Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-13 / 86. szám
1979. április 13., péntek o Nemzetközi felnőttoktatási konferencia a csehszlovákiai O-Tátrafiireden térségét. (Szentmihályi, Sipos, Mészöly, Mátrai, Beren- di, Dunai II., Rákosi, dr. Fenyvesi, illetve Szanwald, Hammeri, Buzek, Wagner, Glechner, Flőgel ég mások.) Tizennégy órától nyitott kapuk várják a sportszeretőket, akik a Népstadionban és a környékén levő csarnokokban, termekben, pályákon nagyszerű bemutatókat láthatnak, kedvet kaphatnak a sportoláshoz. És hogy maradandó emlékük is iegyen a remélhetőleg szép májusi napról, kiváló sportemberek, olimpiai ég világbajnokok autogrammjait szerezhetik meg a készségesen rendelkezésükre álló kiválóságoktól. Az események közül csak egy: három nemzetközi nagymester, köztük két olimpiai bajnok. Csőm és Vadász, valamint Lengyel Levente 20 táblás sakk-szimultánt ad, szembe lehet velük ülni az asztalnál. Dr. Kurucz Imre (jobbról) Czina Sándor igazgatónak adja át az aranykoszorús emlékplakettet Fotó- Gál Edit Fotó: Gál Edit Az üzemek, vállalatok, intézmények közművelődési munkájának támogatására az elmúlt években Békés megyében is több helyütt TIT- csoportokat hoztak létre. A műveltség és a termelőmunka egymást segítő kapcsolatának ezen műhelyei közül megyénkben a legjobban tevékenykedő az Orosházi Üveggyár TIT-csoportja. A tegnap délután rendezett ünnepségen dr. Kurucz Imre, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat főtitkára Czina Sándornak-, az orosházi nagyüzem igazgatójának nyújtotta át a TIT Országos Elnöksége nevében az aranykoszorús emlékplakettet. Az üveggyári ünnepségen dr. Krupa András, a TIT megyei titkára mondott köszönetét az elismerésért. A rendezvény a TIT főtitkárának előadásával zárult, amelyben dr. Kurucz Imre az üzemi értelmiség és a munkásművelődés kapcsolatáról beszélt.- A Csehszlovák Szocialista Köztársaság második országos felnőttoktatási konferenciáját április 5-én, 6-án rendezték meg. A konferencián a csehszlovákiai szakembereken kívül több szocialista ország képviselője is részt vett. Az idei tanácskozás előadói a felnőtt továbbképzések új megoldási lehetőségeit keresték. Ugyanis, mind a mezőgazdasági, mind az ipari ágazatban olyan nagy a felnőttképzésben részt vevők száma, hogy az oktatásnak meg kell találnia azt az optimális módszert, amely, amellett, hogy eleget tesz az oktatás szakmai, tartalmi követelményeinek, a termelés célkitűzéseinek és az általános műveltség gyarapításának, meg kell oldania azt is, hogy minél alacsonyabb legyen a képzésben részt vevők termelőmunkából történő kiesése. Hazánkat a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Munkaügyi Minisztérium megTanácskozás az Tegnap Békéscsabán, a Technika Házában tartott megbeszélést az öntözési előkészületekről a Magyar Hidrológiai Társaság Békés megyei területi szervezete, a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálya és a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság. Elsőként Bak József, a KÖVIZIG osztályvezetője ismertette, hogy az Országos Vízügyi Hivatal idén életbe lépő utasítása miként módosítja a vízszolgáltatás korábbi rendjét. Újdonság lesz, hogy a vízügyi igazgatóságok és a vizet felhasználó üzemek nem az év elején egyszerre rendelik meg az egész évben szükséges víz- mennyiséget, hanem a tervezett öntözés előtt 5 nappal. Korábban sok gondot okozott, hogy a termelők bejelentés nélkül vezették le — elsősorban a rizstelepekről — a vizet, ezért sokszor belvízhelyzetet idéztek elő. Ez évtől kötelező a lecsapolást előre jelezni a vízügyi igazgatóságok felé, hogy megtehessék a szükséges intézkedéseket. Bak József arról is beszélt, hogyan készül a KÖVIZIG az öntözésre. A vízügyi igazgatóság hatáskörébe - tartozó területből 30 ezer hektár az öntözésre berendezett, a fejlesztések nagyrészt ezek karbantartására, korszerűsítésére irányulnak. A Szeghalomtól bízásából a kétegyházi Mezőgazdasági Szakmunkás- képző és Munkástovábbképző Intézet igazgatója, Pálfi György képviselte. Csaknem egyórás előadásában a kétegyházi iskolában folytatott kísérletekről számolt be, amely jelentős nemzetközi visszhangot váltott ki. Pálfi Györgyöt a jövő évben megrendezésre kerülő harmadik felnőttoktatási konferenciára is meghívták, amelyen az úgynevezett távoktatás eddigi eredményeiről tart majd előadást. Az irányított egyéni tanulás módszerével felkészített tanulócsoportok a kétegyházi munkástovábbképző intézetben — összesen 49 személy — először 1977-ben végzett. Az eddigi gazdasági számítások szerint az új módszerrel felkészített szakmunkások egy 12 hetes tanfolyam során a termelésből történő kiesés csökkentésével egyenként 14 ezer 600 forintos megtakarítást hoztak a népgazdaságnak. B. S. E. öntözésről északra tervezett sárréti öntözőfürt, amely 8000 hektár öntözését teszi lehetővé — jelenleg a tervezés szakaszában van. Az NK—14-es csatornából leágazó öntözőfürt Békés—Mezőberény közötti szakasza már majdnem félig elkészült. Befejezésével lehetővé válik a Kamut —Murony—Hunya—Kondoros körzet öntözése. Mindez szervesen illeszkedik az öntözött terület további tízezer hektárral való növeléséhez. A felázott talajok késleltették és megnehezítették a szivattyúk telepítését, de a KÖVIZIG dolgozóinak összehangolt munkája eredményeként minden készen áll az április 15-i, hivatalos öntözési idénykezdetre. Ez tűnt ki a Tisza- menti Regionális Vállalat képviselője, Mári Lajos szavaiból is, aki elmondta, hogy az előzetes felmérések alapján az üzemek a teljes víz- mennyiség 70 százalékára tartanak igényt, ennél 10 százalékkal nagyobb meny- nyiséget még zavartalanul biztosítani tudnak. Dr. Kácsor András, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának munkatársa elmondta, hogy tavaly az országosnál rosszabb volt megyénkben az öntözőberendezések kihasználása, ezért az idén erre fokozottabb figyelmet kell fordítani. —m. szabó— Majális a Népstadionban A „nemzetközi gyermekév 1979” eseménysorozatának az Erkel színházi gálaesttel megtartott nyitása után a következő, ennél sokkal nagyobb méretű megnyilvánulása a május 13-i „Majális a Népstadionban” című egész napos monstre műsor lesz, amely 10.30—18.00 óra között, mintegy 5000 szereplőt mozgat, a nagy létesítmény várható „telt háza” előtt. Az Állami Ifjúsági Bizottság és a Sportpropaganda Vállalat közös rendezvényének a bevétele nemes célt szolgál; a gyermekszolidaritási alap jiavára utalják. A szerepet vállalt színészek, énekesek, zenekarok társadalmi munkában állnak rendelkezésre, tiszteletdíjuk ugyancsak az alapot gyarapítja. A sport és a könnyűműfaj a meghatározója a csaknem 8 órás programnak, Karády Béla, illetve Romák Éva „ve. zérletével”. „Sportparádé” vezeti be a monstre majálist, melynek keretében óvodások, közép- iskolások, válogatott tornászok váltják egymást a gyepszőnyegen, látványosabbnál látványosabb bemutatókkal. Miután eltelt jó egy óra, a nézőket is meg kívánja mozgatni az „élő tv-toma”, a jól ismert szereplők közreműködésével. (Müller Kati, Bérczy István, Békési Ilona, Békési Sándor és a Schmidt család — Alexával, Petrával és Grétivel.) A sport után az „Élő hanglemezek” show-bian neves színművészek. Bodrogi, Har- sányi, énekesek (Cserháti Zsuzsa, Kovács Kati, Máté Péter) zenekarok (Express, Illés stb.) szórakoztatják a nézőket, majd izgalmas gokart vetélkedő lesz, neves művésznők (Felföldi Anikó, Lehoczky Zsuzsa. Sáfár Anikó és Tarján Györgyi) között. A nagy kavalkádban folytatólagosan a labdarúgóké lesz majd a főszerep, a Magyarország—Ausztria öregfiúk válogatott mérkőzéssel. Mindkét csapatban volt sokszoros válogatottak bizonyítják, hogy még nem felejtették el a futball mesEredményes munkájuk elismerése A Békés megyei Lapkiadó Vállalat április 12-én — nyugdíjba vonulásuk alkalmából — vendégül látta a Békéscsabai I-es számú Postahivatal hírlaposztályának a vezetőjét, Gellért Zsigmond- nét, valamint helyettesét, Kopcsák Gyulát. Dr. Árpási Zoltán, a Lapkiadó Vállalat igazgatója méltatta több évtizedes munkájuk eredményességét. Nem kis szerepük volt abban — mondotta —, hogy 1960-tól megháromszorozódott a Békés megyei Népújság előfizetőinek a száma. Olvasottabb lett a Népszabadság, és több más lap is. Dr. Árpási Zoltán a posta és a Lapkiadó Vállalat közötti jó együttműködés kialakításáért és ápolásáért, valamint a lapterjesztésben való sikeres közreműködésért ajándékot adott át Gellért Zsigmondnénak (képünkön) és Kopcsák Gyulának. Fotó: Martin Gábor Mit álmodjon a tervező? N ézegeti az ember a kirakatokat, s közben rácsodálkozik egy ruhakölteményre, egy funkciója betöltésére alkalmatlan virágvázára, sallangokkal dúsan fölcicomázott falitükörre. Meg persze a sokkal egyszerűbb, hétköznapibb rendeltetésű használati tárgyak seregére. Ujjnyi vastag, de csak két drótot magába záró kábelre, ökölnyi nagyságú csatlakozódugóra, gyalu- latlan deszkából szabott ruhafogasra. Mondom, rájuk csodálkozik az ember, s közben eszébe jut: lehet, hogy ezeket is iparművészek, okleveles tervezők kreálták? S mert bizonyosra vehető, hogy legalább egy részükhöz okvetlenül ők adták a modellt, el is gondolkodik a szemlélődő. Ugyan miért, mitől van, hogy a többnyire valóságos társadalmi igények kielégítésére készülő ipari termékek serege oly népes a torzóktól, a semmire sem alkalmas daraboktól, a drága anyagokat pazarló módon herdáló tákolmányoktól? Ennyi bevezetés után talán nem is meglepő, hogy egészen más válaszokat kap az ember, ha gyártásirányító műszaki embereknek, ha a vállalati jövedelmezőségre már csak-csak érzékeny igazgatóknak, vagy ha maguknak a tervezőknek teszi föl a kérdést: mit álmodjon a tervező? A főmérnökök tisztükhöz illő precizitással, tömörséggel mondják: olyan mintadarabot, ami szériában is gyártható. Az igazgatók ehhez még hozzáteszik azt is, hogy a tervezői álom lehetőleg kevés anyagból, minimális kézi munka ráfordítással alakulhasson késztermékké. A tervezők meg? Magától értetődő természetességgel vágják rá: lehetőleg szépet, minden hasonlótól különbözőt álmodjék, valahányszor egy új termék megrajzolásán fáradozik. Az élet, és főként az áruval rakott kirakatok azt látszanak azonban igazolni, hogy sok országban mégis nagyobb az összhang tervezői álmok és gazdasági realitások között, mint nálunk. S ha valaki ezt kétségbe vonja, ám vizsgálja meg néhány példán az állítás igazságát. A sort talán nem tanulság nélküli az .. elektromos csatlakozódugókon kezdeni. Miközben nézegeti és méregeti az ember a hazai gyártmányút, elég nehezen birkózik meg a kérdéssel: miért készítik ezt sokkal több anyagból, mint Svájcban, ahonnan az előállításhoz szükséges bakelitport drága pénzen importáljuk? Ennyivel szerényebb lenne tervezőink fantáziája? Hajlok rá, hogy inkább azt higgyem: ennyivel több előírás, elavult szabvány köti meg a formatervező iparművészek kezét, gondolkodását. És nem lehet más oka az említett kábelek túlméretezettségének, túlbiztosítottságának sem. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy tervezők, műszakiak és gazdaságvezetők együttesen se jutnának el fölismerésig: a mai szigetelőanyagokból már kevesebb is teljes biztonságot ad, mint azokból, amelyek a szabványkészítés idején álltak rendelkezésre. Lám, a műszaki cikkeknél a szabványdzsungel is ott szerepel az okok között, amelyek magyarázzák a tervezői fantázia látszólagos hiányát. Nem könnyebb azonban a formákra legérzékenyebb divatcikkeket gyártó ágazatokban dolgozók helyzete sem. Kötöttárugyárainkban például egy-egy kollekció összeállításakor korántsem az a legfontosabb szempont, hogy mely vonalak uralják a világ pillanatnyi, vagy majdani divatját. Sokkal lényegesebb ennél, hogy vajon van-e fonal az elképzelt pulóver megkötéséhez? Mert a kötődéi kapacitásnövelésére sok-sok milliót áldoztunk ugyan az elmúlt években, ám a fonalgyártás feltételeinek javítására már csak a maradékot fordítottuk. Mintha bizony nem lenne természetes az összefüggés alapanyag és késztermék között. S hogy még bonyolítsuk a helyzetet: a meglepően új vonalú, az igazán modem, és hazai alapanyagokból megtervezett pulóver sem lesz okvetlen siker a vásárlók körében. Hiszen ahhoz, hogy az legyen, még meg is kellene rendelnie a gyártól a kereskedelem illetékeseinek. M it álmodjon hát a tervező? — ismételhetjük meg a kérdést. Nagyot mindenesetre nem tévedhetünk, ha kimondjuk: álmodjon reálisat, megvalósítható! Olyan ipari, termékeket, amelyektől harmoni- kusabbá válik környezetünk, ízlésesebbé megjelenésünk, kényelmesebbé, lakhatóbbá az otthonunk. S mert ezért a célért olykor kis ütközeteket kell vívni, az sem baj, ha a tervező azt is megálmodja, miként kerülhet ki győztesen a konzervativizmussal folytatott harcból. Bedő Nándor tiasafi I Utcabál? ■ ■ j Az ember szíve néha megesik. Lehangoltan néz egy-egy ■ ■ úton elütött kutyát, a busz után hiába rohanó gyereket, j • vagy egy botorkáló nénit, aki alig tud átvánszorogni eb- i j ben a forgalomban megdúsult világban egyik járdáról, j • a másikra. Nem akarok kikezdeni a hatósággal, mert úgy is én i • húznám a rövidebbet. De hát mégis szóvá kell egyszer ■ ■ tenni (tudván, hogy a villanyrendőr azért mégsem ható- ! j sági), hogy akik működésbe hozták Békéscsaba villany- i j rendőreit, érzésem szerint sem gépkocsin, sem gyalogo- ■ ; san nem vesznek részt a forgalomban. Rejtély, hogy ak- j • kor, miként közlekednek? Mert ha a földi halandók : • módjára járnák az utakat, a járdákat, már biztosan rá- j : jöttek volna arra, hogy valahol valami nem stimmel. • Mi nem stimmel? Hát ahogyan működnek ezek a né- : • ma rendőrök. Akár a tanácsháza előtti átjárónál, akár a • • Petőfi utcai zebrán, szinte percnyi időt sem hagynak a : | gyalogosok átkelésére. A Petőfi utcán ráadásul, mikor ! : a gyalogosoknak zöldet mutatnak a lámpák, kis ívben ; | jobbra az autósoknak is fordulni lehet. Emiatt aztán ut- j : cabál van a zebrán. Hol előre, hol hátra lépnek az át- • ■ kelni akarók, de akinek jó a Iába, az sem képes annyi : ■ idő alatt, amíg a lámpa zöldet mutat, a széles úton átha- j j ladni. Nem mondom el, hogy egy éltesebb néni áthalad- ! ; tában, (mikor az út közepére ért, már pislogott a jelzés) • • mit üzent a villanyrendőr beállítóinak. Ügy sem hinnék ■ • el. De talán helyesebb lenne, ha maguk is kipróbálnák ! ■ az átkelési lehetőségeket. Persze nem úgy, ahogyan mi ■ j tesszük, hogy a járda szegélyén állva árgus szemekkel. ■ j figyeljük a jelzést és valaki közülünk az adott pillanat- ! j ban elkiáltja magát: Vigyázz! Kész! Start! — aki pedig j ■ nem ér át a zöldben, az újra kezdi a következő jelzés- ! : nél, (amire pedig percekig kell várni!) ... Hanem ko- • ; mótosan, kulturáltan, ám azért határozott léptekkel — j ■ ahogy nyilván el is képzelték maguknak az átkeléseket ! ■ a villanyrendőr beállító! De hát... elképzeléseikből ■ : utcabál lett. • Hagyjuk ezeket az utcai táncokat inkább május else- ! • jére meg a nagy ünnepekre! — ez a szerény javaslatom, i Varga Dezső i ■ *—.. .. iá J,. ....................................................................................................i T IT-plakett az Orosházi Üveggyárnak
