Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-28 / 98. szám
o 1979. április 28., szonfbat A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet szakemberei vizsgálják az új szovjet terepjáró személygépkocsit, a Niva 1600-ast. A négykerékmeghajtású, nagy erejű jármű meredek emelkedőkre is felkapaszkodik. A képen: a Niva 1600-as gépkocsi (MTI-fotó — Bisztray Károly felvétele — KS) Példamutatóan gondoskodnak az idősekről A népi ellenőrök ritkán dicsérnek. Ilyen kivételes megállapítást tettek a szeghalmi járásban. A közelmúltban ugyanis megvizsgálták az idős korúak szociális gondozását. „A szociális intézmények jó munkáját bizonyítja az is, hogy a vizsgálat kevés hiányosságot tárt fel.” Ezekkel a szavakkal összegezték többek között a tapasztalatokat. És okkal. A járásnak 13 községe van. Közülük öt községben szociális otthon. 6-ban öregek napközi otthona működik, és 11 községi tanács alakította ki a házi szociális gondozás rendszerét. Napjainkban 615-en részesülnek gondozásban, A tanácsok nagy figyelmet fordítanak az otthonok működési feltételeire és az idős korúak ellátására. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a költségek alakulása. 1975-ben a járásban 10 millió forintot költöttek erre a célra, a múlt évben már több mint 15 milliót. Ám gond is akad. A szociális otthonok régi épületekből lettek átalakítva. Különösen a füzesgyarmati otthon épülete nagyon elavult. A tanács éppen ezért egy újnak az építését tervezi, amely több mint 3 millió forintba fog kerülni. Az is az igazsághoz tartozik, hogy 1975 óta bővítésükre nem került sor, csak a meglevő helyiségeket újították fel. Ugyanakkor a konyhákat, a fürdőszobákat korszerű berendezésekkel szerelték fel. Kulturális célra is sokat költöttek. Füzesgyarmaton az elmúlt 4 évben kulturális és szociális felszerelésre több mint egymillió forintot fordítottak. Végeredményben ezzel magyarázható, hogy a gondozottak életkörülményei örömest vállalnak kerti vagy műhelymunkát. A szociális otthonokban a gondozottaknak érdekképviseleti tanácsuk van. Az utóbbi években javult és ki- szélesedett a tevékenységi köre. A tanács intézi a fegyelmi ügyeket, véleményezi és javaslatot tesz az étlap összeállítására, s kiveszi a részét a különböző rendezvények megszervezéséből. A népi ellenőrök elismeréssel szóltak a tanács munkájáról. A gondozási díjak fizetésével kapcsolatban azonban hiányosságok is felmerültek. A Kellemes napokat töltenek az idős gondozottak a vésztői öregek napközi otthonában. Jelenleg 33 idős emberről gondoskodnak, jóllehet az otthon 40 idős ember ellátását is biztosítani tudná. A népi ellenőrök javaslatot tettek a helyek kihasználására. A távolabb lakók bejárását gépkocsival lehetne megkönnyíteni Fotó: Martin Gábor Kétes kapcsolatok? agányos ember, meglehet, sok van hazánkban, ám ismerősök nélküli aligha létezik. Gondoljuk csak végig. Megszületünk, járunk óvodába, iskolába, esetleg egyetemre, majd munkába állunk. A színhely közömbös, ami a lényeg : mindenütt emberek között vagyunk. Ismerőseink lesznek, akár akarjuk, akár nem. Mindez következményeket • teremt. Társadalmiakat, gazdaságiakat; hozzásegít kinevezésekhez, munkaalkalmakhoz, vagy uram bocsá’, egy- egy hiánycikknek tartott használati tárgyhoz. Hívhatnánk közkeletű ■ nevén is; mondhatnánk, hogy a protekcióról van szó. Mondhatnánk, s azonmód hozzákezdhetnénk az írásbeli harchoz, szapulhatnánk, szidhatnánk, ameddig csak a lap alja engedi. A feltételes módok nem véletlenek. A protekció létezett a múltban, létezik ma is, s ki tudja, mit hoz a holnap? Létét nem tudomásul venni — lustaság, vakság. Követelni, hogy szűnjön meg, de azonnal — naivság. Beletörődni — nem feltétlenül szükséges. Megoldás? Egyszerű, közhasznú recept nem létezhet. Persze protekció és protekció között elképzelhető különbség, ráadásul nem is kicsi. Néhány példa mutatóba. Az apuka az egyetemi felvételi előtt telefonál a volt iskolatársnak, a ma professzorának, figyeljen oda a gyerekre, ha vizsgázni megy. Ha az érettségizett tehetséges, sokat tud, nem történt semmi különös. Olyan fiatal lépett túl a helyhiány leküzdhetétlennek vélt akadályán, akinek az egyetemen a helye. Ha csak kapcsolata van, tudása nincs, más, veszélyesebb a helyzet. Adott egy állás, s betöltésére számtalan jelentkező. A kiválasztásra hivatott hosz- szasan vizsgálgatja a beküldött önéletrajzokat, a pályázók szakmai múltját igazoló papírokat, tanácstalan a döntéskor. Kollégája megkeresi, s ajánl valakit. Olyat, akit ismer, akivel már dolgozott együtt, ráadásul jó eredménnyel. A jelöltet felveszik és "beválik. Történt valami elítélendő? Sokkal kevésbé, mintha egy felülről érkezett telefon, hivatalos kérés alapján választatott volna ki az új munkatárs. Nehéz tehát az állásfoglalás a protekciónál. Nem könnyű a minősítés még az egyes esetekben sem, nemhogy általában. Annyi azért mindenképpen leszögezendő, hogy a szándék és a körülmények meghatározóak lehetnek a véleménynyilvánításnál. Ha a hivatalos cél (mondjuk, alkalmas embert találni egy posztra) és a pro- tezsált szándék (X vagy Y legyen a kiválasztott, mert van aki ismeri és jótáll érte) egyezik, azaz eredményhez vezet, alig érheti szó a ház elejét. Ám, ha a hatalmi szó, e zsarolásízű kérés a nemkívánatost támogatja, az alkalmatlant teszi alkalmassá, a tökéletlent tünteti fel tökéletesnek — a végeredmény veszélyes lehet. És nincsen következmények nélkül. A kérő szóra hajló ugyanis viszonzást vár. Ha nem azonnal, hát később, hetek, hónapok, évek múltával. És ha egyszer szívességet tettek nekem, íratlan szabály, köteles viszonoznom. A mondás szerint, kéz kezet mos, csak hát aligha közömbös milyen ha- tóapyag segít hozzá a tisztasághoz. Tökéletes vagy tökéletlen? Az említett két példa (egyetem és munkahely) nem átfogó. Nem az egészet mutatja, csak a veszélyeset. Azokat a helyzeteket, amelyekben nem mindegy, hogy pozitívnak vagy negatívnak minősül a kapcsolatok teremtette következmény. Gazdasági életünkben is nagy veszélyeket rejt a protekció. Mert van-e rosszabb, mint mikor alkalmatlan ember dönt el fontos kérdéseket, vagy tehetségtelen szerez képességei szerinti alacsony színvonalú, szinte alkalmaz- hatatlan tudást? O indannyiunknak vannak ismerősei. Barátok, rokonok, elfelejtett kapcsolatok. Viszonyok, amelyek léteznek, vagy felújíthatok. Egy-egy kiúttalan- nak látszó helyzetben, alkalmasnak látszanak, hogy megoldást teremtsenek. A protekció alapja tehát létezik és létezni fog. Alkat kérdése, hogy jóra vagy rosszra használjuk fel ismeretségeinket. És a szándéké, amelyen legalább annyira. nehéz változtatni kívülről, szép szóval, mint a helyzeten, amelyben a kapcsolatok a meghatározók. Malonyai Péter Füzesgyarmaton, a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben régi hagyományai vannak a szocialista brigádmozgalomnak. Csaknem félszáz kollektíva dolgozik a nagyobb termelési eredmények eléréséért, a takarékos és hatékony gazdálkodásért. A közelmúltban értékelték a brigádok elmúlt évi tevéA hatalmas csarnokon átnyargal a szél. A huzat kegyetlenül tépdesi az ittfelejtett Fabulon-plakátot, amelyre otromba betűkkel ráírták: jó nő! Dobhártyámon éles zaj lüktet. A sarokban lemezt kalapálnak. Amott csillagokat szór a hegesztőpisztoly. Senki sem beszél. Az a svájci sapkás, jól megtermett ember ismerősnek látszik. Meg kellene szólítani. A satupadnál áll. a szerszámokat rendezgeti. Mondom: hűvösek a reggelek mostanában. „Minden hajnal más, aszerint, hogy hol és honnan nézzük — feleli, s már hagyna is ott. — Az óra? Négykor csörög, a gyerekek szerencsére úgy alszanak, mint a bunda. A korán kelés lassítja a mozdulatokat, az észjárást. De miért érdekli ez magát?” Néz, méreget, szorongatja a kezem és felkiált: „Persze, az ikkola! Platón és Hégel. A dialektika és az értéktörvény. Nem ártott az a három év.” Kérdem Jánost, hogy bírja egész nap ezt a lármát, a szúrós festékszagot, a buszokból kiáramló gázt. Hallgatom és eltűnődöm: hová lettek a kerék, szabatos mondatok, amelyeket a foglalkozásokon hallottam tőle. „Kit érdekelnek a hangzatos szavak? — nézegeti a tenyerét —, nálunk nem szokás az efféle. Meg lehet-e szokni, hogy délutánra sajog az ember lába, estére meg elzsibbad?” Szeretném megérteni: akkor miért érzi jól magát az olajos alkatrészek, rideg vasak között. „Az az igazi, ha van értelme, látszata annak, amit, az ember csinál — forgatja a csapágyat az ujjai körül. — Aligha tudom én ezt megmagyarázni.” Különös érzés fog el, mintha szé- gyelném magam. Mit akarok ettől a munkástól? Beállítok ide nyakkendősen, jól szabott zakóban és a régi isme- rettségre hivatkozva az életét firtatom. Az iskolapadban felszabadultan vitatkoztunk a teóriákról, a demagógiáról, a szubjektivizmusról. Most kenységét. Kilenc szocialista brigád — a Martos Flóra, a Búzakalász, a Tyeres- kova, az Április 4., a Lenin asztalos és a Lenin műhely, a Váci Mihály, a Március 15. és a Dózsa György Szocialista Brigád — kapott aranykoszorút. Tíz brigád ért el ezüst-, 16 bronz- és 13 zöldkoszorús jelvényt. Kézfogás pedig felötlik bennem: jó lenne, minél hamarabb befejezni ezt a látogatást. Milyen szerencsém van, hogy nem itt dolgozom. Azt hiszem, hős vagyok, mert biztatom magam: beszélgessünk még! Mintha nem lennének idegei. Mozdulataiból, arcának sima vonásaiból arra következtetek: mindig jól van. Még meg is erősít. „A befejezett munka azzal is fizet, ha végül leteszi az ember a kalapácsot, nyugodt lehet és szabad.” Elhiszem neki. Azért, mert látom: otthon érzi magát a műhelyben, a brigádban, a társadalomban. Látja a hibákat is. küzd ellenük. Hétköznapi, emberi módon, amennyi az erejéből telik. Ezt a brossurák valahogy így fogalmazzák meg: nemcsak időben élünk, hanem térben is — a társadalmi térben, ö így fogalmaz: „Érthető, nagyon is emberi dolog, hogy minél nehezebb valakinek a sorsa, annál többször próbálgat önmaga létére választ keresni. Az egyik fiatal munkatársam a múltkor a földre dobta a fékpofát és azt kérdezte: Mondd meg nekem, jó komám, mi a fenének születtem erre a földre? A felesége is a gyárban dolgozik, a kislányuk 3 éves, a fiúk 3 hónapos. Egy 2,40x3,30 méteres albérleti szobában szoronganak. Épül a családi házuk. amely két-három év múlva lesz kész. A tanácstól csak annyit kértek: adjanak ideiglenes engedélyt a melléképület elkészítéséhez, hiába. A kislányt még délig sem vették fel az üzemi óvodába. A piciny lakásban pedig nehezen mozog. Ázt mondta: nem segítséget kér tőlem, csak olyan jó volt valakinek elmondani. Ki érti ezt?” számottevően javultak. Tagadhatatlan, hogy ehhez nem kis részben ők maguk is hozzájárultak. Több helyen hizlalással, sőt kertészkedéssel is foglalkoznak. Természetesen a munkáért ,az otthonok jutalmat fizetnek. Füzesgyarmaton a múlt évben mintegy 25 ezer forintot költöttek a gondozottak munkájának jutalmazására. Dévavá- nyán ,a szociális otthonban egy műhelyt létesítettek és különféle szerszámokat vásároltak. A jó egészségnek örvendő idős emberek szívesMost már belemelegszik János, csak úgy izzik a tekintete, s egyre jobban kapaszkodók a szavaiba. „Rosszindulatú fölényességet, olykor cinizmust cipelünk magunkkal. Miért gondoljuk azt: a szép szó, a megértés a gyengék sajátja? Lökdös- sük egymást, erőnket fitogtatva, s elfelejtjük az egyszerű, tiszta igazságot: a bizalmat, a baráti kézfogást.” Elgondolkozom : vajon kikre céloz? A vezetőkre, a hivatalnokokra vagy éppen a műszaki értelmiségre? Megnyugtat: „Értelmetlenség kategóriákat felállítani. A me- lós is lehet önző. ha csak a saját hasznával törődik, munkatársai rovására. Unalmas talán, de elmesélem. Az egyik sportegyesület autóbuszát gyorsan fel kellett újítanunk. Munkaidő alatt és után. Bedobtak néhány ezer forint prémiumot. A munkát becsületesen befejeztük. Az osztásnál viszont vita támadt. Két fiatalembert kihagytak a jutalomból, mert munkaidő után nem tudtak ottmaradni. Ugyanakkor rajtuk kívül mások is leléptek, mégis részesültek a prémiumból. Most a megbántottak egyike beadta a felmondását. Hát ide jutottunk.” A történetei nem lelkesítő- ek, de igazak. Latolgatom: nehéz-e a munkás élete, s ő mit felel erre ?. „Csak azt, ha élni akarok, dolgozni kell, és kész — mondja. — Tartom az öregeket, fizetem az OTP-részletet, jártatom a számat a szakszervezetben. Néha beültetem a családot az autóba, neki az országnak.” Már toporog, a többiek sűrűn pislognak felénk. A szél sem enyhül. Megölel, szavai messzire kísérnek: „Olyanok vagyunk, amilyenek, és úgy véljük, hogy életünkkel híven követjük a világot...” Bólintok, s gondolom: többször kellene kezet fognunk a munkásokkal. Seres Sándor múlt évben 232 gondozott után fizettek gondozási díjat, 160 esetben a gondozott, 52 esetben a hozzátartozó, más esetekben pedig közösen fizették. Anyagi, szociális körülményre való tekintettel a múlt évben 198 gondozott után nem kellett díjat fizetni. Egyes szociális otthonoknál — így a dévaványainál is — a hozzátartozók megfeledkeztek a gondozási díi befizetéséről. A múlt évben 11 hozzátartozónak több mint 15 ezer forint hátraléka volt. Akadtak bizony olyanok is, akik meg sem látogatták idős hozzátartozóikat. A hat községben működő öregek napközi otthona is sok segítséget kap a helyi üzemektől és a termelőszövetkezetektől. Az általános iskolások ünnepeken műsorral kedveskednek a gondozottaknak. A napközi otthonba való felvétel és a térítési díj megállapítása a jogszabályoknak megfelelően történik. Évenként felülvizsgálják a gondozottak és a tartásra kötelezett hozzátartozók jövedelmi, vagyoni és szociális viszonyait és ennek figyelembevételével állapítják meg a díjakat. Zsadányban a hozzátartozók térítési díjra való kötelezése többször zökkenőkkel járt. Hasonló gond fordult elő Körösnagyharsányban is. Jóllehet a napközi otthonokban megfelelő az ellátás, a helyek azonban nincsenek kihasználva. Ennek elsősorban az az oka — állapították meg a népi ellenőrök —, hogy az idős korúak bejárása nehézségekkel jár. Az utóbbi években a házi szociális gondozás jelentősen kiterjedt. Jelenleg a járásban hat gondozónő dolgozik és 29 idős ember gondját viselik. A házi szociális gondozásban részesülők száma Szeghalmon a legnagyobb. Körösnagyharsányban is példásan szervezték meg a gondozásnak ezt a formáját. Itt társadalmi gondozók is tevékenykednek. A költségeket mindenhol a tanács fedezi. A múlt évben több mint 230 ezer forintot fordítottak erre a célra a járás 11 községében. A gondozásba vételi kérelem, tanácstagi bejelentés és helyszíni szemle alapján történik. Több helyen a szakszervezet és a Vöröskereszt tesz javaslatot egy-egy idős ember gondozásba vételére. A községi tanácsok irányítják és rendszeresen ellenőrzik a gondozottak ellátását. A hivatásos gondozónők szakképzettek, nagy gyakorlattal rendelkeznek. Feladatukat lelkiismeretesen látják el. , Munkájukat a körzeti orvosok is segítik. Serédi János flranykoszorús brigádok
