Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-16 / 112. szám
1979. május 16., szerda © Itt a Misa mackó! ismétlés magasabb fokán... Beszélgetés a mezőgazdasági szakemberek továbbképzéséről Az utolsó ecsetvonások Másfél esztendővel ezelőtt jelent meg először az újságok hasábjain az 1980-as moszkvai olimpia egyik jelképe: a Misa mackó. Ez rögtön felkeltette a szarvasi Plastolus vezetőinek érdeklődését. Olyannyira, hogy az első fotó után egyik ügyes kezű dolgozójuk — Egri György — a rajz alapján elkészítette a Misa mackó gipszmintáját. S mindez történt tavaly februárban. Nem sokkal később elkezdték keresni annak útját- módját, miként lehetne e talizmánt csipogó játékként gyártani. Először megkeresték a szovjet nagykövetség kereskedelmi képviseletét, ahonnan a RAZNOEXPORT megbízottja azt a választ adta, hogy a maci védjegyzett figura, s bővebb felvilágosítást az olimpiai szervező bizottságtól kaphatnak. Májusban az OSZB válaszolt újabb levelükre, s a HUNGEXPO-n keresztül biztatták a szövetkezetei, hogy megszerezhető a gyártási jog. Augusztusban meg is kapták a talizmán műszaki rajzát, s ez alapján a gipszfigurát átdolgozták, finomították. Jóllehet, ekkor a színekkel még probléma volt, s az időközben megjelent Szputnyik, Fáklya folyóiratok és az Éva évkönyvben megjelent fotók alapján próbálták a színeket kikeverni. A januárban elküldött első hat mintadarab formailag már megnyerte az engedélyt Mindössze négyesztendős múltra tekint vissza Hu- nyán a Hunyadi Tsz-ben a brigádmozgalom. Elsőként 1975-ben a traktorosok döntöttek úgy, hogy brigádba tömörülve végzik a munkahelyi és társadalmi feladatokat. Az ő pozitív példájuk eredményeképpen alakult meg további öt brigád a termelőszövetkezetben napjainkig. A szövetkezet vezetői nem sürgették a brigádok megalakulását, inkább arra alapoztak, hogy mint alulról jövő kezdeményezés, öntevékenyen, önkéntes alapon alakuljon ki a mozgalom. A traktorosok példája nyomán ma már a dolgozók csaknem 25 százaléka brigádkollektívákban dolgozik. Szinte minden ágazatban megtalálhatóadók tetszését, de a színeken további módosítást kellett végezni. Aztán február közepén az újabb, most már mondhatni, végleges mintadarabot megtekintették a moszkvai olimpiai játékok szervező bizottságának képviselői, s ezeket már elfogadták. Mi több, olyannyira megtetszett a szovjet bíráló bizottságnak a szarvasi Misa mackó, hogy szívesen vásárolnának ők is azokból. Azonban a szövetkezet kapacitása sajnos mind ez eddig igen csak szűkös. Mindössze 50 ezret képesek gyártani ez év folyamán a tetszetős, lágy pvc-ből készülő kabalafigurából. Az idei év második negyedében mintegy 15 ezret szándékoznak küldeni a TRIÁL-nak. Ebből a múlt héten ötezret már ki is szállítottak, amelyből 200-at Szarvason, 800-at pedig Békéscsabán forgalmaztak. Érdemes megjegyezni, hogy a szarvasi játékbolt 200 példányából 100-at egy vevő vitt el, még az első napon. Az első végleges formájú és színezetű maci egy hónapja bújt elő a gépek alól. Ma már 24 szerszámmal készítik a csipogó játékokat, s az előzetes felmérések szerint az 50 ezer is kevés lesz belőle. Különösen ha arra gondolunk, hogy a szovjet kereskedelem 2 millió Misa macit szeretne vásárolni. ak, így a növénytermesztésben, a baromfi- és sertéságazatnál, mi több, az ügyviteliek is ilyenformán fejtik ki tevékenységüket. Az ágazatvezető szakemberek nem tagjai a brigádnak, viszont patronálják őket. Elveik közé tartozik, hogy a társadalmi munkát nem a termelőszövetkezetben végzik a kollektívák, hanem elsősorban a községet segítik. Ilyenformán oldotta meg a Kossuth Lajos traktoros brigád a romeltakarítást az iskola bontásakor, más esetben a község buszmegállójának környezetét rendezték és parkosították. Így érthető, hogy elmúlt évi tevékenységével a traktoros kollektíva kiérdemelte a bronzkoszorús fokozatot, de a Zrínyi és Petőfi brigád is elérte ezt a szintet. Az ország valamennyi megyéjében működnek mezőgazdasági szakemberképzéssel foglalkozó továbbképző központok. Békés megyében öt évvel ezelőtt minisztertanácsi rendelet nyomán hoztak létre ilyen központot. Ennek feladatairól és a továbbképzések szerepéről beszélgettünk Kraiser Imrével, a Debreceni Agrártudományi Egyetem szarvasi mezőgazdasági főiskolai kara mérnök- és vezetőképző központja tanszékvezető tanárával. — Minden továbbképzésnek, így nemcsak a mező- gazdasági jellegűnek elsődleges célja, hogy a rendszeres tanulmányok elvégzése után szervezett keretet biztosítson az ismeretek felújításához. Itt nem elsősorban az elfelejtett ismeretek pótlásáról van szó. A legújabb tudományos kutatási eredmények átadása, gyakorlatban történő bemutatása túlnő ezen a feladaton, hiszen az elméleti tudás nem kis szerepet kap az üzemek fejlődésében — hallottuk Kraiser Imrétől. — így tehát le nem zárható állandó körforgásról, ismétlésről van szó... — — Igen, ismétlés mindig magasabb fokon... A rohamos fejlődés következtében az ismeretek egy része három-öt év alatt elavul. Ezért vált időszerűvé a vezető beosztásban dolgozó szakemberek rendszeres továbbképzéséről szóló 1975-ben megjelent rendelet. Békés megyében a mérnök- és vezetőképző központ létrehozásával ugrásszerűen megnőttek a képzés lehetőségei, s ezt számokkal is tudjuk bizonyítani. Az iskola jogelődjében, a felsőfokú technikumban már 1969- től kezdődően folyt továbbképzés. Akkor négy, 1973-ban két tanfolyamot szerveztek. A résztvevők száma azonban nem érte el a százat. Tavaly már 42 tanfolyamot indítottunk, 1470 hallgatóval. Közülük ezer a Békés megyei. — Kik vehetnek részt a tanfolyamokon? — Szarvason a főiskola jellegének megfelelő továbbképzéseket szervezünk. Így többek közt vadgazdálkodással, öntözéssel, halászattal, halhústermeléssel, cukorrépatermesztéssel, stb. foglalkozó szakemberek végezhetik el a tanfolyamokat. Azok, akik nem az iskola jellegének megfelelő képzési formára jelentkeznek, más megyék továbbképző központjaitól kapnak „meghívást”. Az említett tanfolyamokon első számú vezetők, közép- és közvetlen munkahelyi irányítók szakmai továbbképzése valósul meg. Néhány esetben a munkakör betöltéséhez szükséges képesítést adunk. Így például a szállításvezetőknek, a szárítóüzem-vezetőknek és a munkavédelmi biztonságtechnikai előadóknak. A tanfolyamok bentlakásosak, a leghosszabb hathetes. A költségeket maguk az üzemek viselik. Ahhoz, hogy egy tanfolyam ne legyen ráfizetéses, legalább 25 hallgatóval kell indulnia. Ez nem egyszer azon múlik, hogy a jelenkezőket elküldi-, illetve elengedi-e a mezőgazdasági üzem vezetése. — Ezek szerint a mező- gazdasági üzemek megfeledkeznek a rendeletről? — Mielőtt közvetlenül a kérdésre válaszolnék, a jobb megértésért nem árt egy kis kitérőt tennünk. A szarvasi központban 1975-ben ötéves tanfolyamtervet készítettünk. Ebben szerepelt többek között az is, hogy öt év alatt hány szakember képzéséről kell gondoskodnunk. Ezenkívül évente összesítjük a mezőgazdasági üzemek továbbképzési javaslatait. Innen ezeket az országos vezetőközpontba küldjük, ahol az iskolák jellegének megfelelően történik meg az elosztás. Eddig a pontig még többé- kevésbé rendben is mennek a dolgok. Akkor azonban, amikor az üzemek megkapják az értesítést, ki melyik iskolában vehet részt a képzésen, a névre szóló jelentkezési lapoknak jó, ha 50 százaléka érkezik vissza. A gyakorlati végrehajtás akadozik tehát, és nem a rendelettel van baj. — Ez annyit jelentene, hogy az üzemek egy részében nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a továbbképző tanfolyamoknak? — A pontos okot nem ismerjük. Feltételezhető azonban, hogy erről van szó még abban az esetben is, amikor a gazdaság rossz anyagi helyzete szolgáltatja a „felmentő” indokot. Ha a tanfolyamok jelentőségét lekicsinylő vezetői véleménnyel találkozunk, akkor a helyi gazdálkodás eredményeiről tudakozódunk. Ez legtöbbször hatásos módszer. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy többségében a gyengén gazdálkodó üzemekből maradnak távol a szakemberek. Ez a vezetés téves felfogását bizonyítja, hiszen a felkészültség hiánya előbb- utóbb gátja lesz a kibontakozásnak, a fejlődésnek. A tanfolyamokon szerzett ismeretekre egyébként is az üzemekben van szükség, és az azokon való részvétel nem múlhat néhány ezer forinton. Ezt diktálja a józan, előrelátó gondolkodás. — Mennyiben kénes megfelelni a továbbkévző központ a magas színvonalú is- meretnyújtás követelményének? Hogyan tudják ellenőrizni munkájuk hasznossá- gát? — Arra törekszünk, hogy az említett ismeretek átadása mellett megfelelő arányban vegyenek részt a hallgatók üzemlátogatásokon, tanulmányutakon. Az országban 30 termelőszövetkezettel és 12 állami gazdasággal tartunk rendszeres kapcsolatot. Legutóbb az NDK-ba és Csehszlovákiába szerveztünk tanulmányutat. A rendszeres konzultációk pedig a tapasztalatok átadását szolgálják. A tanfolyamok színvonala nem utolsósorban azon is múlik, hogy milyen az előadók, a tanárok felkészültsége. Az előadók egy része gyakorló szakember, illetve a mezőgazdaság egészét jól ismerő irányító szervezet tagjai, ismert egyetemi tanárok. A tanfolyamokon részt vevők véleményét többféle formában igyekszünk megismerni. Javaslataik alapján arra törekszünk, hogy mindig azok a kérdések szerepeljenek a továbbképzések tananyagában, amelyek segítik a mezőgazdaság előtt álló feladatok megoldását. Így a hallgatók hasznos ismeretek, új módszerek, ötletek birtokában térhetnek haza. Kepenyes János Fogadónap Mátyás király — a népmesék tanúsága sze-. rint — nemegyszer álruhát öltött, úgy vegyült el népe közt panaszt hallgatni, a valóságot megismerni, hogy ennek alapján ítélkezhessék majd, akár vérre menő vitákban is. Nos, a mesebeli évtizedek rég tovatűntek már, ami viszont nem jelenti azt, hogy a mondái alakká nőtt igazságtevő rossz példával szolgált volna vezetői módszereket illetően. Legendák ugyan még nem kerengnek róluk, de ugyancsak elmúlt idők jeles képviselői a frissiben alakult termelőszövetkezetek első elnökei, akik személyes példamutatás nélkül aligha bírhatták volna közös munkára osztályos társaikat. Nem is volt elnök az, aki nap mint nap szerét nem ejtette, hogy minden tagtársával kezet fogjon. A ma szövetkezeteiben, az alakuló tsz-ek- nél 10-szer, 15-ször nagyobb mezőgazdasági üzemekben mindenképpen dőreség lenne az első számú vezetőktől megkövetelni, hogy minden áldott nap szorítsanak kezet a gondjaikra bízott ezer emberrel. Természetesen ebből a tényből semmiképp nem következhet az, hogy akiket az irányítás feladatával tiszteltek meg, nyugodt lelkiismerettel húzódhatnak meg a nagy számok mögött, elhárítva a jogos panasszal, hasznos észrevétellel, javaslattal jelentkező dolgozók, beosztottak közeledését. Nem arról van szó, hogy az az igazán jó vezető, akinél hétfő reggeltől szombat délig egymás kezébe adhatják a kilincset a panaszosok, fogadásuk ugyanis csak egy a megszámlálhatatlan igazgatói, elnöki teendők közül. És az igazgató, a szövetkezeti elnök ideje is drága. A dolgozók ügyeivel törődni viszont kötelesség. Mi hát a megoldás? S van-e megoldás ott, ahol egy vállalati központhoz több gyáregység is tartozik? A FÉKON Ruházati Vállalat békéscsabai gyárában is új utakat keresnek most az üzemi demokrácia kiteljesítésében. Az útkeresés jegyében tartott az igazgató május elején fogadónapot a gyár orosházi üzemében. Tudósítónk szerint nyolcán jelentek meg a fogadónapon a dolgozók közül, s az üzem nagyon sok gondja szóba került ebben a néhány órában, ezért is döntöttek úgy, hogy az eszmecserét folytatni fogják. Lehet, hogy nem ez az egyedül helyes megoldás, lehet, hogy például a szakszervezeti bizalmihálózat ennél rendszeresebb és sűrűbb információcserét képes megoldani gyár és gyáregység, vezető és beosztott, irányító és végrehajtó között. Valószínű, hogy ebben az általánosan bevált módszerek mellett a helyi sajátosságokhoz igazított megoldásokat is meg kell találni. Annyi azonban mindenekfelett bizonyos, hogy működjenek bármily olajozottan is a közvetítő rendszerek, önmagát rövidíti meg az a vezető, aki lemond az irányítása alá. rendelt emberekkel való közvetlen találkozásokról. Véleményük, javaslataik megismerése nélkül — s ehhez, mint a Példa bizonyítja, még álruhát sem kell ölteni — dönteni is mind nehezebb lesz. Kőváry E. Péter I VÉGRE MEGÉRKEZETT A JÓ IDŐ! Reméljük, hogy tartós is lesz. A tavaszi vetések szépen zöldellnek. Képünkön: a medgyesbodzási Egyetértés Tsz cukorrépatábláin rója a sorokat az MTZ-re szerelt kultivátor Fotó: Veress Erzsi-jp11 hányái brigádmozgalom
