Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-29 / 123. szám
EH2H223-------------------------------------Górcső alatt a termelési rendszerek 1979. május 29., kedd o Ahogy az évek teltek és sokasodtak a tapasztalatok ezekben a termelési rendszerekben, úgy szaporodott a taggazdaságok száma, s bővült a vállalkozás tevékenységi köre. A fejlődés azonban — ahogy ez lenni szokott — nem egy gondot is magával hozott a ragyogó eredmények mellett. A füzesgyarmati lucerna Hat-nyolc év után tehát most ott tartunk, hogy ideje a sikerek nyugtázásával egy időben immár országosan is áttekinteni: mennyiben felelnek meg ezek a — hol zártnak, hol pedig iparszerűnek nevezett — termelési rendszerek a maguk által megfogalmazott, ám napjainkra mindenképpen sokszorosan megszigorított követelményeknek. Az országos vizsgálódásba a Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság is bekapcsolódott, górcső alá véve két olyan rendszert, amelynek bölcsőjét Békés megyében ringatták. Az egyik a Füzesgyarmati Lucernatermesztési Rendszer, amelyről eddig is többször írtunk lapunk hasábjain, éppen ezért a vizsgálatnak csak azon tanulságait összegeznénk ez alkalommal, amelyeknek eleddig kevés hangot adtunk még. Az 1973-ban alakult termelési rendszer a kezdeti egy megyéről ma már öt megyére kiterjedten végzi munkáját, társult gazdaságainak száma az eredeti 12-ről pedig 51-re emelkedett. A felmérés szerint az ezzel a növekedéssel együtt járó feladatokat a jelenlegi létszámú és összetételű szakembergárda megfelelő színvonalon már alig-alig tudja ellátni. A kicsi, de lelkes csapat erejéből mostanáig legfeljebb any- nyira futotta, hogy éves átlagban 4-5 alkalommal tudtak a taggazdaságokhoz ellátogatni, elsősorban adat- gyűjtési, nem pedig szaktanácsadási céllal... A rendszereknek igen fontos szerepe lenne a termelés folyamatos és állandó elemzése, alapvetően közgazdasági szempontokból, erre azonban az FLR-nél személyi feltételek hiányában nemigen tudnak vállalkozni. Ezt a munkát egyébként is akadályozza, hogy jelesen a lucernaágazat néhány gazdaságAmikor a 70-es évek elején a mezőgazdaságban megalakultak az első termelési rendszerek, rendszerint arra vállalkoztak, hogy néhány termelőszövetkezet, állami gazdaság összefogásával egy-egy ágazatra kidolgozzák a legkorszerűbb termelési eljárást, a leghatékonyabb agrotechnikát, s folyamatos szak- tanácsadással segítsék a társult üzemekben a technológia minél pontosabb betartását, a helyi adottságokhoz való alakítását. nál egy időben két rendszerhez is tartozik: az FLR mellett a Szeghalmi Lucerna- mag-termesztési Rendszerhez is. Nem segíti a fejlődést az sem, hogy a rendszernél dolgozó szakemberek anyagi érdekeltsége egyáltalán nem függ a tulajdonképpeni eredményektől. Ami pozitívum: a lucematermelési rendszer tagadhatatlanul nagy szerepet töltött be a lucerna- és gyepgazdálkodás, a növénytermesztés melléktermékeinek hasznosítására kidolgozott technológiák géprendszerének fejlesztésében. A szarvasi rizs A Szarvasi Állami Tangazdaság kezdeményezésére létrehozott rizstermelési rendszernek a születési éve ugyancsak 1973. Ám míg az FLR hatókörében és taggazdaságainak számát tekintve is évről évre terebélyesedett, a Szarvasi Rizstermesztési Rendszer vonzási köre a kezdéstől számítva lényegesen nem változott: a tag tsz-ek száma a vizsgált időben 8- ról ötre csökkent, a társult állami gazdaságok száma ugyanakkor hatról nyolcra növekedett. Igaz, a NEB-jelentés újat nem mond azokkal a megállapításokkal, amelyekből kiderül, hogy ez a rendszer szinte az első pillanattól kezdve nehézségekkel küzd, de mielőtt ezekből a nehézségekből néhányat kiragadnánk, bocsássuk előre, hogy többségük a rizságazat országos gondjaiból fakad. Azért is kellett a vállalkozói szerződést menet közben módosítani, mert a vállalt beruházási programok többször megváltoztak, s elhúzódott a telepek építését lehetővé tevő import gépsorok beszerzése is. A rendszerszervező Szarvasi Állami Tangazdaság elsők között vállalkozott a ma már dolgozó Caterpillar rizstelep- építő gépsorok meghonosítására, s olyan üzemi kísérletekre, amelyekhez jó néhány kutatóintézet együttműködését „megszerezte”. Az igazán meggyőző eredmények felmutatását többek között az is nehezíti, hogy a partnerüzemekben nem megnyugtató az ágazat szakemberellátása, így a technológia adaptálása az esetek nagy részében — finoman fogalmazva is — kétséges. Azzal együtt is, hogy az új rizstelepek építése, a jól sikerült fajtaváltás, csak néhány év múlva hozhatja meg gazdasági eredményét, látni kell: a rendszernek az elkövetkező években csak szívós munkával sikerülhet kellőképpen megerősödnie. No, meg a közös tanulság összegzésként, s a többi termelési rendszernél végzett vizsgálatok tanulságait is figyelembe véve, még egyszer azt hangsúlyozhatjuk, hogy a rendszereknek hervadhatatlan érdemeik vannak a növénytermesztés adott ágazataiban lezajlott ugrásszerű fejlődésben. Más kérdés az, hogy az előrefutó ágazatok mellett a többiek még a rendszerek tevékenységkörének bővülésével, az úgynevezett ágazattársításokkal sem fejlődtek megfelelő mértékben. Az utóbbi megállapítást is rendszerenként külön-külön kell értelmezni. Az FLR-ben tudniillik a tevékenységi kör további szélesítése mellett az alakuláskor kitűzött alaptevékenységhez kapcsolódó célok megvalósítása a döntő, a Szarvasi Rizstermesztési Rendszerben pedig a rendszer által teremtett lehetőségek jobb kihasználása várat még magára. Az itt festett kép a vizsgálat eredményeiről természetesen nem teljes, azt azonban így is bizonyítja, hogy ideje volt a termelési rendszerek tevékenységét nagyító alá venni. Kőváry E. Péter Változó éghajlat A Föld több mint 5 milliárd éves múltjához képest az a 200 év, amelyről megbízható meteorológiai feljegyzések állnak rendelkezésre, szinte csak egy másodpercnek számít. Mégis az összegyűjtött adátok alapján már sok következtetést vonhatnak le az éghajlat változását illetően. Így tudjuk, hogy az éghajlat jelentékenyen változott az elmúlt évszázad folyamán. Felmerült az a gyanú, hogy ezekért a változásokért esetleg az emberi tevékenység tehető felelőssé. Általánosan elfogadott ténynek tekinthető, hogy az 1880-as évektől kezdve az egész Föld hőmérséklete fokozatosan emelkedett, hogy az 1940-es évek elején az irányzat ellenkező előjelűvé változott, és ma is lehűlés van folyamatban. Számokban kifejezve a változást: a Föld középhőmérséklete mintegy 0,6 Celsius-fokkal emelkedett 1940-ig, azóta ennek az emelkedésnek már mintegy fele elveszett. Bár a növekedés nem különösen jelentős, mégis arra mutat, hogy a Föld hőháztartási egyensúlya az elmúlt század folyamán következetes változáson ment. át. A változás jelei főként a Föld érzékeny vidékein, a sarkvidéken mutatkoznak meg. Felvetődik természetesen a kérdés: mi az oka a változásoknak? A múlt század vége óta bekövetkező hőemelkedésért általánosan a légkör széndioxid-tartalmának megnövekedését okolják. Az iparosodás gyors előrehaladásával kapcsolatban egyre több széndioxid került a légkörbe, és egy része ott is maradt. A légkörben helyet foglaló széndioxid-molekulák a Nap felől jövő rövidhullámú sugárzást zavartalanul átengedik, viszont ,a földről a kifelé menő hosszú hullámú sugarakat elnyelik, illetve visszaterelik a földre. Ebből kifolyóan a föld—légkörrendszer együttes hőtartalma növekszik, innen a tapasztalt hőemelkedés. De mi az oka az 1940-es években megindult lehűlésnek? Hiszen a széndioxid-tartalom tovább szaporodik. Minden bizonnyal valamely más folyamat ellensúlyozza a hatást. Amerikai kutatók szerint az elmúlt évtizedekben a légköri szeny- nyeződég — amely apró részecskék alakjában van jelen — oly mértékben megnövekedett, hogy sugárzás elnyelésével ellensúlyozni képes a széndioxid hőmérsékletemelő hatását. Ez a szennyeződésnövekedés — hasonlóan a széndioxid megszaporodásához — szintén jórészt az emberi tevékenységnek tulajdonítható, és a növekvő szennyeződés egyre jobban csökkenti a Nap felől jövő sugárzás erejét. Más kutatók szerint a vulkánok által a magasba lövellt por mennyisége növekedett meg erősen az elmúlt két évtizedben és ez okozza a hűlést. De ők is azon a véleményen vannak, hogy az emberi tevékenység által a légkörbe juttatott szennyeződésnek szerepe van a széndioxid-hatás ellensúlyozásában. Hangsúlyozzák, hogy ha a folyamat tovább tart, akkor a század vége felé a hűtőhatás teljesen uralomra jut, és így további lehűlésre számíthatunk. Mai ismereteink alapján természetesen nem tudjuk megítélni, hogy ez a folyamat meddig tart, hiszen a légkör jelenlegi szennyeződés-tartalmáról is csak kevés adattal rendelkezünk. Kívánatos volna a kutatók szerint a légköri szennyeződésmérések, a portartalom- meghatározások világméretű szaporítása, hogy a légkör szennyeződés-tartalmáról átfogó képet alkothassanak, és esetleg annak jövő fejlődési irányára következtethessünk. A jelenleg folyó lehűlés semmi esetre sem fenyeget — néhány száz éven belül — „jégkorszak” beállásával. D. S. Orosháziak a BNV-n vásárolt, majd saját fejlesztésben megvalósított, úgynevezett zsugorfóliás csomagológépet mutattak be. Ezt elsősorban a szállítás fejlesztéséhez szánják. A hasonló, tőkés országokból behozott gépeknél jóval olcsóbban állítják elő, illetve olcsóbban kerül a forgalomba. Az elképzeléseik szerint az idén mintegy 15 zsugorfóliás gépet szeretnének gyártani, s mivel e korszerű terméket más országok is várják, a jövőben elképzelhető ezek exportja is. A magyar üvegipar fellegvárának nevezik az Orosházi Üveggyárat. Tizenhat esztendővel ezelőtt történt meg az első csapolás, azóta jelentős fejlődésen ment keresztül a gyár. Méltán tett szert világhírnévre megyénk egyik legnagyobb ipari objektuma. Ma már talán nincs is olyan európai ország, amely ne keresné termékeiket, de a kontinensen kívüli államok is szívesen vásárolják színes és színtelen hengerelt üvegeiket, húzott síküvegeiket, edzett biztonsági üvegeiket. A tavaszi bemutatón is jelentkeztek új és korábban is ismert termékeikkel. Így a kiállításon láthatóak üvegAz 1979-es tavaszi beruházási javak vására második félidejéhez érkezett. A csaknem hétszáz hazai kiállító között megyénk jelentősebb üzemei, szövetkezetei is bemutatják legújabb termékeiket. A békéscsabai üzemek mellett négy orosházi gyár, illetve szövetkezet állította ki munkája produktumát, amelyek közül most háromról adunk képet. Az orosházi Vas-, Mű- anyagipari Szövetkezet elsősorban műanyag vákuum- és préslégformázó gépeiről ismert. Termékeik jelentős hányadát — csaknem 95 százalékát — export útján értékesítik. Évente mintegy 120 ilyen jellegű gépet készít a 400 dolgozóból álló kollektíva. A KGST-szakosodás értelmében a szocialista országokat látják el elsősorban e termékekkel. A tavalyi esztendőben a gépgyártásból megközelítőleg 65 millió forint árbevételt értek el. Első ízben 1960-ban jelentkeztek, mint exportálók. Az idei biennálén egy nemrégiben szabadalomként megAz üvegportál mögött üvegasztalok. Az Orosházi Üveggyár termékei Fotó: Veress Erzsi portáljaik, mintás, drótbetétes síküvegeik, Hungaro- phan hő- és hangszigetelő üvegszerkezeteik. Ezek beépítési módozatait is bemutatták kiállítási pavilonjuk egy részében az érdeklődőknek. Ma már nemcsak az állami beruházók vásárolják tetszetős termékeiket, hanem keresik azokat a kislakás- és víkendházépítők is. Éppen 28 esztendővel ezelőtt jött létre az Orosházi Kazánjavító Szövetkezet — ma Kazángyártó és Építőipari Szövetkezet. A közelmúltban épült meg új telephelyük a város határában. Évről évre mind nagyobb feladatokat vállal a szövetkezeti kollektíva. Ezt bizonyítja tavalyi 127 és fél millió forintos árbevételük, amelynek felét kazángyártó részlegük hozta. Évek óta láthatja termékeiket az érdeklődők serege, hiszen nem először vesznek részt a nemzetközi vásáron. Korábban Thermopress kazánjuk BNV-ragydíjat nyert. Az idei kiállításon három új típusú földgáztüzelésű kazánt és elektromos vezérlésű OTK VP—2/3—4 pultját is bemutatták. Sok érdeklődő fordult meg a napokban az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezet szabadtéren kiállított csomagológépe előtt Előtérben a KAZÉP vezérlőpultja. Évek óta részt vesznek a vásáron
