Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-27 / 97. szám

1979. április 27., péntek Befejeződlek az idei mezőgazdasági szerződéskötések A termékek döntő többsé­génél az igényekhez alkal­mazkodnak a szerződésekkel lekötött árumennyiségek — ez állapítható meg a MÉM- ben készült jelentésből, amely a mezőgazdasági szer­ződéskötések tapasztalatait összegezi. A szerződéskötéseket meg­előző tárgyalásoknál a leg­több gondot az idén is a zöldség okozta. Egyes zöld­ségfélék hiányoznak a ter­melői kínálatból, másokból pedig túlságosan sokat akar­nak értékesíteni az üzemek. Az idén 130 ezer hektáron termesztenek zöldséget a me­zőgazdaságban, ebből mint­egy 100 ezer hektár nagy­üzemi terület. Az igények­hez igazodva a feldolgozó és felvásárló vállalatok néhány zöldségfajtából csökkentették a felvásárlási előirányzatot; főleg fejeskáposztából, gyö­kérzöldségekből és vörös­hagymából. Ezekből túlkíná­lat jelentkezett és a későbbi értékesítési nehézségek meg­előzésére igyekeztek jóelőre visszafogni a termőterületet. Figyelmeztető, hogy a fel­vásárlók egyes cikkeknél magasabb termésátlagot ter­veztek, mint a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisz­térium. A konzervipar pél­dául a paradicsomnál 15 szá­zalékkal magasabb termés­átlagot „kalkulált”. A zöld­paprika-előirányzat csakis úgy teljesül, ha hiánytalanul elérik a tervezett hozamot, amely az előirányzatban hektáronként 120 mázsát te­szi ki. Burgonyából teljesítették a szerződéskötési előirányzatot. A kereskedelem némileg csökkentette az igényt. Né­hány nagyobb burgonyater­melő központban azonban — saját kockázatukra — a szer­ződésen felül mintegy 1000 hektáron burgonyát ültetnek, gondolva arra, hogy esetleg mégis lesz jó piaca ennek a terménynek. A tervezett gyümölcsfelvá­sárlás 60 százaléka alma. Ez azt jelenti, hogy néhány ke­resett gyümölcsből a keres­let nagyobb lesz, mint a kí­nálat, almából és körtéből viszont zavartalannak ígér­kezik. Már több mint a felét lefedték a hatalmas olvasztótérnek, mely legjobban egy fedett uszo­dához hasonlít. A különbség „csupán” annyi, hogy ebben 1500 fokos üveg folyik II játék nem mindenkinek játék Sok munka, kevés haszon? Versenyben a vásárlékért... A „csak” játékot gyártó üzem igen ritk,a Magyaror­szágon. A vállalatok, szövet­kezetek egy része mellékte­vékenységként készíti ezeket a termékeket. Ennek oka? — A játékgyártás kézi munka igényes. Az értékesí­tési-árak nincsenek össz­hangban a ráfordítással, s ez még akkor is így igaz, ha a fogyasztónak egy-egy já­ték drágának tűnik. További korlátozó tényezőként hatnak a szigorú használhatósági és egészségügyi követelmények. A gyártáshoz a KERMI és az Élelmezéstudományi Inté­zet jóváhagyása szükséges. Nem túlzás, ha azt állítjuk, ezek az előírások a világon talán a legszigorúbbak — válaszol a fenti kérdésre Stefancsik Pál, ,a szarvasi Plastolus Műanyagfeldolgozó és Játékkészítő Ipari Szövet­kezet elnöke. — Önök mégis készítenek játékot... — összes termelésünk egy- harmadát a játékkészítés te­szi ki, s ez ,az arány ebben az évben tovább növekszik. Szövetkezetünk közismerten a műanyag hulladékok hasz­nosítására szakosodott. Na­gyobb mennyiségben magas- feszültségű vezetékhez szük­séges kábelszalagok és ki­sebb mennyiségben reklám-, propagandacikkek, mappák, táskák, kulcstartók gyártá­sával foglalkozunk még, Ez utóbbi két tevékenység ter­melési értékünk kétharmada. Érdemes összehasonlítani a játékkészítés ég a kábelsza- laggyártás eredményességét. Az