Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-06 / 104. szám
1979. május 6-, vasárnap © Ablak gondjainkra Az utóbbi időben több alkalommal szerettem volna találkozni Varga Mihállyal, az orosházi Űj Élet Tsz állami díjas elnökével. Sajnos nem sikerült. Próbáltunk időpontot egyeztetni, de valami mindig közbejött, beszélgetésünk elmaradt. A napokban viszont minden előzetes bejelentés nélkül találkoztunk. I megítélés értékrendje Az elnök szerint a termelőszövetkezetek önmagukat — a munka eredményessége alapján (nyereség) — három, egyáltalán nem mesterkélt csoportba osztják. Az elsőbe a kiemelkedő jövedelemmel gazdálkodó, nagy területű, az átlagosnál lényegesen nagyobb termelési értéket előállítók, a gazdálkodás új feltételeihez gyorsan alkal- mazkodók tartoznak. A középső csoportba az évek óta önmaguk termelési eredményeit ismétlők, a csökkenő nyereséget produkálók, a harmadikban pedig a nemzeti jövedelemre tartósan aspirálók vannak. Ezek aránya is kifejezhető, 1:3:1. Ez az állapot most már évek óta megfigyelhető, nyomon követhető. Az első csoportba tartozó szövetkezetek az 1978. évi, emelt szintű termelési követelményeket teljesítették, a szigorított közgazdasági szabályozás ellenére, az 1977. évinél nagyobb jövedelemre tettek szert. A másik két csoportban ugyanakkor gondok jelentkeztek és jelentkeznek a munka hatékonyságával, ami a gazdálkodásból származó jövedelem csökkenéséhez, vagy bevételi, illetve alaphiányhoz vezet. Huszár József, a TOT köz- gazdasági főosztályának vezetője a termelés szabályozásával kapcsolatban elmondta a Körösök Vidéke Tsz-ek Területi Szövetségének küldöttközgyűlésén, hogy ezek továbbra is az üzemek közötti differenciálódás elősegítői maradnak. Nem szedtünk elő pontos adatokat arról, hogy a jól működő szövetkezetek a másik két csoporthoz képest, az alaptevékenység nyomán — növénytermesztés, állattenyésztés, kertészet — és a melléküzemágak az ágazatban képzett nyereségéből milyen részt mondhatnak magukénak, s ebből mennyivel részesül a második csoport, és évről évre mennyi pénzt folyósít a társadalom a gyenge tsz-ekben folyó alaptevékenységek fenntartására, az egyszeri újratermelés megismétlésére. Az ágazatból származó jövedelem nem pontos részaránya, 70:30:0. Ez azt jelenti, hogy a termelőszövetkezeti ágazatban országosan képzett nyereség mintegy 70 százalékát 300—400 tsz állítja elő, az ágazati jövedelem 30 százalékán pedig 1000—1200 tsz osztozik. A közgazdasági szabályozás éle a nagy jövedelmek megcsapolására irányult eddig is, és irányul a jövőben is. A jól működő szövetkezetek sokoldalú és igen eredményes munkájukkal képesek kivédeni a jövedelemszabályozásból eredő, az átlagosnál lényegesen nagyobb elvonások terheit, míg a másik csoportba tartozó szövetkezetek tiszta jövedelme az előző évi termelési eredmények, minőségi mutatók esetleges ismétlése esetén is csökken, az elvonások növekedésének arányában. Bátrabban a tartalékokkal Egyértelműen fogalmazta meg az MSZMP Békés megyei bizottsága az ebből eredő feladatokat az 1979-es célok meghatározásakor. A közepes eredménnyel dolgozó tsz-ek termelési színvonalának emelése, közelítése a jól működők csoportjához, közép- és hosszú távon egyaránt a legfontosabb gazdasági teendőink közé tartozik. Igen ám, de ez roppant nehéz munka. Körültekintés, s jól megalapozott döntések megvalósítása nélkül aligha lehet biztonságosan előbbre lépni. De az is biztos, hogy az előbbrelé- péshez nem feltétlen szükséges állami erőforrás igény- bevétele. A gazdálkodás helyi lehetőségeinek feltárása, az apró lépések megtétele a legfontosabb. Ezekről a helyi lehetőségekről az utóbbi időben — egy-két tsz-től eltekintve — beszélünk, beszélünk, de érte nem teszünk súlyának* megfelelően. Ennek oka: a szövetkezetek középső és harmadik csoportjában igen lassú a nyereséges termelést képviselő szemlélet térhódítása. A mérnöki munka színvonala elmarad az első csoportban dolgozó diplomásokétól. Ezekben a gazdaságokban az első számú szakvezetőkre túl sok operatív feladat jut. Bozó József, az újkígyósi Aranykalász Tsz termelési főmérnöke, éppen a napokban említette a Dél-Békés megyei Tsz-ek Területi Szövetségének küldöttközgyűlésén, hogy a nyereséges gazdálkodás függvénye az üzemszervező munka színvonalának emelése. A valaminek a megmérése, értékrendbe állítása, képesség egy bizonyos következtetés levonására és a tanulságok termelőerővé váltása mutatja és adja a szövetkezeti vezetésnek, magának a gazdálkodásnak a színvonalát. Ha egy vezetés képes újra, és újra értékelni önmaga munkáját, és a kudarcokból előre vivő erőt, egységet tud kovácsolni, akkor ott már a mai követelmények szerint folyik a munka. Mindez azonban csak óhaj a szövetkezetek egy részében! Pedig milliókat lehetne megtakarítani — ezzel is a jövedelmet emelni —, ha mondjuk a szakosított sertéstelepeken a technológiai előírások betartásával dolgoznának, és öt kiló abrak helyett 3,6 kilót használnának egy kiló súlygyarapodás elérésére, vagy ha a szarvasmarha-tenyésztésben és -hizlalásban végre hasznosítanák a növénytermesztés melléktermékeit. Van már erre is példa. Újkígyóson 1979. első negyedévében 10 forint takarmányköltségből állítottak elő egy kiló súlygyarapodást a hízómarháknál. Üzemen belül tehát van lehetőség a nyereség fokozására, amint ezt az előbb említett két példa is tanúsítja. A szemléletváltozás másik nagy és lehetséges területe a melléküzemági tevékenység megítélése, őszintén meg kell mondjuk, ma e tekintetben gondjaink vannak. Korábban, amikor még az alaptevékenységek színvonala a jelenleginél lényegesen alacsonyabb volt, minden erővel azon munkálkodtunk, hogy a növény- termesztés, állattenyésztés és a kertészet hozamai növekedjenek. Később ezt a szemléletet kiegészítettük a termelés jövedelmezővé tételével, most pedig a nyereség általános növelésének szemléletével. Ma azonban már bizonyos, hogy egy életerős szövetkezet fejlődésé1 hez csak az alaptevékenységek folytatása kevés. Szükség van jól jövedelmező melléküzemágakra is, melyek az alaptevékenységek fejlesztéséhez források lehetnek azon túl, hogy jó munka- és kereseti lehetőség biztosítható fenntartásukkal. Létfontosságú melléküzemágak Az alaptevékenységek magas szintre emelése után egyes szövetkezetekben mintha megfeledkeztek volna a melléküzemágak kínálta lehetőségek kihasználásáról. Lenne mit igazítani általánosságban és konkrétan is a szemléleten a tekintetben is, hogy nem feltétlen komplett gyárral kellene indítani ezeket a kooperációs együttműködéseket, vagy az önálló melléküzemágakat, hanem kicsiben, és ha beválik, akkor a fejlesztést ütemesen lehetne tovább fokozni. Mások is így kezdték és ma 50—140 millió forintos, 25—35 százalékos nyereséggel dolgozó melléküzemágak anyagi biztonságát élvezik. (Érdekes, hogy ez a tevékenység a szövetkezetek első csoportjának élvonalában figyelhető csak meg.) A közgazdasági szabályzók a fejlődés ilyen iránya felé ösztönöznek. A melléküzemágakban képezhető nyereség rátája meghaladja a különben jól jövedelmező növénytermesztését, az állattenyésztésről nem is beszélve, melyet külön is nehezít a hagyományos vezetői szemlélet helyenkénti- megcsontosodása. A szövetkezeti munka megyénkben eddig is igazodott a valósághoz. Igazán szép, kiugró eredmények születtek, de elmaradt ezek általánossá válása. A nyereséges gazdálkodás szemlélete csak lassan bontakozik, pedig most igencsak erre