Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÚRTBIZOTTSÚG ÉS fl MEGYEI THNItCS LAPJA 1979. JÚNIUS 3., VASÁRNAP Ára: 1,60 forint XXXIV. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM n látogatás másnapján Közös nyilatkozat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PARTJA, A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉS A SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASAGOK SZÖVETSÉGE TESTVÉRI BARÁTSÁGÁNAK ÉS SOKOLDALÚ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRŐL A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Miniszter- tanácsának meghívására Leonyid Iljics Brezsnyevne k, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének vezetésével 1979. május 30. és június 1. között hivatalos baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban a szocialista köztársaságok szövetségének párt- és kormányküldöttsége. A szovjet küldöttséget mindenütt forró, baráti légkörben fogadták, amely hűen tükrözte Magyarország és a Szovjetunió, az MSZMP és az SZKP megbonthatatlan egységét, szolidaritását és kifejezte a magyar és a szovjet nép mélységes tiszteletét egymás iránt. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége bensőséges keretek között találkozott a magyar munkásosztály képviselőivel^ a Parlament épületében, ahol L. I. Brezsnyev átnyújtotta az Októberi Forradalom Érdemrendet a Csepel Vas- és Fémművek kollektívájának. A küldöttség megtekintette a magyíar főváros néhány új létesítményét, ismerkedett a fejlett szocialista társadalmat építő testvéri magyar nép életével. (Folytatás a 3. oldalon) % Megkezdődött a nemzetközi gyermekév budapesti fóruma Embert formáló hivatás-------magyar—szovjet tárgyalások befejeződtek ; a közös közlemény mondatai összefoglalják a megbeszélések lényegét. A teljes egyetértés, a kérdések' azonos vizsgálata az alap — aztán, ha valaki megkísérli a szovjet—magyar párt- és állami tárgyalások témáit fontossági sorrendbe rakni, bizonyosan az első tárgykörök között említi majd azt a megállapítást, hogy a két párt „tisztelettel tekint a társadalom forradalmi átalakításáról, a szocializmus és a kommunizmus építéséről szóló, Marx, Engels, Lenin tanításait továbbfejlesztő testvérpártok alkotó útkeresésére” — azaz alapvető fontosságúnak m ondja a testvérpártok internacionalista szolidaritásának állandó növelését. A legmagasabb szintű megbeszélések valóban az egész világon megszólaló visszhangjában volt egy elem, amelyre érdemes külön is felfigyelni. Baráti országok sajtója csakúgy, mint a nyugati tudósítók, szónoki fordulatnál, udvariasságnál jóval többnek tekintették, hogy a vendég, • Leonyid Brezsnyev, jó néhányszor utalt Budapest politikai szerepére. Valóban: aki ma napjaink történelmének eseményeit kísérli meg összefoglalni, irányzatait próbálja elemezni, szükségszerűen korszakváltó jelentőségű tettnek értékeli az európai biztonsági értekezlet záróokmányát. S ehhez szorosan odatartozik, hogy ennek előzménye a szocialista közösség országainak emlékezetes budapesti felhívása volt. De Leonyid Brezsnyev Budapestet említette, mint a holnap felé vezető út lényeges állomását akkor is, amikor a szocialista külügyminiszterek minapi felhívását idézte. Most, néhány nappal ezelőtt a katonai enyhülés megvalósítására, a hidegháború maradványainak végső eltakarítására hívtak fel újra a mi fővárosunkból a Varsói Szerződés külügyminiszterei — s ahogy Leonyid Brezsnyev megjegyezte, nem más leszerelési kezdeményezések, tárgyalások, meglevő fórumok helyettesítésére, hanem éppen azok elevenebbé tételére