Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-17 / 140. szám

NÉPÚJSÁG * 1979. június 17., vasárnap r Hétvége Kitekintés Las Vegas, a (szerencse) játék város „Las Vegas” az októberi ünnep — amerikai vagy sa­játos spanyol fordításban Las Vegast „rétnek” hívják. A név abból az időből szárma­zik, amikor a spanyolok pos­taállomás számára kerestek itt megfelelő helyet. Itt-ott fűcsomók is nőttek, s talán ezek szolgáltak a rét elneve­zésre. A sivatagban minden relatív. * Arcok ránccal és púderrel A hotelnál a sofőr meg­kapja a pénzét. A koffer el­tűnik. A recepció is eltűnik. Az érkező nem találja még a hotel hallját sem. Ellen­ben rámeredhet egy labda­rúgópálya nagyságú halira, amely tele van játékautoma­tákkal. Szorosan egymás mel­lett felállított, csengő, vilá­gító, zörgő ládákkal: szeren­csejáték-automaták, a híres egykarú banditák. Ezek kö­zött játékosok, játékosnők, legtöbbször maguk által kö­tött stólát, kesztyűt viselő, idős nők foglalatoskodnak itt. Egy pillantás az arcukra, amely tele van ránccal és púderral. Gépiesen emelked­nek a karok és dobják be dollárjaikat. Senki nem be­szél. Mindenki magányos a játékcsamokban. Várják a főnyereményt, zörög a kerék, másodpercekig forog a szí­nes fényjelekkel ellátott hen­ger, majd megáll, „szilva- szilva-citrom” — hangzik —, nulla találat! Újból forog a kerék: ismét nulla találat! Forog a kerék: nulla talá­lat! A háttérben azután lárma hallatszik. Riadó? Tűz? Tol­vaj? Hamisjáték? Egyik sem. Az egyik automata gu­rult méregbe. Csak úgy ont­ja magából a dollárokat. Egy fiatal lány belekap mindkét kezével a hajába és megré- szegülten visít a boldogság­tól. A gép csörömpöl és min­dent kiad magából. Dollárok gurulnak a szőnyegen. Két alkalmazott műanyag tálba gyűjti össze azokat. A gép mindent kiadott magából. „5000 dollár” mondta az egyik. „Oh, ez igen!” Beljebb, a terem belsejé­ben megcsodálhatok a forgó szerencsekerekek. A kocka­asztalnál emelkedett a han­gulat. A sima filcasztalnál a játékosok ordítozzák: „Go on!” Tétet tart, chips-et rá, egyik kockát vet, húsz őr­jöng, és a krupié összege­reblyézi mindazt, ami a banké. K. recepciót a hotelvezetés olyan jól elrejtette, hogy "á látogató kénytelen először a játékokba vetni magát. * Intés az asztalkendével A nap fantázia-fényárba meríti a Rocky Moutains hegyvonulatot. Fehér köd­felhő borítja a város ala­csony épületeit. A szoba ab­lakát nem lehet kinyitni. Így senki sem tud rajta kiugra- ni, ha már mindenét elvesz­tette. Aki a kávéházban kíván reggelizni (ahová csak akkor kerül az ember, ha előbb átmegy az automatákkal fel­szerelt futballpályán), tehát, *** Las Vegas felé az egyet­len járható út, a repülőút. Los Angelesből egy óra alatt több gép is felszáll, Chicagóból viszont már csak ritkábban. Aki Euró­pából utazik ide, annak egy teljes napot kell repü­lőgépen töltenie. Kiszállás­kor az utas elmegy a ste- wardessek sajtoslepény- mosolya mellett. Fehér ne­onfények gyulladnak fel körben, fényreklám játszik bolondul: „Tekintse meg Las Vegas városát”. Neon­fényben az egész város. **# aki a kávéházban reggelizik, evés közben is játszhat. Elég egy intés az asztalkendővel, és a kenogörl máris ott te­rem; elveszi a dollárt és a lottócédulát, a bekarikázott számokkal. A kenő olyan, mint a lottó, csak sokkal gyorsabb. Minden félórában van húzás. Az egytől nyolc­vanig terjedő számok ki­gyulladnak a reggeliző fa­lán. Las Vegas lakosainak szá­ma kereken negyedmillió. Itt az emberek 24 órán át meg­állás nélkül hajtják a szóra­kozást nyújtó- játékgépeket. Az itt megforduló pénz négy­szer több, mint a Ghánái Köztársaság évi költségveté­se, több mint amit az Egye­sült Államok évente segé­lyekre fordít. Az „ígéret városa” a vesz­tesek pénzéből gazdálkodik. A Las Vegas-i látogatók 90 százaléka vesztes, a 10 mil­lió turistából, akik itt pró­bálkoznak a szerencsével, minden harmadik egy évben többször is ellátogat ide. De átlagosan négy nap után fel­adják a reményt és elutaz­nak. * Kamerák a játékasztalnál Egy hoteltulajdonos nyilat­kozata: „Vannak itt görlök is, akik azonban idősebbek. Néha még kövérek is. Mi azonban nem árulunk nőket, csak italokat. Érti? Ide ma­gával hozhatja a fiát vagy akár a lányát is. Itt hallgat­hat Mozartot, Lehárt, vagy láthatja a világ legjobb show-műsorát. Viszont itt nem lát egyetlen meztelen nőt sem, nem hall egyetlen illetlen szót sem.” Itt ellenőriznek minden játékot, még akkor is, ha hosszú ideig tart. A külön­böző játékokhoz való — bak­kara, huszonegy, kocka és rulett — asztalok fölött (szá­muk 50-re is tehető) elhelye­zett tv-kamerák felveszik, rögzítik a játék minden pil­lanatát, 24 órán át naponta. Valamint rögzítenek minden egyes szót. „Ha az egyik azt mondja, hogy a bank nem jól fizetett ki, akkor azt rög­tön meg tudjuk állapítani, mert utána megnézzük a vi­deoszalagot”. A videoszalag azonban csak egy része az ellenőrzési rendszernek. A játékasztalok fölött egy fo­lyosó fut végig, ahonnan a játékra felügyelők figyelem­mel kísérhetik a visszaverő­dő ablaküvegen keresztül a játékot. Figyelemmel kísérik mindenekelőtt a hosszú nyakkendőt viselő krupiékat. Gyorsan elbocsátják azt, aki­nek az asztala hosszabb időn át a bevétel 20 százalékánál kevesebbet hoz. A forgalom óriási. Három­millió dollár cserél gazdát estéről estére a kaszinóban. 23 millió dollár marad ott egy évben. Ez a kaszinó tisz­ta profitja. A Las Vegasban nyaraló ember a csábító lehetőségek miatt általában nem hagyja el a várost, amíg el nem fogy a pénze. Ha sokat vesztett, akkor a hotel fizeti a vissza­felé vezető repülőutat. Az is fontos, hogy az illető visz- szajön. 1945-öt írtak, amikor egy Bugsy Siegel nevű gengszter hotelt építtetett Las Vegas­ban, amelyet barátnője hosz- szú rózsaszín lábairól „Fla- mingó”-nak nevezett el. Amíg őt az Űr magához nem vet­te — Bugsynak egy rejté­lyes tarkólövés vetett véget —, az alatt az idő alatt Las Vegas „tiszta” várossá vált. Bugsy felszámolta, elkerget­te vagy tönkretette a város valamennyi tolvaját, kitar­tottjait, hamis játékosait. A Cosa Nostra maffia család pedig, amely döntően érde­kelt volt a játékpokol kiépí­tésében, arról gondoskodott, hogy a mennyország itt a földön is érvényesüljön. Mi­vel az egyházak be akarták tiltani a szerencsejátékot, ezért az alvilág egymás után pénzelte a templomokat, s nem hagyott ki egyetlen vallásfelekezetet sem. A vi­lág egyetlen városában (a Vatikántól ez egyszer elte­kintve) sem jut egy lakos­ra oly sok templom és ká­polna, mint itt.-* King Kong a főutcán A kaszinóból elindulva 15 perc alatt el lehet érni a Strip-hez. A Strip Las Ve­gas főutcája, itt található a legtöbb nagy hotel, a „Des­sert Inn”, amelynek kilence­dik emeletén Howard Hug­hes törölgette papírzsebken­dővel hideg verejtékét, s „Stardust”, ahol esténként kétszer a „Lido de Paris” görljei ropják a táncot; a „Cesar’s Palace”, ahol Sinat­ra és Sammy Davis Jr. év­tizedekig a legjobb formá­ban adták elő dalaikat. A Stripen tovább haladva egy hatalmas fehér majom, a fil­mek King Kongja táncol egy szökőkút közepén. A King Kong mögött emelkedik egy piros és fehér színű, túlmé­retezett nagy cirkuszsátor. A sátor egy hotel előcsarnoka. „Cirkus Cirkus”-nak hívják ezt a hotelt. A porondon —, mi lehetne más? — játék­automaták vannak, amelyek csak középen hagynak egy széles útrészt. Magasan fö­löttük, a cirkuszkupolában légtornáznak az artisták. Senki nem tekint fel rájuk az automatákról. Abban az esetben, ha az egyik leesik, felfogja a háló, ami alattuk és az automaták fölött van kifeszítve. De ha nem lenne háló, akkor se venné észre őket senki, mindenki tovább játszana... játszana... ját­szana. .. — sb — Tudomány — technika Guruló szánkó Indulás előtt Kert — háztáji II talaj- takarásról Ahol öntözési lehetőség van, kevesebb gondot okoz a kánikula, egyszerűbb a víz­pótlás. De kút vagy vízcsap hiányában minden lehetsé­ges módon meg kell őriz­nünk a föld nedvességét nö­vényeinknek. A takarékos­ság ott is ajánlatos, ahol könnyen lehet vízhez jutni. Legjobb mód erre a talaj- takarás és az árnyékoló trá­gyázás. Az utóbbi nemcsak a nedvességet őrzi meg, mert az öntöző- és az esővíz ér­tékes tápanyagokhoz is jut­tatja a növényeket. A talaj takarására fekete vagy más sötét (füstszínű) fóliát használhatunk. Zöld­ségeskertben csíkokra vágva a palánták sorait takarhat­juk, vagy egybefüggően ki­terítve az egész ágyást bebo­ríthatjuk. A növények he­lyeit kivágjuk, s a résekbe ültetünk. A szamócát pél­dául sok helyen így telepí­tik. A fekete fólia nemcsak a nedvességet őrzi, hanem elősegíti a föld melegedését, s megkímél a fáradságos ka­pálástól, mert fény nélkül a gyomok sem fejlődhetnek. Az egybefüggő fóliatakarót sokan kilyukgatják, így a természetes csapadék beszi­várog a talajba, s öntözni is lehetséges. A szalmás trágya a talaj- takarás másik hatásos anya­ga. Különösen a fiatal gyü­mölcsfák háláják meg, ha törzsük körül 80—90 cm-es körben 10—15 kg trágyát te­rítünk el. A trágyatakaró alatt a föld nehezebben szá­rad ki, gyorsabban gyökere­sednek, fejlődnek a fák. Ap­rótrágyával a zöldséges ágyások és a dísznövények sorait is beteríthetjük, ez minden növény hasznára vá­lik. A kényesebbekhez ter­mészetesen csak érett, nem égető trágya használható. Szerves trágya hiányában alkalmazhatunk komposztot, tőzeget, szénát, töreket, szecskát, esetleg szalmát is. A talajtakaró fóliára, vagy más anyagra szórjunk né­hány lapát földet, hogy az erősebb szél el ne sodorhas­sa. Trágya, komposzt vagy széna alkalmazásakor ügyel­jünk arra, hogy ezek az anyagok csíraképes gyom­magvakat ne tartalmazza­nak. (H. L.) A hegyvidék vonzza a ki­rándulókat, turistákat, spor­tolókat, fiatalokat és időseb­beket egyaránt. A festői táj, a jó levegő igazi felüdülést nyújt, a magasság legyőzésé­hez szükséges erőkifejtés pe­dig átmozgatja korunk váro­si emberének az izomzatút, keringési és légzőszerveit. Sokszor életveszély között hódítják meg a sziklamászók a még kevesek által látott csúcsokat, és keresik az oda­vezető legnehezebb utakat. Nem különben bátorság kell a sípályákon gyorsvonati se­bességgel lesiklóknak — ám Száguldás úgy látszik, mindezt megéri a kaland, az élmény, amiket a hegység nyújthat. Sok helyi sportlehetőség azonban évszakhoz kötött. A sí, a szánkó természetesen csak a téli havas lejtőkön használható. Ezt az idény­szerűséget igyekeznek újab­ban kiküszöbölni, és a ma­gasból való gyors lesikláshoz újabb és újabb eszközöket konstruálnak, amelyekkel nyáron — hó nélkül is — a sízés vagy a szánkózás illú­zióját élhetjük át. Természe­tesen így a sportlétesítmé­nyeket, például sílifteket üzemeltetők illetve a vendé­gek kiszolgálására hivatott vendéglők, turistaházak is jól járnak. Nyugat-Németországban „sloper” a neve az új nyári sporteszköznek. A négykere­kű járműveket sípályákon használják, sílifttel vonatják a lejtő tetejére, és onnan ki- sebb-nagyobb kanyarokkal legurulnak vele. A kis kocsi­nak biztonsági övrendszerrel ellátott, kényelmes, rugózó ülése, négy széles gumikere­ke és kapaszkodásra és féke­zésre szolgáló fogantyúja van. Lábbal az elülső tengelyre szerelt két pedál segítségé­vel kormányozzák. Svájcban a „tobo roule”-t, a guruló szánkót találták ki és ezzel új szórakozási lehe­tőséget kínál Torgon, a Gen­fi-tó partján fekvő város az idelátogatóknak. A vállalko­zó szellemű turisták felülhet­nek a 35 guruló alkalmatos­ság valamelyikére, amelyek egy 1200 méteres sínpályán haladnak le és fel. Dupla biz­tonsági rendszer, biztonsági öv és fékező berendezés te­szi tökéletesen biztonságossá. Filatéliai hírek A Magyar Posta június 8- án adta ki a hét értékes so­rozatot, melyet a legutóbbi számunkban mutattunk be. Ugyanakkor jelent még en­nek a sorozatnak a blokkja, 20 forintos névértékben. Rajzán a magyar ipar egyik büszkesége, a Ganz-Villa- mossági Művek és a Ganz- MÁVAG által készített öt­ezer lóerős villanymozdony halad a nyílt pályán. A moz­donyóriás felett kontinen­sünk térképe látható a főbb vasútvonalak megjelölésével. A blokk felirata: Európa or­szágait összekötő vasútvona­lak IVA ’79., a nemzetközi közlekedési kiállítás rövidí­tése olvasható. A blokk a következő színekben jelent meg; kék, vörös, sárga, zöld és fekete; és a blokk terve­zője Varga Pál grafikusmű­vész. Készült az Állami Nyomdában, ofszetnyomás­sal, 52 x 37 mm-es méretben. Példányszáma 286 300 darab számozott, fogazott és 19 900 számozott, vágott kiadásban. Már most közölhetjük, hogy június hó 29-én, Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára emlékezve, 1 forint névértékű bélyeget ad ki a posta fogazottan: 5 mil­lió 108 ezer 300, fogazatla- nul pedig 5000 példányban. A bélyegen Rippl-Rónai Jó­zsefnek az íróról készült pasztellfestményét reprodu­kálják. Ennek a fotóját és a leírását legközelebb mutat­juk be. Vas Tibor (MTI — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents