Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-20 / 142. szám
1979. június 20., szerda Hogyan használják ki a munkaidőt? A Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 3 évvel ezelőtt vizsgálta meg a munkaidő kihasználását. Az akkori megállapítások bizony nem valami szívderítő képet festettek a foglalkoztatás hatékonyságáról. A közelmúltban a népi ellenőrök négy minisztériumi, 3 tanácsi vállalatnál és 3 ipari szövetkezetben arra kerestek választ, hogy az alapvizsgálat óta történt-e javulás. A korábbi rendellenességeket és lazaságokat megszüntették-e. A népi ellenőrök kedvező tapasztalatokkal zárták le a vizsgálatot. Jóllehet, most is akadtak kifogások, az eredmények azonban biztatóak. Reálisabb lett a vállalatoknál és a szövetkezeteknél a létszámtervezés, csökkent a túlórák száma és előtérbe került a teljesítménykövetelmények alkalmazása. Mindennek ellenére az alapvizsgálat óta kevés helyen foglalkoztak érdemben a munkaidő kihasználásának elemzésével. Tagadhatatlan, növekedett a vállalatok és szövetkezetek árbevétele, termelési értéke, a termelés jövedelmezőségéről azonban nem lehet ugyanezt elmondani. Jelentősen átalakult egyes helyeken a létszámszerkezet. Mégpedig úgy, hogy csökkent a# közvetlen termelő fizikai állomány és növekedett a nem fizikai munkakörben dolgozók száma. A teljes munkaidőben foglalkoztatott anyagmozgatók létszámának tervezésére kevés gondot fordítanak. Egyes vállalatoknál viszont számottevő előrelépés történt ebben. A Békéscsabai Baromfifeldolgozó és az Orosházi Faipari Vállalatnál korszerűsítették az anyag- mozgatást. Ezzel magyarázható, hogy a nehéz fizikai munkát megszüntethették. Az egész és a tört napi távollétekre is nagyobb figyelmet fordítanak. Szabályozták az engedélyezések rendjét. A munkaidőmérleg adataiból viszont megállapítható, hogy a fizikai dolgozók egész napos kieséseinek száma növekedett. A népi ellenőrök véleménye szerint azért, mert pontosabbá vált a nyilvántartás. örvendetes, hogy növekedett a tervezési és a szervezési munka színvonala. Ez sok vonatkozásban érezteti hatását a termelésben. Úgyis, hogy csökkent a túlóra- felhasználás. Ugyanakkor a kisegítő és a segédfolyamatoknál — különösen a szállításnál és anyagmozgatásnál — megnövekedett. Gyakori a túlórakeret túllépése az adminisztratív dolgozóknál. A túlórázás csökkentésére kevés gondot fordítanak. A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalatnál a munkaidőalapot csökkentő veszteségidőkre is figyelmet fordítanak. Legtöbb helyen a veszteségidő feltárása nem megfelelő. Általános gyakorlat, hogy a selejtes terméket térítés nélkül javítják meg. Mégpedig úgy, hogy nem egy esetben a se- lejtet előállító dolgozó nem is tud róla. Jóllehet a teljesítménykövetelmények előtérbe kerültek, széles körű alkalmazásukra átfogó intézkedési tervet kevés helyen készítettek. A normák felülvizsgálására sem fordítanak kellő gondot. Ennek következménye, hogy továbbra is nagy a teljesítmények szóródása. Különösen szembetűnő a különbség a Fékon békéscsabai gyárában. (Serédi) Mit kell tudni a magyar autós turistáknak Olaszországban? Olaszországban az utóbbi napokban bizonyos üzemanyag-ellátási gondok merültek fel amiatt, hogy a kőolajtrösztök nem biztosítják kielégítően a folyamatos üzemanyag-ellátást, mir^l kevésbé hajlandók a jelenlegi áron értékesíteni termékeit. A Benzinkutasok Országos Szövetsége (FAIB) múlt heti közleményében felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy a helyzet egyre súlyosabb és határozottabb intézkedéseket sürgetett az iparügyi minisztériumtól. Az esetleges üzemanyag-ellátási gondok természetszerűleg a külföldről Olaszországba érkező autós turistákat is érinthetik, egyelőre azonban még nem adagolják az üzemanyagot és a benzin ára is változatlan. A szuperbenzin ára 500 líra (kb. 13 forint), a normálé 480 líra (kb. 12 forint). Egy liter szuper motorolaj ára 2500— 2800 líra, minőségétől függően. Azok a magyar turisták, akik gépkocsin érkeznek Olaszországba, „Carta Car- burante” üzemanyaglap néven igényelhetnek olyan benzinbonokat, amelyeket a turistáknak . jutányos áron adnak — az idegenforgalom előmozdításáért kedvezményben részesítik őket a benzin vásárlásakor. Az ilyen benzinjegyeket az olasz határállomásokon lehet megvenni az ACI-nál, az Olasz Autóklubnál. Olaszország benzinkutakkai és szervizhálózattal igen jól ellátott országnak számít. A sztrádákon külön segélyszolgálat működik, amely az út menti segélytelefonokon hívható. A sztrádákon éjjel- nappal nyitva tartanak a benzinkutak. A városokban automata benzinkimérő gépek működnek „Self Service” felirattal. Ezek ezer és ötezer lírás bankjegyekért adagolják a benzint, az autósnak magának kell a tankba töltenie. (Az ilyen önkiszolgáló kutak általában éjjel és vasárnap üzemelnek. Az autósztrádák díjszabása igen változó. Trieszttől Rómáig kb. 20—25 ezer lírába kerül egy harmadik kategóriába sorolt (1200 köbcentis) gépkocsi útja. Hasonló ösz- szegű Tarvisio—Róma közötti útszakasz is. Tavaly megszűnt az a kedvezmény, hogy külföldi rendszámmal a legolcsóbb kategóriába soroltak be minden gépkocsit, függetlenül annak méretétől. A szállodai és az éttermi árak az üdülőhelyeken 10— 15 százalékkal magasabbak, mint tavaly voltak. Egy ri- mini 3. osztályú szálloda kétágyas, zuhanyozós szobája 15—lé ezer lírába kerül, vagy teljes penzióval fejenként 12—15 ezer lírába. Sorren- tóban ugyanez 15—20, illetve 14—17 ezer líra. A szicíliai Taorminában 15—25 ezer, Velencében egy kétágyas szoba 25—45 ezer líra éjszakánként, Firenzében 18—20 ezer, Rómában 18—25 ezer líra között kapható, az esetek túlnyomó többségében a szobát a főforgalmi üdülőhelyeken csak fél vagy teljes penzióval adják ki a nyári csúcsszezonban. A kempingek természetesen lényegesen olcsóbbak. Falusi hétköznapok Felhőtlen az ég. A rekke- nő hőségben bágyadtan bóbiskolnak az út széli pipacsok. Már látszik Pusztaföldvár két templomának tornya. A tanácsháza előtt férfiak álldogálnak. A tömött bajszú régi históriát elevenít fel, az emlékezetes nyári tűvészről mesél. Valaki megjegyzi: nagy temetés lesz ma, egy fiatalember véget vetett az életének. A főutca közepe táján, a dús lombú fa alatt öregember figyeli a járókelőket. — Üldögél? — Üldögélek, mi mást tehetnék a 84 évemmel. Het- venesztendősen még dolgoztejen és sült krumplin éltünk. Nyaralás? Látja, még kerítésünk sincs. — Hogy telik egy napja? — Mióta gyesen vagyok, egyhangúan. Főzés, mosás, takarítás. Kikapcsolódásként pedig ott a varrógép. A férjem gépkocsivezető a tsz- ben, vidékre jár. Éjfél, egy órakor kel és délután 5-re ér haza. Ha letelik a szabadság, visszamegyek a szakidős Zacsok Mátyás nem haragszik meg, derűsen mondja. — A múltkor odajött hozzám a tanácselnök és kivette a kezemből kapát. Képzelje, ment neki, pedig régen volt, amikor együtt cselédes- kedtünk. A tanácsháza folyosója hűvös és csendes. Varga Mária, a fiatal vb-titkár aktákat lapozgat. árnyékába telepednek. A szatyorból szalonna, rántott hús kerül elő. — Bizony, most jólesne a rántott leves is — szólal meg Sramkó Mária. — Kovácsházáról, az Üj Alkotmány Tsz-ből járunk ide palántát szedni egy hónapja. — Hány fok meleg van a fólia alatt? — Legalább 50 — mondják kórusban. Katona József: Ketten éldegélünk a feleségemmel... Nagybánhegyes. Dél van. A Zalka Tsz kertészetének bejáratánál kamion áll. Rakják a zöldpaprikát és az uborkát. Az asszonyok a fák — Üdülni- voltak már? Bakó Károlyné örömmel újságolja: — Nemrégen jöttem haza a Duna-kanyarból. de voltam már Jugoszláviában is. A tsz gondoskodik a pihenésünkről. Bent a faluban alig látni embereket. Az óvoda annál zajosabb. A csöppségek éppen ebédelnek, várják a második fogást. Deák Lász- lóné óvónő két éve végzett a szarvasi főiskolán. — Tősgyökeres nagybán- hegyesi vagyok — mutatkozik be a fiatalasszony. — Itt élnek a szüleim, a rokonok. Jól érzem magam, vettünk egy parasztházat, azt alakítottuk át kényelmes lakássá. A férjem a tsz-ben gépszerelő. A nagycsoportban szlovákot tanítok... — Nem unatkozik? — Mi, óvónők összetartunk. Olykor közösen megyünk szórakozni. Csak az a baj, hogy 30—40 emberért a Jókai Színház sem jön ki, a diszkó is ellaposodott. A munkám viszont kielégít. Van egy középcsoportom, s a nagycsoportban szlovákot tanítok. Hétfő... Szerda... Szombat. Hétköznapok. Ez is egy volt a sok közül. Seres Sándor tam a tsz-ben. Gyalogmunkás voltam, most már köny- nyebb, hiszen minden gépesítve van. — Bátyám, szeret itt, Földváron? A szipkába cigarettát erőltet, jó erős Kossuthot. — Csendes, nyugalmas hely. Ketten éldegélünk a feleségemmel, ő a 77. évét tapossa. Kapunk 1400 forint járadékot. Tudja, mi a szerencsém? — Nem én. — Az, hogy soha életemben nem voltam orvosnál — futnak össze a ráncok a homlokán, és bemutatkozik: — Katona Józsefnek hívnak. Szemben, a nagy ablakos, vakolatlan ház lépcsőjén fiatalasszony olvassa az újságot. Mellette a kétéves, szöszke Melinda játszik. — A hétköznapok? Azok telnek, szinte fezre sem vesszük — mosolyog Gyulai Ferencné. — Három évig építettük ezt a lakást, addig mámba, hiszen fodrász vagyok. Kaszaper. Az autóscsárdában zajlik az élet. Fogy a sör, mintha ingyen adnák. A zenegép mellett nagy hajú fiatalember unottan bámul ki az ablakon. A zöldséges pavilonnál, a rózsatövek között magas, szikár ember hajlong. — Nincs melege? Felegyenesedik, mutatóujjával megböki a kalapját és fáradt kezét ráhelyezi a kapanyélre. — Dehogynincs. Megszoktam a verítékezést. A Lenin Tsz-ben kertészkedtem évekig. Érteni kell a növényekhez fiam, másképpen elhervadnak. — Mennyit kap ezért a munkáért? — A tanács alkalmaz 10 forintos órabérért, ami nem nagyon éri meg. De, ha már elvállaltam... — Kaszálni tud? — Kiismeri magát bennük? — Nem nagyon. Annyit módosítják a szabálysértési rendeleteket, hogy csak kapkodom a fejem. — Jelentést is látok az asztalon. — Igen, 13-án lesz a végrehajtó bizottsági ülés. Megtárgyaljuk a község közlekedését, kommunális ellátását. — Eléggé elhasználódott a tótkomlós—békéscsabai út. — A KPM megígérte, hogy a közeljövőben felújítja. Egyébként jó a közlekedésünk, csak egy kissé zsúfoltak a buszok, A Volán egyelőre nem tudja sűríteni a járatokat. — Mi a legnagyobb gondjuk? — A közművelődés szekerét kell kimozdítani a kátyúból. A medgyesbodzási példát akarjuk követni, ahol az iskolával közös igazgatás alatt működik a kultúrház és a könyvtár. . Gyulai Ferencné: Ha letelik a szabadság, visszamegyek a *dős Zacsok Mátyás: Megszoktam a verejtékezést... szakmámba... Fotó: Martin Gábor
