Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
1979. április 4., szerda o Szállóigék, aforizmák A patronálás sajátos formái az üveggyárban Fiatal érkezik a gyárba. Ez lesz az első munkahelye. Szerzett ugyan már némi információt a jelentkezéskor, ám mégis ezernyi kérdés foglalkoztatja: hogyan fogadják új munkatársai? Sikerül-e beilleszkednie? Milyen lesz a főnöke? A megállapodás szerint végeztetik-e ivele a munkát? Egyenlőre azonban csak igen keveset tud. Megállapodnak például a fizetésben, a munkakezdés, befejezés időpontjában. De amíg a számára fontos többi információ birtokába jut, eltelik néhány nap, hét, hónap. És most kísérjük figyelemmel, kik, hogyan fogadják, hogyan sikerült új munkahelyén beilleszkednie? Apud bonum iúdicem argumenta plus quam testes valent. A jó bíró számára többet érnek az érvek, mint a tanúk. (Cicero, De re publ. 1, 38, 59) Aquam a pumici postulas. Vizet követelsz a sziklától. (Plautus, Persa 1, 1, 41) Arma virumque cano. Fegyvert s vitézt éneklek. (Vergilius, Aen. 1, 1) Ars prima regni est posse invidiam páti. Az uralkodás legfőbb művészete az irigységet elviselni. (Seneca, Here. fúr. 353) Artes omnes perdocet pau- pertas. A szegénység minden mesterségre megtanít. (Plautus, Stich. 178) Assidua eminentis fortu- nae comes est invidia. A kivételes szerencse hű kísérője az irigység. (Velleius Paterculus 1, 9, 6) Assiduo vomer tenuatur ab usu. A folytonos használattól elvásik az eke. (Ovidius, Epist. ex Ponto 2. 7, 43) (Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény című könyvéből válogattuk az idézett római szállóigéket, aforizmákat.) Az Orosházi Üveggyárban vagyunk. Földesi Editet a kaputól a személyzeti osztályra küldik, ahol az ilyenkor szokásos „adminisztratív” feladatoknak tesznek eleget. Ezt követően az osztály egyik fiatal munkatársa, aki egyben a gyár KISZ-bizottságának szervező titkára, valamint a KISZ-bizottság titkára, röviden tájékoztatja Földesi Editet a szervezet munkájáról. Azután közvetlen munkaterületével ismerkedik, bemutatják munkatársainak, a főnökével hosszan beszélget feladatairól. A munkahelyi vezető a KISZ-bizottság, az alapszervezet vezetőivel egyetértésben patronálót „rendel” a fiatal mellé. Majd foglalkoztatási terv készül, amelyet az illetékes igazgatóhelyettes hagy jóvá. A foglalkoztatási terv feladatokat tartalmaz. Többnyire a szakmával, a munkahellyel történő ismerkedés folyamatát rögzítik benne, egyetértésben a fiatallal. Fél év elteltével minősítő vélemény készül, majd újabb foglalkoztatási tervet állítanak össze. Földesi Edit foglalkoztatási tervéről, beilleszkedéséről a közelmúltban készült el a minősítő vélemény. A gyár analitikusa, aki ugyancsak Veszprémben szerzett vegyészmérnöki diplomát, így vélekedik fogadtatásának körülményeiről, az első munkahelyén töltött hat hónapról: — Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítok az emberi kapcsolatoknak a munkahelyen. A fogadás körülményeire azért emlékszem még ma is élénken, mert a nehezen ismerkedők közé tartozom, összehasonlításom nincs ugyan, de azt elmondhatom, hogy itt igen szervezett a fiatalok fogadása. Persze, nekem szerencsém volt, hiszen sokat segített az egyik munkatársam, aki ugyancsak Veszprémben szerzett vegyészmérnöki diplomát. A fiatalok patronálási rendszeréről Lovas Julianna, a KISZ-bizottság titkára úgy beszél, mint egy állandóan változó, fejlődő folyamatról. — Az üveggyárban lényegében 1974-től bontakozott ki a patronálási rendszer. Ma már ott tartunk, hogy vezérigazgatói utasítás teszi kötelezővé a patronálok kinevezését, foglalkoztatási tervek és minősítések készítését. Ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy semmilyen utasítás sem old meg mindent egy csapásra. Az üveg- : gyáriak példája is ezt bizonyítja. A mechanizmus jobb, mint volt, de nem nevezhető tökéletesnek. — így igaz — folytatja az előbbi gondolatsort Lovas Julianna —, hiszen még ma sem minden fiatal kap patronálót, nem minden gazda- ' sági vezető készíti el a foglalkoztatási tervet, és még folytathatnánk. A KISZ-ve- ■ zetőségek sem találják meg minden fiatallal a kapcsolatot. Ennek ellenére is elmondhatjuk, az Orosházi Üveg- ; gyárban a patronálási rendszer sajátos, másutt is követésre méltó gyakorlata alakult ki. Követésre méltó, ; amelyet nem feltétlenül másolni kell, hanem az adottságokhoz igazítani. Megéri a vesződséget. A gyárba ma, tegnap — az időpont nem lényeges — fiatal szakmunkást vettek fel. A fiatalt ezernyi kérdés foglalkoztatja. Még senki sem tudja, meddig marad, hogyan illeszkedik be a munkahelyi közösségbe. Az Orosházi Üveggyár KISZ-bizottsága ebben az évben valamennyi területen elért kimagasló munkájáért a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját kapta. A kitüntetésben benne volt ez a tevékenység is. Kepenyes János Négy húron - felsőfokon Neve összefonódott a magyar dzsessz gyermekkorával, múltjával, jelenével. Azon kevés zenészek közé tartozik, akik a legtöbbet tették a hazai zene kifejlesztéséért, elismeréséért. A közönség azonban mindig csak az eredményt látja — hogy egy-egy produkció, siker mögött mennyi munka rejtőzik, arról meglehetősen kevés információ áll rendelkezésre. Pedig az esetek többségében a szürke hétköznapokon lezajló események határozzák meg a reflektorok világát. Megvalósult és jövőbeli lehetőségekről kérdeztük Pege Aladárt: — Milyen helyet foglal el a dzsessz zenei kultúránkban? Kinek könnyebb a helyzete — annak, aki a komoly zenétől próbál közelebb kerülni a dzsesszhez, vagy annak, aki a dzsesszt tekinti alapnak a további zenei fejlődéshez? — A dzsessz-zene, mint művészeti ág, szerves részévé vált kultúránknak. A komoly zenét kedvelők magukhoz közelebb állónak érzik a dzsesszt: zenésznek és hallgatónak egyaránt köny- nyebb a helyzete, ha komoly zenei alappal rendelkezik. Iskoláinkban meghonosodott- a híres Kodály-módszer, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az emberekben zenei ismeret, zeneszeretet alakuljon ki. Én is klasszikus művésznek készültem, pályafutásom kezdetén elsősorban komoly zenével foglalkoztam. Később, koncertjeim összeállításánál is hű maradtam ehhez a hagyományhoz: az első részben általában klasz- szikus zenét, a másodikban pedig dzsesszt játszottam. Manapság a dzsessz-zenészek között kevesen vannak, akik e két műfajt egyaránt magas színvonalon űzik. Ahogy nehéz elképzelni Kocsis Zoltánt, vagy Ránki Dezsőt dzsessz-zongoristaként, ugyanúgy furcsa lenne Oscar Petersont klasszikusként... — Sokat vitatott téma hazai