Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-08 / 82. szám

1979. április 8., vasárnap Barátaink életéből Csehszlovákia Magyar—szovjet együttműködés A kozmosz kutatása Április 12.: az űrhajózás napja Milyen szerepet játszanak a szocialista országok űrku­tatásában a magyar—szovjet kapcsolatok? Erről ad is­mertetést G. Beregovoj, a Gagarin űrhajósképző köz­pont vezetője. A magyar tudósok cs szakemberek aktívan részt vesznek a kozmikus térség tanulmányozására és haszno­sítására irányuló sokoldalú Interkozmosz-program vala­mennyi alapvető kutatási irányának kidolgozásában. A magyar tudósok számára a közvetlen kozmikus kísérle­tek 1970. november 28-án, a Vertikal—I. rakéta felbocsá­tásával kezdődtek. A mikro- meteorit-részecskék és ké­miai összetételük vizsgálatá­ra szolgáló felszerelést ma­gyar, szovjet és csehszlovák szakemberek hozták létre. MAGYAR MEGFIGYELŐ­ÁLLOMÁSOK Az Interkozmosz—-6 volt az első szputnyik, amely ma­gyar részvétellel kidolgozott tudományos készülékeket vitt magával. Feladata a me­teoritanyag tanulmányozása és az igen nagy energiájú kozmikus sugárzás vizsgála­ta volt. Az Ihterkozmosz-műholdak megfigyelésében magyar föl­di laboratóriumok és geofi­zikai állomások is részt vet­tek. A Nap rövid hullámú sugárzása és annak a felső légkörre gyakorolt hatása ta­nulmányozása céljából felbo­csátott Interkozmosz—7 ese­tében például a Magyar Tu­dományos Akadémia geofizi­kai obszervatóriuma megfi­gyelte a napfoltcsoportok mozgását. A soproni obszer­vatórium tanulmányozta az ionoszférában lejátszódó ab- szorbciót, míg a tihanyi geo­fizikai megfigyelőállomás elektronsűrűség-méréseket végzett. DETEKTOROS KÉSZÜLÉKEK Magyarország szakemberei aktívan részt vesznek a mű­holdak tudományos műsze­reinek elkészítésében. A Bu­dapesti Műszaki Egyetem közreműködik a földi detek­torokkal történő adatbegyűj­tés feladatát ellátó radio- elektronikus készülékek lét­rehozásában. Ezeket a detek­torokat a földfelszín legne­hezebben megközelíthető ré­szein helyezik majd el, hogy különféle paramétereket (szeizmikus aktivitást, mág­neses tereket, meteorológiai adatokat stb.) határozzanak meg velük. A földön elszór­tan elhelyezkedő műszerek adatait műhold gyűjti össze, majd azokat feldolgozva a földi állomásra továbbítja. A Magyar Tudományos Akadémia koordinálja az Atmoszféra-program kereté­ben a felső légkör kutatására irányuló munkát, amely a felső légkör műholdakról történő fényképezésén ala­pul. E program keretében szputnyikok kiterjedt hálóza­tának útját követik. • A vizs­gálatok célja a légkör sűrű­sége és a naptevékenység közötti összefüggés megálla­pítása. EGYMÉTERES PONTOSSÁGGAL Magyar szakemberek az Interkozmosz-program kere­tében részt vettek a műhold­ra szerelhető lézeres távol­ságmérő létrehozásában — a műszer a földi megfigyelő­állomás és a tőle 2500 kilo­méternyire tartózkodó szput­nyik távolságát 1 méteres pontossággal meg tudja ha­tározni. Magyarország részt vesz az Interszputnyik nemzetközi hírközlő rendszer kialakítá­sában. Ez a rendszer kielé­gíti a partnerországok tele­fon-távíró igényeit és előse­gíti a rádió- és televíziómű­sorok cseréjét. (APN—KS) Trolibuszok kél világrésznek Az első cseh trolibusz, a „Skoda 1 Tr” már 1936-ban elkészült a plzeni SkodaJVfű- vekben. A trolibuszgyártás ezután a Skoda-vállalat gyár­tási programjában maradt. A vállalat Ostrov nad Ohrí- ban működő fióküzemében jelenleg a' „9 Tr” típusú tro­libuszok készülnek, amelyek alacsony üzemelési és kar­bantartási költségükkel, hosz- szú élettartamukkal és ki­váló, a modem városi köz­lekedés igényeinek megfelelő konstrukciójukkal tűnnek ki. Az Ostrov nad Ohrí-ban működő üzem főként export­ra gyárt trolibuszokat. Több mint 5000 „szárnyas nyíl” védjegyű csehszlovák troli­busz közlekedik külföldön, több tucat szovjet városban, az NDK-ban, Lengyelország­ban, Bulgáriában, Norvégiá­ban, Indiában és Afganisz­tánban. A csehszlovák trolibuszo­kat igen kedvelik a Szovjet­unióban. Tavaly az üzem ter­melése meghaladta a 7000 darabot, s e trolibuszok több mint kétharmada 31 szovjet városban közlekedik azóta. Az 1962 utáni időzben