Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

1979. április 30., hétfő <z> Hétvége Kitekintés Mit csinálnak az eszkimók nyáron? A nyár a 70 000 eszkimó számára, aki Kanadában, Alaszkában és Gröniandon él, azt jelenti, hogy vége a tavasznak, a viharos szeleknek, a szűrkén borongó égnek. Megrepedt a jégpáncél, amely tíz hónapon át szorítja markában a partvidéket & kis jégtáblákra szakadva sik­lik tova. Elolvadt a hó is a település házai között. A kö­ves talajon, amely nyáron is csak 20 centiméter mélysé­gig olvad fel, megjelennek az apró mohapelyhek és zuz­mók. Rövid földi életre előmerészkedik néhány virág is, hasonlóan az Alpok havasi rózsájához. Alig húsz évvel ezelőtt a kanadai Unigmatok még nyomorúságos falu volt, föld­ből, kőből, tőzegből és hor­dalékból tapasztott szánal­mas kunyhókkal. Ma az itt élők előre gyártott faházak­ban laknak, kályhájuk van, amelyet olajjal fűtenek, s mindenféle más komforttal is rendelkeznek. Az asszonyok az első nyári napon a közeli ABC-áruház- ból rendelik az egész havi szükségletet. Később pedig ráhúzza gyermeke fejére a kapucnit, s elmegy az élel­miszerekért. Persze a do­hányért és a whiskyért is. A férfiak a napon sütké­reznek és már várható dél felől a kis repülőgép. Az is lehet, hogy rénszarvasvadá­szatra indulnak hómobilon, vagy éppen az alvó fókákat lepik vég. ősszel gyakori, hogy a halakat váratlanul éri a hideg beállta, s a jég­ben képződő légzsákok úgy körülzárják őket, mint egy h űtőszekrény-akvárium. Kizöldül a természet Néhány száz kilométerrel beljebb, a szárazföldön, a tundrákon, a sarki jég- és sztyeppe sivatagban is él­nek eszkimók, a föld északi erdőövezeti határától az Északi-tengerig. A talaj itt is csak néhány centiméter mélységig enged fel nyáron, és a föld júniustól csak két- három hónapra zöldül ki. Olyankor aztán a tundra be­láthatatlan területeit lepi el a bokáig érő törpenyír, a füzike, a sárga bolhafű, az ezüstösen csillogó gyapjúsás. Déli irányból megjelennek a vándormadarak, amelyek itt költik ki fiókáikat, jönnek a hósármányok, a lilék, a part­futók, őket követik a hal­farkasok, majd a vadludak, a vörösrókák és a medvék. A mohás talajról aztán fel- szállnak az óriási szúnyogse­regek, amelyek valóságos csapást jelentenek nemcsak az eszkimóknak, hanem a karibusnak, a vad észak­amerikai sarki szarvasnak és a rénszarvasoknak, amelyek sok ezres csordákban vonul­nak végig a tundrán. A rénszarvas úgyszólván mindennel ellátja az eszki­mót-: tejet ad és húst, meleg szőrmét ruházatnak és láb­belinek, agancsot és csontot egyszerű szerszámok készí­tésére. Csődöt mondott azon­ban a kísérlet, hogy a rén­szarvasból — úgy mint Lapp­földön és Észak-Szibériában — szelídített háziállatot csi­náljanak. Az eszkimók nem állattenyésztők, hanem va­dászok, — s legalábbis Ka­nadában és Alaszkában — vadászok is akarnak marad­ni. Így aztán a rövid nyári idényt jól ki kell használni­uk, hogy tartalékot gyűjtse­nek a hosszú téli hónapok­ra. Nemrég még az volt a szo­kás, hogy különösen hosszú és kemény teleken az öre­geket — sőt a gyerekeket is — mint haszon nélküli ke­nyérpusztítókat — egyszerű­en éhenhalatták. Ma már szégyellik az eszkimók, hogy egykor csontokból, meg fó­kabőrből készült kajakokat építettek, ma már csak leg­feljebb szórakozásból evez- getnek. Sarki eszkimók Az eszkimók közül már talán csak 600 él olyan éle­tet, ahogyan azt mi itt Euró­pában elképzeljük — hideg­hez alkalmazkodó, kicsiny orrlyukakkal, rövid végta­gokkal, szőrképződési hiány­nyal. Ezeket sarki eszkimók­nak nevezik és Gröniandon élnek, Thulétól északra. Je­gesmedvére vadásznak spe­ciálisan erre betanított ku­tyákkal, mínusz 60 fokos hi­degben, egyetlen vadászat alatt 1500 kilométernyi utat is képesek megtenni vadért, az örök jég hatalmas térsé­gein. Ezek a sarki eszkimók még tudnak szánt is készíte­ni, míg Alaszkán és Kana­dában élő sárgásbarna színű, ferde vágású szemű testvé­reik a favázas szánt és a szánt húzó kutyát jóformán már csak régi képekről is­merik. Alig van ezek közül olyan eszkimó család, amely nem engedhet meg magának legalább egy hómobilt, — ez egyfajta szán, amelynek lánctalpát motor hajtja. Rég elmúlt az az idő, ami­kor az eszkimók a grönlandi bálna édeskés, tejszínhez ha­sonló friss bőrét szopogatták, a halat nyersen ették, s szomjukat jégdarabokkal ol­tották. Ma egy sarki rókáért ropogós fehér kenyeret, mar­hahúskonzervet és zabpely- het kaphatnak a szupermar- kettban. Igaz, talán a kon- zervek is közrejátszanak, hogy ma sok olyan betegsé­get észlelnek az eszkimóknál, amelyek korábban nem for­dultak elő: szívhibák, vita­minhiány, elhízás. Ennek el­lenére: ma sokkal egészsége­sebb életmódot élnek, mint 100 évvel ezelőtt, amikor minden második eszkimó tu­berkulózisban halt meg. Még 1945 után is Gröniandon az átlagos életkor mindössze 35 év volt és Észak-Kanadában csak 25 év. A csecsemőha­landóság pedig 60 százalé­kos. Mostanra az átlagos életkor 65 évre emelkedett. Szeretik az italt Felmerült azonban egy új probléma: az alkohol. Az eszkimók szeretnek inni, sok sört és pálinkát fogyaszta­nak. Vannak olyan vélemé­nyek, amelyek szerint azért isznak, mert nem tudnak összhangba kerülni a rájuk erőltetett civilizáció okozta problémákkal. Más vélemé­nyek szerint csak azért isz­nak, mert ízlik nekik. A fiatalok szeretik partne­reiket gyakran változtatni: rövid a nyár, de a szerelem még rövidebb. Nem csoda, hogy minden második eszki­móbébi házasságon kívül szü­letik. Pedig az eszkimóknál sok a gyerek. Nyár az eszkimóknál is van, bár ott a tél augusztus közepén kezdődik és már akkor lehull az első hó. (- sb -) Tudomány — technika Ujjlenyomatok nyomában Filatéliai hírek Folytatjuk a bélyeggyűj­tésről szóló ismertetőinket azzal, hogy a bélyeggyűjtés csaknem egykorú a posta­bélyeg megjelenésével. A nyugati államokban már a múlt század hatvanas évei­ben igen élénk volt a rend­szeres bélyeggyűjtés, ha­zánkban minden valószínű­ség szerint ez idő tájt indult meg. Ezt a feltevést alátá­masztja az a körülmény, hogy Pesten 1874-ben, Zág­rábban már 1876-ban bé­lyeggyűjtő egyesület alakult, s 1877-ben pedig Nyíregyhá­zán, 1886-ban pedig Buda­pesten január hó 27-én a „LÉHE” (Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesülete) ki­állítást is rendezett. Hogy kik voltak hazánkban az el­ső bélyeggyűjtők, nem tud­juk, mert az erre vonatko­zó adatok az idők folyamán elkallódtak. A Levélbélyeg­gyűjtők Első Hazai Egyesü­lete részéről az 1900-as évek­ben felvetődött ugyan a ma­gyarországi bélyeggyűjtés történetének megírása, azon­ban ez nem valósult meg. A Philatéliai Kurír pedig 1929 januárjában a magyar bé­lyeggyűjtők lexikonénak a megjelenését hirdette meg, de ez a terv sem vált való­ra. Itt jegyezzük meg, Békés­csabán, a Tevan Nyomda kiadásában a 20—25 év kö­zött megjelent két szám (fő- szerkesztő Kapronczay De­zső adótisztviselő és e sorok írója szerkesztésében). Az újság címe „Alföldi Bélyeg­újság” volt, sajnos a háború alatt ezek a példányok el­kallódtak, és az érdeklődés hiánya miatt csak két szám jelent meg. A magyar bé­lyeggyűjtés évtizedeken át küzdött a közönnyel. Míg ná­lunk a komoly gyűjtők szin­te nem is tudtak egymásról, addig külföldön pl. Weimár- ban a bélyeggyűjtő egyesü­letnek 1907-ben már több mint ezer tagja volt. A ma­gyar bélyegújság 1910. no­vemberi száma szerint Ma­gyarországon mintegy 300 tagja volt. Ez a közöny csak a felszabadulás után szűnt meg, és az érdeklődés ör­vendetesen javult évről évre. 1963-ban már nyolcvanezer tagja volt, míg ma már 170 ezer tagja van a Magyar Bé­lyeggyűjtők Országos Egye­sületének. Vas Tibor Az ember kezének bőrléc- mintái régóta ismertek: már a történelem előtti agyag­edényeken is találták ujjle­nyomatokat. A legrégibb — mintegy 30 ezer éves — le­nyomatokat Csehszlovákiá­ban, Dőlni Vertonicénél ta­lálták a jégkorszak végi mammutvadászok kerámia, töredékein: egy nagy lábujj és egy hüvelykujj lenyoma­tát. A VII. század végén Kí­nában és Japánban pecsét­ként használták az ujj le­nyomatát, és azokon a terü­leteken, ahol a lakosság jó része analfabéta — így In­diában, Tibetben és az ame­rikai indiánoknál —, aláírás helyett ma is a jobb kéz mu­tatóujjának lenyomatát hasz­nálják. A bőrlécrendszerrel kap­csolatos kutatások az egész világon folynak: kedvenc té­májuk lett az antropológu­soknak és humángenetiku- soknak. A bőrlécrendszer ugyanis öröklődő jelleg és a magzati élet 3—4. hónapjá­ban való kialakulása után már nem változik a korral. Óriási jelentősége van a bőrlécrendszer vizsgálatának a daktiloszkópiában, a sze­mélyazonosság megállapítá­sában. Ez az egyes bőrlécek finom mintázatában mutat­kozó eltéréseken alapul, ame­lyek kimutatásában Galton- nak, a daktiloszkópiai mód­szer kidolgozásában pedig Henry calcuttai rendőrfel­ügyelőnek vannak óriási ér­demei. Ma is ezt a Galton— Henry féle rendszert hasz­nálják általánosan a világ rendőrségei. A módszerek természete­sen egyre finomodnak. Los Angelesben új módszert ta­láltak fel az ujjlenyomatok rögzítésére. Egy új, mikro- aggant nevű anyagot talál­tak, amely mikroszkópikusan sok rétegű részecskéből áll,' és ez be tud épülni a szi­lárd vagy félszilárd anyag­ba és egyszerűen láthatóvá teszi az ujjlenyomatot. Kert — háztáji II kártevők ellen kötelező a védekezés Minden kertészkedő tudja, hogy ha egy viruló kertes tájon a gazdák többsége gondosan ápolja fáit, növé­nyeit, de néhány elhanyagolt kert is akad a szépen mű­veltek között, ezekből újra meg újra fertőződik a kör­nyék. Ezért hazánkban is rende­letek szabályozzák a földtu­lajdonosok, az egyéni terme­lők és kiskerttulajdonosok is közéjük tartoznak —, véde­kezési kötelezettségeit. E rendeletek pontos végrehaj­tása egyéni és közérdek, hi­szen a fertőző növénybeteg­ségek ellen is csak közösen lehet eredményesen védekez­ni. Együttes fellépés vethet gátat súlyosabb bajok elter­jedésének. A rendelet szerint minden termelő köteles figyelni - a károsítok megjelenését, vé­dekezni ellenük, s ha úgyne­vezett zárlati (karantén), vagy veszélyes kártevőket észlel, ezt még jelenteni is tartozik a helyi tanácsnak, a járási, vagy a megyei nö­vényvédelmi és agronómiái főfelügyelőnek. (A zárlati és a veszélyes kártevők jegyzé­két ,a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Értesítőben hoz­zák nyilvánosságra, különö­sebben fertőzött vidéken ál­talában a helyi tanácsok fi­gyelmeztetik a lakosságot a veszélyre.) Ha a termelő elmulasztja az előírt védekezést, a ható­ságok szóban vagy írásban figyelmeztetik. Ha záros ha­táridőn belül sem végzi el a munkát, akkor közérdekű védekezés elrendelésére ke­rülhet sor, amelynek költsé­geit a mulasztótól adók módjára hajtanak be. Ezen felül még szabálysértési el­járást is kell indítani a vé­dekezést elmulasztó ellen. A növényzet kötelező vé­delme mellett nagyon fontos az is, hogy a védekezőszerek használati utasításait gondo­san tárták be. H,a eltérnék a megadott töménységtől, a szer esetleg nem fejti ki a megfelelő hatást, vagy ha túlságosan erős, leperzselheti a leveleket. Soha se feled­jük: a növényvédő szerek többsége méreg, egyikük- másikuk pedig erős méreg! Ezért roppant fontos az egészségügyi óvórendszabá­lyok (kesztyűviselés, perme­tező-szemüveg és -'kalap, esetleg védőruha használata, stb.) betartása. Ezek a mun­kát végző életét, egészségét védik. De az is fontos, hogy a növényvédő szerek csoma­golóanyagán mindig feltün­tetett egészségügyi várako­zási időket tartsuk be. Ha egyidejűleg több szer hasz­nálunk, értelemszerűen a leghosszabb várakozási ide­jű szerre előírt határidő ér­vényes. Amennyiben magunk nem igazodunk el biztonságosan a sokszor bonyolult előírások között. kérjünk tanácsot szakemberektől a legközeleb­bi mezőgazdasági nagyüzem­ben vagy növényvédelmi és agrokémiai központban. így elkerülhetjük, hogy a fo­gyasztásra kerülő termékek­ben a megengedettnél több növényvédőszer-maradvány legyen, s valaki egészségét, esetleg életét veszélyeztesse. Végezetül szólni kell az idős, munkaképtelen kerttu­lajdonosok helyzetéről. Ók nem hanyagságból mulaszt­ják el a kötelező védekezést, egyszerűen nem tudnak az előírásoknak eleget tenni. Pénzért sem rendelhetik meg a permetezést, mert sajnos, kevés helyen alakult a helyi ÁFÉSZ, szakcsoport vagy tsz szervezésében kiskertek­ben munkát vállaló növény­védő csoport. Nincs tehát más hátra, a kertszomszé­doknak, munkaképes bará­toknak. a faluközösségnek, vagy a helyi kertbarát klub­nak kell ezt a legtöbbször csekély munkát átvállalniuk. Nem csak az idős szomszé­don segítünk így, ha nincs elhanyagolt kert, az egész környék növényzete egészsé­gesebb lesz. H. L. Zsebmikroszkóppal vizsgálják az új anyaggal láthatóvá tett ujjlenyomatot (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Szegeden gyors ütemben halad az északi Tisza-hid építése. A képen: beemelik az utolsó hídszerkezetet (Fotó: KS) A

Next

/
Thumbnails
Contents