javasolja az új budapesti kezdeményezés az új összeurópai értekezletet. „A Bécs előtti állomás” — jegyezte meg szellemesen, az időbeli és a földrajzi fogalomra egyaránt gondolva az egyik nyugati rádiókommentátor a magyar fővárosban lezajlott fontos politikai tárgyalásokról. Valóban így van. Mindazok a megnyilvánulások — Kádár János beszédei, más magyar felszólalások —, amelyek a Brezs- nyev-látogatás napjaiban elhangzottak magyar földön, nemcsak a szovjet politika általános békeszándékait hangsúlyozták. Mindenütt szó esett, a hónap közepén sorra kerülő szovjet—amerikai csúcstalálkozóról, a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról kidolgozott újabb, immár második szovjet—amerikai megállapodás aláírásáról. Ha Budapest „a Bécs előtti állomás”, nekünk magyaroknak külön is jó okunk van örömmel és elégedetten ösz- szegezni az elmúlt hét magyar—szovjet csúcstalálkozójának eredményeit. Utalhatunk itt mindenekelőtt arra, amit Kádár János úgy fejezett ki, hogy újra hangoztatva elveink, céljaink, érdekeink közösségét, a teljes nézetazonosságot, a forradalmi hagyományok folyamatosságában, történelmi perspektívában ábrázolta a testvéri szovjet—magyar viszonyt. S idézhetjük Leonyid Brezsnyev megállapítását arról, hogy egy-egy ország „megismételhetetlen vonásai”, sajátosságai figyelembevétele nélkül lehetetlen egészséges együttműködést kialakítani, kölcsönös megelégedéssel rendezni ezt vagy azt a problémát.” Alighanem a Brezs- nyev-látogatás talán leglényegesebb két mondataként kell megjegyeznünk a díszvacsora pohárköszöntőjében mondottakat: „A" szovjet— magyar együttműködés normájává vált, hogy figyelemmel, a szó szoros értelmében jó szándékkal kezeljük egymás sajátosságait. Sőt, mi több, barátaink érdekeit és gondjait mindannyian a magunkénak érezzük és sajátjainkként figyelünk azokra.” Nyílt szó, világos beszéd szólt a hazai holnapról is az elmúlt napokban. Amikor Kádár János rádió- és televízióbeszédében az elért hatalmas eredmények mellett az előttünk álló útszakasz új, nehezebb, bonyolultabb feladatairól beszélt. Olyan kérdésekre utalt, amelyeket a mindennapi munka, a gazdasági építés hétköznapja mind gyakrabban tesz fel. A politikai témák mellett átfogó véleménycsere zajlott Budapesten a magyar—szovjet távlati gazdasági együttműködés fő irányairól. Amikor a közös közlemény külön is kiemeli, hogy „a felek szükségesnek tartják az együttes tervezési tevékenység tökéletesítését, a termelési kooperáció és szakosítás fejlesztését” — nem egyszerűen az 1990-ig szóló hosszú távú program befejezésének meggyorsítására hívnak fel, hanem arra is, hogy a műszaki-tudományos együttműködés hatékonyságának növelésével is erősítsék a két ország sokoldalú gazdasági kapcsolatait.--------láltozó világ új jelenségei, új problémái, _____ új és bátor megközeí téseket, feleleteket követelnek. Szilárd és egyértelmű ideológiai megalapozás kell ezekhez a feleletekhez és ezért is utal a közlemény a magyar—szovjet ideológiai együttműködés fontosságára. Hogy a nem könnyű feladatokkal megbirkózzunk, a legnehezebb kérdésekre is megadhassuk a kor és a szocialista eszmék által megkövetelt legjobb választ, a szocialista közösség egységének, együttműködésének erősítését kell szolgálni. Ennek, s mindenekelőtt a magyar— szovjet viszony szilárdságának volt világos, részletes kifejezője a szovjet párt- és kormányküldöttség eredményes magyarországi látogatása. öt világrész képviselőinek részvételével szombaton megkezdte munkáját a nemzetközi gyermekév budapesti fóruma. A Parlament kongresszusi termében megnyitott tanácskozáson, amelynek kezdeményezője és rendezője a Magyar Népköztársaság kormánya, a gyermekek boldogabb és biztonságosabb jövőjét szolgáló nemzetközi együttműködésről, s ennek tennivalóiról váltanak szót. A nagy jelentőségű eseményre elküldte delegátusait az Egyesült Nemzetek Szervezete, az ENSZ számos szakosított szervezete, valamint több mint 70 ország kormánya. A nemzetközi fórum szombati megnyitójának díszelnökségében foglalt helyet Estefania Albada Lim asz- szony, az ENSZ főtitkárhelyettese, az ENSZ gyermek- évi különmegbízottja, Ama- dou-Mahtar M’Bow, az UNESCO főigazgatója, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete több más tisztségviselője. Hazánk képviseletében a díszelnökség tagja volt Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, a nemzetközi gyermekév magyar nemzeti bizottságának elnöke, Péter János, az orA Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 22. paragrafusának 2. bekezdése alapján az ország- gyűlést 1979. június 14-én csütörtökön délelőtt 11 órára összehívta. szággyűlés alelnöke, Púja Frigyes külügyminiszter, Márkája Imre igazságügyminiszter, Polinszícy Károly oktatási miniszter, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Zsögön Éva egészségügyi államtitkár. A tanácskozást Szentágo- thai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a nemzetközi fórum díszelnökségének elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a részvevőket, a legkülönbözőbb országokat és szervezeteket képviselő delegátusokat, politikusokat és más személyiségeket, a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetőjét és tagját, majd bejelentette: Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a fórum fővédnöke üzenetet intézett a nemzetközi gyermekév e rangos eseményéhez. Az üzenetét Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára olvasta fel. Ezt követően Estefania Albada Lim asszony Kurt Waldheimnek, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának üzenetét tolmácsolta a fórum részvevőinek. (Folytatás a 4. oldalon) A kormány javasolja, hogy az országgyűlés tűzze az ülésszak napirendjére a Magyar Népköztársaság 1978. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentést, valamint az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslatot. Pedagógusnap. Virágerdőt varázsol ilyenkor a diákok hálája és a szülők figyelme a katedrákra. A pedagógusok — a szülői és a gyermeki köszönet apró figyelmességeit kapják sűrítve, együvé fonva. S ez a szerető figyelem, bármi megszokott is egy-egy dolgos nevelői élet ritmusában — az egyik legszebb jutalom évi fáradságukért, áldozatos munkájukért. A nevelők türelmes, és sokat dolgozó tagjai a társadalomnak. Sokszor szinte erejüket meghaladó munkát végeznek, hiába szabályozta munkaköri kötelességüket figyelemre méltó szakszervezeti-minisztériumi ajánlás. És nem egy hétig, egy hónapig vállalják az élet feszítettebb tempóját, hanem esztendőkön, évtizedeken át. Ezrével dolgoznak az iskolákban, s más intézményekben. Legtöbbjük mentes a közönytől, vállalkozik az újra, idejét és energiáját méretlenül adja. Nincs felnőtt, aki valahol, az emlékezet mélyén ne őrizne legalább egy maradandó, kedves és kicsit nosztalgikus emlékképet tanulmányainak, iskolájának egyik vagy másik pedagógus egyéniségéről. Lehet az emlékkép az első tanítóhoz fűződő, lehet későbbi esztendők nagy tudású, európai hírű professzorának szavaihoz igazodó. Egy bizonyos. A felnőtté, a tisztességes emberré válás, a nevelés útján — nevelőink egyéniségén áll. Jóké és még