. Jól érzékelteti a megálla­podás fontosságát, hogy az el­ső tíz esztendőben összesen 450 szovjet dokumentációt vettek át a magyar vállala­tok. Ugyanakkor a szovjet kombinátokban, üzemekben 350 magyar eljárást alkal­maztak. Természetesen ön­magukban a műszaki-tudo­mányos eredmények nem hozták volna meg a várt eredményeket. A kitűzött cé­lok maradéktalan megvalósí­tását segítette elő, hogy több mint 1200 magyar szakem­bernek volt lehetősége meg­ismerkednie a szovjet tudo­mány és technika legújabb vívmányaival az alkotóműhe­lyekben, illetve alkalmazá­sukkal a termelési gyakorlat­ban. Egyidejűleg 800 szovjet szakértő utazott hazánkba, hogy megismerkedjen a ma­gyar eljárások alkalmazásá­val, illetve segítse a terme­lési tapasztalatok átadásával a szellemi termékek haszno­sítását. Melyek voltak azok a szov­jet műszaki-tudományos eredmények, amelyeknek át­vétele új korszakot jelentett egy-egy iparágban? A kohá­szatban például ilyen a Du­nai Vasmű, amely szovjet ter­vek alapján, szovjet gépek és berendezések felhasználásá­val készült. A Dunai Vasmű telepítésénél az egyik feladat az volt, hogy a szovjet bá­nyákból származó ércből a komloi szén kokszosításával nyersvasat termeljenek, amely kielégíti az ország egy­re növekvő mennyiségi és minőségi igényét a fontos nyersanyagból. Bonyolult műszaki problémát kellett megoldani, hiszen biztosítani kellett a megfelelő minősé­gű kohókoksz gyártását, majd ki kellett dolgozni azokat a technológiákat, amelyeknek segítségével, a magas kén- és hamutartalmú kokszot fi­gyelembe véve, megfelelő minőségű nyersvasat, acélt és hengerelt árut állíthatnak elő. És az eredmény? A Du­nai Vasmű már régóta 1,2— 1,3 millió tonna hengerelt árut ad a magyar vállalatok­nak további feldolgozásra, illetve exportra. A Szovjetuniótól kapott tervek és berendezések alap­ján fejlődött a magyar gör- düiőcsapágy-gyártás. Hazánk­ban a háború előtt nem volt ipari méretű gördülőcsapágy­gyártás, így az igényeket im­portból elégítették ki. Ez — főleg az ötvenes években — bizonytalan ellátáshoz veze­tett és veszélyeztette a szer-, számgépipar és a járműgyár­tás kibontakozását. A szovjet csapágyipari szakemberek és a tudományos intézetek dol­gozói, kutatói tanácsokkal, gyártási-technológiai doku­mentációk átadásán túl gé­pek, berendezések, mérőmű­szerek szállításával felbecsül­hetetlen segítséget nyújtot­tak. Szovjet dokumentációk, szállítások alapján készült a lakásépítési program valóra váltásában nagy szerepet ját­szó házgyárak többsége, va­lamint a vegyipar számos olyan fontos létesítménye, mint a Tiszai Vegyikombi­nát, a Százhalombattai Kő­olaj-feldolgozó Kombinát, a Székesfehérvári Könnyűfém­mű. Közös alkotás közös gyümölcse A műszaki-tudományos együttműködés nem látvá­nyos terület. Hosszú időnek — éveknek, évtizedeknek — kell eltelnie ahhoz, hogy a rajzasztalon kidolgozott, a lombikokban kikísérletezett eredményekből valóság le­gyen. De ebben a „láthatat­lan” munkafolyamatban is elengedhetetlen az orszá­gok közötti együttműködés, a gyors ütemben fejlődő világ szükségszerűvé teszi, hogy két- és sokoldalú alapokon az országok egyesítsék erejü­ket. Ez a felismerés is hoz­zájárult ahhoz, hogy a két ország vezetői elhatározták a kapcsolatok formáinak, ke­reteinek továbbfejlesztését. Miért volt erre szükség? Az együttműködés első sza­kaszában ugyanis a szovjet dokumentációk átvétele nem­csak a hagyományos ipar­ágak fejlődését, korszerűsíté­sét tette lehetővé, hanem egy sor új iparág fejlődése is megkezdődhetett. Serkentő hatása volt a hazai Diesel- mozdony-gyártásra a Szov­jetunióból vásárolt M62-soro- zatú 2000 lóerős Diesel-moz­donyoknak. Űj tudomány­ágak egész sora indult fejlő­désnek, köztük olyanoké, mint a magfizika, a reaktorfizika, az izotópok kutatása. Mindezek már jelzik, hogy a hatvanas évek közepén sür­getően merült fel az igény mindkét részről: Létre kell hozni a magyar—szovjet gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési kor­mánybizottságot, amelynek egyik albizottsága megkülön­böztetett figyelemmel kíséri majd a tudományos-techni­kai kapcsolatok alakulását. Az eltelt másfél évtized ered­ményei azt mutatják, hogy a két országban jól kihasznál­ták az újabb lehetőségeket. A kormányközi bizottság megbízása alapján az albi­zottság folyamatosan figye­lemmel kísérte és kíséri, hogy mi történt az együttműködés­ben, s meghatározza, melyek a soron következő feladatok. És az összesítések kedvező képet adnak. Csak a hetve­nes években 347 szovjet do­kumentációt vettek át a ma­gyar vállalatok, míg a szov­jet üzérnek összesen 146 ma­gyar eljárást honosítottak meg. További lényeges ered­mény, hogy a magyar és a szovjet minisztériumok kö­zött hosszú távú, sokoldalú együttműködési megállapo­dások jöttek létre, amelyek biztosítják a műszaki-tudo­mányos információk kicseré­lését, átadását. Jelenleg 13 magyar minisztérium és or­szágos hatáskörű szerv áll közvetlen kapcsolatban a Szovjetunió 41 minisztériu­mával, országos hatáskörő szervezetével. Meggyorsította a fejlődést, hogy a hatvanas évek köze­pétől a kutatóintézetek, vál­lalatok közvetlen kapcsolato­kat építettek ki a műszaki­tudományos együttműködés­ben is. Így például a Ganz Villamossági Művek és a le- ningrádi Elektroszila gyár közötti együttműködés ered­ménye a hidrogénhűtéses tur- bogenerátorok és szinkron kompenzátorok fejlesztése. A Távközlési Kutató Intézet a szovjet Rádióipari Kutatóin­tézettel együttműködve fej­lesztette ki a Druzsba nevű mikrohullámú relérendszert. Az Egyesült Izzó fejlesztő- gárdája a szaranszki Fény­forráskutató Intézettel közö­sén dolgozta ki az óránként 3500 darab teljesítményű au­tomatizált normállámpa sze­relősort, amely műszaki és gazdaságossági szempontok­ból sem marad el a nagyne­vű tőkés cégek hasonló be­rendezéseitől. A Labor Mű­szeripari Művek pedig a szov­jet szervezetekkel közösen komplett mezőgazdasági la­boratóriumcsaládot fejlesztett ki a korszerű mezőgazdasági termeléshez. A mostani időszakban a két ország szakemberei előtt újabb követelmény áll: a népgazdaságok igényeire gyors ütemben kell kifejlesz­teni a legkorszerűbb eljárá­sokat. Ugyanakkor megkü­lönböztetett figyelem kíséri a már kész műszaki-tudomá­nyos eredmények bevezeté­sét, alkalmazását is. Egy fel­mérés szerint a hetvenes években a magyar szerveze­tekben összesen 66 közös fej­lesztés eredményét ültették át a gyakorlatba és 64 témá­nak a bevezetését készítették elő. Az energetika és a villa­mosítás területén például a gáz és a pakura égési folya­matának tökéletesítésével 'kapcsolatos munkák befeje­zésének eredményeként 1977- ben a litovszki és a kana- kovszki erőművekben meg­kezdték a perforált betétek alkalmazását. Ez 300 MW teljesítményű blokkok eseté­ben kb. 100 tonna vékony­lemez megtakarítását teszi lehetővé. A várható gazdasá­gi megtakarítás értéke éven­te 200—300 ezer rubel. A Vasipari Kutató Intézet és a szovjet partnere közötti együttműködés eredménye­ként különleges acélok gyár­tási technológiáját dolgozták ki, s az eljárás bevezetésével mintegy 60 százalékos minő­ségjavítás érhető el. Az elmúlt harminc eszten­dőben az igényeknek, a lehe­tőségeknek megfelelően vál­tozott a két ország műszaki­tudományos együttműködésé­nek a tartalma, formája. De egy valami állandó maradt, sőt erősödött: az együttmű­ködésre való készség, a kö­zös alkotásban való érde­keltség. Faragó András A Leninalle, a Ho Si Minh-Strasse, a Storkower Strasse éls a Franz-Jacob Strasse által határolt lakónegyedben 50 000 ember kapott új lakást (Fotó: ND,Bother) HBK Günter Miike: Társadalmi kezdeményezések a szép környezet kialakításáért Lichtenbergi kerületünk is eredményesen fejlődött az el­múlt 5 év alatt. Erről éppen a múlt héten győződtek meg a tanácstagok, amikor vá­lasztókörzetük polgáraival beszélgettek. Az előrelépés azoknak a lichtenbergi mun­kásoknak köszönhető, akik a főváros ipari termékeinek 13 százalékát állítják elő. Ismert üzemek Városkerületünkben van­nak olyan nagy teljesítmé­nyű ipari üzemek, amelyek fontos szerepet töltenék be az NDK népgazdaságában. Itt a lichtenbergi hőerőműre, a berlini szerszámgépgyárra (BWF), a Josef Orlopp gör­dülőcsapágyművekre, vala­mint a villamosberendezése­ket tervező és kivitelező kombinátra gondolok. Ha mérlegre tesszük 5 év eredményeit, érdemes egy pillantást vetni a korábbi évtizedekre. A régi 49 ezer lakásból 4 ezer teljesen el­pusztult és 38 ezer erősen megrongálódott a második világháborúban. Közülük 13 ezer lakást építettek újjá, vagy renováltak az 50-es évek elején. A munkásosztály pártja ál­tal kitűzött lakásépítési prog­ram lehetővé tette a hatal­mas modem fővárosi lakó­negyedek létesítését Berlin- Lichtenbergben is. Az állat- kertnél, a Leninalle és a Ho Si Minh Strasse mindkét oldalán, továbbá a Frank­furter Allétól délre 50 ezer berlini költözött új otthonba. Ez utóbbi útvonal északi ol­dalán — a Jacques—Duclos Strasse kereszteződésénél — több szintes lakóházat és üz­letsort is magába foglaló épülettömböt húztak fel. A lakosságot érintő helyi építőipari kapacitás 1978-ra már 14 százalékkal volt ma­gasabb, mint 1974-ben. A képviselők javasolták, hogy az új technológiákat és a módszereket különösen a la­kóházak felújításakor vezes­sék be. összesen 2419 régi la­kás karbantartását vagy mo­dernizálását végezték el 1974-től. Jó eredménynek számít a kerületben a 19 óvoda, illet­ve bölcsőde, valamint a 21 iskola felépítése is. Az utób­bi 5 esztendőben félmillió márkával többet fordítottak a nagycsaládosok életkörül­ményeinek javítására. Az új lakások nagy részét munká­sok és sok gyermekesek kap­ták. Tizennégy új játszótér Mi csak akkor találtuk meg a legjobb megoldáso­kat, amikor már a lehető legtöbb állampolgárral ta­nácskoztunk. Különösen a szabadon hagyott területekre és játszóterekre fektettük