Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-12 / 109. szám
1979, május 12., szombat Lassan, de biztosan? HMMMMMMUHtMMHHMMMHMmW / Épül, épül, épül... nagy könyvtárterem ablak- szerkezetét ketten szerelik, odafönt sincsenek túl sokan. .. Nemrég derült ki, hogy a telefon bevezetését- huzalozását nem tervezték meg, hasonlóképpen utóterv készült a hangosításra is; a színházterem oldalfalainak burkolására 1975-ben (!) tervezett műanyag pedig már nem kapható, mással kell pótolni és az ilyen pótlás sem egyszerű manapság... A falak külső burkolására Salgótarjánból várják az utolsó edzettüveg-szállítmányt. „összeáll azért minden, indulunk a külön épületben elhelyezett kazánokhoz a tanácstitkárral. Hogy mostanában többször mondjuk: lassan, megszoktuk már. És megint csak azt mondom, amit az előbb: abban reménykedünk. hogy a műszaki átadással nem kezdődik újabb huzavona. Azt hiszem, ezt az ÉPSZER is így akarja. Akkor pedig semmi váratlan nem érhet bennünket.” Nagy, közös összefogás eredménye lesz ez a tótkom- lósi kultúrpalota. Az eredeti 24 milliós építési költséget alig valamivel lépik túl, és ez — a közben eltelt három évet tekintve — minimális. Benne van abban a szövetkezetek és más gazdasági szervek 2 millió 710 ezer, és a lakosság 736 ezer forintja is, most pedig 56 szocialista bFigád áll készen arra, hogy az építkezés befejezése után nekilásson a környezetrendezéshez, városias parkot, nagy, zöld területeket varázsoljon a palota köré. A könyvtár a földszinten 480 négyzetmétert kap. raktárnak külön negyvenet. Bizonyos, hogy a megyei könyvtár igazgatója, Lipták Pál a komlósi könyvtár berendezését is ugyanolyan szépre és hasznosra álmodja meg, mint a többit, melyekről méltán híres ez a megye. A színházteremben, az emeleti traktuson 460 néző tapsolhat majd a vendégszereplő művészeknek. „Ilyen még nem volt, mondja a tanácstitkár, ez Tótkomlóson valóságos korszakváltást jelent majd. Színház... Még kimondani is meglepetés.” Körül modem, tágas öltözők. klubszobák, szakköri helyiségek, irodák. A földszinten szolgálati lakás. Ha valaki azt mondja, hogy ez a palota a jövő évezrednek épült, igazat mond. Az őszi nyitányban azért bizakodnak. Nehéz volt, de megérte! Ezt hallani mindenütt a községben, ha a kultúrpalota kerül szóba. Azt hiszem, tanulságos is. Hogy legközelebb, máshol, ne tartson három évig, a tervezéstől számítva majdnem ötig egy hasonló építkezés... Sass Ervin Három évvel ezelőtt. 1976 őszén kezdték meg Tótkomlóson a művelődési ház és könyvtár alapozását. Később — mintegy esztendő múlva — sok gondjuk támadt az építőknek, a tanácsnak, a komlósiaknak: akkorra már 10 hónap volt a lemaradás az elképzelt építési ütemtervhez képest. Irtunk is erről, keresve az okokat és a magyarázatokat. A kezdetekről a következőt: „Az ÉPSZER indított, és megkezdték a munkát. Az anyagellátási, a szervezési, és a munkaerő-problémák már az elején gyorsan összehoztak 3-4 havi lemaradást.” Ehhez aztán még egyebek is járultak, különböző új. lényegében módosító tervet kellett készíteniük, a lemaradás pedig — ahogy teltmúlt közben az idő — 10 hónapra növekedett. Most már az egy évet is megüti, vagy még többet. Tuska Jánossal, a tanács vb-titkárával járjuk a kultúrpalota földszintjét és emeletét. Mert kultúrpalota lesz, a tervből igen mutatós épület bontakozott ki, és ami nagyon lényeges: kitűnően használható helyiségekkel, a könyvtári és a közművelődési tevékenység szakszerűen is megfelelő helyszíneivel. Csak az a tetemes késés, csak azt tudnánk feledni! „Ha régebben, az építkezés első két évében bosszankodtunk az akadályok miatt, az áttervezések, módosítások, anyagbeszerzési gondok miatt, mondja a titkár, igazunk volt. Most azonban már inkább az a véleményünk, hogy csinálják meg a lehető legrendesebben, hibátlanul, és ne rohanják el a befejezést. Semmi értelme ugyanis annak, hogy a műszaki átadáskor oldalakra rúgjon a hibajegyzék, és utána hónapokig tartson a javítgatás, a ki miért felelős elnevezésű kötélhúzás, zavarva a közművelődés, a könyvtári élet kibontakoztatását. Az ÉPSZER ez év július 15-re tűzött ki átadási határidőt, furcsa talán, de részünkről teljesen ésszerű (és a rendszeres műszaki ellenőrzés szerint is), ha azt mondjuk: van itt még vagy négyhavi (ha nem több!) munka, csinálják meg csak tökéletesen, és most már ne robogjanak. Akadnak tapasztalataink, helyiek és máshonnan is, hogy a határidők megtartásának felesleges hajszolását mindig az építtetők bánták meg. Volt már gondunk elég ezzel a kultúrházzal, nem szeretnénk átadás után újabbakkal folytatni.. Ezúttal tehát a „lassan, de biztosan” közmondás igazságára figyelnek inkább a tót- komlósi vezetők, és jól teszik. Mert a helyszínre látogatva, a laikus szemlélő is érzi, hogy sok munka van ott még hátra. A földszinti, A színpadon még dolgoznak... Fotó: Gál Edit Aktuális közművelődési gondok Kondoroson őszinte hangú, merészen bíráló, s alkotó ötletekben gazdag tanácskozáson vettünk részt csütörtökön délután Kondoroson a községi közművelődést irányító társadalmi bizottság ülésén. A bizottság elnöke, dr. Kovács Sándorné bevezetőjében beszélt arról, hogy Kondoroson is egyre többen vesznek részt a közművelődés szervezésében. Néhány éve megalakult már ugyan ez a bizottság, de működése a kezdeti időkben csupán névleges volt. Érdektelenséget, közömbösséget tapasztalhattak a közművelődés dolgozói a község lakói körében. Az utóbbi idők társadalmi összefogásának hatására jelentősen változott a helyzet. A közművelődési bizottságban már nemcsak találkoznak a gazdasági, társadalmi és politikai szervek képviselői, hanem tervezik, ellenőrzik a kulturális életet. Jó példa volt erre nemrégiben a község amatőr művészeti csoportjainak bemutatója, amelynek megismétlésére harmadik alkalommal is sor kerül a kon- dorosiak kívánsága szerint. A művelődés iránti igényt ebben a községben sem könnyű felébreszteni mindenkiben, s ha sikerült, tovább is kell azt fejleszteni. A szocialista brigádok lehetnek legfőbb támaszai ennek a tevékenységnek, csak megfelelő formákat kell számukra is találni a művelődési háznak, a könyvtárnak, s a művelődéssel foglalkozóknak. Az Egyesült Tsz a község legnagyobb üzeme, így a munkástovábbképzés, a művelődés gondjainak jó részét is magára vállalja. Büszkék lehetnek a szakmunkásképzés megszervezésére, az öntevékeny művészeti csoportjaikra, de a szocialista brigádok művelődésre mozgósításában még akad tennivalójuk. Zahorán György, az Egyesült Tsz munkaverseny-felelőse is erről beszélt, elmondta, hogy a termelésben már élenjár a 42 szocialista brigád, de a szocialista brigádok megyei közművelődési vetélkedőjéMintegy másfél százan, az ország különböző pontjairól jöttek el Orosházára, hajdani népi kollégisták, hogy találkozzanak. Május első hetének végén birtokba vették a várost, úgy, hogy ismerkedtek az átalakuló, volt „legnagyobb magyar faluval”, Darvas József szűkebb pátriájával. A kétnapos találkozó, amely egyrészt lehetőséget teremtett hogy a volt népi kollégisták, akik már régen nem látták egymást, most újból felelevenítsék a fiatalságot, életük egyik izgalmasan szép szakaszát. Másrészt ismerkedtek e Békés megyei tájjal, hiszen a találkozó résztvevői közül igen sokan innen származtak el, Orosházáról és környékéről. A program első mozzanataként a Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szak- középiskolával ismerkedtek. A zsibongóban tartott átfogó, lényeget érintő ismertetőt Keller József igazgató. Az 1933-ban alakult és az 50. évfordulóhoz közelgő intézmény fejlődésének szakaszait mutatta be, emlékeztetvén arra, hogy a jelenlegi épület Darvas József minisztersége idején épült. Darvas Józsefre emlékezve Csák Gyula író, a Magyar írószövetség nevében köszöntötte a népi kollégistákét. Hangsúlyozta, hogy Darvas József népet művelő elkötelezettsége ma is él, tovább él, tartalmában állandóan gazdagodva. Majd leleplezte azt az emléktáblát, amelyet az iskola előterében helyeztek el, hogy emlékeztető legyen: „Ezen iskola épült 1951—55-ben, Darvas József minisztersége idején”, miközben egy ütemre csendült fel a dal: „Sej re már nem mertek jelentkezni, féltek a követelményszinttől. A község gazdasági, társadalmi és kulturális vezetőinek összehangolva kell megtalálniuk a brigádokat aktivizáló lehetőségeket. Gáspár János, az Egyesült Tsz kulturális bizottságának elnöke a helyi sajátosságokra alkalmazva számolt be közművelődési ismereteiről és tapasztalatairól. Sokat tanult és hasznosnak tartotta a Körösvidéki Tsz-szövetség közművelődési tanfolyamát, amelyen nemrégiben vett részt Szarvason. Levonta a következtetést az ott hallottak nyomán: Kondoroson is társadalmi hátteret kell teremteni a közművelődésnek, s az azonos érdeklődésű emberekből, szocialista brigádtagokból egyre több kiscsoportot, szakkört kell alakítani! Szakács György kultúr- otthon-igazgató ismertette a közönségszervezés, a kulturális munka nehézségeit, majd Gazsó Pál könyvtárvezető mondta el a könyvheti rendezvények tervét. A résztvevők kérték a Jókai Színház jelenlevő képviselőjét, Bede Lászlót, hogy a színház és a község közötti jó kapcsolatot továbbra is őrizzék meg. A felújított kul- túrház azonban még mindig nem alkalmas a színházi előadások teljes élményének biztosítására, ezért továbbra is sokan járnak Békéscsabára színházba. A Jókai Színház társulata a következő évadban még is elviszi néhány bemutatóját Kondorosra, hiszen a községi tanács nagy anyagi erőfeszítéssel megpróbálta a kultúrház színpadát és öltözőit bővíteni, korszerűbbé tenni. A közművelődési bizottság tagjai hosszan vitatkoztak a község lakóinak kulturális igényeiről, az együttműködésről, majd Mokrán Mátyás tanácselnök hozzászólása zárta a tanácskozást, összegezte az elhangzottakat, s elmondta, hogy a tanácsülés még ebben az évben megtárgyalja a községi közművelődés aktuális teendőit. a mi lobogónkat fényes szellő fújja...” . A továbbiakban meglátogatták a Darvas József nevét viselő középiskolai kollégiumot, ahol a kollégiumok történetéről esett néhány rövid szó. Orosházán 1947. február 1-én volt a népi kollégiumok alakuló ülése, és ezt követően jött létre a húsz fős Szilágyi Erzsébet leánykollégium és a 30 ta- nulós Táncsics Mihály fiú- kollégium. Később a vendégek megtekintették a leány- kollégiumot. majd a következő állomás a Darvas-emlékház volt. Este dr. Gonda József, a városi pártbizottság első titkára tartott tájékoztatót a város fejlődéséről, azt követően pedig Gyopároson kollégiumi esttel folytatódott a nap. Másnap a vendégek az üveggyárban, valamint az Űj Élet Tsz-ben is jártak. —fb— Kirándulnak a klubtanács tagjai Május 12—13-án, szombaton és vasárnap 2-napos kirándulásra indul Debrecenbe a Békés megyei klubtanács 18 fiatalja. A tapasztalatcsere-látogatás célja, hogy megismerkedjenek a Hajdú- Bihar megyei klubtanács munkájával, s közösen készítsék elő a nyári klubvezetői továbbképzéseket. Júliusban rendezik Püspökladányban a klubvezetők nyári bentlakásos tanfolyamát, ahová mindkét megyéből 60-60 fiatalt várnak. A megyei klubtanács vezetői most a tanfolyam lebonyolításának részleteit is megtárgyalják. MOZI A trombitás Ennyi elborzasztó horrort magyar filmen még sohasem láttam. Ez az első és a befejező gondolatom is, amikor másfél órában A trombitás című új magyar film által végig kellett szenvednem a kísérletet: tudunk-e úgy emberi húst cafatolni, hyúzni, ölni, gyalázkodni és erőszakolni, mint a hasonló szándékú nyugati filmen tudnak? Nem örültem a konklúziónak sem, hogy tudunk bizony, és ha minden elfogultság nélkül mérlegre tesz- szük a kettőt, hát nem maradunk el semmivel. Kérdés persze, hogy mennyire lehetünk büszkék az ilyesfajta siker láttán? Ha valaki túlzottnak véli az előbbi értékalkotást, egyet tehet: megnézi A trombitást. Ha utána nem ugyanez a véleménye, akkor sincs különösebb baj, nem kerülhetünk el egyszerre valamennyien, mi mozinézők annak felismeréséig, hogy mi a jó, a nézeteink szerint humánus és művészi? Valahol, mélyen, azért a karóba húzás közvetlen látványára és a csörgő mű-vérre kíváncsiak is bizonyára megcsömör- lenek ennyi emberi szörnyűség láttán; és, hogy a film írója, Kardos István után a rendező, Rózsa János sem tett mást, mint a brutalitást és az embertelenséget erősítette, a hatás egyértelmű. A hatás: látunk egy filmet, mely valahoT a magyar történelem egyik legsötétebb korszakában, a török kiűzetése után és a kuruc háborúk előtt játszódik. De, hogy a kor meghatározó áramlatai, összetevői, erői is felmérhetők legyenek, arra az alkotók semmi gondot nem fordítottak. Annál többet egy olyan emberi mélypont immár hellyel-közzel állati állapotának bemutatására (azt is inkább külsőségekben és nem a lélek belső el- gennyesedését érzékeltetve- szétboncolva), melyben a három, egykori Thököly-felke- lő számolja napjait, kivetkőzve az utolsó őszinte szóból, emberre való hasonlóságból. Különös, hogy mégis hidegen hagyják a mozinézőt, hogy eszünkbe sem jut másra gondolni, mint arra, hogy ez a három állat-ember vajon mit művelhet még, képesek-e „überolni” pár perccel azelőtti gaztetteiket? Feltehető, sőt bizonyos, hogy itt, ebben a gondolatkörben találhatunk rá a film alapvető hibájára, mely olyan mértékű, hogy képtelenség lenne kikerülni. A trombitás című új, magyar horror nem is több annál, hogy horror. Sem az író, sem a rendező nem koncentrált arra, hogy valami lényegeset elmondjon a tizenhetedik és a tizennyolcadik század fordulójáról, az akkori magyar viszonyokról, hacsak annyit nem, hogy íme, a kurucok között is voltak rongy emberek, és a szerencsétlen paraszt olyan szerencsétlen és ütődött volt már, hogy inkább a vízbe hajtott, fuldokló tehene után rugaszkodott, semmint megerőszakolásra kiterített lányát védte volna, halála árán. Hát igen, szörnyű és iszonyú világ volt az, mint ahogy szörnyű és iszonyú korok-idők más népek történelmét sem kímélték. De csak ezt látni és felerősíteni (mert ideje megmutatni a világnak, hogy mi is tudunk ilyet), nem elég indok a filmkészítésre. S. E. B. Zs. NÉKOSZ-találkozó Orosházán
