Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-03 / 101. szám
1979. május 3., csütörtök A Kazinczy-érmes lányok Lipták Judit Újsághír: Ünnepélyes eredményhirdetéssel és díjkiosztással fejeződött be április 22-én, vasárnap a Kazinczy emlékének szentelt, szép magyar beszéd verseny országos döntője Győrött. Péchy Blanka érdemes művész, a díj alapítója adta át a Ka* zinczy-érmet a legszebben beszélő középiskolásoknak, köztük a gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók kategóriájában a szarvasi Lipták Juditnak ég a gyomai Zombori Katalinnak. — Éppen politikai gazdaságtan óránk van — mondja mosolyogva Lipták Judit, a szarvasi Vajda Péter Gimnázium ég Közgazdasági Szak- középiskola harmadikosa. — Miért, nem szereted ezt a tantárgyat? • — Nem, dehogy! Minden óra lehet érdekes, mindegyik tantárgy lehet vonzó. Csak... Harmadikban már az egyetemi felvételire kell tanulni ahhoz,. hogy az embernek esélye legyen! A „Szép magyar beszéd”- verseny iskolai, megyei fordulóiról beszélgetünk. — A megyeiről az első két helyezett jutott tovább Győrbe, az országos döntőre. Én lettem a második, az. első pedig a gyomai kislány. Április 20. és 22. között volt a döntő. Győr nagyon szép város, most jártam ott először. A kötelező anyag mellé Kosztolányi Dezső: Gép és csoda című írását választottuk magyar tanárommal, dr. Szatmári Sóndornéval. A verseny ideje alatt is ő izgult többet. Én nem vagyok drukkos, nem zavar a közönség. De amikor kihirdették taz eredményt! ... Nagyon jó érzés volt hallani az érmesek között a nevemet! Az iskola igazgatójától tudom, hogy az országos orosz nyelvi tanulmányi versenyen tizedik lett. Nyáron egy hónapra a Szovjetunióba utazhat. Zombori Katalin — Amikor meghirdették a „Szép magyar beszéd”-ver- senyt az iskolában, úgy gondoltam: miért ne próbáljam meg? És sikerült! Amikor visszaérkeztünk Győrből, mindenki gratulált. A tanárok, az osztályban a diáktársak. Az országos döntőn Deme László: A tudomány és a nyelv című tanulmányát mondtam, mint választott anyagot. Felkészítőm, Stefi István tanár úr ajánlotta. És a sokat mondó című tanulmány sikert hozott Zombori Katinak is. ö régebbi, illetve közvetlenebb kapcsolatban áll az irodalommal, a nyelvvel, a humán tantárgyakkal. „Jaj, az a matek!” — hangzik tőle is az ismert kifejezés. Persze, az iskolai órákon azért bizonyítani kell a reál tárgyakból is. — Én nem különböztetem meg úgy a dolgokat, hogy ezt a tárgyat szeretem, ezt meg nem. Az órától, a témától ég az előadó tanártól függ. A szárazabb anyagokat is lehet érdekesen előadni. A népművelés hivatása vonzza. Debrecenben, főiskolán szeretne továbbtanulni. Az iskolai irodalmi színpad tagja, a helyi rendezvények ismert szereplője. Hét éve népi táncol, a Körösmenti Néptáncegyüttessel spanyol—franciaországi körútra készülnek. Mielőtt a most kezdődő történelem órára menne, még hozzáfűzi: „A fiatalok nagy része hibásan, kis szókincs birtokában beszéli anyanyelvét. Suk—sükkölünk. De a nyelvet tanulni lehet. És kell is, nemcsak az anyanyelvi hét rendezvényáradatának sodrában. Magunk között, otthon, az iskolában. Ez pedig mindenki számára elérhető, de ugyanakkor kötelező is.” (nemesi) Gálaest és díjkiosztás az EDÜ-n Gyulán, az Erkel-diákün- nepek befejező napjain is számos program várta a fiatalokat. Április 30-án, hétfőn délelőtt folytatódtak a bemutatók, tíz órakor pedig „Pedagógusok a közművelődésért” címmel Ambrus Zoltán, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője nyitott meg tanácskozást az Erkel Művelődési Központban. Lendvai Ildikó, a KISZ KB kulturális osztályának vezetője fejtette ki a témakört, elemezve a művelődési házak és iskolák kapcsolatát, valamint az amatőr művészeti együttesek helyzetét. Délután 2 órakor a Várfürdőbe látogatott az EDÜ, ahol „Miénk a Várfürdő” jelszóval rendeztek sporttalálkozót és játékos vetélkedőket. Este a művelődési központ előtti pódiumon szerepeltek azok, akik a „Barangolás más műfajban” című vetélkedőn akartak babérokat aratni. Másnap, május 1-én az Erkel Ferenc Gimnázium sportudvarán gyülekeztek az EDÜ résztvevői, majd együtt vonultak fel a város dolgozóival. Délután 2 órakor a vár előtti pódiumműsorok keretében 15 együttes mutatkozott be, ezek közül a tótkom- lósi Ifjú Gárda-fúvószenekar kapta a legtöbb tapsot. A szokásos gálaestet — a díjak kiosztásával együtt — az Erkel Művelődési Központban rendezték meg. Fesztiváldíjat kapott a hódmezővásárhelyi Bethlen Gimnázium, a szegedi Tisza-parti Gimnázium, a debreceni Tóth Árpád Gimnázium, a püspökladányi 123-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet,. a budapesti VII. kerületi Madách Imre Gimnázium, valamint a gyufái Erkel Ferenc Gimnázium és Egészségügyi Szakiskola. A díjakat Dutia Mihály, a KISZ Békés megyei bizottságának első titkára adta át. Ezután dr. Takács Lőrinc, a gyulai Városi Tanács elnöke nyújtotta át Gyula város vándorserlegét Hajdú-Bihar megye képviselőjének. A megyék KISZ-bizottságainak külön- díját a budapesti szerb-hor- vát gimnázium néptánccsoportja, a budapesti Madách Imre Gimnázium irodalmi színpada, a szegedi Tömörkény István Gimnázium és. Szakközépiskola énekkara és vonósnégyese, a makói 601- es számú Szakmunkásképző Intézet diákszínpada és a gyulai román gimnázium néptánccsoportja kapta. A további díjak átadása utána legjobb együttesek gálaműsorán tapsolt a művelődési központ színháztermét zsúfolásig megtöltő fiatalság. A szegedi Tömörkény Gimnázium különdíjat nyert énekkara a színpadon Fotó: Martin Gábor „A” osztályú társastánc-verseny Békéscsabán Latin-amerikai táncokban is első lett a szombathelyi pár Fotó: Pintér Ferenc Több százan szorultak kívül Békéscsabán az ifjúsági és úttörőházból április 29-én este, az „A” osztályú országos magyar táncbajnokság versenyeiről. Nyíri Lajos táncpedagógus vezette a versenyt, és a békéscsabai Sygma zenekar muzsikájára táncoltak a párok. A Békéscsabai Kötöttáru- gyár szakszervezeti titkára, dr. Aradszki Andrásné,' a rendezők képviseletében nyitotta meg a bajnokságot, melyen elsőként a standard táncok bemutatóját láttuk. Erre hat pár érkezett Budapestről, Szombathelyről és Szegedről, a társastáncot legszínvonalasabban művelő városok művelődési házaiból. Az erős mezőnyben harmadikok a budapesti HVDSZ Jókai Művelődési Ház versenyzői: Kas Zoltán és Baranya Éva lettek, másodikok Szántó Tamás és Novák Zsuzsa, a budapesti Magyar Kábelművek táncosai, első helyen pedig a szombathelyi művelődési és sportház párosa: Pál László és Rimányi Judit végzett. Kórustalálkozó Eleken — Az a baj, hogy tanáraim szerint az orosz kiejtésem is túl „magyaros”. Remélem, a mostani tanulmányút segít majd ennek leküzdésében. Az érettségi után továbbtanulni is Moszkvában, a Lomonoszov Egyetem újságírói fakultásán szeretne. — Ha nem sikerül, akkor sem, szomorodom el. Optimistának ismernek — állítja Lipták Judit, aki most egy másfajta versenyre, a területi gyorsíró vetélkedésre készül. Még azt is elmondja, hogy szabad idejében igyekszik minél többet olvasni, a szépirodalmi könyvek mellett. javarészt irodalomelméleti és -történeti munkákat. Zombori Katalin is harmadikos, de ő a gyomai középiskola általános . gimnáziumi osztályának tanulója. Ötödik alkalommal rendezték meg Eleken április 30-án, hétfőn a nagy tömegeket mozgósító Éneklő Elek kórustalálkozót. A délelőtti bemutatón hét általános iskola gyermekkórusában több mint 450 kis dalos lépett színpadra. Az eleki Nagyközségi Tanács által alapított Felszabadulási Vándorserleget — amelynek végleges birtoklásához egymást követően háromszor kell érdemesnek bizonyulni rá — most második alkalommal is a nagyszénási Czabán Samu Általános Iskola énekkara nyerte el kiegyensúlyozott telj esítményével. A találkozó díszvendége, a 80. születésnapját ünneplő Bárdos Lajos zeneszerző műveinek tolmácsolásáért az eleki Nagyközségi Tanács által alapított különdíjat az eleki általános iskola kórusa nyerte el. A nemzetközi gyermekév alkalmából az eleki nagyközségi művelődési központ különdíjat ajánlott fel az alkalomhoz legjobban illő művek legméltóbb tolmácsoló jának. Ézt a különdíjat a Mezőberényi 2-es számú Általános Iskola kórusa nyerte el. A kórustalálkozóról egyetlen résztvevő sem távozott üres kézzel. A közös éneklés gyönyörűsége mellett minden kórustag kapott eg^-bgy művészi linómetszetet, az énekkarok pedig Bárdos Lajos dedikált fényképével ellátott albumot és emlékplaketteket vihettek haza emlékeztetőül. A díjakat és jutalmat a zsűri elnöke, Fejes Antal, a békési zeneiskola igazgatój a *adta át. Az esti órákban telt ház előtt került sor a hagyományos anyák napi ünnepi dísz- hangversenyre, amelyet idén Bárdos Lajos, Kossuth-díjas zeneszerző 80. születésnapja tiszteletére rendeztek. A hangversenyen a délelőtt szereplő legjobb gyermekkórusok mellett, immár másodszor vett részt az orosházi művelődési központ madrigálkórusa, s a vendéglátók képviseletében az eleki művelődési ház madrigálkórusa. Az ötödik Éneklő Elek kórustalálkozó és az esti dísz- hangverseny a korábbi éveknél is nagyobb sikerrel és érdeklődés mellett zárult. B. S. E. Szünet után került sor a latin versenyszámokra, ahol az első helyet a nyolc pár közül ismét a szombathelyiek szerezték meg. Pál László és Rimányi Judit jó ritmusú, kidolgozott mozdulatokkal táncolt, bemutatójuk nemcsak a szakmai zsűri tetszését nyerte el, de a közönség legtöbb tapsát is ők kapták. A második és a harmadik helyezést ugyanazok a párok nyerték el, akik a standardtáncokban is a legjobbak voltak. A bajnokság szüneteiben a Megyei Művelődési Központ formációs tánccsoportja rendezett bemutatót. A társastáncvilág legközelebbi nagy eseménye május 4—5—6-án lesz Szombathelyen, ahol a legmagasabb kategóriájú „sonder”-tánco- sok versenyeznek. Megyénket itt Nyiri Lajos táncpedagógus képviseli majd, akit pontozó- és döntőbírónak hívtak a rangos versenyre. B. Zs. Májusünnep Mióta az eszem tudom, valamennyi május elsejét az utcán, a felvonuló sokada- lommal töltöttem. Eleinte a színek végeláthatatlan kavargása, a munkát, a békét, a boldogabb holnapot éltető hangok meg-megújuló hullámzása és valami magyarázhatatlan mágneserő vonzott ’ a sorba. Később, diákos csikókedvem korszakában is mindig társaimmal meneteltem, tudva, hogy sokkal jobb érzés ott lenni az ünneplők erdejében, mint nézni csupán a tavaszi seregszemlét. Sok vidám, gondterhelt és bizakodó május pergett el, gyerekeim is lassacskán a fejemre nőnek, de sosem fakulhat számomra az ünnep, ahol mindig ifjú maradhatok, ahol új meg új tartalmakkal gazdagodhat az élet. A világ kincséért sem cseréltem volna el a felvonulások hangulatát, de most az egyszer mégis a rádiókészülékem mellett köszöntöttem a május elsejét. Kíváncsi voltam ugyanis, hogy az éter hullámain át hogyan lehetek együtt a városokban és falvakban, itthon és külföldön ünneplő emberekkel. Nos, mielőtt a Kossuth adón, kedd délelőtt sugárzott Munkásünnep című műsorról szólnék, el kell mondanom, hogy ezúttal a rádió szerkesztői mintha megfeledkeztek volna arról, hogy május elseje és a megelőző napok készülődése a rádióhallgatók számára is a jeles események közé sorolható. Ha visszagondolok a háromnapos ünnep rádiós szürkeségére, érthetetlen számomra a nemtörődömség. Mintha minden erőt arra a két órára koncentráltak volna rádiósaink, amikor az országszerte hömpölygő felvonulások miatt talán a legkevesebben hallgatták a műsort. Mert a Munkásünnep című összeállítás — ha nem is sorolható a magyar rádiózás felejthetetlen csúcsteljesítményei közé — a maga módján tisztességgel betöltötte vállalt feladatát. Furcsa érzés rádiókészülék mellett hallgatni olyan eseményekről, ahol az ember legszívesebben személyesen venne részt. Igaz, az éter 'hullámain térben és időben kitágul a világ. Megelevenednek azok a régi májusok, amikor még nem is éltünk, amikor bölcsőjében ringott a később világot megváltoztató eszme. A műsorvezető Rap- csányi László a kezdetre emlékszik, 1889-re, amikor a II. internacionálén elhatározzák május elseje megünneplését. Egy évvel később Budapesten már hatvanezer ember köszönti az új korszak kezdetét. Az elsők közt voltunk a világon, akik 1919- ben vörös májussal figyelmeztettünk a munkáshatalom erejére. „Az öregisten is velünk volt ezen a napon” — idézi a rádió mikrofonja előtt a nagy időket egy veterán. Szél Júlia pedig Orosházán szólaltatja meg Bohus Antal, bácsit, aki az 1949-es felvonulásra emlékezik: Édesanyám varrta az orosházi agrárszocialisták zászlaját, és 30 évvel ezelőtt ezt a lobogót vitték a menet élén — mondja az idős ember. Hangképeket hallhatunk a budapesti felvonulásról, s közben jelntkeznek a világ különböző városaiból a tudósítók. Igaz, zömmel az ismert külpolitikai kommentárokat hallhatjuk most is, de az már a távolba küldött rádiósok szakmai betegsége, hogy nem szakadhatnak ki saját világukból ez alkalommal sem. A Munkásünnep című műsor hallgatása közben szá- molatlan húron rezeg hangszórómból a május hangulata. Jövőre mégis újra ott leszek a színes léggömböket himbáló, friss tavaszi szélben, a munkát köszöntő embersokaságban. (Andódy)
