Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-26 / 96. szám
1979. április 26-, csütörtök o Tudományos konferencia a nemzetiségek nyelvéről Az Anyanyelv és kultúra című országos tudományos konferencia második napján, szerdán Békéscsabán a városi tanács dísztermében a nemzetiségek nyelvének fejlődésével, kultúrájának ápolásával foglalkoztak a részvevők. A TIT Országos Idegennyelvi Választmányának elnöke, dr. Szépe György kandidátus irányította a délelőtti munka menetét. Elsőként Dezső László, a nyelv- tudományok doktora beszélt a magyarországi nemzetiségi oktatás helyzetéről és távlatairól. Ez állandóan kutatási témája a nyelvtudományoknak. A nemzetiségi nyelvek fejlődésének egyik legfontosabb alapja a hamarosan bevezetésre kerülő tanterv, amelynek csak a gyakorlat lesz az igazi próbaköve. A távlati cél az, hogy 1990-ig a legmegfelelőbb tananyagot kidolgozzák. A nemzetiségi nyelven oktató intézményeket a helyi irányítás mellett központi szak- ' embergárdának is felügyelnie kell. Nagy gond a nemzetiségi pedagógusok képzése. A tanárképző főiskolákon viszonylag elegendő nemzetiségi oktató dolgozik, de a tanító- és óvónőképzőkben nagyon kevesen vannak. A nemzetiségi nyelvkultúra hagyományait, a nyelvek tisztaságának megőrzését pedig csak jól képzett tanárok színvonalas munkájával, az iskola segítségével lehet biztosítani a nemzetiségek körében. A nyelvtudósok nemzetiségi kutatásait feldolgozó tanulmányokat haszonnal forfl legkedvesebb városom Gyula Régi kedves vendége már megyénknek Nyikolaj Zabel- kin, az APN magyarországi tudósítója, a Fáklya főszerkesztője, a Szovjetunió hőse. Gyakran látogat el Békésbe, ahol mindig szívesen fogadott vendég. így volt ez kedden is a HNF megyei bizottság székházában, ahová a délelőtti órákban érkezett meg. A fogadás után innen Gyulára vezetett az útja, ahol a városi tanácsnál találkozott a város párt- és állami vezetői, vei. Részt vett ezen a találkozón Kovács Lajos. az MSZMP városi bizottságának titkára, T&fök Károly osztályvezető, dr. Takács Lőrinc tanácselnök, Jámbor István, a magyar nyelvű szovjet lapok megyei politikai felelőse és Vichnál Pál, a népfront megyei bizottságának munkatársa. A kölcsönös tájékoztatás és baráti beszélgetés után ,a főszerkesztő az Erkel Művelődési Központban találkozott a Fáklya olvasóival. A szép számban megjelenteket beavatta a lapkészítés műhelymunkájába. Többek között elmondotta, hogy a Fáklyában nagy teret szentelnek a szovjet—magyar barátság elmélyítésének, a világűr meghódításának, ami azért is érdekes a magyar olvasóknak, mert magyar kozmonauták is készülnek közös űrrepülésre. Az olvasó^ sok kérdést tettek fel a főszerkesztőnek, aki részletesen válaszolt ezekre. A jó hangulatú és aktív író-olvasó találkozó után felkeresték a szabó szövetkezetét, ahol megismerkedtek az üzem munkájával. A beszélgetés során Nyikolaj Zabelkin elmondta a város vezetőinek, hogy magyar- országi tartózkodása során Gyula várost szerette meg a legjobban, ez áll szívéhez a legközelebb. A gyulai látogatás az esti órákban fejeződött be. gathatnák a nemzetiségi tankönyvek írói is. A magyar nyelvészetnek és pedagógusoknak ugyanúgy szívügyükké kellene tenni a nemzetiségi nyelv oktatását is, mint a magyarét. A vitaindító előadást követően a különböző nemzetiségek nyelvének tudós ismerői tartottak korreferátumokat. Mándics Mihály országgyűlési képviselő, a magyarországi dél-szláv szövetség főtitkára, a kultúra közvetítő anyanyelvről beszélt. A nemzetiségi kultúra ápolását, az anyanyelv tisztaságának megőrzését erkölcsi erőnek tartotta, majd kérte, hogy az anyanyelv legyen az iskola munkanyelve. Kiemelte az óvodai, iskolai nyelv- tanítás fontosságát, amely nélkül nem fejlődhet tovább a nemzetiségi kultúra _ sem. A nemzetiségek közötti „híd” szerepét csak az töltheti be, aki a maga és a környezete nyelvét jól beszéli. A nemzetiségi szövetségek, a tömegkommunikációs eszközök, a sajtó, a közművelődési intézmények sokat segíthetnek az anyanyelvi kultúráknak. Szende Béla, főiskolai tanár a magyarországi németek anyanyelvi művelődéséről, Gyivicsán Anna egyetemi docens pedig a magyar- országi szlovákok felszabadulás utáni életéről beszélt. Budai János, a gyulai „Bal- cescu” Román Tanítási Nyel- vő Általános Iskola és Gimnázium igazgatója a hazai románság kétnyelvűségének határait, nyelvjárásait, társadalmi beilleszkedését elemezte. Elmondta, hogy a gyulai iskola diákjainak jórésze három nyelvi variációt ismer: a magyart, az irodalmi románt és a tájnyelvi románt. Az iskolai oktatás, a család hagyományőrző szerepe mellett fontosnak tartotta a közművelődési intézmények, a nemzetiségi könyvtárak és a nemzetiségek újságjainak hatását. A tudományos ülésszak konzultációval és dr. Szépe György zárszavával ért véget. A konferencia 160 részvevője a délutáni órákban utazott haza Békéscsabáról. Az anyanyelvi hét rendezvénysorozata ezen a héten folytatódik megyénkben, majd szombaton délután Orosházán, a művelődési központban három órakor kezdődő anyanyelvi fórummal ér véget. B. Zs. Román vendégek Békés megyében Hétfőn, április 23-án, délután érkezett megyénkbe az Arad megyei szakszervezeti tanács delegációja. A háromtagú küldöttség kedden tájékoztatót hallgatott a szak- szervezeti munka időszerű kérdéseiről, melyet Nagy István, az SZMT vezető titkára tartott. A délelőtti programban megtekintették még ,a Munkácsy Mihály Múzeumot, a Szlovák Tájházat és a Körös-parti sétányt. A békéscsabai program délután a kötöttárugyárban folytatódott. A békéscsabai gyár üzemi szakszervezeti bizottságának titkára a munkahelyi kérdésekről tartott ismertetőt. A tegnapi, szerdai program keretében Szarvasra, az állami tangazdaságba látogattak el a vendégek. Itt Plavecz János, a MEDOSZ megyei bizottsága titkárának vezetésével megtekintették a gazdaság húsüzemét, valamint a rizshántolót, majd beszélgetés keretében a mezőgazdasági dolgozók szak- szervezeti munkájáról volt szó. A délutáni programban az Orosházi Üveggyárba látogattak el, ahol Molnár Gyula szakszervezeti bizottsági titkár üzemlátogatás keretében tartott a gyár életéről, szakszervezeti kérdésekről tájékoztatót. A román delegáció programja ma délelőtt a megyei pártbizottságon folytatódik. Itt Szabó Miklós, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkára fogadja a vendégeket. A megye szakszervezet: munkája, a látottak értékelése lesz a téma. A délelőtti program Gyulán városnézéssel, majd a SZOT— MEDOSZ gyógyüdülő megtekintésével folytatódik. Ezután a delegációt elbúcsúztatják a Gyulavári—Varsand határátkelőhelyen. Tanácsülésről jelentjük Köszöntő és köszönő szavakkal, ünnepélyes hangulatban kezdődött Szarvas város Tanácsának április 25-i, tegnap délutáni ülése Szarvason, az irodaház nagy tanácskozó termében. Jansik Tamás tanácselnök a napirendek előtt „Településfejlesztő társadalmi munkáért” kitüntetéseket adott át; két kollektíva és öt magánszemély részesült az elismerésben. E kitüntetéssel juttatta kifejezésre elismerését a város a Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezetnek, a Szarvasi Állami Tangazdaság mélyépítő üzemének. E kitüntetésben részesült Molnár Zoltán gimnáziumi tanár, aki felmérté Szarvas növényvilágát, jelentős tudományos munkásságot folytatott. Balogh János gépkezelő az állami tangazdaság által végzett társadalmi munkákban járt élen, Zvara Jenő kisiparos évek óta végez társadalmi munkát az általános iskolában, gimnáziumban és a diákotthonban. Bankó István, a vas-, fémipari Szövetkezet dolgozója a város sportéletében végzett évtizedes tevékenységéért, Reményi István tanácstag pedig több évi lelkiismeretes tanácstagi munkájáért kapta meg az elismerést. A napirend szerint a tegnapi ülésen vitatta meg és hagyta jóvá a testület a múlt évi költségvetési és fejlesztési terv végrehajtásáról szóló beszámolót. Szarvas város tanácsának 1978. évi költség- vetési kiadási összege 65 millió 377 ezer forint volt, a fejlesztési alap kiadási összege pedig 30 millió 163 ezer forint. Ez utóbbiból célcsoportos beruházás keretében állami lakásépítésre, és a kapcsolódó létesítményekre 15 millió 321 ezer forintot fordítottak. A Szabadság utcában épülő 32 állami lakásra az előirányzott teljes ösz- szeget nem tudták felhasználni, mert az alapozás csak a negyedik negyedévben kezdődött. Az itt megmaradt összeget az ABC-áruház építésére csoportosították át. Ez az építkezés jó ütemben halad, az idén elkészül az üzlet. Szintén a fejlesztési alapból megépült a Bethlen Gábor utcai szennyvízcsatorna, a Bajcsy-Zsilinszky úti lakások előtti park. Ugyancsak tavaly jelentős egészségügyi létesítménnyel gyarapodott a város: elkészült a mentőállomás, amelynek teljes költsége 4 millió 600 ezer forint volt. Negyedszázados a megyei vértranszfúziós állomás A véradómozgalom kibontakozásával egyidőben kezdte meg működését a Békés megyei Vértranszfúziós Állomás. A negyedszázados jubileum alkalmából rendeztek ünnepséget április 25-én, tegnap délelőtt Békéscsabán. Dr. Sonkoly Kálmán, a városi tanács egyesített egészségügyi intézményének igazgatóhelyettese nyitotta meg az ünnepséget, majd dr. Rucz László főorvos, a véradóállomás igazgatója tartott ünnepi beszédet. Visszaemlékezett a kezdeti időszak nehézségeire, a véradás megszervezésének áldozatos munkájára. Hogy az eltelt 25 év nem volt hiábavaló, tények sora bizonyítja — mondotta. Ma már 83 ezer véradója van a megyének. Az orosházi, a gyulai és a békéscsabai véradóállomás jól szervezett, összehangolt munkával biztosítja a vérellátást. Mindhárom intézmény közvetlenül is bekapcsolódik a gyógyító-megelőző tevékenységbe. Szükség esetén más megyéknek is segítséget nyújtanak. Az ünnepi beszéd után kitüntetések, jutalmak átadására került sor. A véradóállomás dolgozói közül ketten Kiváló munkáért kitüntető jelvényt, négyen pedig miniszteri dicséretet kaptak. Dr Rucz László ünnepi beszédében méltatta a vértranszfúziós állomás eddigi tevékenységét és felvázolta a jövő feladatait Fotó: Martin Gábor Sohasem lesz bocsánatos bűn A z alábbiakban nem korszerűségről és nem is maradiságról lesz szó, hanem az esetek többségében magatartásbeli fogyatékosságról. Mert minek is nevezhetnénk azok „állásfoglalását, akik közösségi ügyekben, politikai kérdésekben egyszerre két véleménnyel is rendelkeznek: eggyel a hivatalos, és eggyel magán, úgymond otthoni használatra. Azokra gondolunk, akik munkahelyük nagy nyilvánossága előtt szenvedélyesen helyeslik főnökeik rendelkezéseit, utasításait, a hivatalos állásfoglalásokat, ám barátaik, vagy családjuk körében ugyanezekről a kérdésekről megvetéssel, olykor gúnnyal szólnak. Elsősorban ezek az emberek azok, akik munkatársaikkal szemben is elvtelenül, kétszínűén viselkednék. Nyájasan mosolyognak szemtől- szembe, de zárt ajtók, hátuk mögött ömlik belőlük a rágalom. Talán ezek után már jobban kirajzolódik, hogy miért mondjuk: egyáltalán nem elavult követelmény ma sem és holnap sem ,a pártszerűség. Nem elavult, s tegyük hozzá mindjárt: a kommunistáknak nincs is joguk eltűrni a pártszerűtlenséget, senkitől, semmilyen szinten. E tekintetben nincs különbség vezető és beosztott között. Valamennyi párttaggal szemben azonos a mérce. Sehol és senkitől nem lehef eltűrni például az örökös óvatos kivárást. Azokra gondolunk itt, akik soha nem nyilvánítanak véleményt, holott munkakörük, beosztásuk, megkövetelné, addig is amíg végérvényesen el nem dől a vita. Azokra gondolunk, akik gyáván meghunyászkodnak a kritikus időszakban az állásfoglalás elől, de megfigyelhetjük: egyszeriben elmúlik gyávaságuk, sőt ők a leghangosabbak, ha elmúlt a a nehéz pillanat, győztesként bánnak cl a vitában alultma- radókkal. Korántsem arról van szó, hogy a pártszerűtlen magatartás mindig és mindenhol ilyen egyértelműen, ilyen visszataszítóan jelentkezik. Előfordul, hogy nem is köny- nyen felismerhető. hiszen nem korlátozódik egyetlen cselekményre, hanem sokkal inkább egész munkastílus jellemzője. Hányszor hallunk arról, hogy apróbb kérdésekben is misztifikálnak dolgokat, görcsösen ragaszkodnak ah-höz, hogy ilyen kérdéseket is titokzatosság vegyen körül, holott rég a közvélemény elé kívánkozott volna. Az ilyen munkahelyi szellem táptalaja az intrikának, a pletykálkodásnak, és itt alakulnak ki leginkább az egymással szemben álló csoportosulások. Ez természetes is, hiszen ez a módszer eleve két csoportra osztja a munkahely kollektíváját: a titno- kok és a titokból kirekesztettek csoportjára. Mindez azonban csak egy bomlasztó láncreakció kezdete, kiindulópontja. Ilyen légkörben előbb-utóbb lehetetlenné váMájus elsején még nem volt ilyen „bőséges” munkaszünet, de felkészült a közlekedés a várható nagyobb utazási igények kielégítésére. A tervezett rendkívüli szerelvényeken és buszjáratokon kívül mind a IVÍÁV, mind a Volán szükség esetére további kocsikat is készenlétben tart. Mindenütt megszervezték a mentesítő vonatokhoz a buszcsatlakozásokat is. Ezenkívül május elsején a megyei központok, a nagyobb városok környékén közlekedő vonatokat és buszjáratokat megerősítik, a felvonulók zavartalan be- és visszaszállítására. A MÁV április 28. és május 2-a között a húsvétinál lik mindenfele nyílt, bírálat is. A mesterséges titkokat féltékenyen őrző első kérdése is mindig így hangzik: — honnan tud mindezekről az elvtárs? Mondanunk sem kell, hogy a bírálónak így előbb-utóbb a torkán akad a szó. S így lép a nyílt bírálat helyében a fülbesúgás és vele együtt nyer polgárjogot az intrika is. A pártszerűtlen munkastílus elkerülhetetlenül bomlasztó légkört szül. Elburjánzásának azonban gátat lehet vetni, ha a közös ügyek, a gondok misztifikálása helyett minden kérdés a jogszerű fórumán kap nyilvánosságot. Valóban akadnak minden munkahelyen olyan témák, amelyeket elsősorban a vezetőknek kell megvitatni, de léteznek olyan kérdések is. amelyen elbírálására a termelési tanácskozás, vagy éppen a pártszervezet taggyűlése az illetékes. Ezeknek a fórumoknak a semmibe vevése jellemzi elsősorban a pártszerűtlen munkastílust, amely azután az egész munkahely közéletét bomlasztja. E témát boncolgatva nem mehetünk el szó nélkül a testületi döntések lejáratói mellett sem. Sajnos ez a típus nem ismeretlen, sőt nagyon is ismert figura. Jól tudjuk: a határozatok meghozatalát rendszerint alapos viták előzik meg nálunk, így van ez gazdasági jellegű döntések és pártszervezetek, illetve szervek határozatainak kimondása előtt is. A dolgok lényegén az sem változtat, hogy az egyik esetben termelési tanácskozás, vagy másutt a pártbizottság tanácskozása mondj,a ki a végső szót, sőt az is lehetséges, hogy a kollektíva kialakított és elfogadott határozatáért végső soron is egyetlen ember, a munkahely első számú vezetője lesz a felelős. A viták közben ellentétes nézetek is összecsaphatnak, különböző emberek különböző véleményt képviselhetnek, védhetnek abban a hiszemben, hogy ők javasolják a jobb, hasznosabb megoldást. Félreértés ne essék: az ilyen alkotó vitákat — bármily heves és szenvedélyes légkörben is zajlanak, — csak helyeselhetjük. A viták végén azonban megszületik a döntés és már csak egyetlen közös feladat van hátra: a végrehajtás. a kadnak azonban néhá- nyan, akik az első adandó alkalmat megragadják, hogy munkatársaik, barátaik körében lekicsinyeljék, ócsárolják a közösen elfogadott határozatot és sietve kijelentik: nekem annak idején egészen más véleményem volt. Súlyos pártszerűtlenség ez, olyan magatartás, amelyet nem tűrhet el egyetlen tagjától sem a pártszervezet. A párt normáit ,a párttag tudatosan vállalja, megtartásukért felelősséggel tartozik. A pártszerűtlenség pedig nem volt, és nem is lesz sohasem bocsánatos bűn. Deák Gyula Éljünk, dolgozzunk, tanuljunk szocialista módon! valamivel KeveseDD, összesen 112 mentesítő vonatot közlekedtet. A legtöbb mentesítő vonat, szám szerint 30, a Budapest—Debrecen—Nyíregyháza vonalon közlekedik. A többi nagy forgalmú vonalon, például a fővárosból Miskolcra, Békéscsabára. Pécsre, Szombathelyre és vissza 65 mentesítő vonatot terveztek. A MÁV ezúttal is kéri a közönséget a menet- jegy-felőreváltásra. A háromnapos munkaszünet idejére 60—70 ezer többletutas elszállítására készülnek fel a Volán Tröszt vállalatai, amelyek országszerte 1500—1600 mentesítő buszjáratot szerveztek. Felkészült a közlekedés
