Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-05 / 103. szám
1979. május 5., szombat Budapesten elkészült és már próbaüzemei a vízkutató és- -fúró vállalat gyógy- és ásványvízüzemének őrmezei új palackozója. A korszerű üzemből évente mintegy negyvenöt- ezer palack gyógyvíz kerül az üzletekbe. A képen: töltősoron űz üvegek (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Kórházi menü ... avagy mi kerül a beteg tányérjába? A kérdésre nem könnyű válaszolni. Kezdjük talán egy kis számítással : Az ország gyógyintézeteiben 90 ezer ágy van, vagyis naponta ennyi beteg „étkeztetéséről kell gondoskodni. Az előírt ételmennyiség átlagsúlya személyenként 1,5 kilogramm, értéke: 22 forint. A kórházak konyháiról tehát naponta 135 tonnányi meleg és hideg étel kerül a fekvőbetegek tányérjába. Ez 20 ezer forint híján kétmillió forint költséget jelent. Csakhogy ennek egyharma- dát nem eszik meg a betegek, otthagyják tányérjukon, onnan pedig a mosléktárolóba jut. Minden szépítés nélkül: naponként több mint félmillió forint értékű, 45 tonnányi ételmaradékot szállítanak el a kórházakból. Az okot keresve, kétségtelen felvetődik: talán baj van a koszt minőségével? Kihat a gyógyulásra Élete során kevés ember kerüli el a kórházat. Ha ő nem, akkor a családjában biztosan akad, aki megismeri a kórházi étlapot. Megoszlanak a vélemények a megfelelő és az ehetetlen fokozatok között. Nem eszi meg a beteg az ételt ha: hideg vagy ízetlen, gyakran ismétlődik a menü, nincs gusztusosán tálalva, nagy az adag. Más a befogadóképessége, étvágya egy 40 évesnek és más a 80 éves, gyenge öregembernek. A betegélelmezésben viszont nincs „zóna-adag”. Az összképbe tartozik az is, hogy sok beteg jóllakik a büfében vagy eltelik a hazaival, a „diétás” disznótoros káposztával, zsíros rántotthúsokkal, s akkor már nem ízlik a kórházi menü. A magyar ember szereti a gyomrát, — ha beteg, még kényesebb rá — az étkezés befolyásolja közérzetét, hangulatát, az pedig kihat gyógyulására. A gyógyszer — esetleg a műtét — és a diéta egységet alkot a betegségek gyógyításában. Könnyűvegyes, pépes, zsírszegény, sószegény ételek hatásos ösz- szetétellel a kezelés fontos kiegészítői, gyorsítják a gyógyulást. Csak egyet kiragadva: a cukorbetegek esetében elsődleges a diéta megszabása, betartása. Az egészség mielőbbi visszanyerése azon is múlik, hogy az étel megfelelő mennyiségben, minőségben, a szükséges hőmérsékleten jusson el a beteghez. Ehhez az kell, hogy tökéletesen működjön a betegélelmezési. lánc: az orvos megállapítja a diagnózist, tájékoztatja a dietetikust vagy a diétás nővért, aki összeállítja a gyógyításhoz szükséges ételek diétás sorát, milyen nyersanyagokból, hogyan készüljön az étel stb. Mindezt közli a konyhával, ahol az előírásoknak megfelelően készül az étel. Ezután következik a szállítás speciális kocsikkal, hőtartó edényekben, végül az étel kiosztása. A központi tálalóban a tányérokon már előre, név szerint megjelölik, melyik ételt ki kapja. Ez az elmélet. S mi a valóság? Magolás — szemmértÉkre A fővárosi és vidéki kórházakban — kevés kivétellel— a betegélelmezési láncon még sok a javítani való. Kezdve a kiindulásnál: az. orvostudományi egyetemeken hat év alatt legalább 50 tárgyból vizsgáznak a hallgatók, de önálló tárgyként a dietetika nem szerepel, csak egyes betegségeknél utalnak rá. Ezt a szaktudást önképzéssel sajátítják el az orvosok. Pedig az alapokat az egyetemen kellene tanítani. Dietetikus; diétásnővér... Elméletben 100 ágyanként egy diétásnővért kell foglalkoztatni. Most az ország kórházaiban összesen 400—500- an vannak, tehát a fele a szükségesnek. A hároméves egészségügyi főiskolán évente 30—40 dietetikus végez, vagyis a szakemberképzés, az utánpótlás még hosszú távon gond lesz, ha csak átmeneti megoldásként nem szerveznek rövidített tanfolyamokat. A konyhák többsége jól főz, a kórházi rekonstrukciókból nem maradnak ki az élelmezési üzemek. A tanácsok is szorgalmazzák korszerűsítésüket, gépesítésüket. A kritikus láncszem inkább a szállítás. Főleg a pavilonrendszerű, nagy — 1000— 1500 ágyas — . kórházak gyenge pontja ez. Az udvaron át kocsikon hordják a 3—20 literes edényekben zötykölődő ételt. Míg a konyhából a pavilonokig ér, majdnem teljesen kihűl. Jobb esetben — ahol van erre lehetőség — újból melegítik, aztán a nővér vagy a takarítónő tányérokba meri — szemmértékre. A cukorbeteg diétáját is, holott nála a szénhidrát mennyisége grammhoz kötött. Ahol nincs tálaló konyha, ott mindez a folyosón zajlik le. A tömbépületekben már kedvezőbb a helyzet, ott megoldható a központi tálalás, s így jobb az étel minősége is. Diétás rendszer Nálunk a dietetikának hagyományai vannak, nemzetközileg elismert a kórházi betegélelmezés rendszere. Vasárnap: láváéi klubtalálkozó Dobozon Az élet változásait követjük Beszélgetés Gzerván Mártonné dr.-ral, a SZOT szociálpolitikai osztályának vezetőjével A gyulai Járási Hivatal művelődésügyi osztálya, a KISZ járási bizottságával és a .klubtanáccsal közösen május 6-án, vasárnap Dobozon, a művelődési házban rendezi meg az ifjúsági klubok VII. járási találkozóját. Az egész napos program délelőtt fél tízkor Koszta Rozália gyulai festőművész kiállításának megnyitásával kezdődik. Ezután Temesvári Judit pszichológus a közösségi művelődésről tart előadást. A délután a játéktanulásé lesz, s ekkor avatott játékmesterek vezetésével szerezhetnek saját klubjukban is jól hasznosítható ötleteket, módszereket a fiatalok. Végül Jancsó Sarolta „Reneszánsz szerelem” című előadói estjével, és az ezt követő discóval ér véget a találkozó. Csaknem egy évtizede alakult az Országos Dietetikai Intézet, ahol tudományosan foglalkoznak a betegélelmezés fejlesztésével. Budapesten és vidéken már több kórházban alkalmazzák korszerű diétás rendszerelméletüket. Az Egészségügyi Minisztériummal együttműködve az intézet országosan megszervezte a megyei diétás szakfőorvosi hálózatot. Ennek feladata a többi között a dietetikai továbbképzés, amelyen a szervezés és módszertani tudnivalókat is elsajátítják az orvosok, a diétásnővérek. Elméletben tehát minden rendben lenne, csak a gyakorlati átültetés még sok helyen várat magára. Pénz, munkaerő és szervezés kérdése az egész — állítják az egészségügy szakemberei. Olyan, mint egy gordiuszi csomó... Persze, ha már ennyire pénzszűkében vannak, előbb azon kellene változtatni, hogy ne kerüljön naponta több mint félmillió forint a moslékoskannákba. Horváth Anita Társadalompolitikánk egyik lényeges alkotó eleme a szociálpolitika, mely a nőket is több oldalról érinti, támogatja. A szakszervezetek a nőpolitikái határozattal ösz- szehangolva, sajátos eszközeikkel valósítják meg az V. ötéves tervben foglalt szociálpolitikai feladatokat. Czerván Mártonné dr•, a SZOT szociálpolitikai osztályának vezetője erről nyilatkozott munkatársunknak: — A szakszervezeti mozgalom szerves része ez a munka — mondotta. — Az élet változásaihoz igazodunk, a fejlődést segítjük. — Mi érinti e területen a nőket? — Mondhatnám minden, hiszen a szociálpolitika véleményünk szerint nem csupán a juttatás, vagy a segély, hanem a különböző jellegű szociális intézkedések egysége, átfogó rendszere, beleértve a lakásprogramot, az egészségügyi beruházásokat. A szakszervezetek előtérbe helyezik az anyák védelmét, az egészségügyi feltételek megteremtését. Ezen a téren jó a kapcsolatunk a tanácsokkal, az egészségügyi és társadalmi szervekkel is. Az eredmények ellenére mégsem lehetünk elégedettek, mert az egészségügyi ellátásban — így az anyavédelemben is — sok még a ten- .nivaló. Nagy gondunk például az elavult egészségügyi hálózat felújításának gyorsítása. A SZOT vezetősége a közelmúltban hallgatta meg az egészségügyi miniszter beszámolóját az anya- és gyermekvédelemről, a terhesgondozásról. Külön felhívtuk a figyelmet a veszélyeztetett terhesek gondozására. Utaltunk arra is, hogy annál a várandós anyánál, akinél az orvos szerint, kevés a 9 hónap alatti négy vizsgálat, ha kell havonta ellenőrizzék állapotát. — MMyen munkát ad az anyavédelem a vállalatoknál a szakszervezeteknek? — Sokat és szépet. Egyszerű dolgok ezek, de a dolgozó nő számára a biztonságos munkavégzést, a vele való törődést jelentik. Ilyen például: könnyebb munkakörbe helyezni a terhes nőket. üzemi nőgyógyászati rendelőket létesíteni, állandóan ellenőrizni, korszerűsíteni felszerelésüket. Ez a szakszervezetnek is nagy munkát ad. Az üzemegészségügy célja — amelyet mi is szorgalmazunk — a gyógyítás mellett a megelőzés. Szeretnénk elérni, hogy az üzemorvosok a gazdasági vezetők partnerei legyenek. A vállalatoknál a szakszervezeti bizottságok feladata, hogy gondot fordítsanak az egyedülálló anyákra — nagycsaládosokra, s rendszeres kapcsolatot tartsanak a gyesen levőkkel. A szociálpolitikai munka része az óvodai, bölcsődei hálózat fejlesztése, ami elsősorban az anyát érinti, hiszen a gyermeknevelés és -gondozás többnyire az ő feladata. Az elmúlt néhány évben növekedett az óvodai helyek száma, bár még így is nagyon zsúfoltak óvodáink. — Feladataink közé tartozik a gyermekintézményeken belül az iskolai napközik étkeztetési színvonalának emelése is. Az általános iskolákban a tanulóknak csak 35 százaléka részesül étkeztetésben. A szakszervezetek véleménye, hogy legalább Budapesten és a nagyvárosokban az alsó tagozatosoknál a jelenlegi 44 százalék helyett 80, a felső tagozatosok körében pedig 60 százaléknak kell biztosítani az iskolai étkeztetést. — Milyen munkát vállalnak magukra a szakszervezetek és aktivistáik a nők érdekében végzett szociálpolitikai munkában? — Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve érvényesüléséért végzett folyamatos munkánk közismert. Elmondanám inkább, hogy mit sikerült tennünk a gyermek- ruházati ellátás érdekében. Álláspontunk: a termékszerkezet módosításával is törekedni kell arra, hogy az úgynevezett olcsó árfekvésű cikkek mindig megfelelő mennyiségben és minőségben kaphatók legyenek az üzletekben. Társadalmi ellenőreink ezt rendszeresen figyelemmel kísérik. Az ötéves terv első két esztendejében például a szakszervezeti társadalmi ellenőrök 270 minisztériumi vállalat, több mint 47 szövetkezeti és tanácsi vállalat, valamint 1500 kisiparos árkialakítását ellenőrizték. — Az áruellátás gondjai is elsősorban a nőket érintik. Legtöbb családban ők osztják be a közös jövedelmet, ők vásárolnak naponta. A bolthálózat sokat fejlődött, a jövőben különösen az új lakótelepeken kellene ezt gyorsítani. — A szolgáltatások bővítésével külön kormányhatározat foglalkozik, melynek hatását pozitívan értékelhetjük. A szakszervezetek serkentik, támogatják a szolgáltatóvállalatok dolgozóinak munkaversenyét, a' cél: a jó minőségű munka, a felelősségvállalás kiszélesítése. — Milyen időközönként ellenőrzi a szakszervezet a szociálpolitikai tervek végrehajtását? — A szakszervezetek feladata. hogy szorgalmazzák: a vállalatok készítsék el szociálpolitikai tervüket, külön figyelemmel a nőkre'—, s mindehhez a pénzügyi fedezet is meglegyen. A gazdasági vezetők minden évben kötelesek a vállalat kollektívája előtt beszámolni a terv végrehajtásáról. Ezzel egy időben a szakszervezeti testületek minden szinten elemzik a szociálpolitikai munkát. Hasonlóan az ágazati minisztériumok: a szakmai szakszervezetekkel közösen értékelik a vállalatok középtávú szociális terveinek teljesítését. Így a szak- szervezetek állandóan figyelemmel kísérhetik a dolgozó nők szociálpolitikai helyzetét. Lendvay Vera Konzultáció Magyarország külgazdasági hitelpolitikájáról Az emberek között, a mindennapi életükben, a családi szintű gazdasági cselekvéseinkkel kapcsolatban igen gyakran hallani azt, hogy „nyögöm az adósságot”. Ez a fajta felfogás tulajdonképpen tükröz egyrészt egyfajta következetlenséget, másrészt a hitelnek mint fontos közgazdasági tényezőnek a meg nem értését. Ezen az alapon azután hajlamosak az emberek arra, hogy a hitelnek e felfogását kivetítsék a népgazdasági, világgazdasági ,vbnat- kozásokra is. A hitelkapcsolatokat és az ezek után kialakuló nemzetközi adósságokat is kizárólag, vagy döntően mint valami nemzeti tragédiát fogják fel. Ez a felfogás következetlen, mert amikor a hitelt igénybe vette (lakásra, bútorra, egyéb célra) akkor nem „nyögött”, csak akkor, amikor azt vissza kell fizetni. Az objektív valóság az, hogy a hitellel előre hozta a fogyasztást, és ilyen értelemben a hit^l objektíve segítséget jelentett számára. A segítésjelleget talán megértjük, ha a hitelbe történő vásárlást összevetjük a megfelelő nagyságú készpénzzel nem rendelkező személy reális alternatívájával, vagyis azzal, hogy pl. 10—20 évig albérletben kell laknia (vagy anyósnál), takarékoskodnia kell, míg ösz- szegyűjti a pénzt, és csak azután vehet magának lakást, illetve házat. Nyilván, hogy az utóbbihoz viszonyítva az előző megoldás (hitelfelvétel) előnyt, segítséget jelent. A vállalati, illetve nemzetközi hitelek viszont a családi szintű fogyasztási célú hitelekkel ellentétben nagyrészt termeléssel, beruházással vannak kapcsolatban, a gazdasági fejlődést szolgálják és megteremthetik visszafizetésük feltételeit. Mivel hazánk nemzetközi hitelügyletei döntően termeléssel, beruházással vannak kapcsolatban, ezért vizsgáljuk meg a hitel és a termelés összefüggéseit. A vállalati termelő tevékenység (tőkés, szocialista egyaránt) szükségképpen együttjár bizonyos időben felesleges — azaz kölcsönadható — pénzeszközök, máskor pedig hitel iránti szükséglet keletkezésével. Ezek mögött természetesen anyagi eszközök — gépek, nyersanyagok — időleges feleslege, illetve igénye húzódik meg, és az azzal van kapcsolatban, hogy a vállalati eszközök megtérülése folyamatos, viszont az alapok pótlása, illetve bővítése időszakos lökésszerű gép-, illetve anyagvásárlásokat kíván meg. A nemzetek közötti munkamegosztás mélyülésével egyre inkább olyan helyzet alakul ki, hogy az egymással termelési kapcsolatban levő vállalatok különböző országokban helyezkednek el, következésképpen a vállalatok közötti hitelkapcsolatok egyben nemzetközi hitelkapcsolatok is. Ha a fejlett tőkés országok gazdaságát ilyen szempontból szemügyre vesszük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a nemzetek közötti hitelkapcsolatok szövevényei kölcsönösen kapcsolják őket össze. Minden ország egyidejűleg lehet hitelező és adós egyaránt, hiszen a területeiken levő vállalatok újratermelési helyzete nagyon különböző. Az egyes országok külföldi hitelei és adósságai természetesen nemcsak a vállalatok hitelkapcsolatainak összegzései, hanem maga az állam is ad, illetve vesz fel kölcsönöket. Az adós, illetve hitelező pozícióban levő országokat a fentiekből következően — csak úgy lehet értelmezni, hogy egy ország egyidejűleg adós is és hitelező is, de bizonyos belső vagy külső világgazdasági helyzettől függően hosszabb,» rövidebb távon a beáramló hitelek sokkal nagyobbak, mint a kiáramló vagy megfordítva. A mai fejlett tőkés országok gazdasági fejlődésének története azt mutatja, hogy fejlődésük bizonyos korszakában, azaz gyors termelési struktúraváltozások, az iparosítás idején (USA, Nyugat-Európa a múlt század végén és a századforduló körül) passzív kereskedelmi és fizetési mérleggel rendelkeztek, azaz több tőkés technikát importáltak, mint exportáltak. Ilyen módon az adott nemzet, illetve az itt levő vállalatok ösz- szessége külföldi erőforrást vont be belső gazdasági növekedésébe. A döntő kérdés az, hogy e külföldi erőforrásokat (kölcsön-tő- keberuházás) mire használják, mert amennyiben döntően termelésre, akkor ez megteremti a visszafizetés feltételeit, illetve később egy ellenkező irányú mozgás lehetőségét. A második világháború után is hasonló dolog történt. A német, olasz, japán „gazdasági csodák” országai kezdetben passzív kereskedelmi mérlegükön keresztül külső erőforrást is (főleg USA-tőkét és technikát) bevontak belső