dzsesszéletünk múltbeli és jelenlegi helyzete. Méle- ménye szerint mi jelent manapság problémát? Egyáltalán — mekkora bázisra támaszkodhat a magyar dzsessz? —> Nálunk jó zongoristák vannak — e téren állunk a legjobban. Ugyanakkor alig van dobosunk, fúvósunk, bőgősöket pedig még nehezebb „találni”. Azt is szokták mondani, hogy nálunk nincsenek együttesek. Vannak, csak egy maroknyi zenész állandó mozgásából állnak ösz- sze. Saját együttesem összeállításánál a mai napig ugyanazokat veszem-vehetem figyelembe. Régebben, a mi indulásunk idején rengeteget játszottunk a vendéglátóiparban. A mai jobb zenészek közül jóformán mindenki ott játszott. Ennek az a roppant nagy előnye, hogy mindennap felléptünk, tehát nemcsak a kínkeservesen megszervezett heti két dzsessz- koncerten, és összeforrt az együttes. A fiatalok ma, sajnos nem hajlandók a vendéglátóiparban zenélni. Ehhez persze megfelelő műsorpolitikát kell kialakítani — ami egy kis klubban siker, az egy koncerten nem feltétlenül az. A fiatal zenerajon^- goknak azt tudom ajánlani, hogy minél többet járjanak koncertre, az Operába és a Zeneakadémiára is! A zene jellemnevelő hatású: jó irányba nevel. A mai tizén-huszonéve- kevéssé ismerik az ön tgi pályafutását. Milyen célokkal, miért éppen a bőgővel indult útnak? — Tizennégy éves koromban kezdtem zenével foglalkozni, akkor választottam ezt a hangszert. Bármily furcsa, a nagybőgő tetszett meg a legjobban... Minden attól függ, persze, hogy kinek mi a mércéje. Én magasra helyeztem a képzeletbeli lécet, igen nagy követelményeket támasztottam önmagámmal szemben; minden időmet a gyakorlás, a komponálás és a koncertezés kötötte le. Mint már említettem, egész pályafutásom alatt párhuzamosan foglalkoztam klasszikus zenével és dzsesz- szel. A Liszt-díjat, amit igen nagy megtiszteltetésnek és elismerésnek érzek, nem mint dzsessz-zenész, hanem mint előadóművész kaptam. A Zeneakadémián is tanítok — természetesen nagybőgőt. — ön hosszabb ideig határainkon túl szerepelt, nemrég tért ismét haza. Mire emlékszik vissza szívesen, milyen tapasztalatokat szerzett? — Szerződésem egy időre külföldre szólított. Turnéim során az Európában élő zenészek többségével játszottam. Sokat koncerteztem egyedül is, ami mindig komoly feladatot jelentett. A nagybőgő nem zongora, igen nehéz vele szóló koncertet adni. Az ilyen fellépések első harmadában hagyományos dzsesszt, a másodikban szabad improvizációkat, az utolsóban pedig klasszikus darabokat adtam elő. E néhány évet minden szempontból hasznosan töltöttem, rengeteget tanultam... Bozsik József mondta egyszer az aranycsapatról: „Szerencsénk volt, így születtünk össze...” Tényleg csak ezen múlt volna? Vérten Sándor MRD1SZ, EPOSZ, DISZ, KISZ Egykori ifjúságmozgalmi vezetők találkozója Szarvason Három generáció képviselői töltöttek együtt néhány meghitt órát a közelmúlt egyik hétvégén, Szarvason. Az ország legkülönbözőbb vidékeiről érkeztek, hogy felelevenítsék fiatal éveik emlékeit —, a meghívottak ugyanis valamennyien az ifjúsági mozgalom egykori vezetői, aktív résztvevői voltaik. A KISZ szarvasi városi bizottsága szervezte az úttörőházban ezt a találkozót, a Magyar Kommunista Ifjúsági mozgalom 60. évfordulója jegyében. Ott voltak a találkozón azok, akik még a II. világháború idején, az Iparos Ifjak önképző Körébe jártak Szarvason; eleget tettek a meghívásnak a felszabadulást követő időszak kammu- ' nista aktivistái, ott voltak a régi MADISZ-osok, a MA- DISZ legendás kézilabdacsapat tagjai, a helyi SZIT- szervezet egykori vezetői, tagjai, azután a EPOSZ, a DISZ, a KISZ vezetői. Sonkoly János, a KISZ városi bizottságának titkára üdvözölte a megjelenteket, s az óvónőképző intézet hallgatóinak rövid műsora után Bérces László, a városi KISZ- bizottság munkatársa elevenítette fel ,a magyar kommunista ifjúsági mozgalom hat évtizedes történetét, s benne Szarvas nagyközség, majd város ifjúsági mozgalmának állomásait. Az egykori MADISZ-tagok javaslatára a találkozó résztvevői megkoszorúzták a hősi halált halt szarvasi ifjúsági vezető, Molnár Pál emléktábláját. Később megkezdődött a kötetlen beszélgetés, barátok, elvtársak, akik távol kerültek ' Szarvastól, egymástól, meghatottan emlékeztek a közös harcokra, élményekre, — amely számukra emlék, a mai tizenévesek számára pedig történelem. „Tegyünk meg mindent” A kondorosi ÁFÉSZ KISZ- alapszervezete legutóbbi taggyűlésén, amikor a tagság megvitatta és elfogadta az 1979—80-as mozgalmi évre szóló akcióprogram tervezetet, s közösségi megbízatássá emelte az egyéni vállalásokat, úgy döntött, felhívást tesz közzé, melynek célja az ötmillió forintos gazdálkodási eredmény elérése. Miről is van szó? Az ÁFÉSZ-nél 1977-ben több, mint 4 és' fél millió forint volt a nyereség, 1978-ban viszont alig haladta meg a 4 millió forintot. Ennek az Oka a beruházások korszerűsítése miatt jelentkező költségnövekedés. Tavaly adták át az ÁFÉSZ új ABC-áruházát, korszerűsített ruházati boltját, az idén azonban nem terveznek új beruházásokat. A tervben így 1979-re 4 millió 600 ezer forintos nyereséget kalkuláltak, a Komócsin Zoltán KISZ-alapszervezet azonban reális lehetőséget lát az 5 millió forintos nyereség elérésére. Ezért fordultak az említett felhívással az ÁFÉSZ szocialista brigádjaihoz, egységeihez, dolgozóihoz, a következőképpen: „Mi, a kondorosi ÁFÉSZ Komócsin Zoltán KlSZ-alapszer- vezete felhívással fordulunk szövetkezetünk szocialista brigádjaihoz, egységeihez, dolgozóihoz. Hatékony minőségi munkával tegyünk meg mindent az 5 millió forintos gazdálkodási eredmény eléréséért. Az 1979. évi feladatok a kereskedelem dolgozóitól is jobb munkát, fokozott felelősséget követelnek. Csatlakozunk a dombóvári ÁFÉSZ Napsugár Áruház kollektívájának felhívásához, mely a szocialista munkaverseny 1979. évi folytatására szólít fel. A munkaversenynek a kereskedelemben is alapvető feladata, hogy elősegítse a hatékonyságot, ügyelve a lakosság kielégítő ellátására. Felhívjuk dolgozóink figyelmét arra, hogy az általános, és a munkaterületükkel összefüggő feladatokon túl a következőkre fordítsanak különös gondot: Az árukínálat színvonalának tartása, illetve javítása; a félkész ételek körének bővítése. Az eddigieknél is nagyobb gondot fordítsunk a gyermekruházati cikkek, védőételek választékosabb beszerzésére, értékesítésére. A fiatalok, nyugdíjasok áruellátását kiemelkedően kezeljük. Költségeinket csökkentsük, és fokozott gondot fordítsunk a vásárlók tájékoztatására. Takarékoskodjunk az energiával, a tüzelő- és csomagolóanyaggal.” 1