lenne szükség. A valósághoz jobban kellene igazodni a szövetkezeti gazdálkodásban is és nem megelégedni az elért eredményekkel! Oly nagy ez a terület, és olyan szélsőséges szóródásokat mutatnak a számok az üzemek közötti átlagtermések és nyereségek tekintetében, melyekben érdemes keresgélni az előrelépés útjait. Varga Mihály érdeme, hogy ezekre a gondolatokra ablakot nyitott. Dupsi Károly Dobozi harisnyanadrágok Az utóbbi időben gyakran adtunk hangot megyénk harisnyagyári üzemeiről. Nemrégiben avatták fel a szeghalmi gyárat, s eredményesen dolgoznak Gyulán is. Harmadik „testvérükről”, a doboziakról azonban ritkán esik szó, pedig csaknem 300 ügyes kezű leány és asz- szony serénykedik a községből, a korszerű gépek mellett. A takaros, tiszta üzemben két műszakban dolgoznak. Az országban egyedül ezen a telephelyen konfekcionálnak úgynevezett durva harisnyanadrágot. A kötöttáru ide érkezik Budapestről, Gyuláról, itt pedig a kikészítést végzik, majd a még mindig nyers árut továbbadják a fővárosiaknak és a nagybá- tonyiaknak, ahol színezik és csomagolják -azokat. Tavaly mintegy hét és fél millió különböző alapanyagú és nagyságú harisnyanadrágot dolgoztak fel. A felnőtt mérettől a gyermek fiú- és leánykanadrágokból csaknem 30 félét készítenek. E termékek — ha nem is közvetlen kezük alól — számos országba eljutnak. Vásárolja azokat szinte minden szocialista ország, de jut a svéd. líbiai vásárlóknak is. A mennyiségi növelés mellett természetesen — mint ahogy a megyében mindenhol — mindinkább előtérbe kerül a hatékonyság és a minőség is. A termelésnövekedést szinte kizárólag az előbbivel kívánják elérni. Ehhez a közelmúltban kidolgoztak egy munkaszervezési feladatot, amelyet kipróbáltak, s a felmérések szerint bevált. Hamarosan általánossá teszik. Lényege, hogy bevezetik az úgynevezett „lá- dás” rendszert. A dolgozók régebben úgy kapták az árut, hogy abban mindenféle minőségű, nagyságú nadrág- anyag volt. Most ezeket megkülönböztetve más-más műanyag ládába szortírozzák. „Tükör radiál”, fényszóró ós sárvédő Rendőrökkel a közutakon A Zsiguli nem felelt meg a biztonságos közúti közlekedésnek, ezért forgalmi engedélyét bevonták Ezekben a napokban — május 2-a és 31-e közötti időszakban — rendezik országszerte a tavaszi közlekedésbiztonsági heteket. Az országos akció részeként csütörtökön és pénteken kétnapos, fokozott közúti közlekedési ellenőrzésre kerül sor megyénkben. Az akcióban részt vettek a szomszédos Csongrád, Szolnok' és Hajdú-Bihar megye járőrei is. — Az első negyedévben nőtt a közúti balesetek száma — mondta Kerekes János zászlós, az akció egyik parancsnoka. — A mostani ellenőrzéseknek is a megelőzés, nem pedig a büntetés a célja. Az eligazítást követően alig félórával már a 44-es úton, a MEZŐGÉP előtt ellenőrzi az egyik csoport a forgalmat. Szinte egymást érik a motorkerékpárok, a A fényszórók helyes beállítását gyorsan összeszerelhető műszerrel ellenőrzik teher- és a személygépkocsik. Amint a távolból észreveszik a „csíkos” kocsit, sebességüket önkéntelenül is csökkentik. Sorban állítják le a járműveket, ellenőrzik a személyi és a menetokmányokat, az autók műszaki állapotát. Egy ID-s Trabant kerül éppen sorra. — Kérem, nyissa ki a csomagtartót — fordul a tulajdonoshoz Mezei József törzs- őrmester. Az őszülő férfi kapkodva keresi a kulcsot, miközben rebegi: — Tetszik tudni, a pótkerekem másfajta, mint ami a kocsin van... Égen-földön nem lehet gumit kapni... nek szolgálatot. Ellenőrzik a járműveket. A lovasfogatok hajtőit sem hagyják ki. Az OS 39—79-es rendszámú MZ tulajdonosát 50 forint helyszíni bírsággal sújtják, mert nem világít a féklámpája, használhatatlan a kürt. A kanyarban nagy sebességgel közeledik egy Zsiguli. Szemmel láthatóan bízik a kocsi fékberendezésében, de később kiderül, hogy mégsem. .. A gumik közül kettő amolyan „tükör radiál”, vagyis sima felületű. A kormánymű is hibás, a fékrendszer levegős. — Nemrégen vettem — magyarázkodik a 30 év körüli vezető. — Mikor volt az a nemrégen...? — kérdezi Bondár törzsőrmester. — Április elején volt egy éve... — Én nem értek hozzá. .. Csak hajtom... — mondja a fiatalember S szavait hallva nem nehéz megállapítani: igazat mond. — Kérem, vegye le a rendszámtáblát, mert a jármű műszakilag alkalmatlan a biztonságos közúti közlekedésre — közli határozottan, de udvariasan Maczkó törzs- őrmester. A fiatalember tétova mozdulatokkal szedi elő a villáskulcsokat, majd néhány perc múlva az UD 15—91 forgalmi rendszám a rendőrségi autóba kerül. Felveszik a jegyzőkönyvet, a Zsigulis megkapja az útvonalengedélyt — hazáig. — Mikor kapom vissza a rendszámtáblát? — fordul a fiatalember elcsukló hangon a rendőrökhöz. — Ha a hibákat kijavította, soron kívül műszaki vizsgára kell vinnie az autót. Amennyiben alkalmas a biztonságos közlekedésre, úgy a műszakit követően azonnal visszakapja a rendszámtáblát. .. Addig is feljelentést teszünk ön ellen... Gerendás határában megnyílik az ég csatornája. Szakad az eső, mintha dézsából öntenék. A 44-es úton a kétsopro- nyi útelágazáshoz szürkületben érkezünk. Egy volános Z1L tehergépkocsi kerül ellenőrzésre. Minden rendben van, csak a sárvédői vannak szabálytalanul felszerelve. — Az a szabály, hogy a kerék tengelye és a sárvédő alsó része 15 fokos szöget zárjon be — magyarázza Kerekes zászlós. Közben összeszerelik a fényszórók beállítását ellenőrző műszert. Újdonság ez a kis szerkezet. Az ellenőrzött járműveknek csaknem 40 százaléka rosz- szul beállított fényszóróval közlekedik. % Nyolc óra tájban érünk a megyeszékhelyre. A város határában kivilágítatlan kerékpárosok hadával találkozunk. S ami érthetetlen: szinte valamennyinek van világítása, működik is. Csak éppen nem használják. Pedig egy mozdulat, s máris biztonságosabban közlekedhetnének. ítí, Pénteken reggel néhány perccel 5 óra előtt értünk a Békéscsabai Állami Gazdaság központi telepére. — Hajnalban a járművek egy része már fuvarba indult Budapestre — mondja az egyik érkező gépkocsi- vezető Bálint János főtörzsőrmesternek. Hat óra előtt néhány perccel megérkezik a Az ittas gépjárművezetők kiszűréséhez alkalmazzák az alkoholszondát szállításvezető, s fél hétkor már valamennyien útra készen állnak. Elsőnek egy darus kocsit ellenőriznek. Kisebb hibákat észlelnek rajta. Ezt egy forgórakodó követi: a kanala nincs rögzítve, balesetveszélyes, ezért nem vehet részt a közúti forgalomban. Ezután még 13 járművet vizsgáltak át. — Az elmúlt években jelentősen javult a forgalomban részt vevő járművek műszaki állapota. A járművezetőknek viszont még van pótolnivalójuk — summázza a két nap eredményét Kerekes János zászlós. Szekeres András A kocsin minden rendben van, a gazdája szemmel láthatóan megnyugszik: igaz, hogy ez évtől egy kocsin csak azonos típusú gumik lehetnek fenn, a pótkerék viszont nem kötelező, de ha van, azt rögzíteni kell. így bármilyen típusú gumi lehet a pótkeréken. Ezután az OE 33—73-as forgalmi rendszámú viharvert Pannóniát állítják le. — Ez a búcsúútja — mondja a fiatal gazdája. — Ma jár le a forgalmi engedélye. .. Négy óra tájban találkozunk Békéscsaba és Szabad- kígyós közötti útszakaszon egy másik ellenőrző csoporttal. Ebben Bondár Ferenc és Maczkó Sándor törzsőrmesterek, valamint Veszelka György és Kokavecz András önkéntes rendőrök teljesíteA Békéscsabai Állami Gazdaságban tegnap reggel átvizsgálták a munkába induló járművek egy részét Fotó: Szekeres András