Cseh­szlovákia átlagosan évi 90 trolibuszt szállított, majd 1966-ban már 450-et. Az ide exportált csehszlovák troli­buszok száma ma már meg­közelíti az 5000-ret. A Szov­jetunióban főként a „9 Tr” típusú kocsik közlekednek. Az indiai Bombay után Afganisztán fővárosa, Kabul lett az ázsiai kontinens má­sodik olyan városa, amelynek utcáin csehszlovák trolibu­szok járnak — már 86. A trolibuszhálózat csehszlovák közreműködéssel történő ki­építése 1977-ben kezdődött, s 1980 első felében fejeződik be. (BUDAPRESS — ORBIS) II lublini „fekete gyémánt” A lublini vajdaság keleti részén már évek óta épül egy új kőszénbánya. Már a harmincas években megálla­pította a varsói egyetem pro­fesszora, Jan Samsonowicz, hogy ez a terület szenet rejt, ám csak a hatvanas években, az első feltáró fúrások bizo­nyították ezt be. A további kutatómunka során megbizo­nyosodtak arról, hogy a lub­lini föld mélyén óriási szén­rétegek vannak. A hetvenes évek első felében befejezték a térképezést és 1975-ben döntés született az első bá­nya felépítésére. A lublini kőszéntartalékot közel 40 milliárd tonnára be­csülik, jó minőségű tüzelő­anyag, kalóriaértéke kb. 6500 Kcal/kg. A medencét, melynek hossza 180 km, szé­lessége 18—37 km, három körzetre osztották: a közpon­ti, az észgki és a déli körze­tekre. Legjobban a központit ismerték meg, oda telepítet­ték az első bányát is, Bog- danka faluba. A bányaépítkezés gyorsan haladt előre, az első akna mélyítésekor minden terv szerint történt. Mégis, amint a bányászok leértek 500 m mélységbe, homok nehezítet­te munkájukat, fékezte az előírt tempót. Az aknát biz­tosították, aljára betondugó került s megkezdődött a fa­gyasztás. Néhány hónap múl­va már ki lehetett termelni a megfagyott homokot. így történt az első akna fúrása­kor, a következőnél már nem ütköztek a munkások külö­nösebb akadályba, terv sze­rint tudtak haladni. A múlt A Bogdanka-bánya építése év végére az első akna már 771 méterre mélyült, s az idei terv szerint 960 méterre kell lejutni. Folynak a mun­kálatok a második akna támpilléreinök felállításán és i harmadik, immár 568 m mély akna, valamint a jelen­leg 40 méteres negyedik akna fúrásán. A lublini számmező kincse először 1980-ban kerül majd felszínre. egymillió tonna Monika Schreiber: mennyiségben. Összehasonlít­va ezt az Alsó- és Felső-Szi­lézia több mint 200 millió tonnás termelésével, meg kell állapítani, hogy egyelőre csak szimbolikus nagyságrendről van szó, de 1984-re már 3,6 millió tonnát irányoznak elő. S mivel ebben a körzetben még további 8 bánya létesül, egy évtized alatt évi 25 mil­lió tonnára növekszik a ter­melés. A bogdánkai bánya építése közben minden szükséges technológiai és üzemeltetési tapasztalatot megszereznek a további egységek létesítésé­hez, s beindítása lakásépít­kezéssel, szállókkal, kereske­delmi és szolgáltatási infra­struktúra kialakításával együtt lehetséges. 1981-ben az új bányaközpontban már 2000 bányász dolgozik, szá­muk az idő előrehaladtával fokozatosan növekszik. Ez a kis település lesz majd Len­gyelországban a szénmedence fővárosa. (Interpress — KS) Régi művészmesterség az NDK-ban Édesvíz az óceánból A Mangislak félszigeten (Kazah SZSZK) levő Sevcsenko vá­rosban 5 évvel ezelőtt kezdte meg működését az az atom­erőmű, amely a tengervíz sótalanítását végzi A föld teljes vízkészleté­nek 98 százaléka a világten­gerekben található. A fenn­maradó 2 százalék édesvíz igen egyenetlenül oszlik el, ezért — az ENSZ adatai sze­rint — már most több mint 40 országban tapasztalható vízhiány. Az emberek ősidők óta próbálnak édesvizet nyerni a tengerből, de a kutatások csak nemrég kezdtek reális eredményeket hozni. Lássunk néhány példát! Sevcsenko — a Szovjet­unió egyik fiatal városa, amely a vízszegény Kaszpi- tenger melléken épült fel. Az öt éve épült atomerőmű a vá­ros szimbólumává vált. Az erőmű energiája a tengervi­zet sótalanítja. A sótalanítás során előállított desztillátu- mot speciális készülékeken átbocsátva ásványi sókkal dúsítják, hogy ivóvízként fo­gyasztható legyen. A nukleá­ris vízsótalanítók kapacitása lehetővé teszi, hogy a város minden egyes lakosának na­pi 500 liter iható víz jusson. A Szovjetunióban más módszerekkel is nyernek édesvizet a tengerből. Szum­gait városban például egész más technológiával sótala- nítják a Kaszpi-tenger vizét. A berendezés óránként 100 tonna tengervíz sótalanításá- ra képes. Az azerbajdzsáni kőolaj­ipari és vegyészeti intézet munkatársai a feladat meg­oldására hiperszűrési eljá­rást dolgoztak ki. A magas- nyomású vizet sík, vagy cső­szerűén kiképezett, a vízmo­lekulákat áteresztő, de a vízben oldott sók hidratált ionjait visszatartó membrá­nok között vezetik át. E módszerrel jobb minőségű víz nyerhető a desztillátum- nál. Nagy nehézségeket jelent az óceánjáró kereskedelmi hajók, a halászhajók le­génységének vízellátása, mi­vel több hónapon át tartóz­kodnak a tengeren. Ma már nincs szükség édesvizet szál­lító tartályhajók kiküldésé­re, mivel minden szovjet ha­jón működik különböző tí­pusú sótalanító berendezés: napi teljesítményük 1—240 tonna közt váltakozik. E készülékek egy része a hajó dízelmotorjainak hul­ladékhőjét hasznosítja. Ko­rábban a hajómotorokban keletkezett hőmennyiség több mint fele kárbaveszett. Ezt a hőt hasznosították a ké­szülék tervezői a vízsótala- nításnál — figyelembe véve, hogy vákuumban • a víz 100 Celsius-foknál alacsonyabb hőmérsékleten forr. Eköz­ben jóval kevesebb vízkő képződik, így elég ha a só­talanító készüléket évente egyszer tisztítják. Más aggregátokban a ha­jóturbinákban elhasznált gőzt hasznosítják. A vízsó- talanítás költsége ebben az esetben is jelentős mérték­ben csökken. Ilyen készülé­keket a Krím-típusú szovjet tartályhajókon használnak jó eredménnyel. Mind nagyobb figyelmet fordítanak a vízsótalanítás folyamatának másik összete­vőjére — a művelet során kapott sók hasznosítására is. Vlagyimir Rindin A pankowi tanácsháza és a Bürger-park között húzó­dik a Wilchelm-Kuhr Stras­se. Ott, a 3-as számú házban található az az érdekes mű­hely, amelyben több mint 80 éve fúvóssal készítenek jó minőségű üveget. A nyugdí­jas korban levő Siegmund Burger, valamint a Reinhold- fivérek egy bonyolult, fölöt­tébb speciális üveggyártás mellett kötelezték el magu­kat. ök szállítják az ország fizikai és kémiai intézeteinek az úgynevezett nagy vá- kuumú köpenykészülékeket. ' Az iroda falán látható ok­levelek a család alkotó szel­lemét és legjobb üvegfúvási hagyományait tanúsítják. Reinhold Burgemek, az apá­nak 1903-ban egy nagyon praktikus találmánya volt, amely a szó legigazibb értel­mében még ma is közhasz­nálatú : a termoszpalack. Legtöbbje az olajkannára hasonlít. Az üvegen kívül más ké­szítmények is származnak abból a korból: az első rönt­gencsövek. A családtörténet­hez tartozik, hogy Burger tu­dósokkal, valamint Conrad Röntgen nevű munkatársával közösen fejlesztette ki ezeket a csöveket. A termosz is a kutatókkal való szoros együttműködés produktumának tekinthető. Amikor Carl von Linde fel­találta, hogyan lehet a leve­gőt cseppfolyósítani, hiányoz­tak még a megfelelő tároló­edények. Reinhöld Burger egy olyan ezüsttel bevont gömböt konstruált, amelynek kettős fala között légüres tér volt. Ez a folyadékot hosz- szabb időn keresztül állandó hőmérsékleten tartotta. Ha hideg van, akkor is forró marad — mondotta a felta­láló. A cseppfolyós levegő tárolására alkalmas edénye­ket ö szállította, s egyúttal a termoszokat is piacra vitte. Kezdetben a nehézkes göm­böt hamarosan jó fogású, henger alakúra formálta. Az értékes üvegfúvói is­mereteit az apa mind a négy fiának tovább adta, és ők is a tudomány pártfogói ma­radtak egész életükön át. Megbízhatóan és pontosan állítják elő rajzok alapján az erős falú üvegkészítménye­ket. Ezek egyedi darabok,' többnyire 20—150 milliméter átmérőjű edények, amelyek az alacsony hőmérsékletnek is ellenállnak. A különböző szakágak tudósaival fenntar­tott kapcsolat elengedhetet­len feltétele a jó minőségű és sikeres munkának — véle­kedett Siegmund Burger. A testvérek büszkék mestersé­gükre, amely mindenekelőtt tehetséget, szorgalmat és ki­tartást követel tőlük. (Neues Deutschland) Az első aknák fúrása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents