Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-15 / 111. szám
Tizenegy brigád a döntőben Ktezforuuic «um uBwto Megkezdődik a vetélkedő... Bede László játékvezető ismerteti a versenyszabályokat Vasárnap délelőtt 9 órakor kezdődött Békéscsabán a szocialista brigádok köz- művelődési vetélkedőjének döntője, de már 8 órakor sokan megérkeztek a Megyei Művelődési Központba. Orosháza, Gyoma, Szeghalom, Békés és Újkígyós felől is korán befutottak a versenyzőket szállító járművek. A zsűritagok dr. Becsei József, a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya vezetőjének elnökletével részletesen megbeszélték teendőiket, ellenőrizték a verseny feltételeit, majd megkezdődött a játék. A politikai kérdések felölelték az aktuális világ- politikai eseményeket, az enyhülés, a hazai belpolitikai élet alakulását. A szocialista brigádok tagjai jelentős tájékozottsággal számoltak be az eseményekről, értették a világ- politika összefüggéseit. Ebben a témakörben különösen jól szerepeltek a békéscsabai Szabadság Tsz Kulich Gyula Szocialista brigádjának tagjai. Az irodalmi kérdéseknél az élményszerű beszámolókat értékelte magas pontszámmal a zsűri, itt a békéscsabai Dürer Nyomda Gutenberg, a Gyomai Háziipari Szövetkezet Szabó Magda, a szarvasi ÖKI Hámán Kató Szocialista Brigádja jeleskedett. A legnagyobb tudáskülönbség a nyelvhelyességi kérdések megválaszolásánál mutatkozott, de már a zenei tudnivalókból egységesebben készültek fel a versenyzők. A természettudományos ismereteket feltételező Vi- lágunk-témakörben a szarvasi ÖKI Hámán Kató, s a Békés megyei Szolgáltató Szövetkezet Ságvári Endre brigádja bizonyult a legjobbnak. A lelkiismeretes, jó felkészülés bizonyítéka, hogy a verseny végén alig-alig mutattak eltérést a különböző brigádok pontszámai. Első helyen a Békés megyei Szolgáltató és Termelőszövetkezet Ságvári Endre Szocialista Brigádja végzett, második a Gyomai Háziipari Szövetkezet Szabó Magda Szocialista Brigádja lett. A harmadik helyre holtversenyben került a szarvasi ÖKI Hámán Kató, a Békéscsabai Hűtőház Martos Flóra és a szeghalmi ÁFÉSZ Sárréti Szocialista Brigádja. A politikai pótkérdések döntötték el, hogy a békéscsabai Martos Flóra Brigád lett a harmadik. A közművelődési vetélkedő döntőjéről képmagnós ‘ felvételt is készítettek a Megyei Művelődési Központban, így utólag bármikor megnézhetik azt a megye szocialista brigádjai. B. Zs. A gyomai Szabó Magda brigád a közös feladatmegoldással szerezte meg a második helyet Mezei Annamária színművésznő a zenei kérdéseknél működött közre Dr. Becsei József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, a zsűri elnöke fejtette ki egy-egy kérdéscsoport után a zsűri véleményét Fotó: Gál Edit Folyóiratszemle Kortárs Nem hogy apadna, inkább hónapról hónapra duzzad az irodalmi és kritikai folyóiratban az emlékezések árja. Ebben a számban különösen nagy helyet foglal el —foglal le. A prózairodalom más műfajait szorítva vissza. Kolozsvári Grandpierre Emil: Béklyók és barátok (13 oldal), Mátrai László: Műhelyeim története (12 oldal), Abody Béla: Dupla vagy semmi, részlet az Emlékezem tem pályája c. munkájából (10 oldal), Illés Lajos: Szerkesztőségek, írók, kéziratok (11 oldal). Novellára (Palotai Boris, Galsai Pongrác, Lengyel Péter) emiatt már csak összesen 18 oldal jutott, s Cseres Tibor regényrészletére pedig 10. Akárhogy nézzük is, sőt akármilyen érdekesek is a visszaemlékező írások, mindenképpen felborítják az arányt. Nemcsak a prózán belüli műfajokét, de a múlt és a jelen jelenlétét is, harmadsorban pedig — akarva, akaratlanul — az író személye kerül előtérbe. Új írás Németh László kiadatlan írásaiból hat kisebb tanulmányt közöl a folyóirat. Ezek egyike „A tudományos ismeretterjesztésről”, melyben többek közt ezt írja. „Hogy tehet szert az ember egészséges, színes, az életben beváló történeti tudásra. Én úgy hiszem, ha gyermekkorában megkapja a történelemnek az anekdotáit, azokat a kis történeteket, jellemképeket, meséket, költői feldolgozásokat, melyek a történeti tudásnak bár gyermeki, de értékes részét képezik.” „Aztán következne, valahol a 16—18 éves kor körül az ébredő történeti érzéknek az a nagy rohama, amellyel az egész ember történetét akarja belső mitológiájában elhelyezni.” „A harmadik fázis — a halálunkig tartó —- pedig ennek az áttekintésnek a felhasználása, új és új részletek beillesztésére...” Ezeket a szakaszokat a természettudományra vonatkozóan is megállapítja, majd elítélőleg nyilatkozik „a leereszkedésről”. S az is árt egy ismeretterjesztő műnek, ha az írója nincs tisztában azzal, kihez beszél. „Gyermeki hangvételével sérti a felnőttet...” Megállapításait azzal fejezi be, hogy közös törzsműveltség kialakítására van szükség, ez ma az érettségi szint, de csak akkor, ha a „közös műveltség” minden iskolatípusban legalább nagy vonásokban azonos. Tiszatáj Az ötvenéves Kányádi Sándort, a kolozsvári költőt háromszorosan ünnepli: saját verseivel, Görömbei András elemző cikkével és egy interjúval, amelyet Kántor Lajos készített a költővel. Még egy negyediket is ide lehet számítani, Kányádi legújabb kötetének — Szürkület — a recenzióját. Ez a felsorolás már mutatja, milyen helyet foglal el lírája a romániai magyar irodalomban, de az egész magyar irodalomban is. „A Kányádi-líra telítettségét, megkapó szépségét a morális felelősségtudat és igazságke-1 reső szenvedély adja meg. Jelenvaló, jelenidejű költészet: a múlt át-átcsillan rajta, de nem uralkodik el felette az emlékezés nosztalgiáival. Sohasem öncélú: egy élő, eleven közösség tükör- és vágyképe. Egy pillanatra sem egyéni kiút- vagy menedékkeresés, hanem sorssal, történelemmel való szüntelen szembenézés. Ezer kaccsal fonódik, kapcsolódik a kol- lektívumba: kultúrába, népéletbe, hagyományba”. Vass Márta Komatál küldés Egy régi tavaszi népszokásról „Nagyon-nagyon régen, édesanyámtól hallottam mesélni. Az édesapám nagyon vígkedélyű, tréfás ember volt. Abban az időben (az 1900-as években) divat volt, hogy húsvét hétfőjén komatálat küldtek egymásnak fiatalasszonyok és lányok, meg hát legények és férfiemberek is. Erre a komatálra raktak minden jót: sült húst, pecsenyét, pirostojást, a tál közepébe egy üveg bort állítottak, és a tréfa kedvéért selyempapírba csomagoltak libácsontot, tyúkcsontot és mindenféle haszontalanságot, hogy nevessenek egymáson. Az én édesapám is küldött ilyen huncutságokat. De sohasem haragudtak meg az ilyesmiért. Amikor készen volt a komatál, volt egy, aki vitte, és volt két kísérője. Ahová küldték őket, 'ott ezt a verset mondták el: Komatálat hoztam, Még is aranyoztam, Koma küldte komának, Ha nem tetszik komának, Visszaviszem azon az úton. Amelyiken hoztam. Ha tetszett a komának, akkor kicserélte egy másik tállal, és azt visszaküldte, annak jeléül, hogy komának fogadja a küldőt. Ha nem tetszett neki, nem akarta komának fogadni, akkor visz- szaküldte azt a tálat, amit neki küldtek. Persze mindez sok viccel, tréfával járt. A komatálvi- vőket megkínálták borral, süteménnyel, hol mivel. A komaság kihatott egy egész életre is. Jómagámról is elmondhatom ezt, mert csak most halt meg az a 92 éves néni, aki nekem is ilyen komatálas keresztanyám volt. A külsőségekben is ünnepi, tartalmában is szép, komoly szokásról, melyet a tavaszi népszokások körébe sorolunk, még annyit mondok el, hogy az ország különböző részein más és más lehetett az időpontja: húsvét hétfőn kívül a húsvétra következő fehérvasárnap, pünkösd, de volt, ahol egészen Szent Iván napjáig (június 24.) választották ki az alkalmas vasárnapot. Természetes az is, hogy a komatálvivők verses mondóké ja is sokféle volt. Somogy megyében jegyezték fel a következőt: Koma, koma, komálunk, Ha élünk, ha halunk, Mégis komák maradunk. Ez pedig Zala megyéből való: Koma, koma, komálunk, Éttig, hóttig, Kis-karácsony napjáig. Egymás anyját, ha [megszidjuk, Mégis komák maradjunk. A komálás szokásával ösz- szefüggésben azt kell még elmondani, hogy helyenként mátkáidénak is nevezik, s a húsvétra következő vasárnapot mátkáid vasárnapnak, mely egy másik, ugyancsak kihalt, de még talán régebbi szokás emlékét őrzi. Az elnevezés minden bizonnyal onnan van, hogy régebben a böjti időszakban (húshagyótól húsvétig) nem volt szabad eljegyzéseket és lakodalmakat tartani, s emiatt az egyházi tilalom miatt erre az időre sok ilyen családi ünnep esett. A mátkáláshoz mondott szöveg tartalmában így módosult: Mátka, mátka, mátkálunk, Éltül holtig, kiskarácsony [napig. Ha megcsalsz, ha megversz, Mégis mátkák leszünk. Amikor ma „komám”-nak szólítjuk 'egymást, nem is gondolunk arra, hogy ez a szó pályafutása során milyen változatos, színes életet élt meg, s a mi 'gyermekeink legtöbbje már nem .is szóbeli, csak írásos közvetítéssel szerez róla tudomást. Beck Zoltán KÉPERNYŐ Egyszer volt... Míg egy héten keresztül estéről estére néztem, milyen gyümölcs terem az ország legnagyobb mesefáján, óhatatlanul egy pár kérdés is eszembe jutott. Hány gyermek nézi vajon ezt a műsort? Milyen korúak, hány évesek lehetnek a legkisebbek és legnagyobbak? Maga a televízió tisztában van-e ,a korösszetétellel, vagyis tudja-e, kik éhesek a mindennapi mesekenyérre? Csak időtöltésnek szánják, vagy szórakozásnak is? Cél-e a művészi szinten megvalósított tanítás, nevelés? Számításba veszik-e, hogy nagyon sok gyermeket ,a Tévémaci altat el az édesanyja hangja helyett? Nem is sorolom tovább, nézzük inkább a látottakat. A hat mese közül kettő föltehetőleg a kicsikhez szólt: a Lolk,a kutyát talál és A szomjas kis kutya. Az előbbi kellemes, élvezetes és érthető, különösebb tanulság nélkül. A másik lassú, vontatott módon a víz körforgására utalt, unalmasan, s nehezen érthetően. Már a nagyobbak is szórakozhattak a borotvaeszű Juhászon — Eb, aki a kenyerét meg nem . eszi —, aki nem kisebb embert tréfált meg, mint Mátyás királyt. A Tökmag háza annyiban hasonlított erre, hogy csak bizonyos koron túl lehet érteni és méltányolni a szavakban rejlő és nem képi humort. A többiről kicsit hosszabban kell szólni. Egyik az Ügyetlenség című bolgár rajzfilm, amely tényleg ügyetlen volt, mint produkció is: se füle, se farka. Még arra is nehezen lehetett rájönni, hogy békák szerepelnek benne; ez csak akkor derült ki, amikor hosszú idő után megszólaltak, azaz brekegni kezdtek és a gólya is megjelent. Történetük — ha volt. egyáltalán — a permetező, vagy festékszóró géppel bárgyú és zavaros, s az égvilágon semmit nem mondott. így okosabb se lett tőle senki. A római trolibusz magyar bábfilm. Utasai — visszataszító arcú, fejű nők, férfiak — egy reggel munkába mennek. Ám azt veszik észre, hogy a városból egyre kijjebb tartanak. Megijednek. mert mindjárt kilenc óra, nem érnek be a minisztériumokba, s más hivatali munkahelyre. De aztán beletörődnek, mert szép a vidéki táj. Megállnak, játszani kezdenek, virágot, gombát, epret szednek. Játszadoznak. Az ügyvéd a troli kormányával karikázik, de egyszer csak a volán visszagurul a kocsihoz, ez a jel az indulásra. De vajon hány óra? Kiderül, most is annyi, mint amikor kijöttek a zöldbe. Miért? Mert váratlan ajándékot kaptak a tavasz első napján, amikor minden lehetséges. A sztori önmagáért beszél, az elemi meselogika is hiányzik belőle. Az egész heti meseműsorból pedig — kivéve a Mátyás király juhászát — sok minden. De leginkább a valamit akarás, a törekvés, a cél, s annak tűzön-vízen, kalandokon átvivő megvalósítása. Olyan figurák, amelyeknek jó vagy rossz tulajdonságaik vannak. És ötletük, amitől a mese izgalmassá válik. No meg a fur- fang, a többet ésszel, mint erővel. Mint régebben a nagyon jól sikerült magyar és külföldi sorozatokban. A Cica-micára még most is emlékszik Böbe babával együtt. mindenki, aki csak látta, akár felnőtt fejjel is. Hasonlóképp Mazsolára, a kedves kis malacra. Hogy Foxi-Maxiról ne is beszéljünk, vagy Kandúr Bandiról a csintalan két kis egérrel. Ide sorolható a bűbájosán szellemes Joe és a méhek, majd a hangyák, s a kirobbanó humorú Cirinke. Rájuk is érvényes: az újszülöttnek minden vicc új. Vagyis megismételhető. Vass Márta
