Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-04 / 102. szám
1979. május 4., péntek e ^Í!H3 LhsJüu \ debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem botanikus kertjében húsz évvel ezelőtt kezdődött el a kaktuszfajok gyűjtése. Jelenleg kétezer fajt gondoznak és szaporítanak. Az üvegházban tizenötezer kaktusz díszük. A botanikus kert negyvennél több külföldi intézménnyel áll cserekapcsolatban (MTI-fotó— Oláh Tibor felvétele — KS) Keresett a lökösházi kavics Transzformátorok exportra—Licenc alapján készül Két, egyenként 132 kilovolt feszültségű transz- formátor-alállomás szállítására kötött szerződést a TRANSELEKTRO Külkereskedelmi Vállalat a kuvaiti villamos energia és vízügyi minisztériummal. A tízmillió dollár értékű megállapodás alapján az al- állomásokat a magyar ipar kulcsrakész állapotban adja át. A szerződés jelentőségét növeli, hogy első ízben exportálunk licenc alapján készülő nagyfeszültségű kap- csolóberehdezéseket ezekhez az alállomásokhoz. A li- cencet a Ganz Villamos- sági Művek a svájci Brown Boveri cégtől vette meg, hat évvel ezelőtt. Azóta ilyen kapcsolókat készítettek a Borsodi Vegyi Kombinát részére, valamint a magyar—szovjet együttműködéssel felépült 750 kilovoltos távvezeték albertir- sai állomásához. A berendezéseket rövidesen elkészítik, s az alállo- másokat jövőre helyezik üzembe. A TRANSELEKTRO egyébként eddig kilenc hasonló teljesítményű és 40 kis teljesítményű alállo- mást épített Kuvaitban, egy részüket most szerelik. Tengelytörő, rugónyomorító út vezet Lökösházán a kavicsbányához. Némelyik gödörben szinte eltűnik a Trabant, de a nagy teherautók is küszködnek a kátyúkkal... A bánya irodájában Czol- dán Péter, helyettes vezető az ablakból látta az autó bukdácsolását, így ezzel fogad: — Nem mindig ilyen rossz ám az út, csak most az eső feláztatta, a nehéz teherautók pedig felvágták. Tolólapozni szoktuk, éppen délután kezdünk hozzá. De nemcsak ez az út a baja a lökösházi kavicsbányának, hanem az Elekre vezető is. A nagy belvíz több helyütt elöntötte, átázott az alapja, súlykorlátozást rendeltek el emiatt. A nehéz teherautók nem mehetnek arra, aki teheti, későbbre halasztotta a szállítást. — Ügy tudjuk, rövidesen megszüntetik a korlátozást — reménykedik Veres István, a bánya vezetője —, akkor aztán megindulhatnak a szállítások. A Volán teherautói éjjel-nappal szállítják a kavicsot, megkezdődött az építkezési szezon, kell az anyag. A Maros régenvolt medrének köszönheti a liködfázi Haladás TermelőszövetAret a kavicsbányát, és annak, hogy 1971-ben néhányan szorgalmazni kezdték; nyissanak kavicsbányát a falu határában. Hogy mi rejlik a föld alatt, azt az öntözőku- tak fúrásából már tudták, összeszedtek hát pár milliót, és hozzáfogtak a bányászathoz. Először a partról szedték a kavicsot, de 1974-ben úszókotrót vásároltak. A lengyel gép több mint 7 millió forintba került, de megérte az árát. Két és fél köbméte- • rés kanala akár 30 méter mélyről is felhozza a folyó hordalékát, a hosszú szállító- szalagok évente 150 ezer köbmétert visznek belőle a partra. Szakemberek is vizsgálták a környéket, és úgy becsülték, hogy 20 évre való kincs rejtőzik még a vékony föld--' takaró alatt. Hatalmas meny - nyiségekről van tehát szó, de kell is, mert messze környékről jönnek érte, olyan jó a minősége. A hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat, a szegedi DÉLÉP és a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat a legnagyobb vásárlójuk, de kisebb tételeket a megye összes üzemének adtak már talán, és rendszeresen jönnek hozzájuk a házépítők is. Át is tértek a három műszakra, éjjel lámpafénynél folytatják a munkát. Ügy tartják: az alkalmas idő minden percét ki kell használni, hogy meg legyen a tervezett mennyiség. L. L. A tőkés világgazdaság előbb említett három fő problémája közül a döntő a túltermelési válság, illetve a termelés stagnálása a következő okoknál fogva. Polgári közgazdászok is kiszámították, hogy a cserearányromlásból származó veszteség országokra és a tőkés világ egészére vonatkozóan egyaránt kb 1/3— 1/4-ed része a kereskedelmi mérlegek passzívumának. Tehát nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi mérleg pasz- szívumait döntően valami más és nem a cserearányromlás okozza, hanem a termelés visszaesései, a stagnálás és az ennek következményeként fellépő protekcionista tendenciák. A másik fontos kérdés, hat-e, és hogyan a tőkés világgazdaság említett újratermelési egyensúlyzavara (recesszió, cserearányromlás, infláció) a szocialista világgazdaságra? Ha igen, miben áll a szocialista gazdaság — illetve világgazdaság — fölénye a tőkés rendszerrel szemben? A kérdésre adott válaszunk ma — logikai és tapasztalati tények alapján — csak az lehet, hogy nem vagyunk teljesen elszigeteltek, nem is lehetünk attól ami a világgazdaságban, ezen belül a tőkés világgazdaságban történik. A világ a gyors technikai fejlődés, mondhatnánk második ipari forradalom korszakát éli. Ezen az alapon mind a technikai fejlődés, mind a tudományos haladás erősen összefonódott, intemaciona- lizálódott. Az egyik országban bizonyos termékek, termelőeszközök kutatása és termelése ért el magasabb fokot, egy másikban pedig más termékeké. Még a legnagyobb és leggazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak, hogy minden, vagy minden főbb termék kutatásával, fejlesztésével és tömeges termelésével egyaránt foglalkozzanak. A szocialista országok gazdasága nem szigetelhető el teljesen, mert léteznek és hatnak a világgazdaság fejlődésének egyetemes (társadalmirendszer-ha- tárokkal nem korlátozható) törvényszerűségei is, pl. technikai fejlődés törvényei, nemzetközi értéktörvény, nemzetközi újratermelési arányosság stb. törvényei. A szocialista világgazdaság, vagy az egyes szocialista országok gazdasági rendjének fölénye a tőkéssel szemben tehát nem abban áll, hogy minden hatást kívül tud tartani, mert erre az előbb elmondottakból következően nincs lehetőség, hanem abban, hogy ezeket a kedvezőtlen hatásokat átalakítja, illetve begyűrűző hatásukat elnyújtja, letompítja. A szocialista rendszer fölénye megmutatkozott abban, hogy a termelés nálunk töretlenül évi 6—7 százalékai nőtt, még akkor is, amikor a tőkés országokban kb, ugyanekkora mértékben zuhant a termelés. De a hatás abban jelentkezett, hogy a termelésünk növekedésével nem tudott lépést tartani exportunk növekedése, sőt volt idő, amikor csökkent vagy stagnált. A stagnáló vagy csak lassabban növekvő exportunk (éppen a nyugateurópai dekonjunktúra miatt) nem fedezte a változatlanul gyorsan növekvő gépberendezés importját. Kereskedelmi mérlegünk tehát passzív lett, külföldi hiteleket vettünk fel. Tehát a tőkés termelés visszaesése átalakítottan, a nemzetközi hitelek formájában gyűrű - ződött be a magyar gazdaságba. A nemzetközi értéktörvénytől, a világpiaci