Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-24 / 146. szám

1979. június 24., vasárnap A Los Angelesbe induló DC—10-es „Elefántgép” meg­kapta a felszállás» engedélyt. Felbőgött a három, egyen­ként húsz tonna tolóerőt kifejtő motor, s a tehervonat- nyi súlyú óriás gép elindult a chicagói repülőtér kifutó­pályáján. Mintegy ezer métert megtéve a gép orra — mi­ként szokásos — a levegőbe emelkedett, s a DC—10 las­san elvált a talajtól. Az irányítótorony egyik ellenőrző­tisztje unatkozva figyelte a rutinfelszállást. Ebben a pil­lanatban olyasmi történt, amit valószínűleg élete végéig nem felejt el. A kifutópálya felett épp csak a levegőbe emelkedő óriás gép jobb motorja levált a szárnytól, s mint egy rakéta, a kifutópályára zuhant.-A gép személy­zete láthatóan még nem vette észre a néhány másodperc múltán bekövetkező tragédia közvetlen okozóját. A DC— 10 még pontban tíz másodpercig maradt a levegőben. A DC—10 sztori Hz óriás gép felemelkedése és bukása Egy szemtanú így írta le az ezután történteket. „A 191- es járat gépéről levált mo­tor pattogva, láng- és szikra­erdőt árasztva csúszott végig a felszállópálya betonján. A gép folytatta magasba ívelő útját, majd hirtelen a balol­dalára fordult, zuhanni kez­dett, s óriási ekeként fúró­dott a földbe néhány száz mé­ternyire a kifutópályától”. 275 ember közül senki sem élte túl a tragédiát! A teli üzemanyagtartályok még egy óráig égtek, a DC—10-ből csak összeégett roncsok, el­görbült kormos fém, mű­anyag részek maradtak. így történt az Egyesült Államok mindmáig legsúlyosabb re­pülőgép-szerencsétlensége. Hajmeresztő tények A következő napokban a légi utasok tízezrei mondták le jegyeiket a DC—10-esek- kel repült járatokon, vagy érvényesítették más géptípu­sokra. Az amerikai polgári légügyi hivatal (az FAA) né­hány órára felszállási tilal­mat rendelt el valamennyi amerikai DC—10-esre, majd a vizsgálatok után ismét a levegőbe emelkedtek az óri­ás gépek. Napok múltán — mikor kiderült, hogy súlyos konstrukciós hibák lehetsé­gesek, ismét megtiltotta a felszállást a DC—10-esek szá­mára. Példáját szerte a vilá­gon követték, egymás után állították le a DC—10-esek- kel repült járatokat, ezzel óriási torlódásokat idéztek elő az utasforgalomban. Csak az Egyesült Álla­mokban az utasforgalom 12 százalékát ilyen gépekkel bo­nyolítják le. összesen mint­egy 270 DC—10 van forga­lomban a nagy nyugati légi- társaságok gépparkjában. En­nek fele az USA-ban. A vi­lág egyik legmegbízhatóbb­nak tekintett légitársasága, a svájci Swissair a McDonell— Douglas gyár három típusá­ra, a DC—8, DC—9 és a DC —10-re alapozza gépparkját, de sok DC—10-es tartozik például az ugyancsak nagyon jóhírű nyugatnémet Luft­hansa légijárműparkjába is. A tragédia nyomán megin­dult műszaki felülvizsgálatok hajmeresztő tényeket fedtek fel. A chicagói O’Hara repü­lőtéren a hangárban álló egy másik DC—10 vizsgálatánál, a két szerelő, Gigliotti és Schlüter elmondása szerint a következőt észlelték: „A mo- torfölerősítő csavarok egy része elnyíródott, több csap­szeg el volt törve. Ami a legmegdöbbentőbb volt, a szobányi méretű motor lö­työgött a szárnyon, kézzel ide-oda tudtuk mozgatni. Ha ez a gép felszáll, talán ugyan­úgy jár, mint a 191-es járat DC—10-ese.” Ray E. Ray, a Los Angeles-i repülőtér ta­pasztalt karbantartó szakem­bere: „A DC—10 régóta ag­gaszt engem. Alig egy pár éve repülnek, s mégis, a szer­kezeti elemek tele vannak repedésekkel, a kormány- szerkezetet mozgató létfon­tosságú hidraulikus vezetékek felszálláskor olyan erősen rezgésbe jönnek, hogy sok he­lyen már kitépték a mere­ven tartó rögzítőelemek.” II sietség ára Az ilyen hibákat már az új gép tervezési időszakában fel kellene fedni. Hiszen va­lamennyi repülőgéptípust még a forgalomba állítás előtt meg kell vizsgáltatni az FAA szakembereivel, s csak a hivatal jóváhagyó pecsét­jével indulhat meg a gép sorozatgyártása. Az ameri­kai sajtóban egyre gyakrab­ban bukkantak fel ilyesfajta kérdések: „Vajon a FAA előírásai megfelelnek-e a biztonság támasztotta köve­telményeknek? Egyáltalán megtartják-e az előírásokat? Hogyan ellenőrzik a repülő­gépgyártó vállalatokat? Be­tartják-e a karbantartási utasításokat? A vizsgálatok mindezekre a kérdésekre nem adtak megnyugtató választ. Emel­lett szélesebb összefüggések­re is fény derült. A DC—10- et gyártó vállalat, a McDo­nell—Douglas a hatvanas évek végén lemaradt a kon- kurrenciaharcban a másik két nagy repülőgépgyártói, a Boeingtől és a Lockheedtől. Legelőször a Boeing jelent meg a piacon óriás „elefánt” gépével, a B—747-tel, majd követte a Lockheed L—1011- es Tristarja. Harmadiknak a versenyben a McDonell— Douglas futott be az „ele­fántkategóriában” a DC—10- essel. Szakemberek szerint a DC—10 konstrukciója, pon­tosabban annak hibái, a siet­ség jeleit mutatják. Kirobbant ajtók A gép története bővelke­dik tragikus és figyelmezte­tő részletekben, ennek elle­nére a gyár vezetői lényegé­ben semmit sem tettek, hogy a hibák miatt szükségszerű­en bekövetkező katasztrófá­kat megelőzzék. Már 1969- ben egyik alvállalkozója fi­gyelmeztette a gyárat; baj van a csomagtér hátsó ajta­jának zárjával, módosítsák. Semmi nem történt. 1970-ben egy földi próbán az ajtó nem állta a nyomást, kiszakadt, az utaskabin padlójában fu­tó hidraulikus vezetékek el­törtek. A vállalat semmit sem tett. Két évre rá a le­vegőben történt ugyanez, csak a pilóta ügyessége aka­dályozta meg a tömegka­tasztrófát. McDonell—Doug­las a füle botját sem moz­gatta. 1974-ben Párizs mel­lett egy török DC—10-nek — mint az előzőekben — öt­ezer méter magasban az ala­csony nyomás kirobbantot­ta az ajtaját, a hidraulikus vezetékek ugyancsak megsé­rültek, a gép kormányozha- tatlanná vált, s 346 utasával együtt megsemmisült. Csak 1978-ra érték el, hogy a hi­bás hátsó ajtót a McDonell— Douglas kicserélje! Ami a néhány napja lezaj­lott katasztrófát illeti, a gyár tulajdonosai hallgatnak. Csak egy felháborítóan cini­kus és hazug közleményre futotta eddig, amelyben a gyár vezetői így nyilatkoz­tak: „Hisszük, 'hogy a DC— 10-es rászolgál arra a biza­lomra, amely ezeddig iránta megnyilvánult”. A katasztró­fa okairól valami beismerés, sajnálkozás? — semmi. Ügy látszik a McDonell— Douglas — az USA legna­gyobb repülőgépipari hadi- szállítója, a Pentagon egyik oszlopa — bizakodik. Végül is — gondolják nem alapta­lanul — „amerikai államér­dek”, hogy a McDonell— Douglas vadászbombázóinak, jó híréhez, no meg a DC—10- es kiválóságához — kétség ne férjen. Dunai Péter A World Airways alelnöke szerint az ő DC—10 gépei biztonságosak. Háttérben a McDonell —Douglas „elefántja” Filatéliai hírek Egy szovjet tudományos intézetben földrengésbiztos építé­szeti módszereket dolgoznak ki .. Tudomány — technika Földrengésbiztos építkezések A Posta-vezérigazgaitóság a következő utasítást adta (ki a „Móricz Zsigmond születésé­nek 100. évfordulója” elneve­zésű bélyeg forgalomba bo­csátásáról. Június 29-én ad­ja ki a posta az Évfordulók — események 1979 elnevezé­sű bélyegsorozaton belül a Móricz Zsigmond születésé­nek 100. évfordulójáról meg­emlékező 1,— forintos bélye­get. A bélyeg álló téglalap alakú, perforálásig terjedő mérete 35 x45 mm. Készült több színű ofszetnyomással a Pénzjegynyomdában, a pasztellről készült diapozi­tív alapján 50 bélyeget tar­talmazó ívekben 5 108 300 fo­gazott és 5900 vágott pél­dányban. A keretrajz Kass János grafikusművész mun­kája. A bélyeg Rippl-Rónai József Móricz pasztelljét áb­rázolja az eredeti színeivel, a jobb alsó sarokban az ér­tékjelzés fehér színnel lát­ható. A bélyeg baloldali függőleges szélével párhuza­mosan Rippl József pasztell- je, fent Móricz Zsigmond 1879—1942, lent. Magyar Posta, legalul baíra 1979 év­szám, jobbra ím grafikusmű­vész neve fehér alapon fe­kete színnel látható. A bé­lyeget itt mutatjuk be. Azok a postahivatalok, amelyeknél első napi bélyegző használa­ta rendszeresítve van, azt a forgalomba bocsátás napján kötelesek használatba venni. A bélyeg 1979. június 29-től használható fel, árusítását azonban 1980. december 31- én meg kell szüntetni. MOKIÍ / /SKtMOM) '■»** MAGYAR POSTA A földrengéskutatók ég az építészmérnökök együttes munkája már megteremtette a rengésbiztos építkezés módszereit. Sikerült olyan eljárásokat találni, amelyek­nek segítségével az épületek még a kivételesen erős, rom­boló hatású rengéseket is nagyobb károsodások nélkül átvészelhetik. Szovjet, kuta­tók vizsgálatai szerint az olyan épületek a leginkább rengésállóak, amelyeknek szobái kör alakúak, s az épü­let külső burkolata sem szögletes, hanem legömbö­lyített. Ilyen módon való építkezésnél az egyes helyi­ségek között természetesen sok kihasználatlan, holt tér keletkezik, az építtetőket azonban jelentősen kárpó­tolja ezért a ház nagyfokú stabilitása földrengés esetén. Az eddigi nagy földrengé­sek során bebizonyosodott, hogy a vasbeton váz jó vé­delmet nyújt, még magas épületek esetén is, különösen akkor, ha kemény, szilárd ta­lajon állnak az épületek. A legjobb és aránylag leg­könnyebben megvalósítható földrengésvédelmi mód az építkezéseknél a betonkoszo­rúk alkalmazása. A talaj mozgásában a vasbeton vá­zas, betonkoszorús épületek egységesen vesznek részt, te­hát nem hullanak szét ele­meikre. A földrengések kártételei­nek ,kivédésére” egy másik módszer az, hogy a lökések felfogására, erejük csillapí­tására gumiból és fémháló­ból kialakított „párnákat” helyeznek el az épületek alá. Ezek főként a földlökések vízszintes erőhatásainak kö­vetkezményeitől védik meg az épületeket. Az egysze­rűbb, földszintes épületek azáltal is rengésállóvá tehe­tők, hogy építésükkor csak teljesen kifogástalan anyago­kat használnak fel, ég az épületek oldal- és sarokme- revségét megfelelő módsze­rekkel kellőképp biztosítják. Kert — háztáji Gyümölcs- és zöldségszedés idején A rnájusi esők hiánya és a szokatlanul korai, nagy hőség érzékeny veszteségeket oko­zott a mezőgazdaságnak. A vetések még alig kelték ki, a kiültetett, palánták még alig vertek gyökeret, máris rájuk tört a hőséggel páro­sult aszály, amit a növé­nyek nehezen viseltek el. A gyümölcsök nem jutottak elegendő vízben oldott, táp­anyaghoz, a korai zöldség­félék (pl. a zöldborsó) még a szárukat sem fejleszthették ki, máris virágba borulták. Talán csak a szőlő — ez a mélyen gyökerező és vi­szonylag szárazságtűrő nö­vény — nem sínylette meg a kritikus időjárást. Most az a fontos feladatunk, hogy be­érett, fogyasztásra alkalmas termést a lehető legkevesebb veszteséggel takarítsuk be. ■ Cseresznye- és meggy- szüret A viszonylag kis méretű gyümölcsöket csak fáradsá­gos és hosszadalmas munká­val tudjuk betakarítani. Saj­nos, éppen emiatt maradt a korábbi években olyan sok cseresznye és meggy a házi- kertek fáin — szedetlenül. Ez pedig nagy hiba. Nem­csak azért, mert a termés egy része kárba veszett, ha­nem azért is, mert ;a jövő évi termést károsító cseresznye­legyek lárvái a fán túlérő, megpuhuló gyümölcsökben fejlődnek ki, azokból szapo­rodnak el. Ezért nagyon fon­tos — növényvédelmi szem­pontból is —, hogy minden gyümölcsöt szüreteljünk le a cseresznye- és a meggyfák­ról. A szüretelők olykor szá­mottevő kárt okoznak a fák­ban.. Szedés közben összetö­rik az ágakat, a gyümölcs­csel együtt leszakítják a termőrészeket is. A fák alja a szüret befejeztével néha úgy néz ki, mint a csatatér, amelyet letört ágdar,abok, le­szakított levelek, és össze­taposott gyümölcsök boríta­nak. ■ Sokféle feldolgozás A földről elérhető ágak szüretelése okozza a legki­sebb gondot. Karunk „ható­sugarát” megnövelhetjük egy kampós bot segítségével, amellyel a távolabbi ágakat is magunkhoz húzhatjuk. A korona többi ágairól a gyü­mölcsöket létrán állva szed­jük le. A fára is fel lehet mászni, de csak gumitalpú cipőben, amely nem sérti fel a kéreg szöveteit. A leszüretelt termést ha­ladéktalanul vigyük árnyé­kos, hűvös helyre, mert ez­zel lassítjuk a romlás, pe­nészedés folyamatát. Átme­netileg eredményesen tárol­hatjuk a gyümölcsöt pincé­ben vagy hűvös kamrában is. A frissen el nem fogyasz­tott gyümölcsöt az ügyes és találékony háziasszonyok sokféleképpen házilag is fel­dolgozzák. A meggyből pél­dául gyümölcslé, bor, dzsem, lekvár készülhet. Nagy szükség van most a kerti ágyások korai zöldség­termésére. A fóliasátrak alól ugyanis lassan kifogynak a termények, a kevésbé védett szántóföldi táblákon pedig csak ezután érnek be. A ker­tekben most szedik a közép­érésű és a kései zöldborsót. Ne várjunk túl soká a sze­déssel, mert a szemek túlsá­gosan kemények és lisztesek lesznek. Ha azonban valami okból nem sikerült idejében leszedni a borsót, akkor hagyjuk őket a száron meg­érni: érdemes belőlük vető­magot szedni. ■ Korai zöldségfélék Rövidesen kezdődik a legértékesebb zöldségeknek — az uborkának, a paradi­csomnak, a zöldpaprikának, a padlizsánnak — betakarí­tása. Ezöket lehetőleg a kora reggeli órákban szedjük, amikor még nem melegedtek fel, mert így hosszabb ideig eltarthatók. A gyümölcsöket lehetőleg lapos rekeszbe, tál­cára vagy kosárba szedjük, ahol nem nyomják össze egy­mást. Ezeket is hűvös helyen kell tárolni. Ne feledkezzünk meg ar­ról, hogy a csalód szükségle­tét meghaladó mennyiségű zöldségre igényt tart a ke­reskedelem is: a helyi zöld- ség-gyümölcsboltok, ÁFÉSZ- ek kötelesek minden eladás­ra felkínált és fogyasztásra alkalmas minőségű zöldséget felvásárolni. Dr. Bálint György

Next

/
Thumbnails
Contents