Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-23 / 118. szám
Fiizesgyarmaton Biztató kezdet után nem csüggednek A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagsága az elmúlt évben ismét megpályázta a kiváló cím elnyerését, amely, ha sikerült volna, hatodik ízben érdemelték volna ki. S hogy ez most nem sikerült, „csak” miniszteri dicsérő oklevél jutott a gazdaságnak, a vezetők főleg objektív okokkal magyarázták. A kedvezőtlen időjárási hatásokat igyekeztek kivédeni különböző intézkedésekkel. Nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy egyre inkább önállóvá válnak az ágazatok, amelyek jól egyeztetik érdeküket a magasabb szintű érdekekkel. Szinte motorja volt az elmúlt évben is a szövetkezeteknek a szocialista munkaverseny. Csaknem fél száz brigád vállalt komoly r erőfeszítéseket a gazdasági I tervek teljesítéséért. Az sem elhanyagolható, j hogy a szövetkezet 1536 dől- ! gozójának tavaly 72,5 millió j forintot juttattak, ami azt j jelenti, hogy egy dolgozó az I elmúlt évben több, mint 47 I ezer forintot vitt haza. Az I pedig már a jövő eredmé- j nyes munkájának alapja, hogy a kollektív gazdaság- i ban 7tt0 olyan fiatal dolgozik, akiknek életkora nem j éri el a 30 évet. Nem mondunk újat azzal, hogy az idei év még köve- I telményeket támaszt nem- I csak a vezetőkkel, hanem az j egész tagsággal szemben. A feladatok között elsődleges a } takarmányellátás további ja- I vitása. Ennek érdekében j 2400 hektár kukoricát, több, j mint 400 hektár silótakar- I mányt vetettek el, de arra is j nagy gondot fordítanak, ‘ hogy a szálas takarmány j termesztése magasabb szintű { legyen az elmúlt évinél. A ; kiváló cím elnyerésének t egyik alapvető feltételeként j tartják számon, hogy jó j minőségű és mennyiségű ; szálas takarmányt takarít- j sanak be, ezzel is növelve a J tej- és hústermelést. Ám nemcsak megtermelni, gaz- I daságosan kell felhasználni j a takarmányt, hiszen ennek j értéke évente 130—140 mii- j lió forint. A tejtermelés fokozásával I jelentős összeget tudnak | pluszként megkeresni. Ser- I téshizlalással tavaly 80 millió forintos termelési érték mellett 15,5 millió fo- j rint nyereséget értek el. Nagy fontosságot tulajdoni- j tanak a baromfiprogram : ütem szerinti megvalósításé- ' nak, hiszen ebben az évben j közel egymillió, 1980 végén pedig 3 millió csibét szeret- { Bérmunka A korábbi évek gyakor- i latéhoz hasonlóan, az idén is j fő feladata a Gyulai Sza- f bók Szövetkezetének a tő- \ kés bérmunka. Női felsőm- I házati termékeket varrnak j a partnerországok által kül- 1 dött anyagokból. A tavalyi j termelési érték növekedését j nagyrészt az árak emelésével, másrészt a termelékenység növekedésével érték el. ■ Az elmúlt évi termelési j értékük megközelítette a ' 38.5 millió forintot, amely- í nek 90 százaléka a bérmun- j kából folyt be. Az idei ! célkitűzésben már a 40 j millió forintot meghaladó 5 termelési érték áll. A sző- j vetkezet vezetői úgy szá- j molják, hogy belföldi értékesítésük elérheti a 2 mil- j lió forintot, anyageladás- í ból pedig másfél millió fo- j rintot inkasszálhatnak. A célkitűzések között sze- ?: repel az egy fizikai dolgozó- jj ra jutó anyag nélküli ter- j melési érték emelése is, amelyet 121,5 ezer forintban j határoztak meg, a múlt évi 114.5 ezerrel szemben. A di- S namikus növekedést elősegí- í' ti a minden évben rendszeresen beinduló szakmunkástanuló-képzés, s az a tény, > hogy a több, mint 400 dolgo- • zójuk közül csaknem 70 szá- j zalékuknak megvan a szak- ‘ mai képzettsége, gyakorlata. | nének eladni a feldolgozó iparnak. A jövőben is fontos szerepet szánnak a főágazatok önállóságának, az ágazati rendszernek, amely egyre inkább bizonyítja életképességét. Jól bevált a lucerna- és szálastakarmány- termelő rendszer, amelyben már 54 partnergazdaság vesz részt. Fokozzák a tevékenységet a sárréti juhtenyészté- si társulásban, hogy a juhágazatnál az eddigieknél magasabb eredményeket érjenek el. Az eddig eltelt csaknem 5 hónap eredményei arra engednek következtetni, hogy túlszárnyalják az elmúlt évi célkitűzéseket. B. O. Az eltelt negyedév eredményeit vizsgálva megállapítható: a tótkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezet tagsága jól kezdte az idei évet, zavartalanul és időben befejezte az időszerű tavaszi munkákat. Nagy része van ebben az időben elvégzett, jól megszervezett téli gépjavításoknak. Ezek alaposságát bizonyítja, hogy a talajápolási, vetési munkák során az előző évhez viszonyítva 10 százalékkal csökkent a műszaki okok miatti állásidő. Közrejátszott ebben a szakszerűbb üzemeltetés, a jól megszervezett műszaki háttér, a megfelelő anyag- és alkatrészellátás. Az előre elkészített üzemeltetési tervben azt- is figyelembe vették, milyen lehetőségük van az esetleg kieső gépek helyettesítésére, pótlására. ■ Így sikerült elérni, hogy j idpben földbe kerüljön a j kukorica, cukorrépa, nap- ■ raforgó, seprűcirok, mustár ; és lóbab. A tavaszi munkák befeje- j zése nem jelenti azt, hogy ! a gépműhelyben megszűnt a ' nagyjavítás jellegű tévé- j kenység. A szövetkezet szak- | emberei még most, frissiben felmérik a munkák közben keletkezett hibákat, kopásokat, s azonnal hozzálátnak ezek kijavításához. Párhuzamosan az aratásra elkészülő kombájnokkal, a nyár során szükséges gépeket is rendbe teszik. Ez az előrelátás a biztosíték arra, hogy jövőre tovább csökkenjen a gépek állása okozta kiesés. A fakanál mellől jöttek — Ma már exportra dolgoznak A HÓDIKÖT békéssámsoni telepén csaknem 120-an dolgoznak két műszakban. Munkájuk jellegénél fogva érthető, hogy dolgozói létszámúkból a férfiak száma még a tízet sem éri el. Fő feladatuk a kötött, hurkolt termék konfekcionálása, összeállítása, varrása. Elsősorban női, férfi- és gyermek felsőruházati cikkeket készítenék, amelyet a szocialista és a tőkés piacon egyaránt értékesíthetnek. Legnagyobb vásárlóik: a Szovjetunió, Franciaország, de termékeik eljutnak például Kuvaitba is. Elmúlt évi tervüket tavaly csaknem 5 százalékkal teljesítették túl. A tíz éve alapított üzemben ma a dolgozók tíz szocialista brigádban dolgoznak. Mivel a sámsoniak közel vámnak Hódmezővásárhelyhez, így könnyen rendeződnek a nehézségeik, amelyek azonban mind ritkábbak. A kezdet kezdetén tulajdonképpen a fakanál mellől jöttek az asszonyok a telepre dolgozni, s ma már többségükről elmondható, hogy igazi munkásnők. Gondolkodásmódjuk is eszerint változik. Régen a kötöttségek sok gondot okoztak számukra. Ha. jött a tavasz, mindenki kertjeibe sietett, s mezőgazdasági munkát végzett. Ilyenkor elnehezült az asszonyok keze, ezért nehéz volt tartani a minőséget. Ma azonban már hasonló szinten dolgoznak, mint az anyavállalatnál. Mind ritkábban adódnak gondok a munkavégzésből, s kevesebb az anyaghiba is. Ezt azért szükséges kihangsúlyozni, mert az anyaüzemben és így a telepen is az idei év a minőség éve. Jelenleg gyesen több mint 40 dolgozójuk van, de ha ők visszajönnek, mindannyiukat tudják foglalkoztatni. A visszatérő kismamák a kezdetben egy műszakban dolgoznak, később két műszakban, de hat órát. A szabad idő ésszerű kihasználásához a szakszervezet és a 16 tagú KISZ-szervezet segít tanácsot adni, mi több, szervezi a programokat is. Így minden évben egy-két kiránduláson vehetnek részt az itt dolgozók, ily formán tavaly a budapesti kirándulás mellett Aradon is jártak. Két évvel ezelőtt természet- járó csoport alakult a telepen. Dolgozóik a színházlátogatásokon és közművelődési vetélkedőkön egyaránt ott vannak. Az elmúlt évben három versenyzőjük vett részt a Szakma Ifjú Mestere címért folyó vetélkedőben. Emellett a Kiváló Ifjú Szakember kitüntetést is elérte egy-két dolgozójuk. A konkrét feladatok mellett társadalmi munkából is kiveszik a részüket, így patronálják az óvodát és az iskolát. Tavaly az óvoda játszóterét parkosították, a kommunista műszakon szinte minden dolgozójuk részt vett. Olajos Imréné az üzem egyik legügyesebb kezű dolgozója. Példaként emlegetik a minőségi és mennyiségi teljesítményét A korszerű üzemcsarnok Fotó: Veress Erzsi 1979. május 23., szerda Az a népgazdasági szint éldák sokasága igazolja, hogy a közösségért érzett felelősségtudat révén jutnak el az emberek szákmai és politikai felkészültségük növelésével oda, hogy népgazdaság gi szintai is látják üzemük, vállalatuk munkáját, és ehhez mérik saját tevékenységüket is. A népgazdasági szemléletnek, az e szinten való gondolkodásnak azonban nem szabad rosszul értelmezett nagyvonalúsághoz vezetnie. Azoknak sem szabad elveszteniük arányérzéküket a számokhoz, akik milliókkal gazdálkodnak. Nem téveszthetik szem elől, hogy minden egyes forint mögött egyéni szükségletek húzódnak meg, s minden kár ezeknek a szükségleteknek a kielégítését akadályozza. Tagadhatatlan, hogy tíz- és százezrével vannak már nálunk emberek, akik megtanultak népgazdasági szántén gondolkozni és dolgozni. Felismerik az összefüggéseket vállalatuk, sőt egyéni munkájuk és a népgazdaság feladatai, céljai között. Pontosan tudják, milyen szerepet tölt be üzemük, vállalatuk a szocialista gazdaság rendszerében, hogyan hatnak ki eredményei és hibái a népgazdaság vérkeringésére. Tapasztalni azonban azt is, hogy egyes munkahelyeken, illetve egyes embereknél a népgazdasági szint túlságosan magasan, a milliós, vagy legalábbis a százezres tételéknél kezdődik. Kiváltképp veszélyes ez a szemlélet olyan kulcsfontosságú munkahelyeken, ahol több milliós értékek valósulnak meg, s ahol a nagy számok árnyékában népgazdaságilag látszólag jelentéktelenné tör- pülhet néhány tíz- vagy akár százezer forint. De még ennél is veszélyesebb, hogy egyeseknél a felelősségérzet is csak itt, ezen a szinten kezdődik, és minden, ami tíz- vagy százezres határokon belül van, elhanyagolható, bagatell dolognak, „népgazdaságilag” jelentéktelen tényezőnek tűnik. Az így gondolkodóknak eszükbe sem jut, mi mindent lehetett volna építeni az elfecsérelt forintókból. De még kevésbé gondolnak arra, hogy olykor a „mellényzsebből” kifizetett kötbér később üzembe helyezett gyárat, termelőegységet, vagy jóval a határidő után átadott lakásokat, iskolákat jelent. Az előbbi, esetleg milliókban mérhető termeléskiesést okozhat, az utóbbiak pedig családok, s az ifjú nemzedék keserű napjait hosszabbíthatják meg. Akinek ez eszébe sem jut vagy ha gondol is rá, de nem ébreszti fel benne a lelkiismeretet, a felelősségérzetet és nem sarkallja jobb, gyorsabb munkára, az legfeljebb csak szép frázisokat tud szajkózni a népgazdasági szemléletről, de élni, dolgozni annak szellemében semmiképp. E téma azért is kívánkozott tollhegyre, mert sajnos sok, kulcshelyet is betöltő vállalatnál felelőtlenül elfolynak százezrek, olykor milliók. Hadi is, ír is az ember róla, hogy itt-ott nem készülnek el fontos objektumok határidőre. S azután megy a huza-vona. A beruházó, a tervező, a kivitelező „ádáz” párbajában pedig legtöbbször a kárnak nem kerül gazdája. így nincs is alaposabb felelősségrevonás, olykor csupán csak enyhe vállveregetés, hogy máskor nem szabad ilyet csinálná, „gyerekek”. A felelősségrevonás elmaradása sajnos nem tekinthető véletlennek. A „mi az a tíz- vagy húszezer forint?” szemléletből fakad, amely a népgazdaságot, a nép tulajdonát Gsáky szalmájának nézd. Persze, ahol tíz- és százmilliókkal dolgoznak, ott a kár sem tíz Vagy száz forintokban jelentkezik. De amennyire helytelen volt régebben kisebb károkért drákói szigort alkalmazni, ma éppen olyan helytelen a kísérletezés, a kockázat határait kitolná a végtelenségig, odáig, hogy az liberalizmusba, lelkiismeretlenségbe torkollva busás károkat okozhat. Gyakran mondogatjuk, ha felelőtlenségről, károkról hallunk: próbálná csak ugyanezt tenni valaki egy tőkés vállalkozónál, egyszeriben az utcán találná magát. De miiből is táplálkozik a tőkés kíméletlen szigora? Abból, hogy a kárt, a rossz, a hanyag munkát közvetlenül a saját zsebén érzi. Nálunk pedig a népgazdaság —. szoktuk mondani. S ez nagyon is tág fogalom, mintha eltakarná egyesek elől, hogy a népgazdaság a millióké, és így a kár is milliókat érint. Százezer forintnyi veszteséget, legyen az csakjnéhány ember felelőtlen munkájának következménye, nálunk néhány millió ember zsebe sínyli meg, látszólag fillérekben. Csakhogy ilyen módon kissebbíteni az okozott kár súlyát tisztességtelen. A károk sorozata kisebb-nagyobb nagyságrendben is — már érzékenyen érinti nemcsak az állam, hanem az egyes ember háztartását is. Egy szocialista országban a dolgozónak nem egy, hanem száz és ezer vállalata van, mindegyiknek a részvényese, tulajdonosa, s a jó munka eredményét vagy a veszteséget saját zsebén érzi — egyszerre mindegyikét. Egy tőkés vállalkozó könnyebben belebukhat akár egyetlen rossz vállalkozásba is. Egy szocialista gazdaság nem. De mily lelkiismeretlen dolog ebből arra következtetni, hogy a szocialista gazdaság mindent kibír, főként pedig megengedhetetlen e felfogás szellemében dolgozni. A népgazdaság érdekeivel ellentétes liberalizmussal — ha más és más formában is — találkozni az élet sok más területén. Jelentkezzék azonban bárhol és bármilyen formában, e szemlélet képviselői, a forintokat csak önmagukban vizsgálják, számokat mérnék és hasonlítanak a számokhoz. Képtelenek megérteni, hogy a számok, akár a tervek mutatói, vagy megtakarítandó forintok, egy politikai irányvonal megtestesítői, politikai célok eszközei, kifejezői. A politikai célok mögött pedig emberek állnak, s minden az ő érdekeiket szolgálja. A tervek, a megtakarított forintok és őérettük van a népgazdasági érdek .is. A népgazdasági szinten gondolkozni, és ennek megfelelően dolgozni tehát annyi, mint az ő érdekeikért dolgozni. De ha ez így van, ennék a fordítottja is igaz: a népgazdasági károk politikailag is hatnak, gyengítik a párt politikájának befolyását. Ha számokban nem is kifejezhető, súlyos politikai, erkölcsi kárt okoznak, s végül is felelőtlenségre, közömbösségre szoktatnak. Ö i hát a teendőnk? Nem más, mint az, hogy mindenféle módon és eszközzel fejleszteni az emberekben a népgazdasági szántig emelkedő és helyesen értelmezett felelősségtudatot. Ez az egyik legfőbb feladatuk a munkahelyi pártszervezeteknek mindenütt, de hatványozottan ott, ahol a rossz munka az országnak gazdasági, vagy forintokban nem mérhető politikai kárt okozhat. Deák Gyula
