Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-26 / 96. szám

1979. április 26.. csütörtök • • • • KOROSTAJ-N AP Mezőkovácsházán Ritkán tapasztalt nagy ér­deklődés kísérte lapunk Kö­röstáj kulturális mellékleté­nek egész napos keddi talál­kozóját, Mezőkovácsházán. A melléklet köré tömörülő írók, képzőművészek és hely- történeti kutatók, valamint a nagyközség vezetőinek je­lenlétében. a mezőkovácsházi művelődési központ galériá­ján Sass Ervin, a kulturális rovat vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd Koszta Rozália festőművész adta át a képzőművészetet kedvelő közönségnek a „Köröstáj Grafikai Tárlat”-ot. A kiállítás megnyitása után — első alkalommal a Köröstáj-napok csaknem 20 esztendős történetében — szekcióüléseken beszélték meg műhelygondjaikat, el­sodik száma, melyben újból a költők jelentkeznek, ver­seiket Jelinek Lajos illuszt­rálja. Végezetül szólt arról a a jelentős eseményről, hogy megalakult Békéscsabán a Magyar Írók Szövetsége ke­let-magyarországi csoportjá­nak Békés megyei tagozata, mely munkatervében a Kö­röstáj kulturális melléklet szerepének elemzését, érté­kelését is egyik tanácskozása témájául jelölte meg. A hozzászólók közül a legtöbben a különböző iro­dalmi műhelyek továbbszer- vezését tartották fontosnak, hangoztatva, hogy ezeknek a műhelyeknek egymást erő­sítve kell tevékenykedniük. Cserei Pál a költészet hatá­sát elemezte, Mucsi József a Köröstáj-klubdélutánok prog­Az ÁFÉSZ toliüzemében. Földi János tanácselnök bemutatja a selyempaplanokat Fotó: Gál Edit Mások elmondták vélemé­nyüket a megyei képzőművé­szeti szakbizottság bonyolult problémáiról, Horváth János azt nehezményezte, hogy a képzőművészeti események­ről a képzőművészek érte­sülnek legkésőbb, és ez nem jó. Szó esett még a gyulai és a békési művésztelepekről, és a hozzászólók többsége a Köröstáj képzőművészeti sze­repét is megemlítette. A helytörténeti kutatók ki­sebb csoportját Balogh György, a mezőkovácsházi könyvtár igazgatója tájékoz­tatta tapasztalatairól és indí­totta el az eszmecserét a helytörténeti kutatás helyé­ről és szerepéről Békés me­gyében. Itt dr. Tóth Lajos, Miklya Jenő és Csoór István fejtették ki véleményüket, aláhúzva azt, hogy a Körös­táj kulturális melléklet és a Népújság Szülőföldünk rova­ta az egyetlen rendszeres fó­rum, ahol kutatásaik ered­ményeit, írásaikat közzétehe­tik. A Köröstáj-nap részvevőit ezután a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ látta vendé­gül, majd Földi János ta­nácselnök fogadta a nagy­községbe érkezetteket a ta­nácsháza nagytermében. Tá­jékoztatta a vendégeit Mező­kovácsháza múltjáról, jele­néről és jövő terveiről, arról a törekvésről, hogy a sok vo­natkozásban elmaradt tele­pülést mielőbb olyan színvo­nalra emeljék, melyet kö­zépfokú szerepköre megkö­vetel. A program szerint ezután a Köröstáj-nap részvevői meglátogatták az ÁFÉSZ toliüzemét, a gimnázium új tornacsarnokában meghall­gatták Kovács Sándor igaz­gató tájékoztatóját, majd a Köröstáj futballcsapata meg­mérkőzött a mezőkovácsházi öregfiúk együttesével. A jő hangulatú mérkőzésen a me­zőkovácsháziak 7—2 arány­ban győztek. Közben Hegy esi János és Mucsi József költők az 1-es számú általános is­kola tanulóival találkoztak, irodalmi klubdélutánon. A nap a művelődési köz­pontban nagyszabású irodal­mi műsorral zárult, melyen a költők és írók műveit Zsolnai Júlia és Lengyel István, a Jókai Színház mű­vészei tolmácsolták. Az es­ten nagy sikerrel működtek közre az orosházi zeneiskola művésztanárai: Gárdián Gá- borné, Csernainé Erőss Ella, Muzsik Ibolya, Pechán Zol­tán és Rakovits István. Az irodalmi esten Úti Eva, a mezőkovácsházi járási hiva­tal közművelődési felügyelő­je mondott zárszót, összegez­ve a nap eseményeit, melyet Mezőkovácsháza lakói az em­lékezetesek közé sorolnak. Irodalmi est a művelődési központban. Zsolnai Júlia és Len­gyel István A képzőművészek szekciójában. Középen Koszta Rozália festőművész, vitavezető Támad a Köröstáj-esapat. Az eredmény 2—7... Az írók, költők tanácskozásán elmélyült munka folyt ramjaival kapcsolatban mon­dotta el véleményét. Jurka László, a színház igazgatója bejelentette, hogy a színház művészei szívesen közremű­ködnek a Köröstáj klubdél­utánjain, mi több, egy-egy ilyen összejövetelt meghívott a színház klubjába is. Szúdy Géza arról beszélt, hogy a nyomtatott szó erején túl az olvasókkal való közvetlen ta­lálkozás nélkülözhetetlen. Filadelfi Mihály, az Üj Aurora főszerkesztője és az írószövetségi tagozat titkára a tagozat programjáról szólt, melyben alapfeladatként a Békés megyében alakuló iro­dalmi közélet, alkotótevé­kenység teljes kibontakozta­tását jelölték meg. Varsa Zoltán a műhelyekről be­szélt. A műhely — mondot­ta —, olyan művészek közös összefogása, akik tisztelik egymás munkásságát. Szólt az írói közérzet jelentőségé­ről az alkotófnlyamatban, a társadalom inspiráló hatásá­ról, és arról, hogy senki se szégyellje közéleti indulatait. Tóth Lajos a fiatalok folya­matos bemutatását javasolta, majd Ambrus Zoltán, a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője beszélt arról, hogy az alko­tónak megfelelő közegre van szüksége ahhoz, hogy érde­mes műveket hozhasson lét­re. Az írókkal egy időben ta­nácskoztak a képzőművészek is. Itt Koszta Rozália mon­dott vitaindítót, majd őszin­te véleménycsere alakult ki. Többen — Jelinek Lajos, Gaburek Károly, Bartóki Jó­zsef — a békéscsabai grafi­kai művésztelepről beszéltek, helytelenítve azt a gyakor­latot, hogy arra egyre keve­sebb e vidéki grafikust hív­nak meg. Vollmuth Frigyes az alföldi tárlaton és másutt is előtörő nonfiguratívek arányáról szólt, mellyel kap­csolatban Koszta Rozália megjegyezte: „úgy néz ki, mintha a konstruktivizmus mindent elborítana, ez azon­ban csak látszat”. Többen is javasolták, hogy a következő Körös táj-napra képzőművé­szeti albumot kellene össze­állítani, mely korántsem nagy anyagi áldozattal jelentős tett lehetne a képzőművé­szeti nevelés szempontjából. kepzeléseiket az írók, a kép­zőművészek és a helytörté­neti kutatók. Az írók meg­beszélésén lapunk kulturális rovatának vezetője vázolta az orosházi Köröstáj-nap óta eltelt időszak eseményeit, a kulturális melléklet válto­zatlan célját: fórumot bizto­sítani a melléklet írói és képzőművész törzsgárdájá- n ak; megszólal tatni, bemu - látni pályakezdő fiatalokat; szolgálni a lap olvasótáborá­nak irodalmi, képzőművésze­ti nevelését, szórakoztatását. Külön kiemelte annak je­lentőségét, hogy a jövőben még inkább szorgalmazzák az írók és képzőművészek közvetlen találkozását az ol­vasókkal, művészbarátokkal; és bejelentette azt is, hogy ez év őszére megjelenik a Köröstáj-íüzetek sorozat má­F'öldi János tanácselnök tájé­koztatóján. Mellette Zsótér László, a pártbizottság tit­kára Elnök úr Ma egy hete új műsorral jelentkezett a Petőfi rádió: Hívja a 33-42-22-es telefon- számot! Az új, ugyan idéző­jelbe kívánkozna, mert a hallgatók telefonkérdése — és rá a felelet — nem az el­ső volt a rádiózás történeté­ben. De ezen kár lenne fönn­akadni, nem az újdonság — az ilyen még nem volt — dönti el a sikert. Sem itt, sem másutt. Sem szellemi, sem más téren. Egyedül sem­mi esetre sem, bár szeret­jük, kívánjuk a mást, termé­szetes igényünk a változa­tosság. S az még természete­sebb, hogy a rádió ismerve a közönség óhaját, igyekszik olyannal előrukkolni, ami minél több embert érdekel. Az előzetes hírverésre kérdé­sekben — legalábbis szám- szerint — nem volt hiány. Horvát János műsorvezető több mint ezerről számolt be, megosztva Ranschburg Jenő és Szepesi György kö­zött. És mégis ... Pedig ez ,a triumvirátus önmaga zá­lognak látszott a jó szórako­zás, az érdekfeszítő, másfél óra biztosítékának. Mindan­nak, ami elmaradt. Egy-két perc kivételével, ami miatt viszont érdemes volt végig­hallgatni az egész adást. De hosszan kellett rá vár­ni. Először türelemmel elvi­selni a merőben érdektelen, csak időkitöltő szerepet ját­szó álvitát: hogyan mondjuk a telefonszámokat? Kettes vagy hármas tagolásban? Melyik a jobb, arra mint ed­dig is tudtuk, megkaptuk a választ: teljesen mindegy. Majd egy pillanatra nagyon is valós dolog villant föl — annyi a szidás, hogy mi lesz így a játékosokkal? — de mivel ez privátkérdése volt a sportszakembernek még adás előtt, a pszichológus bő­vebben nem nyilatkozhatott, csak megjegyezte: kudarcér­zést szül. És már benne is voltunk a nevelés és szexuá­lis élet problémáiban. Csak! Vagy ezerszer föltett és számtalan helyen megvála­szolt kérdések — kell-e az atyai pofon? bűn-e az ön­kielégítés? •— sorakoztak, vagy olyanok, amelyekre csak alapos vizsgálat után lehetne megnyugtatóan vá­laszolni. Sőt olyan is, amely­re a másfél óra is kevés len­ne: csak közepes tanulót tűr meg a társaság maga között. Végül a lélekgyógyászra eső félidő végén egy meglepetés, amikor a riporteralkalmas­ságról, s a pályára törekvők nagy számáról volt szó, Hor­vát János félmondata: ne szeressenek annyira jönni. Árulkodó szavak. A Szepesi Györgyhöz in­tézett kérdések egy része csacskaság volt, vagy amire már MLSZ-elnöki megbíza­tása után az újságokban vá­laszolt. De most is a tőle megszokott szerény kedves­séggel és humorral felelt. Elmondta, hogy nagyon las­sú, aprólékos munkába kezd­tek, legfontosabbnak ugyan­is az egész kis gyermekekkel való foglalkozást tartják. Gyors sikerre tehát a labda­rúgásban ne számítsunk. Az­tán azt, hogy tudja milyen nehéz feladatra vállalkoztak, személy szerint ő is, aki a „vadászból nyúl lett”. S e közismert dolgok után még ismertette a bérezés feltéte­leit, bár már erről is több­ször nyilatkozott. Ezzel be is lett fejezve a papírforma szerinti második félidő, ha a riporter nem kérdez a ma­ga nevében. Megváltoztak-e vele szemben az emberek? S a választól talán a pszicho­lógus is meghökkent — ha ott volt még. Egyesek az utóbbi időben elnök úrnak kezdték szólítani és a régi tegezésről a magázásra for­dították a szót. Nem tréfából, hanem komolyan. Nem győz­te ugyanígy ő is visszautasí­tani. Vass Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents