Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-25 / 95. szám
1979. április 25., szerda o r I Például a KITE Beszélgetés a termelési rendszerekről Az elsőt, a Bábolnai Állami Gazdaság alakította meg, 7 állami gazdaság és 4 termelőszövetkezet társulásával. Egy évre rá, a Bajai Állami Gazdaság vállalkozott a rendszergazda szerepére, így jött létre a BKR, azaz a Bajai Kukoricatermelési Rendszer. Az első olyan termelési rendszer, amelyben a termelőszövetkezetek játszották a meghatározó szerepet, 1973- ban jött létre a nádudvari Vörös Csillag Tsz irányításával. Ez lett a kukorica és iparinövény-termelési együttműködés, a KITE, amelynek 11 alapítója közül egy Békés megyei volt: az újkígyósi Aranykalász Tsz. A rendszer Békés megyei alközpontja 1975-ben létesült. Ennek vezetőjével, Gábel Istvánnal beszélgetünk a termelési együttműködések jövőjéről. — Mintha halványodott volna az utóbbi időkben a termelési rendszerek népszerűsége. — Még ha így is lenne, akkor sem jelentené azt, hogy csökkent a fontosságuk. Másról van szó. A kezdet kezdetén majdnem a nulláról indultak, a legkorszerűbb termelési eljárások, technológiák, növényfajták, talaműve- lési módok, gépsorok meghonosításában. Kedvező gazdasági, közgazdasági feltételek közepette, hogy úgy mondjam, könnyű volt látványos eredményeket produkálni. Elég, ha csak any- nyit mondok: a 11 alapítóval szemben ma csupán Békés megyéből több mint 60 gazdaság a tagja a mi rendszerünknek, a KITE-nek. A kukorica termesztésének állandó fejlesztése mellett már a második évtől megkezdtük az ágazattársítást, először a cukorrépa, majd a napraforgó, a szója, a repce termesztésével, 1976-tól pedig a búza, a cukorrépamag és a rizs termesztését is rendszerbe fogtuk. — Az ágazattársítás mindenképpen figyelemmegosztást követel. Nem éppen ez az oka annak, hogy a termelési rendszerekkel szembeni kritikai észrevételek száma szaporodik? Ezen ma is vitatkoznak a szakemberek és hozzáértők. Nekem az a véleményem, hogy az lenne a legjobb, ha egy-egy gazdaság valarneny- nyi növényével egyetlen termelési rendszerhez tartozna. Hiszen lehetetlen a szántóból 600 hektárokat más és más termelési rendszer egymástól különböző szaktanácsai alapján elkülöníteni. A növénytermesztést egyébként is csak komplexen lehet fejEredményesen dolgozott tavaly az Orosházi Kazángyártó és Építő Ipari Szövetkezet szövetkezeti bizottsága. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a korábbi évekhez hasonlóan, 1978-ban is fő feladatként kezelték a szocialista brigádmozgalom kiszélesítését, s tavaly újabb hét brigáddal gyarapodott a szövetkezet brigádmozgalma. A KAZÉP vezetőségével és munkaverseny-értékelő bizottsággal közösen, továbbra is rendszeres kapcsolatot tartottak, együttesen dolgoztak. A mozgalmi munkán túl, a szövetkezet kulturális és sporttevékenységét egész éven át folyamatosan irányította a bizottság. Az e célra előirányzott csaknem 300 ezer forintot hasznos célokra fordították. Jelentős összegleszteni, viszonyaink között, ahol aligha alakulnak ki monokulturális gazdaságok. Még egyszer hangsúlyozom, nem a termelési rendszerek népszerűsége csökkent, hanem egy olyan színvonalat értek el a rendszerekhez társult mezőgazdasági üzemek, amelyről továbblépni csak azon feladatok megoldásával lehet, amelyekre eddig kevesebb figyelmet fordítottunk. Csak egy példát mondok: kialakítottuk a kúkori- caszárítás jól bevált megoldását, ami óriási lépés volt azokhoz az időkhöz képest, amikor erre lehetőség még nem nyílt. Ma már a taggazdaságok sokallják a szárítási költségeket, nem is alaptalanul, tehát nekünk ki kell dolgoznunk egy kedvezőbb lehetőséget. De ugyan így új utakat kell keresnünk a tulajdonképpen hagyományos talaj művelés felváltására, a fennakadás nélküli vetőmagellátásra, a mellékter- mék-hasznosífásra, illetve a meliorációra, hogy csak a legfontosabbakat említsem. — Azt jelenti ez, hogy megkezdődik a verseny a különböző termelési rendszerek között a gazdaságok megnyeréséért? — Nem feltétlenül. Először is, ha csak azt a három rendszert — az IKR-t, a BKR-t és a KITE-t — vetem össze, amely hasonló növények termesztésének fejlesztésére társult, akkor is jelentősek a különbségek szolgáltatásaik között. A KITE például közvetíti, segíti a taggazdaságok gépvásárlásait, s mint nyílt termelési