Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-17 / 140. szám

Szalag a zászlón Négy nap krónikája — Véleményetek szerint mivel érdemelte ki a csapat az elérhető legmagasabb ki­tüntetést, a KISZ KB Vörös Selyemzászlaját, illetve az 1974-ben egyszer már elnyert zászlóra az „ismétlést” jelen­tő szalagot? A lányok, akikkel a gyu­lai 2-es számú iskola könyv­társzobájában leültünk be­szélgetni, kissé tanácstala­nul hol egymásra, hol Regős Dénes csapatvezetőre néznek. „Hát, a jó közösségi munká­ért, a kulturális meg sport­eredményekért” — próbálják megfogalmazni felnőttesen a választ. Ám amint elkezdünk beszélgetni az úttörőélet „hétköznapi dolgairól”, meg­élénkülnek, kis beszámolóik­ból kikerekedik a válasz. Mindenekelőtt illő bemutatni őket: Sebestény Enikő az út­törő csapattitkár, Matusik Mónika a szervező titkár, Náfrádi Margit a csapattit- kár-helyettes, Szőke Klári pedig kisdobosfelelős a csa­pattanácsban. — Ki volt a névadótok, Dobos István? — Sportrepülő volt, ő vitte Szamuely Tibort Leninhez — válaszol Mónika. — 1969-ben vette fel a nevét az úttörő- csapatunk. Dobos István gyu­lai születésű, a Szép utcában emléktáblát állítottak néki, a születésnapján meg szoktuk koszorúzni. — Igen — folytatja Enikő — az idén is megemlékez­tünk róla, és akadályversenyt is szoktunk rendezni, amikor a névadónkkal kapcsolatos kérdésekre kell válaszolni. — A kulturális szemléken, sportversenyeken mindig sok babért aratnak a 2-es iskola úttörői! — fordulok a csa­patvezetőhöz. — Az idei év talán nem is volt annyira kiemelkedő, mint az előzőek — veszi elő a Dicsőségkönyvet Regős Dé­nes —, de azért most is jó néhány fénykép kerül ezek­re a lapokra. Akkor határoz­tuk el, hogy a legkiválóbb kisdobosok, úttörők és őrsök, rajok nevét megörökítjük, amikor Dobos István nevét vette fél a csapat. A tavalyi 8. a osztályosok elérték a ki­váló raj címet. Ritkán jön össze olyan jó osztály, mint William (Bill) Haley meg­érte, hogy klasszikussá avat­ták, hogy immár szobra van. Lilian Roxon szerint Haley a Rock az óra körül című dalával egy nemzedék Mar- seillaise-ét alkotta meg. Két­ségtelen, hogy a rockzene el­ső nagy áttörése az a film volt, amelyben ez a dal is szerepel. A fekete táblás dzsungel című, a maga ne­mében jó alkotás, a dühön­gő, kiúttalan tizenévesekről szóló film tisztesen bevonul­hatott volna a filmlexiko­nokba, a filmtárak polcaira, ha nem lett volna a kísérő­zene. E zenére megtörtént az, amire senki sem számított: a bemutató ifjú közönsége ala­posan helybenhagyta a mo­zit, mondhatni gyufaszál nagyságú darabokra szedte, az ' effajta törés-zúzáshoz nem szokott felnőtt közvéle­mény nagy megbotránkozá­sára. Haley, az 1927-ben High­land Park USA-ban szüle­tett fehér muzsikus, ha ma kezdené pályafutását, alig­hanem éhenhalna. Sem ze­nei tudása, sem három ak­kordból álló, öt-hat szó is­métlésére épülő dalai nem aratnának sikert. Csakhogy az övék volt. De azért az idén sem kell szégyenkez­nünk, több úttörőnk eljutott országos versenyre és a kul­turális szemlén is jól szere­peltünk. Végiglapozzuk a Dicsőség­könyvet, s közben a kisdobo­sokra terelődik a szó. — Tizennégy kisdobos raj van nálunk — így Klári —, s a legtöbb baj talán az őrsi gyűlésekkel van. Az a hely­zet, hogy kevés a terem. Per­sze, tulajdonképpen nem is olyan nagy baj, mert elter­jedt az „Egy család — egy őrs” mozgalom. A szülők sor­ra hívják meg az őrsöt, s programokat szerveznek, van, ahol még palacsintát is süt­nek a gyerekeknek! — Persze, nem csak a kis­dobosoknál, az úttörőknél is van ilyen mozgalom, és ne­künk nagyon tetszik! — szól közbe Enikő. — Egyik osz­tálytársunknak például cuk­rász a papája. Hogy ott mi­lyen finomakat szoktunk kapni! , — A patronáló üzemek, brigádok, KISZ-esek is sok­szor meghívnak bennünket — veszi át a szót Margitka —, a gyermeknapon például a vízmű KISZ-esei elvitték a rajunkat Szabadkígyósra! Én pont beteg voltam akkor, de a mai, bonyolult zenéjű, összetett, intellektuális szö­vegű popmuzsika erre az egykori zenére épül. „Egyszerű dolog volt kita­lálnom a rockot — mbndja ma Bill Haley nemes egysze­rűséggel. — Gondoltam egyet: mi lenne, ha egy dixie-melódia kíséretének el­ső és harmadik ütemét kis­sé elkenném, a másodikat és negyediket viszont egy- egy dobütéssel, mintegy szív- dobbanásszerűen megerősíte­ném, hogy erre valami fur­csa, ringatózó mozdulattal akár tapsolhasson, akár tán­colhasson a hallgató.” Ugye, milyen pofonegysze­rű? Azóta eltelt negyedszá­zad. Bill Haley pedig ugyan­olyan ezüstlamé gallérú, bor­dó szmokingban, ugyanolyan dundian, ugyanazzal a hom­lokára fésült, egyetlen napó­leoni tinccsel játszik. Sőt, együttese sem változott. S ha a mai tizenévesek auto- grammot, randit kérnek tő­le, nem gondolnak vele, hogy Bilinek immár négy unoká­ja van — mind lány. Másik hősünk, az első iga­zi színpadi egyéniség Saint Louisban született, 1931-ben, a többiek sok jót meséltek! Korábban busszal a munka­helyükre is elvittek bennün­ket, megmutatták, mi a dol­guk, aztán a KfSZ-taggyűlé- sükön is ott voltunk. Igaz, nem sokat értettünk a beszá­molóból. — A kórház KISZ-esei minket Póstelekre vittek a gyermeknapon. Minden na­gyon tetszett, játszottak ve­lünk, kaptunk üdítőt, meg sütit, annyit, hogy még más­nap is azt ettük — dicsekszik Enikő. Végül szóba kerül az úttö­rőcsapat legutóbbi nagy ese­ménye, a csapatparlament. Erről egybehangzóan úgy vé­lekednek a lányok, hogy jól sikerült. Ugyanakkor abban is megegyezik a véleményük, hogy sokkal aktívabbak le­hettek volna a rajok küldöt­tei. — Az idén úgy szerveztük, hogy külön-külön csoportok­ban volt szó egy-egy témáról. Abban a szekcióban, ahol én is részt vettem, a testvérkap­csolatokról volt szó. A kis­dobosok azt panaszolták, és szerintem igazuk van — je­lenti ki Mónika —, hogy ke­vés náluk a vetélkedő, a sport- és a játékdélután Pe­dig ők is szeretnének játsza­ni, mint az úttörők! Egészen belemelegednek a beszélgetésbe, érvelnek, vi­tatkoznak. Szó szót követ, és pár perc múlva már a nyári táborozásnál tartanak. Mert a tanév befejeztével nem ér véget az úttörőélet... T. I. és a keresztségben a Charles Edward Berry nevet kapta. Mi azonban Chuck Berrynek ismerjük a néger—indián— spanyol—angolszász ősökkel büszkélkedhető gitárost. Ber­rynek két nagy szerelme volt: a nők és Amerika, ö tudta a legvadabb neveket kitalálni világhírű dalai hölgyeinek: Baby Doll, Ca­role, Nodine, Maybelline. De énekelt az Édes kis tizenhat­évesről, meg magáról is, aki „barnaszemű, kedves, em­ber.” Amerikát pedig szin­te feltérképezte dalaiban: Memphis, Oh Lousiana. De ő alkotta meg a rock prog­ramját is: Lépjünk túl Beethovenen, vagy a Rock and Roll Music ... 1965-ben, amikor a Beatles ismét sikerre vitt két Berry- dalt, a közvélemény újra fölfigyelt a szerzőre. A tilta­kozások, a bírósági eljárások hatására a szerződést felbon­tották. Az újabb világsikert a Fillmore Westbeli hang­versenye, illetve a Régi idők rockzenéje című film hozta meg a furcsán, grimaszosan mosolygó, csupatűz showman Chuck Berry számára. Szántó Péter (Folytatjuk) Az országjáró diákoknak az idén ugyan nem rendez­nek országos találkozót, de tekintettel a hagyományok­ra, a nagy érdeklődésre, a megyei találkozót ezúttal is megszervezték, immáron nyolcadik alkalommal. Jú­nius 8-tól 11-ig fiatalok zsi­vajától visszhangzott Pós- telek, ahol ideális körülmé­nyek között várták a rende­zők — a megyei tanács mű­velődési osztálya, a testneve­lési és sporthivatal, a KISZ megyei bizottsága és az MHSZ — a fiatalokat. A résztvevők — stílusosan — kerékpárral' érkeztek. Csaknem valamennyi csapat élén, ott kerekezett — pél­dát mutatva — a patronáló tanár is. A péntek délelőtt sátorve­réssel, és természetesen is­merkedéssel telt el. A dél­utáni tábornyitás után né­hány perccel már az első feladatokkal kellett megbir­kózniuk a csapatoknak, számszerint 38-nak. * Mi is volt tulajdonképpen az első feladat? A csapat egy tagjának be kellett jut­nia a megyeszékhelyre, s a feladatlapot kitöltés után minél előtt visszavinnie a táborba. Természetesen a helyes megoldás, no és az időeredmény is számított. Ja, hogy mivel mentek a csapat­tagok? Nos, ezúttal gyalog, stoppal, autóbusszal. Szóval mindenki úgy, ahogy tudott, de nem kerékpárral. A csa­patok többi tagjai sem tét­lenkedtek : feladatlapokat töltötte^ ki. A kérdések kö­zött Póstelek és környékének nevezetességei szerepeltek. Valamennyien délután 4 óra­kor indultak, s 12 perc múl­va .az első csapat három tag­ja már be is érkezett. Pro- kopa Julianna, Bartyik La­jos és Kónya Mária — az el­ső befutók — ,a békési 635. sz. Ipari Szakmunkásképző­ből érkeztek. — Most a csapat negyedik tagjáért izgulunk, aki Békés­csabára indult — mondja Prokopa Julianna. — Inkább én mentem volna... — szólal meg bűn­bánóan Bartyik Lajos. — A negyedik versenyző­társunk ugyanis egy kicsit dagi — mondják egyszerre a lányok ... # Békéscsabáról 16.26 órakor elsőként érkezett meg a Se­bes György Közgazdasági Szakközépiskola csapatának tagja, Kozma Erzsébet. — Futni nem nagyon sze­retek, de most kénytelen voltam. A Veszély csárdáig rohantam, ott még az utol­só voltam, amikor elkezd­tem stoppolni. Egy Zsigulis felvett, útközben segített a kérdések egy részét is meg­oldani! S fél hat után megeredt az ég csatornája, csaknem egy órán át ömlött az eső. Az elsők között beérkezők már sátorban pihentek, amikor még jónéhányan ázott verebek módjára bak­tattak az úton. Estére járt az idő, amikor a csapatok hozzáláttak a következő fel­adathoz, vagyis a főzéshez. Fejszék csattogásától vissz­hangzott. a tölgyes, az esőt követően a levegő lenyomta a füstöt. Az egyik tuskónál 45 év körüli férfi birkózik egy száraz rönkkel. Fekete László, a gyomai Kiss István Gimnázium tanára. — Nagyon szeretek túráz­ni, különösen a hegyvidé­ken. Tapasztalatom van a tűzrakáshoz, így vállaltam, hogy a tűzről én gondosko­dom. — Mi vonzza Önöket ide? — A gyerekeknek tetszik a kerékpárút, szeretnek kö­zösen kirándulni, az erejü­ket is kipróbálhatják, akkor indulnak, amikor akarnak, s ott állnak meg, ahol alkar­nak. Szerintem kényelmes és egészséges a kerékpártú­ra — mondja, miközben diákjai a íőznivalót készítik elő. — Mi lesz a menü? — Ami ilyenkor a tábor­ban szokásos: paprikás­krumpli sok kolbásszal — feleli az egyik kislány. * A második nap fő esemé­nyét a tájékozódási futóver­seny jelentette. A résztvevők csak a rajt előtti percekben ismerték meg az* útvonalat. A lányok mintegy 3,5 kilo­méteres utat tettek meg, hét ellenőrző ponton kellett jelentkezniük. A fiúkra en­nek a kétszerese várt. Ragyogó napsütésben, percenként vágtak ,az útnak a versenyzők. Kanyargós ös­vényen, kitaposott szekér- útón, füves tisztáson, bokáig érő sárban, embermagasságú csalánban futottak kocogtak, bandukoltak. Ambrovecz György, a Gyulai Kertészeti Szakközépiskola tanára több kollégájával együtt részt vett a verseny szervezésében és rendezésében. — Fiatalabb koromban versenyszerűen sportoltam, tájékozódási futással az utóbbi években foglalkozom. Az országjáró diákok verse­nyébe ez igen jól beleillik. A 40-es rajtszám Galabos Ildikónak, a Sebes György Közgazdasági Szákközépis­kola tanulójának jutott. — Ez az első tájékozódási futóversenyem. Nagyon iz­gulok — mondja a kislány. Nem sokkal később tétován nézi a térképet, majd nagy lendülettel nekivág a ho­mokbányának. Ellenőrző- pont sehol, keresnie kell. — Elnéztem ... — vakarja a fejét, s minden kezdődhet elölről. Egy valamire vi­szont érdemes odafigyelni, talán még nem késő. A ver­senyen részt vevő diákok többsége nem bírja a fizikai terhelést, s bizony az aka­raterővel is baj van. # • Délután kerékpáros túrára kerül sor, több akadállyal tarkítva. A táv több mint 40 kilométer. A rajt előtt a sar- kadi Ady Endre Gimnázium csapatával beszélgettünk. Kubik József, Zámbó Edit, Pásztor Éva és Pásztor Ti­bor elmondták, hogy rend­szeresen túráznak. Tavaly hasonló iskolai versenyt ren­deztek Sarkad—Kötegyán— Méhkerék—Sarkad útvona­lon. — Hogyan készültetek fel erre a versenyre? — Valamennyien rendsze­resen sportolunk, így külön edzést nem tartottunk — mondja Pásztor Tibor, majd néhány perc múlva mind­annyian nyeregbe szálltak. ' * Vasárnap délelőtt a talál­kozó résztvevői megtekintet­ték ,a műrepülő versenyt. Délután sportrendezvény volt: a programban több versenyszám is szerepelt, a kötélhúzástól kezdve a kis­pályás fociig. Hétfőn a táborozást köve­tően fájó szívvel készültek haza a fiatalok. Sok új ba­rátra tettek szert, az élmé­nyek tömkelegével gazdagod­tak. Póstelek is gazdagodott a mintegy 200 táborozó tár­sadalmi munkája nyomán. S mindehhez a népszerű Józsi bácsi — vagyis Turóczy Jó­zsef — ezúttal is, mint a négy nap során -annyiszor, lelkesen, de fáradhatatlanul szolgáltatta a jó zenét, az , alkalmi kívánságműsort. Szekeres András Érdemes meghallgatni Érdemes meghallgatni, mármint a Gyermek- és If­júsági Rádió műsorait, vagy legalábbis ezek közül egyet- kettőt, hiszen különösen ha jó idő van, senki sem ül mindig a készülék mellett. A kisebbeknek egy június 17-én, ma délelőtt, a Kos­suth adón 10 óra 8 perckor kezdődő hang játékot aján­lunk, amelyet Móra Ferenc meséjéből írt Tordon Ákos. A címe: Sündisznócska lo­vagol. Szintén ma délelőtt, 10 óra 48 perckor kezdődik a Kossuth rádióban a Fel­hőjáték című műsor; egy verses beszélgetés Garai Péterrel. A gyermekversek írójával Szabó Éva riporter beszélget. Aki hallgatni tudja a harmadik műsort, annak ajánljuk Benkő Dániel „Ké­pek a régi zene világából” című összeállítását, amely szintén ma, 15 óra 40 perc­től hallható. A műsorfüzet szerint „Reneszánsz sláge­rek” szerepelnek az összeál­lításban. A zene iránt érdek­lődő fiatalok számára kurió­zum lehet a reneszánsz kor­ban — amikor még nem kü­lönült el a komoly és a könnyűzene — legjobban kedvelt dallamokból álló feldolgozás. Szintén a fiataloknak ajánljuk a június 21-én, te­hát csütörtökön este 6 óra­kor a Petőfi rádióban kez­dődő műsort. Már a címe Is sokat elárul: Disputa arról, hogy kellenek-e példaképek. Arról lesz szó ebben ,a mű­sorban, hogy mi a különbség a példakép, eszménykép, il­letve életideál között, ho­gyan vélekednek a mai kö­zépiskolások a munkáról, a közéletről, magánéletről, eszmékről. A vitaműsorban, amelyet Wisinger István ve­zet, — Biró Katalin és diákok működnek közre. S végül egy hangjáték, mely június 23-án, szomba­ton a harmadik műsoron hangzik el, 13 óra 7 perctől. Puskás Károly: Ludvér kis­asszony című költői játéka egy fiatal lány sorsát mu­tatja be. Éppen öngyilkos­ságra készül a sorsát re­ménytelennek érző leány, amikor feltűnik egy fiú ... Szállóigék, aforizmák Aurum fortuna invenitur, natura ingenium bonum. Aranyat szerencsével ta­lálsz, jó hajlamokat a ter­mészet ad. (Plautus, Poén. 302) Aurum omnes victa iám pietate colunt. Félredobva a jámborságot, az aranyat mindenki tiszteli. (Propertius 3, 13, 48) Aut prodesse volunt aut delectare poetae. A költők vagy használni, vagy szórakoztatni akarnak. (Horatius, Epist. 2, 3, 333) Avarus animus nullo satia- tur lucro. A fösvény ember semmi­lyen nyereséggel sem lakik jól. (Seneca, Epist. mór. 94, 43) Barbaras hie ego sum quia non intellegor ulli. Barbár itt a nevem, mert senki sem érti a nyelvem. (Ovidius, Trist. 5, 10, 37) Beatus ille qui procui ne- gotiis... Boldog az, ki távol él az ügyletektől. (Horatius, Epod. 2, 1) (Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény című könyvéből válogattuk az idé­zett római szállóigéket, afo­rizmákat.) Egy fotó a csapatnaplóból: a múlt hónapban megrendezett ünnepélyes csapatgyűlésen Regős Dénes csapatvezető átadja a „Kiváló kisdobos” kitüntetést Nyebolszin Antinak B rock meséskönyvéből Randit kérnek a nagypapától

Next

/
Thumbnails
Contents