előbbi nyereségszintje 6, ,az utóbbié 21 százalék. A különbség több mint három­szoros. Nem tátongott, azon­ban mindig ekkora szakadék e két termék gyártásának eredményessége között. Csakhogy míg az utóbbi években gyors ütemben nőt­tek a költségek, a bérek, az energiaárak, a játékok árai változatlanok maradtak. — És változatlan maradt a termelési kedv is?! — ? ! Először is népgazda­sági érdek, hogy játékokat készítsünk. Másodszor: szö­vetkezetünk profilgazdája a műanyag labda és a csipogó gyártásának. Ha megszüntet­nénk termelésüket, külföld­ről kellene azokat beszerez­ni. Importpótló tevékenység­ről van tehát szó. Az sem lényegtelen szem­pont persze, hogy sok felké­szült szakemberünk és a gyártáshoz szükséges célszer­számunk van. Ellentétben a hiedelemmel, a játékgyártás sokoldalú előkészítést igé­nyel. A következő években sem akarjuk a játékkészítést megszüntetni. Arra törek­szünk, hogy ez a tevékeny­ség termelési értékünk 50 százalékát érje el. — Ez további fejlesztést jelent? — A fejlődés nemcsak be­ruházással képzelhető el. Most azt kutatjuk, hogy a termelés növelésének milyen módszereit alkalmazzuk. Je­lentősen nő a termelékeny­ség például a labdapettyezés gépesítése után, s ezzel együtt javulnak dolgozóink munka körülményei is. Állandóan kutatjuk az újat, a jobb, olcsóbb megol­dásokat. Szövetkezetünkben hárman foglalkoznak fej­lesztéssel. Ebben az évben két állami vállalatnak, nyolc szövetkezetnek készítünk já­tékalkatrészt. A mintegy 600 féle csipogó közül évente 150 kerül forgalomba. A keres­kedelemtől ennyi gyártására kaptunk megrendelést. A TRIÁLL-nak évente 550 ezer csipogó-figurát adunk el, 9 millió forint értékben. Eb­ben az évben kisebb mennyi­ségben labdát is exportálunk. — Van-e verseny a játék- gyártásban, a játékpiacon? — A verseny nem elsősor­ban más hasonló profilú vál­lalatok, szövetkezetek között folyik, mint más iparágak­ban, hanem a vásárlókért. Szövetkezetünk tehát arra törekszik, hogy játékaink tetszetőségével, újabb ötletek alkalmazásával minél több vásárlót hódítsunk meg. Most 5—6 új játék tervezése, ter­melésszervezése van folya­matban. Rendszeres kapcsolatot tartunk fenn a kereskedel­mi vállalatokkal. Évente több játékot, forgalmazó üz­letet keresünk fel. Az el­adóktól és a vásárlóktól hasznos információkat szer­zünk. Űj termékeink soro­zatgyártása előtt azokat be­mutatjuk a kereskedelemnek, a vásárlóknak. (Kepenyes) II munka mérföldkövei Felújítás a síküveghutában Több, mint öt évvel ez­előtt, 1974. január 21-én kez­dett el működni az Orosházi Üveggyár szovjet tervek alapján és szovjet segítséggel épült síküveggyára. Akkor úgy számítottak, hogy a huta három évet üzemel majd, utána kerül sor a felújításra. Nem így történt, és ennek az az előzménye, hogy az üveg­gyár szakemberei kezdettől fogva arra törekedtek, hogy meghosszabbítsák a kemen­cék élettartamát. Régebben kétévenként került sor fel­újításra, napjainkban öt év, vagy még ennél is több telik el az ilyen munkák között. Ez nagyon lényeges, ugyanis ma már egy-egy felújítás költsé­ge meghaladja a 100 millió forintot. Március 15-én kezdtek hoz­zá a kemence lecsapolásához, a több mint 2000 tonna ol­vadt üveget a huta melletti hatalmas gyűjtőmedencébe engedték. A lehűtés, vagy ahogy a gyáriak nevezik: a letemperálás hosszú ideig — nyolc napig tartott. Lassú hűtésre azért került sor, mert az előzetes vizsgálatok sze­rint a kemencének sok olyan része van, amit nem szabad Okultak a gazdasági bírságból Körösladányban A körösladányi Magyar— Vietnami Termelőszövetke­zetnek jelentős a gépparkja. A szabad kapacitást kihasz­nálva évek óta számottevő szállítási munkát folytattak a különböző vállalatoknak. Ki­vették a részüket többek kö­zött a duzzasztómű építésé­ből is. Időközben azonban a Békés megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság vizsgálata meg­állapította, hogy a fuvarok elszámolásába bizony sza­bálytalanságok is becsúsztak, így a szövetkezet jogtalan jövedelemhez jutott. A Gyu­lai Megyei Bíróság a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság indítványára félmil­lió forint gazdasági bírságot szabott ki. Okkal vetődik fel a kérdés, mi történt a szö­vetkezetben a gazdasági bír­ság kiszabása után? Eleget tettek-e a megyei tanács és a népi ellenőrzési bizottság felhívásának a szabálytalan­ságok okainak megszünteté­sére. Erre kértünk választ Papp Károlytól, a termelő- szövetkezet elnökétől. — Szövetkezetünk a vállalt szállítási feladatokat teljesí­tette. A számlázásnál viszont valóban előfordultak tévedé­sek és szabálytalanságok is. Ezért nem fellebbeztük meg a megyei bíróság ítéletét. — Mi történt a vizsgálat után? Volt-e felelősségre- vonás? — Igen, három dolgozót fe­lelősségre vontunk. Ezt kö­vetően olyan intézkedéseket tettünk, hogy a szabálytalan­ságok okainak még a lehe­tőségét is felszámoljuk. Ár­képzésünket a jogszabályok­nak megfelelően átdolgoztuk. A könyvelés dolgozóit és a szállítás vezetőjét tanfolyam­ra küldtük, hogy elsajátítsák a teendőket. Ugyanakkor át­tértünk a szoros önköltség számítására. — Milyen gazdasági évet zártak a múlt évben? — Közepeset. A község ter­melőszövetkezetei 1975-ben —76-ban egyesültek. Nemegy közülük veszteséggel zárta akkoriban az évet. Az a cél vezérelt minket, hogy az egyesült körösladányi szövet­kezet ne legyen veszteséges. Ez a célunk most is. Az el­múlt években elsősorban a termelés növekedését tartot­tuk szem előtt, most egyre inkább a ráfordításokat is számba vesszük. Azaz, hogy mi mennyibe kerül? A szál­lítások vállalásánál is ebből indultunk ki. A szövetkezet gépparkjának szabad kapaci­tását igyekszünk kihasználni. Munkacsúcsokban természe­tesen nem vállalunk szállí­tást. — Foglalkoznak költség- elemzéssel is? — Az irányításban és a tervezésben ennek egyre na­gyobb szerepe van. Éppen a költségelerrtzés alapján hatá­roztuk el, hogy továbbfej­lesztjük a szarvasmarha- és a juhtenyésztést. Befejezzük a növénytermesztés szerkeze­ti átalakítását. Mégpedig úgy, hogy az állattenyésztési célkitűzéseinkhez igazítjuk. Jelentős gyep- és lucernate­lepítést tervezünk. Ebben az évben 10 millió forint érté­kű meliorációs programot hajtunk végre. Talajjavítást, csatornázást folytatunk. Ugyanakkor kiépítjük az alagcsőrendszert is. A víz- rendezési feladatokat több mint 3 ezer 200 hektáron oldjuk meg. — Mi lesz a jövője a ki­egészítő üzemágaknak? — Egyelőre a jelenlegi szinten akarjuk tartani a szállítási ágazatot. Ugyanígy a fűrész- és a gumiüzem ter­melését, valamint a tészta- gyártást is. Szüksége van ezekre az üzemágakra a szö­vetkezetnek, de a községnek is. Hiszen a lakosság egy ré­szének rendszeres foglalkoz­tatását biztosítják. — És az ellenőrzés? — A belső és a vezetői el­lenőrzés működésére a ko­rábbi évekhez képest na­gyobb figyelmet fordítunk, hogy szabálytalanságok ne fordulhassanak elő. Szá­munkra hasznos tanulságul szolgált a népi ellenőrzési vizsgálat. Okultunk a gazda­sági bírságból is. (Serédi) lebontani, mert kibír még egy periódust. Így mintegy 40 millió forintot lehet megta­karítani. Munka azért így is maradt bőven, és a gyors, pontos, határidőre történő elvégzésre sok előkészület történt. Már a múlt év elején megkezdték az új kemence tervezését, és a végleges dokumentációt többszöri zsűrizés után hagyták jóvá. Az egész fel­újításra hálótervet készítet­tek, mely szinte óráról órára szigorú programot ad a nagy munka minden résztvevőjé­nek. Erre nagy szükség van, ugyanis a felújításban a gyár hat üzeme, a társgyárak dol­gozói, a Hűtőtechnika Válla­lat és sok más külső vállal­kozó vesz részt, összesen mintegy négyszázan dolgoz­nak a síküveghuta felújítá­sán, két műszakban, vagy fo­lyamatosan, ahogy a szükség kívánja. A felújításra kiszabott idő ugyanis rendkívül rövid, mindössze 110 nap. Ennek rövidsége különösen akkor szembetűnő, ha figyelembe vesszük, hogy nem is olyan régen legalább fél évig tar­tott egy hasonló nagyságú munka. Ezek után érthető, ha a hálóterven kívül úgy­nevezett mérföldkövekkel is megjelölték a munka fonto­sabb állomását. Ezek jelzik a munka első napját, a lecsa- polás kezdetét, március 15-ét. A hetedik nap fejeződött be a letemperálás, a 25-en a bontás, és kezdődött a 26-on az építkezés. Május 24-én, azaz a 71. napon kezdik meg az úgynevezett cserepe- lést, mely a kemenceépítés befejező része. A 83. napon, június 5-én begyújtják a ke­mencét, és legkésőbb a 110. napon, július 2-án megindul az üveghúzás az első gépen. A szervezésre, előkészítés­re fordított hosszú idő meg­hozta a várt eredményt, az építők minden területen tart­ják a programban meghatá­rozott menetet. Több ezer tonna tűzállóanyagot, sok száz tonna vasszerkezetet és félezer kilométer elektromos és műszervezetéket építettek be. A felújítás során jó né­hány módosításra is sor ke­rül, melyekkel szeretnék el­érni, hogy legközelebb csak 6-7 év múlva kelljen leállni a kemencének. Ezért a nagy hő- és mechanikai igénybe­vételnek kitett részeken a kádfalakba, az égőnyakakba és a regeneratív kamrák rácsszerkezetébe nagyon drá­ga, extra minőségű anyago­kat építenek be. A tapaszta­latok szerint a nagyobb biz­tonság és a hosszabb üzeme­lési idő megéri a többletkölt­ségeket. Apróbb konstrukci­ós változtatásokat is végre­hajtanak a felújítás során, az eddigi saját és külföldi ta­pasztalatok alapján, valamint az olvasztás minőségének és a kemence élettartamának fokozása érdekében javítják a műszerezettséget, és jobbá teszik a tűzvezetést. Táj ti Ferenccel, a síküveg­gyár vezetőjével a helyszínen járva meggyőződhetünk róla, hogy a felújítás valóban pél­damutató szervezettséggel és fegyelemmel folyik. Ezért szó lehet arról is, hogy — bár a rendkívül rövid határidő mi­att ez nem szerepelt az el­képzelésekben — a tervezett­nél egy-két nappal hamarabb megindíthatják a síküveg­gyártást. A gyár kapacitása naponta 30 ezer négyzetmé­ter, és ez a hazai igények te­kintélyes hányada. Hogy a leállás ellenére se keletkez­zen üveghiány, nagyarányú előre gyártással biztosították a nyersanyagot a feldolgozó- üzemeknek. A kollektíva pe­dig vállalta, hogy az év vé­géig a 110 napos termelés- kiesés jelentős részét pótol­ják oly módon, hogy csök­kentik a selejtet, nagyobb lesz tehát a felhasználható síküveg mennyisége. Kép, szöveg: Lőnyai László Vetik a burgonyát a bélmegyeri Űj Barázda Termelőszö­vetkezet asszonyai. S hogy miért nem géppel? Mert mind­össze 10 hektár bevetése szerepel a tervben Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents