Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-29 / 99. szám

1979. április 29., vasárnap

Rugalmas

életszínvonal-politika

■■■■ecemberben a szocia- I lista iparban foglal- koztatottak átlagbére 3894 forint volt, s az 1978. évi havi átlagbér 8,5 százalékkal bizonyult magasabbnak az előző esztendeinél. Ami annyit jelent, hogy a szóban forgó 1 687 200 embernek az életszínvonala is ennyivel gyarapodott volna? Vannak, akik egyenlőségjelet helyeznek a pénzbeli jövedelem és az életszínvonal közé, s az új lakásba költözés okozta nagyobb kiadásokat úgy fogják fel, mint —

életszínvonal-csökkenést... Ha túlzás is, de sok benne az igazság: ahány család, annyiféle értelmezése az életszínvonalnak, s annyiféle életszínvonal. Amiből mégsem következik, hogy nincsenek általános jellemzők, így az, ha valamivel szerényebben is az ötéves tervben előirányzottnál, de az életszínvonal, az életkörülmények javításában előrehaladtunk a középtávú program eddig eltelt három évében.

Soha nem volt mindenkire azonos érvényes folyamat a reáljövedelem-növekedés, napjainkban végképp nem az. A nyugdíjazás például, vagy az addig kereső gyerek bevonulása, házassága, újabb gyermek születése, a korábbiaktól eltérő beosztás stb. lényegesen megváltoztatja a jövedelmi arányokat a családon belül. Idéft megszűnt — a kis- és a külkereskedelem kivételével — a követelményekhez nem kötött, úgynevezett biztosított — 1,5 százalékos — bérnövelés lehetősége; központi forrásokból 500 millió forint használható fel bérkedvezményekre, igaz, a korábbiaknál szigorúbb feltételek mellett. Továbbá: a megszorítások ellenére a hatékonyan dolgozó vállalatoknál az átlagosnál nagyobb a lehetőség a bérnövelésre, ugyanis a progresz- szív adóteher csökkent. Se- regestől említhetünk ilyesfajta mozzanatokat, amik lényege egy: az életszínvonal növelésének céljait föl nem adva, a realitásokhoz kell igazodniuk. Szakszerűbben fogalmazva: a teljesítmény — követelmény — nélküli bérnövekedés megengedhetetlen. Még szókimondóbb formában: nemcsak a termelést, a beruházást, hanem az életszínvonal növelését is alá kell rendelnünk a népgazdasági egyensúly megjavításához kapcsolódó érdekeinknek.

Ennek tudatában már érthetővé válik az a széles körben hallható vélemény, legalább a jelenlegi életszínvonal — és áruellátás — stabil legyen. Igen ám, de 1974 óta a belföldi felhasználás minden évben nagyobb volt a nemzeti jövedelemnél! Halmozott terhekkel kell tehát

szembenéznünk, s ezért elkerülhetetlen : a lakossági jövedelmek emelkedése szoros összhangban álljon a termelés hatékonyságának javulásával. Más szóval: a további jövedelemnövelést a fokozódó követelmények teljesítéséhez szükséges hozzákapcsolni.

Jutott erő arra, hogy január elsejétől 1,3 millió főt érintve, emeljük az alacsony nyugdíjakat; 1,8 milliárd forint jut egy esztendőre, s további 1,7 milliárd az úgynevezett automatikus kiegészítésre. Van, ahol „szakaszolni” szükséges”. A családi pótlék átfogó növelésére nincs fedezet, de elsőként majd a három és több gyermek után fizetendő összeg gyarapítására elő kell teremtenünk a forintokat. Ahogy az életszínvonal sokféle tényezője közül a lakásépítés jelentős teljesítményeinek fenntartásánál is ez a teendőnk. Továbbá: a szolgáltatások mennyiségi, minőségi fejlesztése szintén lényeges elem az életszínvonal milyenségében, ahogy növelhető ez utóbbi úgy is, hogy a gyermeket bölcsődében, óvodában helyezik el, s az anya kereső foglalkozást választhat.

Gyakorlati tapasztalat: az emberek elégedettsége egyre kevésbé függ fogyasztásuknak a múlttal összevetett viszonyától, s mind lényegesebb mozzanatként bukkan fel a magasabb jövedelműek életvitelének — fogyasztási szokásainak — másolása. E téves irány követése félretoija az életszínvonal-politikának azt a fontos alapelvét, ki-ki úgy éljen, ahogy dolgozik. Pontosan az teremti elő a további haladás szilárd alapjait, ha a keresetek különbségei jobban kifejezik a munkák különbségeit, azaz ha a közösség a mainál valóság- hűbben értékeli — javadalmazza — a tevékenységek társadalmi hasznosságát, amibe a visszafogás és a többletadás egyaránt beletartozik.

láltozatlanul főbb célok eléréséhez keresünk — s lelünk — hatásosabb eszközöket a termelésben és az elosztásban, s ez érvényes — célokra, eszközökre — az életszínvonalpolitikában is. Aminek vannak átmeneti — kedvező és kedvezőtlen hatású — mozzanatai. Valamivel jobban éltünk, mint ahogy dolgoztunk; az egyensúly megteremtésének szakaszában tartunk. Lehetőségeink úgy tágíthatok, amint teljesítményeink bővülnek, a célok és realitások párosa ezért vonzóbb — mert cselekvésre sarkall — mint célok és óhajok — sóhajtozás- nál megrekedő — pilleköny- nyű kettőse.

Mészáros Ottó

Korszerű gépeken készülnek az ingek a Szirén nemrég átadott új üzemcsarnokában

Új exportpiacok

A tavalyi nehézségek után az idén — úgy tűnik — soha nem látott mértékű lesz a szarvasi Szirén exportja. A piac alaposan megélénkül és ennek több jele is mutatkozik. Sikerült például olyan országokba betörni portékájukkal, ahol eddig még sohasem vettek magyar inget. Kanadába 60 ezer, Franciaországba 50 ezer inget szállítanak és ezek nagy része saját anyagos export lesz.

A nagyarányú szállításokat jelzi, hogy a tavalyi első negyedévi 9,5 millió forintos export helyett most az év első három hónapjában csaknem 19 millió forint értékben szállítottak árut külföldre. Ennek többségét a tőkés export teszi ki 14 millió forintos értékben. Az egyre jobban fokozódó export új gondokat is felvetett. Gyakran nehezíti alaphiány a munkát, ezért egy új formával, az úgynevezett devizahiteles konstrukcióval is készítenek külföldre termékeket. Ez annyit jelent, hogy az alapanyagot valahonnan külföldről megvásárolják, a költségeket a Nemzeti Bank devizában hitelezi és értékesítéskor törlesztik az adóságot. Ilyen módon 120 ezer inget exportálnak az idén.

De nemcsak az ing, hanem a textiljáték is nagyon keresett lett ebben az évben. Mikor februárban írtunk a Szirén tavalyi eredményeiről, még az volt a gond, hogy egyik napról a másikra szinte teljesen visszaesett a játékexport. Most újra megélénkült a piac, 350 ezer textiljáték tőkés exportjára van eddig szerződésük.

És ha már szóltunk februári cikkünkről, akkor el kell mondanunk azt is, hogy volt annak egy kitétele, mely a jelek szerint kisebb vihart kavart. Arról írtunk ugyanis, hogy legnagyobb hazai partnerünk, a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat jelentős tételeket nem vett át tőlük az év végén. Ehelyett importból szereztek be ingeket.

Kiszely Mihálynak, a szövetkezet kereskedelmi osztályvezetőjének egy tárgyalás során elmondták, hogy cikkünket vizsgálat követte.

\1/ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ W W W W W ^ ^ ^ ^ ^ ^ U/ ^ ^ ^ ^ W W M/ w Sl/ Ni/ U/ w U/ \j/ »ti/ ■

^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ 'T' * ^ ^

Teljes erővel vetik megyénkben is a kukoricát. Felvételünk a kétsopronyi Rákóczi Tsz-ben készült, ahol a Rába-Steiger erőgép vontatja a vetőgépet

Fotó: Demény Gyula*

A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalatnak magyarázatot kellett adni a történtekről és remélhető, hogy hasonló esetek a jövőben nem ismétlődhetnek meg. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat ezt a „kellemetlenkedést” semmiben sem érezteti a nála lényegesen kisebb partnerével. Korrekt módon megkötötték a szerződéseket az idei évre és úgy tűnik, a jó partneri viszony mindenben helyreállt közöttük.

Erre a jó együttműködésre már csak azért is szükség van, mert a megnövekedett feladatok ezt nélkülözhetetlenné teszik. Sok alapanyagot ugyanis közösen szereznek be és ezek hiánya több tétel gyártását tenné lehetetlenné. A hazai igények ütemes, tervszerű kielégítése pedig az export szempontjából is nagyon fontos,

A Szirén Szövetkezet most minden erejével a külföldi szállítások fokozására törekszik. Ezért az eddigi két külkereskedelmi vállalat helyett öttel léptek kapcsolatba, hogy termékeiket minél több helyen értékesíthessék. De nemcsak ez a haszna a többoldalú együttműködésnek, hanem az is, hogy pontosabb, részletesebb piaci információkhoz jutnak a sokcsatornás kapcsolattartás révén.

Piaci stratégiáikban újdonság az is, hogy minden ajánlatkérést elfogadnak, és minden érdeklődőnek készítenek mintakollekciót. És bár ezeknek a puhato- lődzásoknak csak kis része végződik konkrét üzletkötéssel, a meghiúsultak is hasznos tapasztalatokkal szolgálhatnak.

Ezek után már érthető, hogy miért ugrott meg olyan nagyon az export az idén, olyannyira, hogy várhatóan az idei termelés több, mint fele külföldre kerül. De van még egy tényező, mely szerepet játszik ebben. Megváltozott ugyanis a férfidivat, az eddigi hosszú gallér helyett két-három centiméteres a sláger. Aki tehát követni akarja a divatot, annak fel kell frissítenie ruhatárát, ez pedig főleg a jövő évtől kezdődően hatalmas keresletet jelent majd. Ezért tervezik úgy a Szirénnél, hogy egy-két éven belül termelésük 80 százalékát exportálják majd.

L. L.

Haszna van minden napnak

Hajt ki a kapun. Kerékpárosok intenek. Régi szomszédok. Mennek a kátéeszbe. A szabókhoz, meg a cipészekhez. Ébred Endréid. ő bezzeg már fél napja talpon van. tgy ment ez, amióta az eszét tudja. Gyerekkorában is. Együtt járt iskolába ezzel az íróval, Tímár Mátéval. Nem rokon, csak névrokon. Mivel ő is Tímár. Mármint hogy Sándor. Akkor is négykor kelt, mindig.

Mint most is. Kitrágyázni, ugye. A tizenöt tehén alól. Aztán a dara. Hány vödör lehet az már a 40 év alatt, mióta neki csak a dolog áll? De még több a víz. Hat vödörrel kell egy tehénnek egy nap. Azonkívül, amit a darába is kevernek.

Persze van dolog a darával is. Az sem úgy lesz magától. Darálni kell. Ebből-ab- ból. Kukoricából meg a csutkájából. Mert a jó gazda mindent fölhasznál. Ott a tsz. Az nem tud mit kezdeni a csutkával. Kihányja kazalba, ő meg hordja, amíg engedik. Aztán lucerna is kell. Ezzel van a legtöbb baj. Honnan vegye az ember? Kénytelen maga megtermeszteni.

Hát nem unatkoznak, annyi szent. Még jó, hogy az asszony így bírja a munkát. Tesz mindent, akár az ember. Az a rengeteg tej. Mind kifejni. A vizesvödrök meg a széna a padlásról. Bele vannak ők már ebbe nőve. Sose volt itt kevesebb jószág. Csak állnak az udvaron, körben az istálló, itt a legszélén a házhoz közel ez a kis tehén. Tán még betegnek is néznék, úgy lehet. Közben egy hatalmas lavortálat kell alátenni a fejéshez. Úgy ontja a tejet. Hát a Rózsi meg a Gyöngyi? Azok kiállításra is elmehetnének, olyan jó kiállású tehenek. Szép magyar-tarkák. Mert mondjon aki amit akar, nincs ennél jobb. Adhat az a Holstein annyit meg annyit, ha kényes, mint egy kisasszony. Megcsapja a szél, meg is lehet nézni utána. De meg ki törődik a gyenge borjúval ott, ahol ezer tehén ellik? Itt még nem hullott el egy se. Annál több volt az ikerborjú.

Hogy harmadszor is megnyerték az országos tejtermelő versenyt? Mi van abban? Csak meg kell adni a jószágnak, ami jár neki, és kész. Mondta is a miniszternek, Romány elvtársnak, hogy ő sose gondolt mással csak a tennivalóval. Még akkor is, amikor a padlást leseperték, amikor a 27 holdat négyre kurtították, amikor a leadott tinóért majdnem semmit kapott, pedig a kislány, az is akkor született. Hát akkor is csak dolgozott, nem panaszkodott. És várt, remélt.

Hát kinek fejte ő a sok tejet? Ha mást nem enne soha, akkor sem bírná fölinni mind. Nem állt ki piacozni sem. Ez mind az államé lett. Most is azé. Ezért kellett, hogy megváltozzanak a dolgok. Meg is mondta Romány elvtárs, hogy sok függ most a kistermelőktől. Csak hát a fiatalok elmenekülnek ettől az élettől. A tsz megadja a megélhetést meg a kényelmet is. Egyszer ők is próbálkoztak vele. Éppen rosszkor. Hatvan—hatvanegyben. Amikor a közös alig tudott fizetni. Most meg már minek mennének? Mire lennének ők ott jók, ahol gépek vannak -meg tanult emberek.

ök már így fejezik be az életet. Hajnaltól napestig munkával. Télen-nyáron, hétköznap, vasárnap, ünnepnap. Itt nem jut idő az olasz tengerpartra, de még a bul- gárra se. Balaton sincs. Ki állna a helyükre? Na, de ők vállalták így. Csak hát a nyugdíj. Az nincs még ugye megoldva. Mert mi lesz, ha már nem bírják a vödröt? A villát se emelni. Hisz gyűjtögetni nincs miből. Kell a pénz a takarmányra, új kocára, mert van az is vagy három. Azután az állatorvos. És ki tudja, meddig lehetne még sorolni.

Hogy miért csinálják mégis? Az ember végül is nem élhet munka nélkül. Az élet az telik így is meg úgy is. így legalább haszna van minden napnak. És az az első díj sem az utolsó. Kiváltképp, ha harmadszor kapja meg az ember. Hát ezért is.

Kőváry E. Péter