árak mozgásától sem szigetelhetjük el magunkat. Itt szabadságunk csak abban állt — és áll —, hogy ezen árváltozásokat, olajáremeléseket elnyújtva, Hetompítva engedjük be a nemzetgazdaságba. Dr. Mayer László docens „Ha kifizetik, kipingálom...” Patthelyzet a szavatossági munkákban Békés megyében évente mintegy 2500 lakást építenek a megyei építőipar vállalatai, szövetkezetei, és néhány éve a DÉLÉP is. A megye lakásállománya az utóbbi öt esztendőben többet javult, mint a felszabadulást követő negyedszázadban. Nőtt a lakások alapterűlete, kényelme, s bármilyen furcsán is hangzik, javult a minőségük. De máris hallom, amint egyesek felszisszennek: „Akkor jöjjön, nézze meg az én lakásomat!" Nem akarom a hibákat sorolni, az építőket sem védem. Kétségtelen, még mindig vannak hibák, s jó ideig lesznek is. De ne szaladjunk előre, maradjunk a mánál. Egy- egy településen azonos időszakban, alig néhány száz méterre, néha az út túloldalán, több építőipari szervezet épített. A lakásokat átadták, s egy év múlva a beruházó — többségében az OTP — a kivitelezőkkel megjelent a szavatossági, az esetleges rejtett hibák felderítésére Ennek meglehetősen hosszú az ügymenete: a lakó bejelenti a hibát, a kivitelező a szemléről értesíti a tulajdonost, majd felveszik a hibajegyzéket, ezt követően a kivitelező ismét értesíti a tulajdonost, hogy mikor kezdik meg a munkát. A lakónak minderre elment két nap szabadsága, jobb esetben 3-4 órája. Ezt megérzi a fizetésben, de megérzi munkahelyük is, ahol kiesnek a termelésből. lavíttassák ki-ki alapon? Vajon mi lenne, ha a szavatossági munkák értékét a lakóknak — persze, csak annak, aki igényt tart rá — kifizetnék, s ezért a pénzért ő maga javítaná, vagy javíttatná meg a kisebb hibákat. A-Békés megyei Állami Építőipari Vállalat mintegy 30 szakmunkásból álló garanciális részleget tart fenn. A legkülönbözőbb szakmák képviselői, így kőművesek, asztalosok, burkolok alkotják ezt a gárdát. Benkó László, a BÁÉV garanciális részleg vezetője így fogalmaz: — Átlagosan egy-egy lakásban 6—800 forint a szavatossági munkák értéke, mintegy 95 százalékuk igen bosszantó, apró hibatétel. Az esetek többségében a lakók egy mozdulattal inkább az építőkre várnak. Mi a véleményem a készpénzzel való megváltásról? Ha megvalósulna, jelentős építőkapacitás szabadulna fel megyeszerte... Hogyan látják az illetékesek? — A lakásépítésben most már évtizede gond a minőség javításának kérdése. Véleményem szerint a korszerű technológiák, a modem gépsorok a minőséget javítják, a dolgozók munkafegyelmét a technológiai keretek kötik — kezdi Szabadfalvy László, a Békés megyei ÉPSZER Vállalat igazgatója. — Ami a szavatossági hibákat illeti: ezeknek kijavítását magasan kvalifikált szakmunkásokra bízzák mindenhol, olyanokra, akik önállóan tudnak dolgozni. Sajnos, őket a termelésből vonjuk ki. Számunkra könnyebbséget jelentene a pénzbeni megváltás, a termelésből nem vonnánk él dolgozókat, a panaszok csökkennének. Gondolom a családok többségében, vagy azok ismerős körében biztos vannak olyan szakemberek, akik szívesen elvállalnák ezeket a kisebb javításokat. Persze a minőség kérdése, annak javítása a szövetkezetnél is fontos. A Gyomai Építőipari Szövetkezetben tavaly 120 ezer forint értékű szavatossági munkát végeztek el, ez fele az azt megelőző évinek. — Bevezettük azt, hogy akinek a munkájában hiba van, azt az illetőt küldjük vissza a javításhoz. Igaz, ez is egy furcsa szemléletet hozott: az 1-2 órás garanciális javítás költségét az új létesítmények terhére írják — sorolja Gonda Károly, a szövetkezet elnöke. — A pénzbeli megváltást járható útnak tartanám. De egyáltalán kísérleteztek ezzel már valahol? Igen, kísérleteztek! Mégpedig Szeghalomban. A helyi építőipari közös vállalat két éve próbaképpen bevezette ezt a módszert. A kísérlet sikeresnek bizonyult, s azóta ezt az elvet alkalmazzák. — A kényszer vitt rá bennünket erre a megoldásra — mondja Sándor Imre, a vállalat főmérnöke. — A lakás- tulajdonos és a kivitelező az OTP képviselőjének jelenlétében közösen veszi fel a hibajegyzéket. A lakók által javítható szolgáltatás összegét felajánljuk, eddig mindig egyezségre is jutottunk. Nálunk egy-egy lakásra 1000—1500 forint garanciális költség jutott, s a tapasztalatunk az, hogy ez az összeg bőven fedezi a javításokat. Mit mondanak a lakók? Békéscsabán, a, Lencsési úti lakótelep F—9-es épületében dolgoznak a garanciálisok. Az egyik otthonban lakik az ötgyermekes Juhász család. — Én nem hallottam arról, hogy pénzben is meg lehet váltani a garanciális javításokat — néz rám kerekre nyílt szemekkel a feleség. — Férjem vasbeton- szerelő, ért az építőiparhoz, így ő is sok mindent meg tudott volna javítani. Ami a festést illeti: korábban én festettem a régi lakásunkat. Ha kifizetik, kipingálom most is... Ugyancsak ebben a lépcsőházban laknak Stefko- vics Andrásék. — Kőműves-, asztalos- és festőmunka volt — fogad az asszonyka. — A férjem vasöntő, ügyes ember, amolyan ezermester. Sok mindent meg tud csinálni, a vállalatnál ő festi az irodákat, az ebédlőt. Itthon is kifestette a fürdőszobát, a W. C.-t és a főzőfülkét — magyaráz a feleség. — Mi jobban kijöttünk volna a pénzzel, kevesebb bosz- szúság ért volna bennünket. Az uram hétvégeken szépen rendbe hozta volna a lakást. (Folytatjuk) Szekeres András AUTÓSOKNAK! Egy felmércts szerint havonta kétezernégyszáz liter üzemanyagot takarít meg az autósoknak a motordiagnosztikai vizsgálatokkal, valamint a gyújtásbeállítással a Magyar Autóklub. A beszabályozás után egy-egy gépkocsinál átlagosan másfél—két liter üzemanyagot nyernek. A képen: Durucz László motordiagnosztikai vizsgálatot végez (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Tyúkok az etetőnél A moszkvai Tyimirjazev Akadémia kutatói érdekes megfigyeléseket végeztek a ketrecben tartott tyúkok magatartásával kapcsolatban. Egy ketrecbe öt tyúkot helyeztek, és mindegyikről feljegyezték, hogy mennyi ideig tartózkodik az etetővályú mellett, melyik utat használja a ketrecen belül, hol van általában a pihenőhelye. Ennek alapján bizonyos „rangsort” lehetett megállapítani a tyúkok között. Akárhányszor megismételték a kísérletet, a rangsor nem változott. A rangsor élvonalát alkotó tyúkok elsőként mentek az etetővályúhoz, sietség nélkül fogyasztották el az eleséget, idejük legnagyobb részét a ketrec elülső részében töltötték és a közepében pihentek. Ha a többi tyúk megkísérelte ennek a rendszernek a megzavarását, vagy a rangelsők helyének elfoglalását, ez utóbbiak csőrükkel feléjük vágtak. A rangsorban hátrább került tyúkok csak később és óvatosan sompolyogtak az etetővályúhoz, sietve felcsipegették az eleséget, majd a ketrec falához lapulva mentek vissza, és idejük legnagyobb részét a ketrec hátulsó fala mellett töltötték. A kutatók szerint a rangsor végét alkotó tyúkok rossz tojók voltak.
