Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-26 / 121. szám

1979. május 26., szombat o Életünk és a szabvány zabványosítás, tipizá­lás. Nem egyértel­műen rokonszenves fogalmak, melyek óhatatla­nul is az uniformizálás kép­zetét keltik. A szabvány oly­kor szigorú előírásait hajla­mosak vagyunk akadékosko­dásnak, az alkotó erő gátjá­nak fogni, s jóval kevésbé érezzük a szakemberek által hangsúlyozott lényegét: a kor­szerűsítést. Pedig a szabványosítás ko­rántsem új dolog, mint so­kan gondolják. Ha az ókori Róma útjait, vízvezetékeit, építőelemeit nézzük, azokban is felfedezhetők a szabványo­sítás nyomai. Ugyanígy, gö­rög hajók eltörött árbocát bármelyik kikötőben ki tud­ták cserélni. Tovább gyorsí­totta a szabványok elterjedé­sét a kerék alkalmazása: a mesterek olyan kerekeket ké­szítettek, amelyek több ko­csira is felszerelhetőek vol­tak. Mindezek természetesen még csak néhány termékre terjedtek ki — a mai érte­lemben vett szabványosítást az ipari specializálódás hoz­ta létre a század elején. A szabvány tulajdonkép­pen műszaki előírás, amely a különböző termékek, terme­lő berendezések, fogyasztási cikkek minőségi, méret, és biztonsági követelményeit írja elő. S míg korábban el­sősorban a méretmeghatáro­zó funkciója került előtérbe, ma egyre fontosabbá válik a minőségmeghatározó funk­ció is; a szabványnak nagy szerepe lett a termékek mi­nőségének javításában, hi­szen megfogalmazza az áruk legfontosabb minőségi jel­lemzőit, s ezek alapján sza­bályozza árukat is. Magyarországon ma mint­egy 10 ezer országos és csak­nem 4 ezer ágazati szabvány írja le részletesen az egyes termékekkel szemben tá­masztott követelményeket: milyennek kell lenniük, mi­ből kell azokat készíteni stb. A szabvány nem örökéletű, időről időre változik, korsze­rűsítésre szorul. Miniszterta­nácsi rendelet írja elő, hogy legalább ötévenként minden szabványt felül kell vizsgál­ni. Persze, akadnak olyanok is, amelyek ennél is gyak­rabban sorra kerülnek; a mi­nőségi igények fejlődése — anji ma jó, holnap kevés — követeli ezt így. De évente sok új termék is születik, s ezek legtöbbjére is szabvány készül. A Magyar Szabvány- ügyi Hivatal ez évi teryében mintegy 1100 szabvány sze­repel — ezeknek egyharma- da új, kétharmada a régeb­bieket módosítja. A szabványosítás nem ol­csó és nem is máról holnap­ra megoldható dolog A szabványhoz való igazodás egyes esetekben egész tech­nológiák cseréjével járhat — viszont az is igaz, hogy a be­fektetés később megtakarí­tást hoz. Különösen jól ér­zékelhető ez a nagyberuhá­zásoknál ; az épületszerkeze­tek méretezésének szabvá­nya egymagában sok száz milliós anyag megtakarítását tette lehetővé. De említhet­nénk azt az idei év elejétől életbe lépett szabványt, amely az olajtüzelésű készülékek olajmennyiséget szabályozó szerkezeteiről szól — ezen előírás segítségével évi 75 millió liter fűtőolaj takarít­ható meg. A szabványosítás hasznát nem szűkíthetjük le a taka­rékosságra, a minőséggel va­ló kapcsolatára. A magyar áruk nem kis hányada kül­földön talál vevőre, s ezek­nek az áruknak a minőségét nemzetközi szabványok vé­dik. Hazánk is tagja a szab­ványosítási világszervezet­nek, az ISO-nak (Internatio­nal Standard Organization). Ennek a szervezetnek —, amely átfogja a világ élel­miszeripari, ipari és mező- gazdasági termelését — 85 ország a tagja, s ezek az or­szágok a világ termelésének 98 százalékát adják. Jelenleg ötezerre tehető a nemzetközi szabványok száma — a szak­emberek szerint ennek két­szerese kellene ahhoz, hogy a kereskedelem igényeit job­ban kielégíthessék. öt évvel ezelőtt írták alá a KGST-szabványok alkal­mazásáról szóló egyezményt. Ennek alapján folyik az olyan közös szabványok ki­dolgozása, amelyekben a ter­mékek versenyképességét biztosító minőségi követel­ményeket közösen érvénye­sítjük. A szabványosítás szüksé­gességét és előnyeit egyre in­kább felismerjük, bizonyítja ezt a közelmúltban Buda­pesten megnyílt szabvány- bolt is. Az eredmények azon­ban nem feledtethetik a gon­dokat, a tennivalókat sem. Különösen az elektromos háztartási eszközök okoznak évek óta sok problémát. Sok­fajta villamossági terméket hozunk be külföldről, me­lyeknek egy része nem felel meg a hazai előírásoknak. S itt nem arról van szó — mint azt sokan feltételezik —, hogy a mi szabványaink szigorúb­bak a nemzetközi átlagnál, hogy túlszabványozók len­nénk: a gondokat jelen eset­ben az egyes országok villa­mos hálózatának eltérése, úgy is mondhatnánk, a mar gyár hálózat bizonyos fokú korszerűtlensége okozza. degenkedünk tőle, de azért természetesnek vesszük a szabvá­nyok létét: senki sem lepő­dik meg azon, ha a külföl­dön vásárolt rádióját, mag­netofonját idehaza is hasz­nálni tudja, ha külföldön járva a megszokott közleke­dési táblák igazítják el az autóst az utakon. S ahogyan a különböző országok piacai mind közelebb kerülnek egy­máshoz, úgy válik egyre in­kább kézzel foghatóvá, hogy a jó szabvány nem fékez, ha­nem jobb minőségű munká­ra ösztönöz, a gyorsan vál­tozó körülményekhez való jobb alkalmazkodást és a műszaki haladást segíti elő. Föld S. Péter MWHMMMMMMMMMMMimMMHWMMHmMMMI A Békés megyei műszaki fejlesztési hónap hasznos színfoltja volt az a kiállítás, amelyet az érdeklődők május 26-ig tekint­hettek meg az MTESZ klubtermében. Gécs Béla, a Kner Nyomda grafikusa, az MTESZ megyei szervezetének tagja, grafikáinak kiállításával elősegítette az egyhónapos rendez­vénysorozat sikerét. A kiállításon a grafikus színvonalas meg­hívóit, plakátterveit, a Kner-csomagolóanyagok reprezentatív darabjait láthatta a vendégkönyv bejegyzései szerint a szép számú közönség Fotó: Malatyinszki József Brigádok az állami gazdaságban Teljes erűvel öntöznek Most csak az öntözés segít; a mezőgazdasági nagyüze­mekben teljes erővel működ­nek az öntözőberendezések. Ahol lehet, mesterséges úton pótolják a talajból hiányzó nedvességet. Az országos adatok szerint a mezőgazdasági termelők az évnek ebben az időszakában az idén az átlagosnál nehe­zebb helyzetben vannak: a májusi csapadék a szokott­nak negyedé^ sem érte el. Amíg normális években ez a hónap 60—80 milliméternyi esővel serkentette a friss ve­téseket, illetve az őszi kalá­szosokat. idén legtöbb he­lyen mindössze 10—15 mil­liméteres csapadékot mértek. Csikós Gáborné, az Agro­meteorológiai Szolgálat, mun­katársa elmondotta, hogy a talaj felső, 50 centiméteres rétegében általában csak 30 —50 százalékos a nedvesség- tartalom. Ez máskor 20—30 százalékkal magasabb volt. A termelők ezekben a na­pokban mindent megtesznek az esőztető berendezések maximális kihasználásáért. Sokfelé három műszakban járnak a szivattyúk, és éjjel is feltöltik a földre vezető csatornahálózatot. Mindez azonban főleg csak a kerté­szetekben és néhány szántó­földi növénynél jelenti a helyzet enyhülését. A mező­gazdászok szerint egy álta­lános. nagyobb esőzés most már nagyon elkelne a határ felüdítéséhez. Cukorrépa-kísérlet Intenzíven termő, maga­sabb cukortartalmú répa elő­állítását szolgálja az a közös kísérlet, amelyet a kijevi ku­tatóintézet és a héki cukor­répa-termelési rendszer végez hazánkban a rendszergazda Héki Állami Gazdaságban. A harmadik esztendejébe lépett együttműködés során a szov­jet partner 200 hektáros te­rületen az alföldi klíma- és talajviszonyok között próbál­ja ki a legjobb szovjet vető­magfajtákat, géprendszere­ket, termesztési technológiá­kat, vegyszereket. A szovjet kísérleti táblák kontrollparcelláin a hékiek által kidolgozott technológiá­kat alkalmazzák. A május végi összehasonlító ellenőr­zéssel azt állapították meg, hogy az időközben módosí­tott technológia kedvezett a szovjet fajtáknak, azok job­ban illeszkednek az alföldi, viszonyokhoz. Békéscsaba, Murony, Gyó­nna, Mezőhegyes, Orosháza, Szarvas, Szeghalom — a Bé­kés megyei állami gazdasá­gok központja. Nyolcvan- négy és fél ezer hektár mű­velését igazgatják ezekből a központokból. Tízezer ember munkáját szervezik, irá­nyítják innen. E számok is­merete' föltétlenül szükséges ahhoz, hogy jelentőségét ér­zékelhessük annak a vitá­nak, amely tegnap, május 25-én délelőtt zajlott le a Mezőhegyesi Állami Gazda­ságban. Itt tartotta tudniil­lik kihelyezett ülését a Szak- szervezetek Békés megyei Tanácsának elnöksége a me­gye állami gazdaságaiban folyó munkaversenyt értéke­lendő. I Kedvező - az összkép Az előbbi számok azonban a részletes értékeléshez még nem elégségesek. Tudnunk kell, hogy az 1978-ban csak­nem hárommilliárdos ter­melést produkáló akkor még hét gazdaság (a hidasháti és a biharugrai ez év ja­nuárjától kerül összevonás­ra) megközelítően 10 forint nyereséget ért el minden be­fektetett 100 forinttal. Kedvező továbbá az is, hogy a növénytermesztés el­múlt esztendei átlaghozamai gazdaságainkban rendre fe­lülmúlták az előirányzotta­kat. Sőt a búza átlagtermése meghaladta az eddigi legna­gyobb megyei eredményt is azzal, hogy elérte a 45,7 má­zsát hektáronként. Érdemes megjegyezni: Orosházán 59, Mezőhegyesen 54, Szarvason 50,6 mázsás hektáronkénti búzaterméssel dicsekedhet­nek. De ugyanez a három gazdaság jeleskedett a kuko­ricatermesztésben is, amely­nek állami gazdasági megyei teljesítménye egy hektárra számítva — 52 mázsa — mintegy 4 és fél mázsával szárnyalja túl az országos átlagot. Mindezzel a szántóterület több mint kétötödének hasz­nosulásáról már be is szá­moltunk* A teljesség kedvé­ért azonban tegyük hozzá, hogy a cukorrépa-termesz­tésben is figyelemre méltó megyénkben az állami me­zőgazdasági üzemek szerepe, a rizstermesztésben szintén — még akkor is, ha az 1978- as termés a legpesszimis­tább becsléseket is „alul­múlta”. Némi vigaszt a már elmondottakon kívül az ál­lattenyésztés hozott azzal, hogy a baromfi- és juhága­zatban, valamint a tejterme­lésben emelkedett a termelés 1977-hez képest. Az összkép mindazonáltal kedvező, a kérdés most már csak az, hogy az elismerésre méltó teljesítményekben mi a szerepe a munkaverseny- mozgalomnak, a szocialista brigádok versenyének, s vé­gül, hogy kiaknázott-e már minden lehetőséget ez a mozgalom? I Tanulva a hibákból is Induljunk ki ismét egy számból! Az állami gazdasá­gok szocialista brigádjai 1978-ra együttesen több, mint 17 millió forint érték­ben vállalkoztak terven fe­lüli hozamnövelésre, 11 és fél millió forintnyi költség- csökkentés és 12 millió fo­rint eredménynövelés szere­pelt felajánlásaikban, így összességében 40 és fél mil­lió forintot értek írásba fog­lalt vállalásaik. önkéntes kötelezettségeiknek végül is csaknem 49 millió forint ér­tékben tettek eleget. A hét állami gazdaság 281 szocialista brigádjában dol­gozó mintegy 5 ezer ember az ismertetett teljesítéssel egy időben 66 és fél ezer óra közhasznú munkát is telje­sített munkaidőn túl. Ez is az összképet színesíti, s ter­mészetes, hogy az összképen belül a színskála sokkal vál­tozatosabb. Kár lenne tagad­ni, hogy például a kedvezőt­len időjárás jó néhány nö­vénytermesztő brigád fel­ajánlásainak teljesítését tet­te lehetetlenné, máskor meg éppen ezek a gazdasági gon­dok terelték el a verseny irányítóinak figyelmét a bri­gádokról. Sok helyen kísért még a régi rossz beidegződés: pa­pírízű vállalások, formális teljesítések, a termelésszer­vezés és az ösztönzés fogya­tékosságai miatt „kötelező­vé” értéktelenített értékelés akadályozza a mozgalom fel­lendülését. Mindezekkel együtt is azonban olyan eredményekről számolhatnak be állami gazdaságaink, ami­lyen a mezőhegyesiek külön- díja, az orosháziak és a hi­dashátiak második díja és a szeghalmiak harmadik díja a tejtermelési versenyben, vagy az Orosházi Állami Gazdaság Kiváló Vállalat címmel való kitüntetése. De ide sorolhatnánk azt a 32 brigádot — köztük nyolc if­júságit — amelyek a válla­lat, a szakma kiválói lettek, vagy ennél is magasabb elis­merést érdemeltek ki a ver­senyben. Nem mintha ezzel ki is merítettük volna a brigád­mozgalom teljesítménylistá­ját, tudniillik a MEDOSZ megyei bizottságának felhí­vása nyomás széles körű újítómozgalom is szárnyat bontott a jelzett időben: 358-an 197 újítást nyújtottak be, vagyis 25 százalékkal többet, mint egy évvel ko­rábban. Az újítások három­negyedrészét tudták haszno­sítani egyébként tavaly az állami mezőgazdasági üze­mekben. Különösen figyelem­re méltó ez a mozgalom Hi- dasháton és Mezőhegyesen. I Siettetik a folyamatot E cikk keretei között nem vállalkozhatunk a brigádok minden — a gazdasági mel­lett a politikai, kulturális szakmai és sport — tevékeny­ségére kiterjedő elemzésre. Annyit azonban mindenkép­pen leszögezhetünk, hogy a tervfeladatok végrehajtásá­hoz a munkaverseny — hi­báival együtt is — jelentősen járult hozzá. Tartalékai pe­dig éppen a tapasztalt hibák megszüntetésében keresen­dők. Szerencsére ezt a gaz­daságoknál a verseny szerve­zői felismerték már. Ezt leg­jobban az ez évre megfogal­mazott vállalásokon mérhet­jük le. A népgazdaság helyzetét és céljait is szem előtt tart­va vállalkoztak ismét a bri­gádok a helyi kívánalmak alapján a termelőberendezé­sek jobb kihasználására, a munka hatékonyságának nö­velésére, takarékosságra, a betakarítási idők és vesztesé­gek csökkentésére — előze­tes összesítés alapján leg­alább 35 millió forint érték­ben. Mindehhez a MEDOSZ megyei bizottsága az SZMT elnökségével egyetértésben a feladatok konkrét meghatá­rozása mellett szükségesnek tartja társítani azt a fo­lyamatos politikai munkát, amely minőségi, szemlélet­beli változást erősít és siet­tet a munkaverseny szerve­zésében, ' irányításában, a verseny feltételeinek bizto­sításában, az ösztönzésben és az értékelésben — végképp szakítva az egyoldalú meny- nyiségi szemlélettel és az ezerr alapuló gyakorlattal. Kőváry E. Péter Budapesti tudósítónk jelenti: Bővítik a Közlekedési Múzeumot Nyolcvanhárom éve épült Budapesten a Városligetben a Közlekedési Múzeum. Az 1896-i millenniumi kiállításon hatalmas kupolájával, sok tomyócskájával az országos kiállítás egyik legszebb pa­vilonja volt, amelyben az akkori közlekedés legkiemel­kedőbb objektumait, a gőz- mozdonysztárokat és a hajó­zást reprezentáló hajómodel- leket állították ki. A múzeum a századfordu­ló után lassan fejlődött. Töb­bi között helyet adott a pos­ta muzeális emlékeinek és a MÁV felügyelete alatt egy­két lelkes vasút- és múze­umbarát gyarapította a gyűj­teményt. A közönség, különösen az ifjúság körében egyre nép­szerűbb lett. (Abban az idő­ben minden fiúgyermek mozdonyvezető akart lenni.) A háború alatti bombázás úgyszólván teljesen elpusz­tította az épületet és a gyűj­teményt is, csak azok az ér­tékes darabok maradtak meg, amelyeket gondos mú­zeumbarátok még időben biztonságba helyeztek. Húszévi kemény munka kellett ahhoz, hogy a múze­um pótolni tudta elpusztult modelljeit, újra megtöltöt­ték raktárait és időközben felépültek csarnokai. A most is eredeti alapokon álló új épület külsejében messze elmarad a korabeli díszes stílusától, a belső ter­mek kiképzése és berendezé­se azonban sokkal korsze­rűbb a korábbinál. Csak a kiállítási terület nagysága maradt változatlanul 3000 négyzetméter. A hatalmas muzeális anyag és a közönség részéről meg­nyilvánuló érdeklődés mind sürgetőbbé tette a múze­um kiállító területének bő­vítését. Mivel terjeszkedésre semmi kilátás nincs, a mú­zeum vezetősége kénytelen kisebb helyi múzeumokat létrehozni. Ilyen például a parádi kocsimúzeum, a nagy­cenki Széchenyi Emlékmú­zeum közlekedési kiállítása, ugyanitt az úri hintókiállítás és a kisvasúti szabadtéri ál­landó kiállítás, továbbá a balatoni hajózási kiállítás, a budapesti Földalatti Vasúti Múzeum. A Közlekedési Múzeum északi oldalán levő parkot beépítik. A terveket, a szol­noki új vasútállomás terve­zője, Schneller Vilmos, Ybl- díjas tervezőmérnök készí­tette. Generálkivitelező a MÁV Magasépítési Főnök­ség. Az alvállalkozók pedig a KÉV Metró, a KIPSZER és a Fémmunkás Vállalat. Befejezési határidő: 1981. december 31. A háromszintes, modern épület a múzeum északi homlokzatához a második emeleten csatlakozik. A Május 1. úti oldalán hatal­mas üvegfelületek, a ligeti oldalán pedig alufüggönyfal borítja majd. A belső terüle­tek kifejezetten a múzeum igényeinek megfelelő kikép­zést kapnak és a kiállítási terület 1800 négyzetméterrel gyarapodik, ahol a két leg­fiatalabb közlekedési ága­zat — a közúti közlekedés (veterán gépkocsik, hídmo- dellek) és a városi közleke­dés — relikviáit helyezik el. Június 1-én kezdődik az épitőmunka, amely egyelő­re a járművekkel érkező lá­togatóknak kisebb kényel­metlenségeket okoz. Gépko­csival és autóbusszal ugyanis csak az Ajtósi Dürer-sor fe­lől lehet behajtani a ligetbe. A járművek számára az építkezés befejezéséig újra megnyitották az Ajtósi Dü- rer-sortól induló Városligeti körutat, amelyen a múzeum­hoz irányuló forgalom sza­bad jelzést kap. A múzeum egyébként az átépítés alatt is zavartalanul fogadja a láto­gatókat. Szitár László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents