Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-30 / 124. szám
o 1979. május 30., szerda Séta a medence körül Májusi kánikula Hosszan tartó esős, hű- ) vös idő után május kő- ) zepére megérkezett a jó \ idő. A kánikula beállta- < val megyénk strandjai ő újból megnyitották ka- J púikat a fürdőzni vágyók ) előtt. A medencék megteltek vízzel, és a megszépített parkok benépesültek napozó gyerekekkel, felnőttekkel. A für- dőzőkkel tavaly mostohán bánó nyár, reméljük, az idén igazi kánikulával ajándékoz meg bennünket. (Képeink a békéscsabai, gyulai és mezőberényi strandon készültek.) ) Barátok közt még egy kis fröcskölés sem számít A hideg zuhany jólesik a kánikulában Apu mellett biztonságosabb az úszás Jólesik a (riss perec Víkend gyermekkocsival Gál Edit képriportja I Két szomszédvár Kétsopronyban A közművelődési párthatározat és törvény elemezte és értékelte a szövetkezeti parasztság közművelődési helyzetét is. E szerint a mezőgazdasági tsz-ek nemcsak gazdasági szervezetek, hanem a közösségi "élet otthonai. A szövetkezet lényegéhez tartozik, hogy a tagok anyagi jóléte mellett a szellemi felemelkedéséről, kulturális, közművelődési neveléséről is gondoskodik. Eredményes gazdálkodás el sem képzelhető a társadalompolitikai feladatok vállalása nélkül. A szövetkezetek vezetői általában nem a társadalom- és közművelődéstudományok szakemberei, s ezért, hogy mégis megbirkózzanak e feladatokkal, a tsz-szövetségek irányelvekkel, témajavaslatokkal segítik őket, a közművelődési intézményekhez is bármikor fordulhatnak tanácsért. Nemrégiben a gyomai Győzelem Tsz-nél tapasztaltakról írtunk, most pedig a kétsopro- nyí Rákóczi Termelőszövetkezet vendégei voltunk. Kevés szövetkezetnek van saját kultúrháza, a kétsopronyiak ezért is szerencsésebbek a többieknél, 1972-től maguk rendelkeznek a művelődési házzal. Természetesen így a fenntartás és az irányítás gondjainak jó részét is magukra vállalták. Két szomszédvár Kétsopronyban a kultúra háza, s a mezőgazdasági termelést irányító tsz-központ. Szorosabb, jobb szomszédság ritkán akad ennél. Balázs Jánosné kultúrház-igazgató is ezt bizonyítja: — 1972-től gazdánk a termelőszövetkezet, bár a tanács is támogat bennünket némi pénzzel — mondja. — Természetes úton lettünk tsz művelődési ház, hiszen az 1700 lelket számláló kisközségben szinte az egyetlen mecénás, kenyéradó gazda a szövetkezet. — Ami községi feladat, az mind feladata a tsz-nek is — teszi hozzá Petrovszki Mihály, az elnök. A legnagyobb dologidőben, május végén kerestük fel a kétsopronyi Rákóczi Tsz vezetőit. A napsugár szinte lángot vet az ablakon, akkora a forróság. Behúzódunk az elnök irodájába, ajtó-ablak tárva, így is alig mozdul a levegő. Petrovszki Mihály anekdótázó jókedve, Balázs Jánosné emberszerető szavai, s a párttitkár, Paulik Pál hamiskás mosolyú elbeszélései, meg témánk szerte- ágazása az oka annak, hogy hamarosan feledünk kánikulát, és cukros-mázas szépít- getés nélkül követik egymást a gondolatok. — Nagyon kétséges nálunk a szervezések sikere, megjártuk a színházzal is — vakarja fejét az elnök. — Megvettük a jegyeket, szétosztottuk, aztán mégsem jöttek az emberek az előadásra. Gondoltuk, ingyen nincs becsülete a jutalomnak, hát pénzért adtuk, de úgy se ment a dolog. ötven nézőnek játszott a Népszínház a minap, s az emberek még a tévét is kikapcsolják, ha színházi közvetítés van. Mitévők legyünk, ezen törjük a fejünket a kul- túrház-igazgatóval. Elfogadjuk talán a színház javaslatát, s egy buszra való nézőt elküldünk Csabára. Majd csak megszeretik, megszokják a színházat. Paulik Pálnak is ez a véleménye, de hozzáteszi: — Ilyen nagyméretű háztáji termésnél nincs szabad ideje az embereknek. Van, akinek 50—60 disznója röfög az ólban, néhány órára is alig mozdulhat mellőle. Megbeszéltük mi már ezt régebben, hogj’’ lassú, nem elég látványos nálunk a szemléletváltozás. Régebben nem akadt ember, aki a vasárnapi templombajárás helyett dolgozott volna, ma pedig, ha kell, a tsz-be jönnek, ha kell kalákában építik a családi házakat. A gyerekeket még ma sem szívesen engedik el tanulni; „akkor kevesebbet dolgozik itthon, s a gondolkozása is megváltozik” — mondják. Város környéki község a miénk, s ez meg is látszik; a lakáskultúra, a kocsivásárlás, az öltözködés divatja már városi, de a gondolkodásmód sokfelé még a régi. — A tsz a falu fejlődésének meghatározója — veszi át a szót Balázsné. — Bármilyen célt tűzünk magunk elé, akár a tsz-ben, akár községi szinten, a megoldás mindig összefonódik. 1977-ben és 78- ban is kiváló tsz lett a Rákóczi, módosak az emberek, s a hangulatuk is jó. A fiatalok sem mennek el a faluból, vagy visszajönnek, ha szakmát szereztek. Amikor 1952-ben önálló község lett Kétsoprony, úgy mondják, más nem volt itt, csak az iskola, a templom, egy rossz szatócsüzlet, s a titkár lakása, ma pedig már 280 lakás, ABC-áruház, megyehíres étterem van a központban. A lakosság fele még ma is tanyákon él, de kulturált környezetben. Ott a villany és a víz a sűrű tanyasorokban. Petrovszki Mihály nemcsak a tsz elnöke, de társadalmi megbízatásban a község elnökhelyettese is, így a közös tervek nála találkoznak. Évekkel ezelőtt gondot jelentett a községi tanácsnak a művelődési ház fenntartása, a tsz pedig nehezen talált helyet a rendezvényeinek, tanfolyamainak. Ekkor a tsz-é lett a kultúrház, s ma már évente több mint 100 ezer forinttal járulnak a fenntartáshoz, 50 ezret ad a tanács, a többi 20—30 ezret maguk gazdálkodjak ki. Balázsné gyakran beszámol a tsz vezetőségének, a községi vb-nek, hogy mire költötték a pénzt, s elmondja a következő évek igényeit. A tsz párt- és KISZ-oktatásának, mezőgazdasági témájú TIT- előadásainak, ünnepélyeknek, értekezleteknek ad otthont a művelődési ház. Emellett még 3 gyermekszakkör találkozik itt; a színjátszók, a népi táncosok és a citerások. Vasárnap délelőttönként gyermekfoglalkozásokat is szerveznek. A felnőttek szabás-varrás, díszítőművész és kertbarát szakkörben gyűlnek össze hétről hétre. Kétsopronyban is az emberek érdeklődéséhez alkalmazkodó kiscsoportoknak van jövője. Kétnyelvű felirat jelzi a tsz-központ bejáratánál, szlováklakta községben járunk. Hagyományai nincsenek e vidéknek, de a nyelv tanulására és ápolására nagy gondot fordítanak. — Nem titkoljuk mi a sikertelenséget sem, leírtuk az egységes közművelődési munkatervben is — mondja az elnök. Többszöri próbálkozás után sem sikerült beindítani a dolgozók iskoláját. Ahol az emberek munkája nem követeli a végzettséget, semmi nem ösztönzi őket a tanulásra. A szocialista brigádmozgalomban is van tennivalónk, kevesen érték el ezt a címet, s a forigádveze- tők klubjának is aktívabbnak kellene lennie. Egyenes derekú jegenyesor vezet Kétsopronyból a szarvasi útra. Kétoldalt szépen művelt házikertek, frissen zöldelő gyümölcsfák, dúsan termő zöldségfélék sokasága. Alpesi faházak jelzik a kerthatárokat. A tsz parcellázta fel ezeket a zárt kertnek valót, vetőmagot, segítséget adott a termeléshez, a szaktanácsokat pedig a kultúrház kertbarát szakköréből viszik haza a kétsopronyiak. Bede Zsóka Gimnazista tanítójelöltek Debrecenben Megyénk középiskoláiból pénteken 38 harmadikos gimnazista tanuló kelt útra az orosházi Kossuth Lajos Szakközépiskola autóbuszával, hogy választandó pályájához további ismereteket gyűjtsön. A programot a megyei művelődésügyi osztály és a pályaválasztási intézet szervezte. A tanítói hivatás iránt érdeklődő fiatalok a Debreceni Tanítóképző Főiskolára látogattak, ahol dr. Balogh József tanszékvezető fogadta őket. Ezután élményszerű tájékoztatást hallgattak meg a pedagógussá válás kérdéseiről, a szükséges tulajdonságok megszerzésének módjairól, a hivatásra felkészülés feladatairól, a beiskolázás körülményeiről. Kiállítás keretében minden technikai eszközt megtekinthettek a résztvevők, melyet a főiskolán alkalmaznak. Ezek nélkül a jövő tanítójának munkája elképzelhetetlen. A modern gyakorlóiskolába is elkalauzolták a fiatalokat. Először a zárt láncú televíziós közvetítőszoba „titkaiba” avattak be mindenkit. A tanítási órák elemzésénél nagy segítséget nyújt nevelőnek, hallgatónak egy-egy mozzanat visszajátszása. A közös ebéd után szabadon választhattak a tanulók a kollégiumlátogatás, a városnézés, a főiskola hallgatóival történő beszélgetés között. Kukely Jánosné tanítónő vezeti a kétszeres arany minősítésű népi játék szakkört Fotó: Martin Gábor