a fő súlyt. A lakosság társadal­mi munkájával összefüggő kezdeményezések és a „Se­gíts Te is!” versenyek a vá­roskerület szebbé tételét szolgálták. így 1974 óta 320 ezer négyzetméternél is na­gyobb területet tettünk sza­baddá és 14 játszóteret alakí­tottunk ki. Több mint 5 ezer nyugdíjas házaspár lakását is felújítottuk díjtalanul. Megéri a fáradságot, ha a képviselők szoros kapcsola­tot tartanak fent választóik­kal. A szocialista demokrácia érvényesült akkor is, amikor a kerületben a tanácstagok számát 150-ről 225-re emel­tük. Ily módon mindegyik lakóterületnek megvan a „sa­ját” népképviselője. Az NSZiEP megyei küldötteinek konferenciáján szóba került, hogy a lichtenbergi kerületi tanács használja fel a ta­pasztalatokat, és készítse fel a majdani képviselőket a választókkal való közös tevé­kenységre. Szoros együttműködés A tanács és a lichtenbergi üzemek jó kooperációja ré­vén az egészségügyben is szemmel látható javulás kö­vetkezett be. Sok üzem, szak­munkás és lakos segített az Oskar-Ziethen kórház szülé­szeti, nőgyógyászati osztályá­nak modernizálásban és bő­vítésében, s így a születések számának örvendetes emel­kedése nem okozott gondot. A Deutschmeister Strassén Számos üzem együttműködé­sével bővítik az egészségügyi központot. A betegek sok utánjárástól mentesülnek. A diagnózisokat gyorsabban végzik el, és az intézetek dol­gozói jobb körülmények kö­zött tevékenykedhetnek. Berlin-Lichtenberg kerület­re is érvényes: az NDK 30 éves történetében az 1974-től 1979-ig terjedő időszak volt a legsikeresebb. (Neues Deutschland) Fordította: Bukovinszky István Épül a gyáróriás Szófiától mintegy 60 km- re nyugatra, Radomir város mellett épül Bulgária VII. öt­éves tervének egyik legna­gyobb nehézgépgyártó léte­sítménye. Az üzem több mint 70 hektáron helyezkedik el, építkezésének első szakasza 1981-ben ér véget. A gyártás végleges átadási határideje 1984, ekkor már évi 130 ezer tonnás tervfeladatot kell tel­jesítenie. A kombinát kohá­szati, bányászati ércdúsító és cementipari technológiai be­rendezésekkel fogja ellátni az országot. A nagyméretű gépek gyár­tásához hathatós segítséget nyújt a Pemiki Nehézipari Tudományos Kutatóintézet is: kísérleti műhelyében min­den termék prototípusát el­készítik: sorozatgyártásra csak a laboratóriumi vizsgá­latok lefolytatása után kerül­het sor. A nagy létesítmé­nyek építésénél immár ha­gyományos a szocialista or­szágok szakembereinek az együttműködése, ebben a Ra­domir mellett épülő kombi­nát sem kivétel, a gyártana dó termékek 50 százalékát viszont a KGST-országok kapják majd. 1985-ben előreláthatólag 14 ezren fognak itt dolgozni. A leendő munkások és szakem­berek egy része, az első ko­hászok, gépgyártók! villamos­mérnökök, technológusok és tervezők már megérkeztek. Mások még csak most ké­szülnek feladataikra: Cseh­szlovákiában mintegy há­romszázan tanulják új szak­májukat. Szükség is lesz a bonyolult acélöntvények elő­állításához értő szakmunká­sokra, hidraulikus présková- csokfa, hőkezelési szakembe­rekre, stb. A Nehézgépgyár­tó Kombinát igen nagy ipari vállalkozás, nem véletlenül hívják már most úgy: az „üzemek üzeme”. (Szófiapress — KS)- fi A r idomiri gépgyár munkásai .ófiapress — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents