Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-23 / 145. szám
1979. június 23., szombat Fotó: Gál Edit Kapunyitás: szeptember 3-án Mezőberényi mérleg Könyvet árultak az úttörők is Annyi mendemonda, találgatás egyetlen új oktatási intézmény születését sem kisérte az utóbbi időben, mint éppen beszélgetésünk tárgyát, a békéscsabai József Attila-lakótelepi iskoláét. Az első, és egyben leglényegesebb kérdőjel a kezdés időpontjához fűződik. Tehát: megnyitja-e kapuit a tanítási év első napján, szeptember 3-án az új iskola? — A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója, Korék Ferenc és a Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat igazgatója, Gál János ígérete, valamint az ott dolgozók vállalásai alapján feltétlenül hiszem, hogy az iskolánkban szeptember 3-án megkezdhetjük az 1979/80-as tanévet — mondja Bartyik Istvánná, igazgató. Az már biztos, hogy különböző okok miatt a kertészeti vállalat az udvar teljes parkosítását csak november 7-ire tudja befejezni. Ahhoz pedig, hogy a sportudvar is elkészüljön, a Közúti Építő Vállalat, a DÉLÉP, a DÉ- MÁSZ és a posta segítségére is szükség van. — A gyermekek beíratásá- hoz márciusban négy nap állt a szülők rendelkezésére. Azóta bizonyára már pontos tanulólétszámról is kaphatunk tájékoztatást. >— A 16 tantermes iskolánkban 21 osztállyal indulunk szeptemberben. Hat első, 5 második, 3 negyedik és 3 ötödik osztályunk lesz. Ez összesen 620 tanuló. Ebből beiratkozáskor 507 gyermek kérte felvételét a napközibe. A városi tanács művelődésügyi osztálya ennek ismeretében 15 napközis csoportot engedélyezett. — Az iskolába beiratkozott gyerekeket felmenő rendszerben viszi-e végig az iskola? Azaz, sokan azt hiszik, hogy az iskolában csak ötödik osztályig folyik az általános iskolai képzés... — Ez nagyon téves elképzelés. A most beiratkozott gyerekek az iskola tanulói maradnak egészen addig, míg el nem végzik a 8 általános iskolai osztályt. Hiszen ez az iskolaszervezés és nevelés alapvető feltétele! Márciusban kellő tájékoztatás után tartottuk meg a beiratkozást. Minden jelentkezőt felvettünk. Azóta azonban végre megszülettek a körzethatárok is. A József Attila-lakótelepi iskola beiskolázási körzete az 1980/81-es tanévtől kezdődően a városközpontból kivezető út bal oldalára eső lakótelepi rész lesz, egészen az oktatási igazgatóságig. Ebbe a területbe a közbeeső tanyák is beleesnek. Ennek értelmében a lakótelep bal oldalán épülő, hamarosan átadásra kerülő három új 10 emeletes lakóház gyermekei is hozzánk járnak iskolába. — Az előzetes felmérések azt mutatják, jövőre még nagyobb gondot jelent az elsős osztályok indítása. Az új körzethatárok alapján megközelítően hány elsős várható 1980 szeptemberében? — A felmérések azt mutatják, egy esztendő múlva 400 első osztályos korú gyerek lesz a József Attila-la- kótelepen. Ebből a mi iskolánkba több mint 100 érkezését várjuk. Az iskola optimális befogadóképessége 500 tanulóra szól, de 1982-ig iskolánknak mintegy 1000 tanuló nevelését, oktatását kell magára vállalnia. — Hogyan oldható meg ennek a megduplázott létszámnak a fogadása kötött tanteremszám mellett? — A következmény: 1980- tól váltó tanításra kell átáll- nunk. A dolgot tovább bonyolítja, hogy a délelőttidélutáni tanítás kiszorítja a napközis csoportokat. Némi reményt nyújt, hogy egy másik lakótelepi iskola 1983- ban kerül átadásra. Az átmeneti időszakra már most gondolunk. Talán egyetlen megoldásról lehet szó ebben a szorongatott helyzetben: az országban már több helyen alkalmazzák a íorfából felépíthető, hordozható épületeket, amelyből nekünk 8 tanteremre, plusz kiszolgálóhelyiségekre lenne szükségünk. Így meg tudnánk oldani, hogy a váltó tanítás mellett napközis csoportjaink is legyenek. — Sikerült-e összehozni a tantestületet és hogyan teremtenek kapcsolatot a szülőkkel, a biztonságos, pontos kezdés érdekében? — Nevelőtestületünk VIII. hó 15-től kezdi meg munkáját. Az iskolában 48 pedagógus és 27 technikai dolgozó biztosítja a gyermekek oktatását, nevelését, ellátását. A szülőket egy igen részletes tájékoztató levélben keressük meg. Várhatóan július első felében kézhez is kapják. Ebben osztályokra bontva részletesen ismertetjük a tanszerszükségletet, valamint az iskolai munkához szükséges felszerelések jegyzékét. Könnyítésképpen nemcsak a tankönyveket vásárolhatják meg Iskolánkban, de még a tornafelszerelést is. Most kiscsoportos tanévnyitót tervezünk, hiszen az ünnepélyes avatásra néhány héttel később kerül majd sor. Ahhoz azonban, hogy méltóképpen ünnepelhessük meg iskolánk avatását, a szülők szervezett segítségére lesz szükségünk. Nagyon szeretnénk, ha a szülők gondjainkat, terveinket magukénak éreznék. — Indítanak-e tagozatos osztályokat? S ha igen, mely tárgyakból? — A várható magas létszám ellenére az új tanterv szellemében a szülők és a társadalom segítségét igénybe véve kívánjuk nevelő munkánkat végezni. Ennek érdekében először is a városi tanács anyagi támogatásával sikerült az oktatás tárgyi feltételeit megteremteni. Ezenkívül kollektív munka eredménye is, hiszen nevelőtestületünk egy része közel egy esztendeje segít ebben. A harmadik, negyedik, ötödik osztályokban tantárgycsoportos, illetve szakosított oktatással kezdünk, ehhez megfelelő szaktantermeket alakítunk ki. Orosz nyelvi tagozat lesz egy 5. osztályban; lesz orosz és szlovák nyelvi tanfolyam; s azok számára, akik második, harmadik, negyedik osztályban már az új tanterv szerint tanulták a matematikát, biztosítjuk az új matematika oktatását. Megfelelő számú sport- és szakiköri foglalkozásokat tervezünk, az olvasóvá nevelés érdekében pedig iskolai könyvtárat létesítünk. Test- nevelési tagozatot 1980-tóL indítunk. Hiszem, hogy az iskola lehetőségeit kihasználva kulturális és sportbázissá válik nemcsak a gyermekek, hanem a lakótelepi szülők számára is. S ki ne felejtsem! Azokat az összeszokott közösségeket, akik iskolánkba kerülnek — legyen az óvodai csoport, vagy alsó tagozatos osztály —, ha csak a létszám közbe nem szól, szeretnénk továbbra is együtt tartani. Ez a törekvésünk, tudom, egybeesik a szülők kívánságával is. B. SajTi Emese Nemrég fejeződött be az ünnepi könyvhét. A mezőberényi könyvesboltban Ig- náczné Plavecz Erzsébet üzletvezetőtől arról érdeklődtünk, milyen eredménnyel zárták az idei könyvhetet. Mint elmondta, az idén kisebb volt az érdeklődés az elmúlt évekhez képest, de még így is, mintegy 120 ezer forint értékű könyvet vásárolt a lakosság. Nagy s%er volt Moldova György kisregénykötete, de sokan vásárolták meg Zsolt Róbert Labdarúgók, sportolók és Raffai Sarolta Legyen krizantém című művét is. Most is, mint mindig, hamar „elkapkodták” a kedvezményes áru könyveket. A könyvárusításban sokat segített a bolt 20 állandó Móricz Zsigmond születésének századik évfordulója alkalmából a tv nagy apparátussal, gondos, körültekintő munkával jó fél esztendeje készíti már a nagy magyar író életútjáról szóló, kétrészes dokumentumfilmjét. Ez a születésnapi összeállítás nem annyira a múltnak, mint inkább az író életműve jelenének szól. Azt hivatott felidézni, miként és kik emlékeznek ma Móricz Zsigmondiba. A szerkesztő M idler Magda irodalmi tanácsadónak a kitűnő Mónicz^kutatót, több Móriczról szóló kötet szerzőjét, Czine Mihály irodalomtörténészt kérte fel. A film első fejezete a Legenda és valóság, személyekhez kötődő vallomásokból, emlékekből állt össze. Ezek a vallomások nyomon követik Móricz Zsigmond életét. Czine Mihály többször is végigjárta ezt az életutat, Móricz emlékének és írásainak szentelt kötetei ezt. ékesen bizonyítják. Huszonöt évvel ezelőtt, amikor Móricz születésének 75. évfordulóját ünnepeltük, és most a készülő tv-dokumentum film ideje alatt is megtette azokat a hosszú kilométereket, amelyeket a „gyalogolni jó” hirdetője és vallója élete során maga is végigjárt. könyvbizományosa. A könyvesbolt pavilonokat állított fel, és vásárosokat indított Csárdaszállásra, Kamuira és Köröstarcsára is. A több éves hagyományhoz híven úttörők is segítettek az árusításban, házról házra járva kínálták eladásra a könyveket. A könyvellátás javult. Időben érkeztek a kötetek, ám nem egy sikeres és sokak által keresett könyvből kevés volt. Az ünnepi könyvhét alkalmából Mezőberénybe látogatott Fodor András költő és Lator László költő, műfordító, akikkel a könyvtárban találkozott a közönség. Az író-olvasó találkozó idejére a könyvesbolt kiállítást és könyvtárt rendezett, ahol a mintegy 80 résztvevő a megvásárolt könyveket dedi- káltathatta is. Az elmúlt évtizedekben eltávoztak az élők sorából a hajdani tanúk, barátok, társak. Elmentek csaknem mindazok, akik személyesen ismerték a nagy írót Ebben a fűmben néhány egykori fiatal szólal meg, akik találkozhattak Móricz Zsigmonddal. Olyanok mint Ojszászy Kálmán, sárospataki tudós, Túszig Mária miskolci tanárnő, vagy szülőfalujából Tiszaosécsről a gyerekkori barátok leszármazottai, így a csécsei nagy- tisztelendő fia. A dokumentumfilm második részét „Móricz műhelye” címmel forgatták. Ebben az összeállításban jelentős személyiségek emlékeznek: Borsos Miklós, Illyés Gyula, Ke- resztury Dezső és mások. Ezek az emlékek bár a múltban fogantak életsorsokon, pályákon át ívelnek a mába, s megfogalmazzák írók, költők, irodalomtörténészek kötődéseit a móriczi világhoz, a Fáklya, a Rózsa Sándor trilógia, az Árvácska vagy akár az Erdély írójának világához. Szubjektív, egyéni ízű vallomások ezek egytől egyig, de nyíltan hirdetik, vallják szoros kötődésüket a nagy magyar íróhoz és műveihez, amelyek mellett nem mehettek el nyomtalanul, s amely egészében formálta írói világukat. Sz. B. MOZI Egy különleges nap Borotvaélen táncol ez a film. Természetellenes világban, természettől idegen emberek villanásnyi találkozásáról mesél, minden esélye megvan, hogy a jó ízlés határairól túlsodródva émelyítő mélységekbe zuhanjon, mégis művészi magasságokban tud maradni. Az a szó, hogy fasizmus, ma a világ minden tisztességes emberében visszatetszést, undort, iszonyatot kelt. Ám 1938-ban, Hitler olaszországi látogatása idején valóságos népbetegség volt a barna pestis. Ha régi híradófelvételek nem tanúsítanák, aligha hinnénk, micsoda tébolyult, hisztérikus tömegék sodródtak az embertelen áradattal. Az Egy különleges nap című olasz—kanadai film rendezője, Ettore Scola, e tö- megőrületes utat vágva kalauzol egy olyan mikrovilágba, amely — mint cseppben a tenger — jelzi a társadalmi kórképet. Számtalan lehetőséget kerül ki a film, változatokat, amelyekben az egészséges szemléletű néző érzelmileg is azonosulni tudna a bemutatott szereplőkkel. Legegyszerűbb volna, ha a szennyes Világban — a világ ellenére — egy tiszta szerelem bontakozna ki a mozivásznon. Csakhogy a történet hősnője, Antonietta — Sophia Loren a megformálója — maga is lelkes fasiszta. Nem a véres szájú, agresszív fajtából való, de csöndes háziasszo- nyiságában is annyira rajong Mussoliniért, hogy képes gombokból kivarmi a Duce arcképét. Megtisztító, emberi távlatokat nyitó ereje is lehetne Gabriele közeledésének — Marcello Mastroianni alakja —, de a férfi semmit sem kíván kevésbé, mint egy asszonyt „megváltam”. Főleg azért, mert nem érzi magát férfinak. Ne kerülgessük a szót: Gabriele homoszexuális. És amikor a nézőre mindenfelől a torz érzelmek tükörképe vibrál, akkor csodálhatjuk igazán, hogy a film miként tudja bukásmentesen végigflejteni a veszélyes kötéltáncot. Ördög érti, hogyan lehetséges, de ez az alkotás képes volt undorkeltés nélkül bemutatni egy ösztöneiben egészséges nő és egy ferdehajlamú férfi kapcsolatát. Fő érdeme van ez ügyben Sophia Lorennek és Marcello Mastroianninak, akik ragyogó színészi munkával oldják meg a „kényes” feladatot. A filmbeli Antonietta és Gabriele természetesen semmit se változnak a különleges nap élményei után. Nem is változhatnak, hiszen sem a gondolataik, sem ösztöneik nem jelenthetnek számukra Olyan köteléket, amely kibírná a még erősebb embereket is próbára tevő piszkos örvények lefelé húzását. Elmarad tehát a mozivásznon a bármit is megváltoztató befejezés. Sajnos, a nézőtér közönsége sem juthat el a katarzishoz, így szemlélő lehet csupán a fasizmus egy hétköznapjának különös kalandjában. Érdekes, milyen sok filmben láthattunk párhuzamot a náci mozgalom és a szexuális torzulások között. Bár nincs ebben semmi csoda, hiszen elferdült világban miért ne ferdülnének el az emberi érzések? Mago néni vette meg azt a házat, amelyben Móriczék laktak. Az idős néni a kép előterében, az emlékház gondnoka (Wittner Géza felvételei — KS) A tiszacsécsei Móricz-emlékház Móriczra emlékezve f (Andódy) Délelőtti terefere Fotó: Gál Edit
