Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-29 / 123. szám
0 1979. május 29., kedd KHiHJfcfiTd Egész napos gyermeknapi programmal várták május 26-án a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum dolgozói a fáspusztai nevelőotthon több mint 60 kis lakóját a múzeumban. A találkozó, a képűnkön is látható Havas Judit előadóművész „Ha a világ rigó lenne” című műsorával kezdődött, majd filmvetítéssel, tombolával, tárlatvezetéssel folytatódott. Délután a vendéggyerekeket Gyulán, az Erkel Múzeum munkatársai fogadták, majd közösen ellátogattak a várba. Fotó: Horváth András ItMMMMMMMIMMWMMMHMMWMHMMMMMHMM Röpülj pávások, citerások találkozója Gyomán Miért fakók a „Szivárvány” színei? Diákklubok gondjai egy klub tükrében Z. Tóth Irénke, Varga János és Pipó Éva ' Fotó: Gál Edit Május 26-án, szombaton rendezték Gyomán, a művelődési házban a Röpülj páva körök és citerazenekarok hatodik járási-városi találkozóját. A bemutatón fellépett a békésszentandrási művelődési ház és a kardosi klubkönyvtár citerazenekara, a gyomai művelődési ház ifjúsági citerazenekara és Röpülj páva köre, az 1. számú általános iskola népdalköre, a kondorosi Rózsa Röpülj páva kör és citerazenekar, az örménykúti és szarvasi pávások, valamint a szarvasi általános iskolai szlovák diákotthon citerazenekara is. A zsűri értékelése során szakmai tanácsokkal látta el a résztvevőket, s kiemelte a kardosi klubkönyvtár citerazenekara s a kondorosi RóAz MTA Földrajztudomá- mányi Kutató Intézet alföldi csoportja négy évvel ezelőtt hívta életre az ifjú geográfusok körét, amelynek munkájában Békés megye földrajz iránt érdeklődő középiskolásai vesznek részt. A kör tagjai kéthetenként előadásokat hallgatnak, míg a közbeeső heteken a földrajzkutatáshoz kapcsolódó gyakorlati feladatokkal ismerkednek meg. Az ősszel induló éves programot most, május 24-én egész napos programmal zárták. A több, mint 20 résztvevő számára a Békéscsabai Víz- és Csatornamű Vállalat biztosított egy mikrobuszt, hogy a kutató- intézet munkatársaival nagy területet felölelő terepbejáráson vehessenek részt. Bejárták, Doboz, Kötegyán, Geszt, Mezőgyán, Biharugra, Komádi, Sarkadkeresztúr és Sarkad településeket és környékét. Itt az adott községek településföldrajzi helyzetét, Továbbképzés népművelőknek Ma, május 29-én, délelőtt 9 órától várják a közműve- - lődést irányító munkatársakat és főhivatású népművelőket Békéscsabán, a Megyei Művelődési Központba. A továbbképzés első előadását Nagy Mihályné tartja a megye művelődési házaiban végzett népi ellenőrzés tapasztalatairól, majd Tóth Pál József, a Kulturális Minisztérium közművelődési főosztályvezető-helyettese beszél a művelődési otthonok fejlesztéséről. zsa Röpülj páva kör kitűnő szereplését. Kitűnő ötletnek bizonyult a találkozó idején a kultúrház udvarán rendezett népi ipar- művészeti vásár, ahol fafaragók, fazekasok, gyékényfonók, kékfestők és mézeskalá- csosok kínálták portékáikat. Szabó Gerzson békési amatőrfilmes díjnyertes népművészeti filmjeinek is igen sok nézője volt. Este fél 8dcor a gálaesttel zárult a találkozó programja. Csehszlovákiából érkezett vendégek: a hirni népdalkor, a zsarnói menyecskekőrus szórakoztatták a közönséget. Fellépett Kádár Ferenc, a népművészet mestere, az endrődi művelődési ház néptánccsoportja, a gyomai Körösmenti Táncegyüttes is. településtörténetét, geográfiai, természet- és gazdaság- földrajzi helyzetét vizsgálták meg. Az év, a terepbejáráson szerzett tapasztalatokkal együtt, sikeresen zárult. Az amatőr művészeti csoportok legfontosabb értéke és célja az, hogy a résztvevőknek és a közönségnek tisztán, minden manipulált utánérzés nélkül megadja a játék, a siker, az alkotás mással nemigen helyettesíthető élményét. Az együttdolgozáson, a közös élményteremtésen van itt a hangsúly. A mű megteremtésének munkafolyamatában lesz tehát közösséggé a cél érdekében összejöttek csoportja. Ez is megfogalmazódott azon az összejövetelen, amelyet szombaton délután rendeztek a Megyei Művelődési Központban, Békéscsabán. Színjátszóműhely — hangzott a rövidre fogott tartalmi ösz- szegzés. A jó egy évvel ezelőtt befejeződött amatőr színpadi TTendezők tanfolyamának résztvevőit, néhány csoportot hívtak meg erre a találkozóra, amelynek vendége volt Debreczeni Tibor, a Népművelési Intézet osztály- vezetője, a hazai amatőr színjátszás közismert vezető egyénisége. Bár 28 olyan rendező van megyénkben, akiknek úgymond „papírja van a rendezésre”, mégis zömük csoport nélkül van. Így lehetett az, hogy egyedül a békéscsabai építők művelődési házának A jól, céljainak megfelelően működő középiskolás ifjúsági klubok száma: akár a fehér hollóké. A többség ugyanis csendes vegetálással tengeti életét. Az egyhangúságot csak néhány jól sikerült diszkóműsor töri meg. Pedig szükség lenne a nem kis áldozatok árán épített és többnyire közepesen felszerelt ifjúsági klubokra. Különösen pedig ott, ahol a település maga sem dicsekedhet sokoldalú szórakozási, művelődési lehetőséget biztosító intézményhálózattal. A mindenütt létező presszók helyett pedig kívánatosabb volna, ha inkább e klubokra terelődne a hangsúly. De vajon miért ragad — minden jó szándék ellenére — kátyúba a diákklubok szekere? Erre a kérdésre kerestünk választ a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépiskola Szivárvány klubjában. * A klub pedagógus irányítója, Szabó Magdolna tanárnő csak néhány hónapja látja el ezt a feladatot. A korábbi évek sikertelensége szerinte abban kereshető, hogy a program nem tükrözte kellően a diákok igényét. — Ügy vagyok vele, semmiképp sem lehet engedni annak az óhajnak, hogy csak diszkózás legyen a klubban. Ezért igyekszünk minél vonzóbb programokat megvalósítani. Megkérdezzük ,a gyerekek véleményét, de közben ügyelünk a programok tartalmasságára és színvonalára. Most úgy érzem, jó az utánpótlás. A klub elsős vezetői lelkesen végzik megbízatásukat. Az ifjúsági parlament óta — amelyen a klub problémáit megemlítő Varga János igencsak felkorbácsolta az érzelmeket —, vezetőség- váltás történt. Az újak bemutatkozására viszont csak kevés lehetőség nyíit. Ugyanis a gimnázium udvarán önálló építményt alkotó klubot csak nemrég újították fel 30 ezer forintos költséggel. Űj műanyagpadlót kapott és a helyiséget is kifestették. Annak a Berettyó közelsége az oka, hogy itt- ott már a friss festék is pereg. A klubügy közös ügy az iskolában. Erről beszélgetésünk során meggyőződhettünk. Az új vezetőség bizakodik a felső évesek már kevésbé. A nyurga, szelíd arcú Varga János volt a klub vezetőManzard Színpada jött el bemutatni legújabb munkáit, amit meg lehetett vitatni, amelynek segítségével megjelent rendezők az amatőr színjátszás dolgairól beszélgethettek. Először a „Mindenki másképp csinálja” című, az építőiparban tapasztalható lazaságokat kigúnyoló paródiaösszeállítást, majd Angelo Beolco: Csapodár ihadárka című komédiájának egy részletét játszották el jelzések között, a színpadra állítás folyamatának jelenlegi állapotában a Manzárd színpadosai. A kitűnő alakításokra alkalmat nyújtó, érdekes problémákat, az emberi viszonyok fonákját groteszk eszközökkel megmutató darabrészlet elemzése közben a színjátszás gondjai is szóba kerültek. Tény az, hogy mára lezárult az ösztönösség korszaka. A csoportoknak tisztában kell lenniük azzal, mivégre léteznek, milyen céllal dolgoznak. Mert kevés ma már az, hogy csak egy-egy művet úgy játszanak el, hogy a szavak és a gesztusok mélységeit és tartalmát nem kikutatják, nem értik, nem is értelmezik. Vagy éppen, mint irodalmi színpad, az őket foglalkoztató műveje. Most negyedéves. Le- ningrádba megy tanulni. Másfél éves megbízatásától, úgy tűnt, megkönnyebbülő sóhajjal vált meg. De kiderült: ez csak a látszat... — Mikor átvettem a klub irányítását, úgy éreztem, mintha mély vízbe dobtak volna. Azért mindent beleadtam. De ez a klub csak a megalapítás éveiben működött jól, talán két-három éven át. Azóta csak ritkán sikerült egy-egy emlékezetes programot összehozni. Pedig legépelve mindig jól nézett ki a terv... Helyeselték is a srácok. Mikor a megvalósításra került a sor, akkor már hiányzott a lelkesedés. Téved, aki azt hiszi, hogy ide a társaság, a közösség kedvéért jönnek. Hiszen természetes egy .középiskolában, hogy az osztály- és kollégiumi közösségek összeforrottabbak. Ide szórakozni jönnének. Éppen ezért jelentette talán a diszkó a legtöbbet. Pénzünk, illetve normális költségvetésünk nem is volt. Ha kértünk a KISZ-től, kaptunk támogatást. Egyszer-kétszer a tanáraink tartottak előadást. Némelyiknek azért volt sikere, mert nem az általa tanított tárgyból produkált érdekes dolgokat. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy egy kicsit mostohán bántunk a klub- helyiséggel. Nem vigyáztunk rá. Én hetente egyszer kitakarítottam és kész. Az „öreg klubos” vallomálődési intézmény, vállalat ünnepi rendezvényeinek dekorációs eszközévé válnak, karakter és módszeresség nélkül. Az is elgondolkoztató, hogy a működési engedélyekkel rendelkező színpadrendezők zöme miért nem vállal csoportvezetést, a közművelődési intézmények miért nem bízzák meg őket ilyen feladatokkal? Az átmeneti megoldásra egy ötlet is elhangzott. Békés megyében több mint másfél száz ifjúsági klub működik; jelentős részük „csak” klub, minden jelentős közművelődési szándék nélkül. Elképzelhető lenne, ha egy-egy amatőr rendezőt bevonnának az ilyen klubok munkájába. Hiszen a klub- közösségből talán színpadi csoport is válthatna. A Megyei Művelődési Központ szeptembertől rendszeressé akarja tenni ezeket a műhelyeket, továbbképzéseket, fórumot biztosítva ezzel a működő csoportoknak egymás megismerésére, munkájuk közös értékelésére. Ugyancsak folyamatosak és rendszeresek lesznek a szombaton délután, a színjátszói találkozó előtt megtartott versmondóstúdió találkozói is. (N. L.) sa közben a klub új titkára, Z. Tóth Irénke néha kételkedve. néha egyetértőén bólogatott. Lelkesedése, a segíteni akaró évfolyamtársak támogatása ellenére sincs könnyebb helyzetben. Hiszen, mint elsősnek, először is tekintélyt kell szereznie. — Már csináltunk egykét dolgot. Nagy lelkesedéssel fogtunk neki, aztán mégsem úgy sikerült, ahogyan gondoltuk. Például a Pót- húsvét című vidám vetélkedőnkre is csak 20-an jöttek el, abból 10 rendező volt. Aztán csináltunk még egy szép, népi fafaragásokat bemutató kiállítást. Teadélután keretében el is beszélgethettünk az alkotókkal: Papp Józseffel, a népművészet. mesterével és Sipos Imre bácsival. De ez sem von-* zott annyi érdeklődőt, amennyit megérdemelt volna. Az igényeket még mi sem tudtuk felmérni. De azt hiszem nem is nagyon szolgálnának újabb ötletekkel. Mi is egy klub célja? — dobta be a leglényegesebb kérdést, s válaszolt is rá Szabó László. — Iskolán belül szórakozási lehetőséget nyújtani a diákságnak. De ami itt van, ebben a klubban, azt nem mindenki szereti. Van Szeghalmon egy másik klub is, a Dolgozó Fiatalok Ifjúsági Klubja. Ott többet megengednek, például cigizni is lehet. De itt van Györke Pista. a klub helyettes vezetője, mondja el ő. — Szerettünk volna a gimnázium klubjával kapcsolatot teremteni és közös estéket csinálni. De az nem együttműködés, hogy a gi- misek járhatnak a dolgozók klubjába, a munkásfiatalok pedig ide nem jöhetnek. Ez sehogyan sem néz jól ki. És még egyet! Egy mélyponton levő klub munkáját, szerintem úgy lehet fellendíteni, ha az alapoknál kezdenek mindent. Könnyű, vonzó programokkal először egy új klubközösség összekovácsolására kellene a figyelmet fordítani. A régi klubvezetőknek sajnos, csak egy-két ember segített — állt fel órájára pillantva Szécsi Zsuzsa. — Most úgy látom, a három elsős lány jól tud együtt dolgozni. Ki fog ez alakulni.._. — Már belátom: szükség van a tanárok segítségére — tette hozzá önkritikusan Varga János. — De úgy, hogy ne csak az ő elképzelésük érvényesüljön. Bízom benne, hogy sikerül kilábalni a mélyből. — Persze, ha a többiek is segítenek — mondta befejezésül a vezetőség tagja, Pipó Éva. — Az elsős évfolyamtársainkra eddig is támaszkodhattunk. De ha felkérem valamire egy harmadikos, negyedikes társam, vajon segítenek-e nekem? Ez utóbbi kérdésre egyedül a szeghalmi diákok adhatnak választ. Mert a klub munkáját bírálni, fanyalogni sokkal könnyebb. De tenni érte? b. Sajti Emese KÉPERNYŐ Eladó iskolák Amíg divatba nem jöttek a lélektelen „technológiával” összecsapott épületek, -a házak zöme több generációt is kiszolgált. Még a vert falú, vagy a vályogból készült tanyák is hosszú évtizedeken át hajlékot adtak lakóiknak, a puszta közepén téglából, kőből épített iskolák nagy része pedig ma is dacol az idő változásaival. Egykor kilométerekről bandukoltak a tarisznyával felpakolt nebulók a tudományok kápolnáiba, ahol csikorgó krétákkal formálódtak a betűk, s a nádpálca suhintásának vezényletére okosodtak a buksi fejek. Múlt az idő, új nemzedékek sarjadtak a hajdani sárdagasztó kiscsizmások helyén, a történelem-karmester pálcájának intésére megváltozott a társadalom, itt- ott változik az életmód is, ám a régi iskolák keményen, konokul tartják magukat. Friss tartalmakkal kellene megtöltenünk az elárvult osztálytermeket, életet, értelmes nyüzsgést vinni a pókhálós falak közé, ám néha úgy tűnik, hogy a régvolt kőműveseknek és palléroknak könnyebben sikerült téglából iskolát formálni, mint nekünk megoldani önmagunk leckéit. Mert való igaz, hogy még ma is több mint félmillió ember él a tanyákon, emberek, akik a pusztai élet évszázados beidegződéseivel és a változó világ számolatlan léggyökereivel kötődnek szikhez és futóhomokhoz, s az új életet bőven termő művelt talajhoz is. S a változások éppen a látszólag-maradan- dóság jelképeként dacoló tanyai iskolaépületek körül gyűrűznek leginkább. Hiszen egy-egy családi fészekből egyszerű dolog „üzemegységet” alakítani, különösen, ha lakói is elköltöznek komfortosabb kényelmet biztosító vidékre. A szétszórt tanyákon élő gyerekeknek pedig otthont ad, s hátrányos helyzetüket a közösségi életforma előnyeivel pótolja a mindenfelé megnyíló tanyai kollégiumok hálózata. Az elárvult iskolaépületek viszont új szerepre, megújuló tartalmakra várnak. A televízióban sugárzott Emberek a tanyákon című dokumentumfilrrí-sorozat- ban legutóbb az eladó iskolákról láthattunk riportokat. Megszólaltak azok a régi pedagógusok, akik egykor igazi lámpásként világítottak a puszta szellemi életében. Betűvetésre oktatták a gyerekeket, s néptanítóként képviselték a felnőtteket is ügyes-bajos dolgaikban. Télen a fiatalságnak színjátszócsoportot, az idősebbeknek dalárdát szerveztek, s munkájuk biztosította a szétszórtan élő emberek szórakozási, művelődési igényeit. Ám a megváltozott életmód, amely sok mindent emberibbé tett, még mindig nem tudta pótolni a hajdani néptanítók küldetését. Ma az agrárszakemberekre várna a feladat, hogy szervezzék a tanyákon élők művelődését. E fontos munka teljesítéséhez mindenekelőtt annak a szemléletnek kell megerősödnie, amely a kultúráért, a művelődésért tett erőfeszítéseket nem felesleges koloncnak, hanem előbb- utóbb gazdasági hasznot is hozó nemes hivatásnak tekinti. Ahogy a szombat délutáni tv-műsorban megszólaló agrármérnök mondta: a termelőszövetkezetnek forintokkal nem kifejezhető beruházása, ha a tanyán élő embereket, különösen a fiatalokat megóvja a városok csábító hatásától. S a jó öreg iskolák ragyogó lehetőségeket kínálnak a tanyavilág életének kulturális megújulásához. (Andódy) Évadzáró az ifjú geográfusok körében Színpadi próbán, amatőrök között