jobbaké: másutt középszerűeké vagy éppen kicsiny képességűeké és emberségűeké — kinek mit adott a szerencséje vagy kevésbé jó sorsa. Nevelnek és alakítanak bennünket, sokszor egészen az ifjúkor múltáig. Aki avatott ismerője, felkent tudója a nevelésnek, érti legjobban : örök adósságokat, visszakaphatatlan kamatokat gyűjt ez a munka. Pedagógusnak — óvónőnek, tanítónak, tanárnak lenni ma sem tartozik a legirigyeltebb foglalkozások közé. S aki távolról pillant csupán e pályára, kevéssé tudja, még kevésbé érti, mi kölcsönzi mégis az új nemzedékek számára a toborzó varázsát a katedrának, a nevelésnek. Talán — az emberformálás öröme. Amit megsejt már a főiskolás, a képzős, s amit setjeiben hordoz élete utolsó órájáig az igazi nevelő. Tanévet zár nemsokára, alig két hét múlva valamennyi iskolánk. Nem köny- nyű tanévet. S ha felidézzük a korábbi esztendők köszöntőinek sorát, ez a „nem köny- nyű” kifejezés vissza-vissza- cseng mindegyikből. Az okok többrétűek. Feltétlenül közéjük sorolandó az az ismeretanyag-módosulás és meny- nyiségi gyarapodás, amely már esztendőkkel korábban a tantervi és tananyagkorszerűsítés folyamatának gyorsítására késztette az oktatáspolitika irányító szakembereit. De változásokat sürgetett a módszerek korszerűbbé tételének szükségessége, az oktatás gyakorlatibbá tétele, a korhoz történő igazodás megannyi parancsa. Mindez gondokkal, újabb és újabb pedagógiai feladatok megoldásával jár és járt együtt. Részben máris alkalmazzák iskoláinkban az újabb és korszerűbb tanterveket. Ebben a tanévben kezdték meg a bevezetését, folyamatosan az általános iskolákban, szeptemberben már a gimnáziumok kerülnek sorra. Megkezdték működésüket — ugyancsak ebben a tanévben — a szakmunkás- képzési célú szakközépiskolák, mely nagy lépést jelent a középfokú oktatás korszerűsítésében. Ez a tanév volt a „vizsgája” a 11 napos munkarend bevezetésének az általános iskolákban, s a további út kijelölésének. Ami korántsem az utolsó helyre kívánkoznék: a most záruló tanévben jelentkezett első, már komolyabban figyelmeztető hatásaival az alakuló demográfiai hullámhegy is — az iskolai diáklétszám gyarapodásával, a váltás, az iskolák „népességi” gondjaival. Utóbbi mindjárt jelzés arra, hogy szeptembertől sem várható könnyebbség közös iskolai^ dolgaink végzésében. Nem lesz kevesebb a pedagógusok tennivalója, és nem lesznek érezhetően jobbak — legalábbis a nagyobb településeken — a tanítás körülményei sem. Tanteremépítési erőfeszítéseink csak lassan enyhítenek a — szerencsénkre és örömünkre — növekvő gyermeklétszám teremtette gondokon. Az új tantervek életbe lépése és begyakorlása is sok-sok újabb teendő forrása. Kísérletező kedvet és feszítettebb munkatempót, több önállóságot, ugyanakkor a tananyag elvégeztetésével összefüggően még több felelősséget is igényel a pedagógusoktól. Lassan beköszönt a vakáció, megint csak több ezer nevelő segíti majd a szülők munkáját. A napközis táborokban, a nyári gyermeknya- raltatásoknál, sok-sok kellemes és hasznos szünidei foglalatosság szervezésénél változatlanul nélkülözhetetlen a jelenlétük. S ők — a több, mint százezer nevelő — szívesen adják pihenőidejük egy részét is a gyermekeknek. Nemcsak kötelességből, hanem a hivatástudat nemes indításából. Hiszen az életük a diákközösségeké is. A gyermekeké, akik az igazi pedagógusnak mindig és mindenkor az élet igazi értelmét, a hivatás ’ kiteljesedését, a pálya szüntelen örömét jelentik. Amit értük tesznek: meghálálni és megköszönni sohasem tudjuk teljesen ... Várkonyi Margit Összehívták az országgyűlést