rendszer évről évre újítja meg a szerződést partnereivel. Ezzel szemben az IKR öt évre köti le a gazdaságokat, a gépek tulajdonjogát is megtartja, bérbe adja csak a gépsorokat az üzemeknek. Vagyis így a fejlesztéshez szükséges amortizáció nem a termelőknél képződik. Különben lehet vitatkozni a két változat előnyein és hátrányain, egy biztos; BéNagy jelentőségű kísérletsorozat indult a környezeti ártalmak csökkentésére, megszüntetésére. Ezúttal a mezőgazdasági intézmények, gazdaságok próbálkoznak meg azzal, miként lehetne valamiképpen hasznosítani, egyáltalán: „eltüntetni” a szennyvizet, a szennyvíziszapot, tehát az ipari és a mezőgazdasági üzeimek, valamint a szennyvízderítők, „melléktermékeit”. gél támogatták a szövetkezet dolgc zóinak színházlátogatását és mozibérleteket vásároltak. Több mint 80 dolgozónak, főleg a brigádoknak biztosították a jegyeket. A balatonföldvári üdültetést és más beutalók alapján 46 dolgozójuk és 24 gyermek pihenését csaknem 45 ezer forinttal támogatták. Szociális kiadásokra, segélyekre 38 ezer forintot fordítottak, a dolgozók étkeztetésének hozzájárulását csaknem 70 ezer forintban állapították meg. A tagság sportolását az erkölcsi és technikai feltételek mellett 25 ezer forinttal támogatták, valamint az Orosházi Spartacus SK működéséhez is hozzájárultak ötezer forinttal. Az ifjúsági célok megvalósítását ugyancsak ötezer forinttal támogatták. kés megyében ma a KITE a legnagyobb termelési rendszer, itt összesen mintegy 120 ezer hektáron támogatja szaktanáccsal, a kutatás, a tudomány legújabb eredményeinek adaptálásával, gép- és alkatrészellátással a termelőket. A nádudvari KITE hét alközpontjából a hajdúsági mellett éppen a Békés megyei az, amelynek legtöbb a feladata. — Sokasodó teendőkről beszéltünk. Hogyan tudnak a növekvő igényeknek eleget tenni? — Nem mindenki teszi így fel ezt a kérdést. Előfordult már az is, hogy azt firtatták: szükség van-e egyáltalán a termelési rendszerekre? Meggyőződésem, hogy egy-egy gazdaság sosem lesz képes önerőből arra, hogy a termelés minden tényezőjéből a legkorszerűbbet megszerezze és hasznosítsa. Ezt csak közösen, termelési rendszerekhez társulva teheti meg. Más kérdés, hogy ma már egy-egy termelési rendszernek alaposan fel kell készülnie az igények kielégítésére. Alközpontunkban jelenleg 7 agrár és 2 gépész- mérnök dolgozik, 13 körzeti szerelőt alkalmazunk, s van egy jól felszerelt diagnosztikai kocsink is, a nagy értékű gépek működőképességének ellenőrzésére. Annyit elmondhatok, hogy nem bővelkedünk szabad időben, ismert, hogy az elmúlt év óta a Romániával kötött szerződés alapján mi intézzük annak a cseretermeltetésnek az ügyeit is, amelynek keretében a Pécs- kai Állami Gazdaság Békés megyében napraforgót, mi meg Pécskán kukoricát termesztünk — igen jó eredménnyel. Az országban tíz helyen a MÉM koordinálásával és több tárca közreműködésével mezőgazda§ági szakemberek vizsgálják, hogyan lehetne a környezet veszélyeztetése nélkül „megszabadulni” a káros anyagoktól. A szakemberek megvizsgálják a szennyvizeknek és egyes szennyvíziszapoknak a növényekre gyakorolt hatását és egységes elvek alapján próbálnak következtetéseket levonni. A kísérletek alapján remény van arra, hogy a szennyezők egy részét a mezőgazdaságban haszonnal használhatják fel, másik részüknek elhelyezése azonban minden bizonnyal további bonyolult vegyi beavatkozást igényel vagy pedig elégetést, fizikai „megsemmisítést” kíván. Nagy mennyiségű szennyezőanyagról van szó. Az adatok szerint évente például 1,2 millió tonna szikkasztott szennyvíziszap keletkezik, részben hasznos szerves- anyag tartalommal. Kecskeméten a városi szennyvizet használják fel kísérleti célokra, örkényhemádon a Fővárosi Csatornázási Művek iszapját, Szarvason egy nagy áUattelep hulladékát, másutt élelmiszeripari és más üzemek szennyvizét, „hordalékát”. A kutatások hatékonyabbá tételére a MÉM és az OVH együttes irányelveket adott ki, ezek alapján vizsgáztatják majd a gyakorlatban a különféle eljárásokat, módszereket. Hét brigáddal több További hasznos munkát kívánunk! Kőváry E. Péter Mezőgazdasági Kísérletek a szennyvizek és a szennyiszap „elhelyezésére” A nagyszénási agrokémiai telep vezérépülete, az 5 ezer tonnás műtrágyatárház „Késik a műtrágya. Van, de nem olyan, amit megrendeltünk. Megérkezett, de nem tudjuk hová tenni. Marad a szabad ég. Ott viszont tönkremegy, mire felhasználjuk.” Ilyen és hasonló gondok foglalkoztatják gyakran mezőgazdászainkat, teszik bizonytalanná a termelést. Ezért határozott úgy három szövetkezet, a nagylenő pótkocsikkal, homlok- rakodókkal rakodnak. Ezzel a módszerrel azonban nem lehet olyan magasra rakni az anyagot, hogy a tárolókapacitást teljesen kihasználják, ráadásul nehézkes a munka. A közeljövő feladata egy szalagos felhordórendszer kidolgozása. Ez a munka a társult üzemek gépészeire vár, hiszen hazánk egyik Repülőtér is tartozik a telephez szénási Október 6., a gádorosa November 7. és az orosházi Űj Élet, valamint a Békés megyei AGROKER Vállalat, hogy közös beruházással olyan agrokémiai telepet hoz létre, amelytől az említett gondok emlékké válnak. Mint minden beruházásnak, a nagyszénási tsz mértani közepén felépült agrokémiai telepnek is saját krónikája van. Röviden ez így foglalható össze. 1976: elkészült a beruházási alapokmány. 1977: a békéscsabai AGROBER megtervezte a létesítményt, megépültek a célcsoportos állami beruházások, bekötő út, belső úthálózat, magasfeszültségű távvezeték leágazása, a kút, és az épületek alapjai. 1978: felépült a műtrágyatárház, a vegyszerraktár, a víztisztító berendezések és a szociális létesítmények. Még ez év novemberében megkezdődött a próbaüzemeltetés. 1979 április: végleges átadásra került Békés megye és egyúttal a Tiszántúl első agrokémiai telepe. Látszólag gyorsan, tervszerűen ment minden, pedig az építkezési munkákat végző nagyszénási Október 6. Tsz építőbrigádjának sok nehézséget kellett leküzdeni. A legfőbb nehézség maga az. újdonság ténye volt, hiszen ilyen épületet még nem készítettek. Főként az 5 ezer tonna befogadóképességű agárdi, ragasztottfa-eljárással készült műtrágyatárház állította ' komoly feladat elé az építőket: a próbaüzem során bebizonyosodott, sikeresen megoldották. Gondot okoz az ömlesztett műtrágya betárolása. Jelenleg mobilan, bilgépgyára sem készít ilyen rendszerű betárolót. A főépület melletti betonozott téren 5 ezer tonna zsákolt műtrágya tárolása lehetséges, a tárházzal együtt ez 10 ezer tonna műtrágyát jelent. Ha évente két forgót számolunk, összesen 20 ezer tonnát forgalmaz a telep. A tárház szomszédságában 250 tonnás vegyszerraktár található. Újdonság, hogy ennek egyharmada fűthető, így a fagyérzékeny vegyszerek is biztonsággal eltarthatok benne. A dolgozók és a környezet védelmére szolgál az a fedett csatorna és szűrőrendszer, amelyen a vegyileg szennyezett víz áramlik keresztül. A csatorna párologtató medencékbe torkollik, ahol az előtisztított szennyvíz a levegő és nap hatására besűrűsödik. A tömény, vegyszeres oldat ezután biológiai derítésre kerül, olyan területre vezetik, ahol nem okozhat kárt. Hasonló gonddal készültek a szociális létesítmények is. Külön helyiségben mossák a munka- és védőruhákat, külön tárolják a tiszta ruhát és a védőfelszereléseket. A dolgozók. tisztálkodására fekete-fehér rendszerű öltöző, zuhanyozó szolgál. Ugyanitt megtalálható egy ebédlő is. S hogy valóban minden együtt legyen, elkészült egy T-alakú burkolt repülőtér, amely a nagyszénásiak bérelte repülőgép felszállását teszi biztonságossá. Mellette üzemanyagtöltő-állomás is épült. Hegedűs Béla, a gesztor szerepét betöltő Október 6. Tsz elnöke: — Érdemes készíteni a pontosság igénye nélkül egy gyors gazdaságossági számítást. A telep 40 millió forint értékű műtrágyát forgalmaz évente. Ha ennek 10 százaléka tönkremenne a szabadban való tárolás miatt, az évi 4 milliós veszteség. Most ezt az ősz- szeget megmentjük. A telep 20 millióba került. Ha ezt elosztjuk a megmentett négymillióval, kijön, hogy öt év alatt megtérül a beruházási költség. Ez persze csak durva számítás, de ha figyelembe vesszük azt a terméstöbbletet, amit a jobb minőségű műtrágya idéz elő, reálisnak tűnik. Ennél jóval nagyobb a létesítmény hatása. Biztonságossá teszi a társult üzemek ellátását, de szívesen segítünk a nem tagoknak is. Kedvező munkakörülményeket teremt az itt dolgozó emberek számára és ez nagyon lényeges, különösen itt, ahol ennyi, emberre, környezetre is veszélyes szert tartunk. M. Szabó Zsuzsa Most még mobilgéppel rakják be az ömlesztett műtrágyát Fotó: Veress Erzsi Tiszántúlon azelsttp*»^ Milliókat mentő telep
