Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-22 / 117. szám

1979. május 22., kedd fl KISZ országos értekezletén hangzott el Megyénk küldötte a politikai képzésről Az elmúlt hét végén, május 19—20-án Budapesten, az Országház kongresszusi termében tartották meg a KISZ or­szágos értekezletét, ahol a IX kongresszus óta végzett mun­ka eredményeit és a további teendőket vették számba. Az első' napon, szombaton délután szólalt fel Lovas Julianna Békés megyei küldött, aki a politikai képzés megyei tapasz­talatairól beszélt. Hozzászólásából a következőket idézzük. Hz ONCSfl-teleptöl a Penza lakótelepig Békéscsabán, a Penza-lakótelep házai — felújítás után „A középiskolákban és szakmunkásképző intézetek­ben működő Kilián-körök a politikai képzés kedvelt for­máivá váltak. Igen sok gon­dot, nehézséget tapasztalunk főleg a kis üzemekben és szövetkezetekben. Megyénk­ben bevált gyakorlat, hogy községi bizottságok is szer­veznek dolgozói Kilián-kö- röket. A KISZ tömegpropa­gandáját elsősorban az ifjú­sági vitakörökben fejtik ki. Az itt részt vevő fiatalok igénylik a politizálást, vá­laszt akarnak kapni külön­böző társadalmi-politikai kérdésekre. A fiatalokat a gazdasági kérdések közül saját környezetük, munka­helyük eredményei, problé­mái érdeklik, de szívesen vitatnak meg nagyobb hord­erejű ügyeket is, ha azt a propagandisták a résztvevők számára közérthetővé, „test- reszabottá” tudják tenni. Nagy figyelmet kell fordí­tani a fogalmak használatá­nak tisztázására. Mindezek­re a feladatokra a propagan­distáknak jól fel kell ké­szülni, hiszen a témák szé­les skálája, a nagy választá­si lehetőség sok irányú tá­jékozottságot igényel.” Hozzászólásában Lovas Julianna ezután a „hogyan­ról”, a politikai képzés mód­szereiről, eszközeiről be­szélt, hangsúlyozva, hogy a politikai képzés szervezeti keretei jók, próbálnak iga­zodni a gyakorlathoz, de a differenciálásra, az idősze­rű kérdések megválaszolá­sára lényegesen nagyobb fi­gyelmet szükséges fordíta­ni. A továbbiakban a KISZ- aktivisták felkészültségéről, Legutóbb egy hónappal ez­előtt jártunk ebben a köz­ségben. Horváth Jánosné ta­nácselnökkel beszélgetve fő­ként belvízről esett szó. Ami­kor Elek felől közelítettük meg a helységet, olyan ma­gasan állt a talajvíz, hogy még az út egy részét is el­borította, és a lakosságtól — amint jeleztük — 50—60 kár- bejelentés érkezett. Az oko­kat kutatva megtudtuk, hogy a településen 3 „csigér” fu­tott keresztül, amelyeket még a 40-es években ástak. Eze­ket a kanálisokat 1945 után a házhelyek és a földek ki­mérése alkalmával betemet­ték. Ily módon a víz nem tud lefolyni. A közelmúltban jelentkező gondokat az is Pillanatkép felkészítéséről, az ezzel kap­csolatos gondokról ejtett szót a felszólaló. Sorra vette a KISZ-aktivisták köreiben, az alapszervezeti titkárképző tanfolyamokon, az éves fel­készítéseken tapasztalt ered­ményeket és hiányosságokat. Hozzászólása második felé­ben a propagandisták kép­zésével foglalkozott Lovas Ilona. „Az ő lelkiismeretes munkájuktól, felkészültsé­güktől, hozzáértésüktől függ elsősorban politikai képzé­sük sikere, eredményessége. Felkészítésüknek, képzésük­nek a KISZ-ben négy fő formája van. Több éve sike­resek megyénkben a hathe­tes propagandista tanfolya­mok, ahonnan jól felkészült fiatalok kerülnek a politikai képzés aktivistái közé. A propagandisták nyári egyhe­tes, éves felkészítése tar­talmában jó, de nagy beis­kolázási gondok vannak. ... A propagandisták képzé­sének másik két formája a propagandista konferenciák, a propagandista klubok... Propagandistáink többsége (63 százalék) párttag, és a párton kívüliek többsége is pártmegbízatásként végzi munkáját. Ebből adódóan is megyénkben egyre gyako­ribb a propagandista konfe­renciák és klubok műkö­désében a párt és KISZ együttműködése, a módsze­rek és ismeretanyagok cse­réje. Végül a hozzászóló így summázta véleményét: „Po­litikai képzésünk eredmé­nyes, de megállni nem le­het, és mint mindent, ezt is az élet követelményeihez igazodva kell, és lehet to­vább javítani, fejleszteni.” tetézte, hogy a tűzoltó egye­sület szivattyúja tönkrement, s egy új beszerzése nehézsé­gekbe ütközött... A napokban ismét elláto­gattunk Lökösházára, ahol, még mindig érvényben van a készültség. Az említett sza­kaszt már nem borítja bel­víz, és a KPM is kijavította a megrongálódott utat. A járási pártbizottság, a Járási Hivatal és a vízügyi hatóság segítségével elkészült a leve­zetőcsatorna. A kövesút mel­lett is és a termelőszövetke­zet területén is működnek már a szivattyúk. A szakem­berek azt tervezik, hogy a nagykamarási csatornát Lö- kösházáig meghosszabbítják. Ez természetesen nagyban se­Ezen a verőfényes máju­si nap kora délutánján ke- resztül-kassul járom Bé­késcsabán a Penza-lakótele- pet. Csak úgy találomra ki­nézem magamnak az egyik nemrég felújított épületet. A földszinten becsöngetek a bejárati ajtóval szemközti lakásba. Alacsony, őszülő hajú, 50—55 év körüli fér­fi nyit ajtót. Bemutatko­zunk. — Matics János vagyok — mondja, s még hozzáteszi, hogy valamikor a MÁV-nál dolgozott és most rokkantsá­gi nyugdíjon van. — Itt ön a házfelügyelő? — Nem, a feleségem — és máris bevezet a konyhá­ba. A fal mellett fehér kendő­ben és köpenyben egy vi­dám, szimpatikus arcú asz- szony ül, s éppen levestész­tát gyúr. Hellyel kínál és az előtte levő, fonott karosszék­re mutat. Eközben megem­lítem jövetelem célját. — Önökről, házfelügyelők­ről szeretnék írni. Miből áll tevékenységük? — Júniusban lesz 11 éve annak, hogy elvállaltam ezt a munkakört. Amikor még szénnel tüzeltünk, naponta kétszer-háromszor is fel kel­lett söpörni a lépcsőházat. A gáz bevezetése óta azonban összehasonlíthatatlanul köny- nyebb lett minden. A fér­jem sokat segít a takarítás­ban, ő szokott sepregetni, én pedig felmosom a lépcsőket. Ezenkívül feladataim közé tartozik a lakbérek befize­tésével, a lakónyilvántar­tással és a hibabejelentések­kel kapcsolatos ügyek inté­zése is. — Hányán laknak ebben a tömbben? — A két lépcsőházban ösz- szesen 32-en lakunk. Már nagyon kevesen vannak azok, akik a beköltözés óta élnek itt. Ezek a lakások egyszobásak, és az utóbbi időben főként olyan nyugdí­jasok jöttek ide, akiknek há­zát szanálták. A kétgyerme­kes családokon kívül laknak gítené a belvízrendezést. A mezőgazdasági művelés alatt álló terüléteket ugyanis je­lentős mértékben károsította a belvíz, szinte valamennyi kultúrnövényből a tervezett­nél kevesebb termést taka­ríthatnak be az idén. Hogy ne csak a problé­mákról szóljunk, szükséges­nek tartjuk megemlíteni az eredményeket is. Október elején képes tudósításban be­számoltunk az új könyvtár átadási ünnepségéről. Most ottjárttunkkor Kiss Mihály- né könyvtáros arról tájékoz­tatott, hogy a korábbi 220 olvasójukkal szemben eddig 460-an iratkoztak be. Közel 5600 könyv, 21-féle napilap és folyóirat, meg több mint 160 hanglemez között válo­gathatnak az érdeklődők. A tágas, ízlésesen berendezett helyiségben az általános is­kolásoknak különböző fog­lalkozásokat tartanak a ta­nárok. Eredményesen műkö­dik a 18 tagból álló zeneba­rátok klubja is. Az elmúlt hónapokban író-olvasó talál­kozót, TIT-előadást és úttö- rővetélkedőf* szerveztek. Ugyancsak a könyvtár ad helyet a közeljövőben egy rajzkiállításnak. Végezetül felkerestük a kevermesi takarékszövetke­zet lökösházi kirendeltségét. Itt Kerényi Károlyné pénz­táros megemlítette, hogy az egyéni gazdálkodókat főként áru- és termelési kölcsönök­kel segítik. Erre a célra ed­dig 2 millió 600 ezer forin­tot vettek fel a szövetkezet­től. A jelenlegi betétállo­mány összege eléri a 7 mil­lió 600 ezer forintot, s ebbe beletartoznak a 6 százalékos kamatra szóló takaréklevelek is. A kirendeltségen közel 50 darab gépkocsinyeremény- betétkönyvet váltottak. —y —n itt egyedülállók és gyermek­telen házaspárok is. — Mennyi a lakbér? — Egyesek 224, mások 255 forintot fizetnek ha­vonta. A tíz év alatt sen­kinek sem volt lakbérhátra­léka. Noha korábban keve­sebb összegbe került, de nem volt például meleg víz sem. A konyhába azóta konvek­tort, és mosogatót is felsze­reltek, meg újra parkettáz- ták a szobákat. — Sokat kellett takarítani a felújítás után? — A lakásokat az IKV tisztán adta át a bérlőknek, ám a lépcsőházban elég sok munka akadt. Három hú­gom is eljött, hogy segítse­nek nekünk... Ezután a mindennapi te­vékenységre terelődik a szó. Matics Jánosné szavaiból is kitűnik, hogy életében so­sem untakozott, szereti a rendet és a tisztaságot. Min­dig tesz-vesz valamit a la­kásban. — Tudja, kétéves voltam, amikor gyermekparalízisben megbetegedtem. Először csak 9 éves koromban operáltak meg. Az iskola elvégzése után is otthon maradtam, s később sem tudtam eljárni dolgozni. — Akadt-e olyan munka, amelyet itthon is lehetett végezni? — Igen, gyerekek felügye­letét, gondozását szoktam vállalni. Például másfél éven át magam neveltem egy gégemetszéses kisfiút, mert nem vették fel óvodá­ba. Olyan szörnyű volt lát­ni, hogy testvére az óvoda A négy éve horgászkeze­lésbe került vizek közül a MOHOSZ Békés megyei in­téző bizottsága jelentős mennyiségű halat telepített a gyomai Sirató, valamint a Gyoma—Csárdaszállás hatá­rában levő félhalmi és Dan- zug holtágakba. Eddig csak a leadott fogási naplók adatai­ból tudott következtetni a halak fejlődésére, a fajok arányára, sűrűségére. A tele­pítés további ésszerű meg­szervezése szempontjából azonban alaposabb ismeret­szerzésre volt szükség, amire jó lehetőséget nyújtott a pró­bahalászat. Ezt a megoldást az IB javaslatára a tavaly decemberi küldöttközgyűlés fogadta el. A próbahalászatra a gyo­mai Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet kapott megbízatást, amelynek hoz­záértő szakgárdája van, és megfelelő felszerelés is ren­delkezésre áll. A halászaton természetesen az intéző bi­udvarán, ő pedig a kerítésen kívül játszott... — Mi történt a kicsivel ezután? — A szülők írtak egy le­velet a rádiónak, riporterek jöttek, és megkérdezték az ügyben érdekelt személye­ket. Nem sokkal ezután a gyereket felvették az óvodá­ba. Különben mostanában is megkér egy-két szülő arra, hogy vigyázzak gyermekük­re. Közben egy asszony érke­zik. Baukó Jánosné, a ház- felügyelő egyik húga. Csa­ládjukra, régi emlékeikre gondolva folytatják a be­szélgetést. — Tízen vagyunk testvé­rek — kezdi —, hét lány és három fiú. Apánk hosszú időn át Schneideréknél dol­gozott. Emlékszem, amikor gyerekek voltunk, az állo­másra jártunk vizet árulni, libát legeltettünk és aratáson is dolgoztunk, vagyis min­denféle munkát elvállaltunk. — Hol laktak? — Az ONCSA-telepen, a 33. számú házban. Matics József né arcáról hirtelen eltűnik a mosoly. Egy ideig mereven néz vala­mit, elgondolkozik, majd nevetni kezd. — Emlékszel a házavató- ra? — szól a húgához for­dulva. — Hogyne. Az ONCSA-te- lepi egy szoba-konyhás há­zakat kizárólag nagycsaládo­sok kapták a múlt rendszer­ben. Már nem emlékszem arra, mennyit kellett értük fizetni, de azt tudom, hogy apámék eladták a kecskét, és ez a pénz is belement a ház árába... zottság is képviseltette ma­gát. Gulyás György, az IB tit­kára, aki személyesen ellen­őrizte a halászok munkáját, kijelenti: — Minden hálóba jutott horgászható hal számbavétel után épségben visszakerült a vízbe. A Sirató és a félhalmi holtágból 37 mázsa 8 kiló busát fogtunk ki, s azt elad­tuk a halászoknak. Ebből az összegből térítettük meg a próbahalászat díját is. — Milyen következtetés vonható le a próbahalászat eredményéből ? — A halak egészségesek, a sűrűségük megfelelő. Külö­nösen a ponty, valamint a balin fejlődik szépen, de a süllő, a csuka és más halfaj számára is kedvezőek a kö­rülmények. Túltelepíiés nincs, mert nagyon sok hor­gász keresi fel ezeket a vize­ket. Az ország más vidékéről is szívesen járnak ide. A te­lepítést tehát az eddigihez hasonlóan érdemes folytatni, Fotó: Martin Gábor — No, és azt is mondd el, mennyire rászedtek ben­nünket ! — Az ONCSA-házak fel­avatása előtt szépen kidí­szítették a környéket. Min­den ablakba két-két cserép virág került. Előzőén vala­mennyiünknek megmérték a lábát, és azután egy kocsi­rakomány új cipőt hoztak a jóléti ügyeket intéző embe­rek. Azt mondták, filmesek is jönnek, és mezítláb nem állhatunk a masina elé... Néhány gyereket még dísz­magyarba is beöltöztettek a nagy eseményre. Az ünnep­ség előtt mindnyájunkat felsorakoztattak a körgát mellett. Emlékszem arra is, hogy a pódium az utca vé­gén állt... Másnap aztán mindenkitől visszavették az új cipőt... * * * Matics Jánosék az ON- CSA-háztól a Penza-lakó- telepig — térben — nem nagy utat tettek meg, hiszen városon belül maradtak. Szociális helyzetükben, életmódjukban és szemléle­tükben viszont olyan válto­zás következett be, amelyre gyermekkorukban nemigen gondolhattak. Rendezett kö­rülmények közé kerülve, szerényen, beosztással élnek tovább. Kislányuk már férj­hez ment, gyermeke szüle­tett, s elég messze került tő­lük. A szülők mégsem ma­radtak teljesen egyedül, mert rokonok, barátok, szomszédok és jó ismerősök népes tábora veszi körbe őket... legfeljebb kismértékben nö­velni. — Mekkorák voltak a há­lóba került legnagyobb ha­lak? — Sikerült a halászoknak egy 25 kilós busát fogniuk. Jócskán akadtak 10 kiló kö­rüliek. A pontyok közül a legszebb példányok 6—8 ki­lósak voltak. Sok méreten fe­lüli süllőt, balint, csukát is a part közelébe vont a háló. A törzsállomány fejlődését akadályozó nagy ragadozót nem találtunk. Gulyás György a próbaha­lászat ePedménye alapján úgy véli, hogy a jövőben ér­demes lenne a lehalászásra alkalmas horgászvizekbe több busát telepíteni. Ez a halfaj nem akadályozza a horgászható halak fejlődését, szaporodását, és viszonylag gyorsan növő. Eladási árából horgászható halakat lehetne vásárolni. Persze, az ilyen kísérleti jellegű telepítés gondos körültekintést kíván. Pásztor Béla Lökösháza központjáról Fotó: Martin Gábor Űjabb információk Lökösházáról Bukovinszky István Próbahalászat horgászvizeken

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents