Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-22 / 93. szám

1979. április 22., vasárnap {233SS23 Pénteken este 7 órakor mutatta be Békéscsabán, a Jókai Színház Molnár Ferenc Liliom című külvárosi legendáját A címszerepet Kárpáti Tibor alakította, az előadást S. Bán Ernő rendezte. Képűnkön Liliom (Kárpáti Tibor) és Mus­kátné (Fodor Zsóka) _ ., _ , „ Fotó: Demény Gyula Ország-vi lágjá rók Békésben Előttem egy régi képeslap, a Képes Figyelő. A dátum rajta: 1948. március 20. A képen előtérben Vorosilov marsall, aki az országgyűlés március 15-i ülésén mondot­ta: „Erősödjék és viruljon a demokratikus Magyar Köz­társaság, a magyar nép és az egész haladó emberiség javára és boldogságára!” A szónok mögött balról kis ba­juszos parasztember, az or­szággyűlés több mint három évig jegyzője: Hegy esi János. Októberben lesz nyolcvan- éves. 1899-ben született, nagy időket ért meg, volt részese nagy időknek. Harmincöt éves, amikor első verse meg­jelenik a Kis Újságban, Pes­ten. Azóta ír, de talán nincs is kezdete annak, amióta az igazságot keresi. A kettő — vallja ma is — el nem vá­lasztható. Füzesgyarmati otthonában tölt egy pohárral a saját ter­mésű piros borból, aztán be­szélgetünk. Hol a távoli, na­gyon távoli múltról, majd arról, ami tíz éve, húsz éve történt, aztán arról, ami mos­tanában. Íróasztala fölött ceruzarajz. Erdélyi József, a költő raj­zolta azt Hegyes) János édes­apjáról. — Hol találkoztak? — Budán, amikor ott lak­tam a Szász Károly utcában. Erdélyi Sinkával jött el hoz­zám látogatóba, éppen fent volt az édesapám is. Csak nézte, nézegette Erdélyi az öreget, aztán azt mondta ne­kem: Te János, van valami rajzlapod? Volt. Le is raj­zolta menten. Nagy emlékem ez a kép. — Igaz, hogy a gyermek­korodnál kellene kezdeni. Mondják, a gyermekkor sok mindent meghatároz az em­ber életében. Elmondtad sok­szor, hogy szegényen, szeré­nyen éltetek, és saját magad készítetted a játékaidat, iga­zira sose telt. Édesapád ku­bikos volt, de te sem hagy­tad el a földet, pedig poli­tikus és író is lettél. Ez az utóbbi legyen most is fon­tosabb. Hogy kezdődött? — Erre mindenkinek van egy-egy jó története. Nekem nincs. Hacsak az nem, hogy a tanítónk az iskolában Arany János Toldiját kezdte olvasni. Elkértem tőle, ma­gam is elolvastam újra. Ak­kor szerettem meg a verse­ket. De írni csak nagy so­kára írtam. Nagy aszály volt, mel jelentetett meg a szeg­halmi Péter András Gimná­zium? — Egyenes út? Olyan soha nincs. Írtam, írogattam, ér­dekeltek a világ dolgai. Azért azt sem lehet kihagy­ni, hogy átéltem egy világ­háborút, T9-ben vöröskatona lettem, a szolnoki ellentáma­dásnál megsebesültem, és csak Szombathelyen, a kór­házban ébredtem fel. Ké­sőbb hallottam, hogy Pogány József népbiztos tétetett fel egy autóra, és vitetett hátra. De ez nagyon régen volt. Ha­ladjunk előre, ’42-ig. A Kis Újság-beli megjelenésem után sok versem közölte a Szeghalom vidéki Hírlap. Megkeresett egyszer a gim­názium igazgatója, Nagy Miklós: „János fiam, mond­ta, hozza be az írásait, csi­nálunk egy kötetet belőlük.” Előtte jelentették meg Sin- ka István verseit, utána az enyémet. Ezer példányt nyomták, itt, a szeghalmi nyomdában, nagy része Sza­lontára, Marosvásárhelyre, Kolozsvárra került. Országos irodalmi körökben azonban nem vetett nagyobb vissz­hangot, kevés is juthatott be­lőle Pestre és másfelé. — Életed nagy fordulója volt 1944. A történelem je­gyezte fel Hegyest Jánosnak azt a beszédét, amit Debre­cenben, az Ideiglenes Nem­zetgyűlésen mondtál. Tavaly­előtt, 1977-ben a Békés me­gyei Tanács kiadta „Miért jöttem el?” címmel váloga­tott írásaid kis kötetét. Eb­ben ez a beszéd is benne van. Engedd meg, hogy idézzek belőle: „A múlt rendszeré­nek politikája végig munkás­ellenes volt. Az eredmény megmutatkozott. Szavaltak ők politikai gyűléseken, válasz­tásokon nemzeti egységről, összefogásról. De kérdezem, hol volt ebben a hazában a nemzeti egység? Sehol sem! Üres frázis volt az egész. Nem volt, nem is lehetett. Mert kérem: lehet-e egy csa­ládban testvéri szeretet, ösz- szetartás ott, ahol az egyik fiúnak száraz kenyeret dob­nak a ház előtt, a másiknak pedig rántottát sütnek és húslevest főznek, ott gyűlö­let van. Ez volt a mi nemze­tünkben is. Az eredmény itt is bekövetkezett, második összeomlás, második Mohács lett a vége.” nagy súlyú feladat. Aztán másnap felléptem a szónoki emelvényre, és beszéltem. — Már akkor is úgy, aho­gyan Veres Péter mondta később rólad: „Hegyest Já­nos nem tud mást mondani, mint amit gondol?” — Csak úgy! Amikor be­fejeződött a gyűlés, jöttem haza, Gyarmatra. A hír meg­előzött, itthon már azzal fo­gadtak, hogy az orosháziak elmondták: büszkék lehetnek Hegyesi Jánosra, ő mondta a legszebb beszédet a nemzet- gyűlésben. Hogy így volt-e, hogy én mondtam volna a legszebb beszédet, nem tu­dom. Csak a szívemből szól­tam. — Az elején azt mondtuk, most inkább a költő legyen fontosabb. Maradjunk ennél! Belekerültél a politika sod­rásába, Budapesten dolgoz­tál. Az időben hallgattak a múzsák? — Nem egészen. De annyi minden történt akkor körü­löttem, és velem is, hogy a versekre kevesebb idő jutott. Néha semmi. De amit láttam, amit tapasztaltam, életre szóló tapasztalatok voltak. — Megint csak a politikus került előtérbe; most már valóban ideje, hogy a költő beszéljen. Visszajöttél Füzes­gyarmatra, és?... — öt hold földemmel be­léptem a termelőszövetkezet­be. Hetvenéves koromig dol­goztam ott. Közben írtam, egyre többet írtam megint. Még negyvenegyben, a Zord időben című versemet fejez­tem be így: „Szellem szol­gája lettem, — s csak a / Gondolat-termő perceket lesem.” Ezt tartom a leg­fontosabbnak ma is, és nem­csak akkor, ha költészetről, irodalomról van szó. Ha az emberek érdekéről, igazsá­gáról, életéről, Enélkül sém- mi lenne az életem. — 1972-ben megjelent a „Feleljetek nekem!” című versesköteted, a Szépirodal­mi Könyvkiadónál. Hogyan jutottál el a gondolatig,hogy kiadasd a verseid? — Nem én jutottam el, Veres Péter jutott el oda. Egyszer, amikor a vendégem volt, éjfélig beszélgettünk. Akkor említette, hogy kikel­Szent György napja — mint Európa mérsékelt ég­hajlatú részének ősi tavasz­kezdő napja — az ember éle­tének többféle mozzanatával van valamilyen kapcsolat­ban. Leglényegesebb, hogy mint tavaszkezdő napon, ek­kor van az állatok első ki­hajtása, s ezzel kapcsolato­san a pásztorok munkakez­dése. E gyakorlati jelentősé­gű és kézzel fogható valósá­gú fontossága mellett azon­ban — mint évnegyedkezdő nap — gonoszjáró nap is, azontúl alkalmas időpont termésvarázslásra, egészség­varázslásra és különböző jós­lásokra. Vegyük sorba, hogy mit tartanak e napról megyénk néhány magyarlakra telepü­lésén! Csanádapácán is Szent György napján hajtották ki a gulyát és a csürhét elő­ször. Nagy újság volt ez a faluban, mert először szólal­tak meg a pásztorok ökör­szarvból készült tülökjelei. A gulyásé mély, búgó han­got adott, a kanászé „véko­nyabbra volt hangolva”. Szavukra kinyíltak az ajtók, és az utcák gyorsan megtel­tek állatokkal. Az uraságok is ekkor fo­gadták az éves cselédeket, akiknek a szolgaidejük ke­rek egy esztendeig tartott. Ha meg voltak vele eléged­lene adni a verseim. Nem ki­lincselek én sehol, mondtam, nem is ismernek. Nemsokára Darvas József írt, hogy szed­jek össze mindent, és vigyem fel. így történt. A Népsza­badságban, a Szabad Föld­ben, a debreceni Alföldben és más lapokban jelent meg róla elismerő, szép kritika. — Mit írsz mostanában? — Verseket, de ritkán. És bővíteni' szeretném önélet­rajzi írásomat, melyet a Sza­bad Föld „Életünk történe­lem” című pályázatára küld­tem, és ami kötetben is meg­jelent. Lesz egy szép kötet, ha elkészülök vele. Mindent megírok, amit az agyamban őrzök. Meggyőződésem, hogy tanulságos olvasmány lesz. — Nagyon sok könyved van. Láttam: a legtöbbje de­dikálva. Meg leveled, egész kis magánlevéltár. — A könyveim: életem építőkövei. Emlékek bará­tokról, írótársaktól, politiku­soktól. Itt ez a Sinka-kötet, a Vád című verseskönyve, 1949-ből. Ezt írta nekem: „Ott, ahol nagyon mély a magyar sors, ott, ahol az el­süllyedt magyar tenger fe­nekén legvádolóbb az emberi kín és árvaság, onnan indul­tak ezek a versek is... És onnan indult két ember: az egyik az én kedves Hegyesi Jánosom, a Sárrét költője, a másik én volnék, Bihar fia. Két föld, két ember, és mégis örökre egy, úgy mint két folyó, mik végül mégis egybefolynak. Szeretettel: Sinka István.” — És a levelek? — Amikor Vitray Tamás műsorában szerepeltem, és elmondtam két versemet is, sorra írtak az emberek, mun­kások, szocialista brigádok, hogy küldenék nekik a köte­temből, vagy a verseimből. Meg felkeresnek régi har­costársaim, írótársaim is, Illyés Gyula, Keresztúry De­zső. .. Őrzöm az eltávozottak kedves sorait: Veress Péte­rét, Szabó Pálét, Darvasét. Összekötnek a világgal, együtt vagyok olyankor ve­lük, és erős maradok, hogy érdemes volt, hogy így kel­lett tennem mindent, amit eddig tettem. ve, és neki is tetszett a he­lye, akkor évenként újra megállapodtak. Az év termésére következ­tetnek Orosházán és kör­nyékén abból, hogy milyen a természet „viselkedése”. Ha Szent György napja előtt zö­rög az ég, jó termés lesz. Ha éjszakája csillagos, az jó dinnyetermést ígér. Ha pedig a vetés akkora, hogy a holló megbújhat benne, ugyancsak gazdag termést jelez. A népi hit szerint az álla­tok hasznát is lehet szabá­lyozni ekkor: Szent György - nap hajnalán harmatot kell szedni. Ebben a köcsögöket ki kell főzni, akkor sok tejet ad a tehén. Ezt a varázslást szolgálja az a praktika is, hogy a gazda a szomszéd ve­tését megboronálja (vagyis harmatot szed), közben azt mondogatja: „viszek is, ho­zok is”. Mikor hazamegy, a lepedőből kicsavarja a har­matot, és megitatja a tehén­nel. Ezután a lepedőt a te­hén farán szárítja meg, ak­kor aztán sok lesz a háznál a tej, tejföl, túró. Körösnagyharsányban úgy tudják, hogy ekkor van a boszorkányok ünnepe, azért van sűrű boszorkányjárás. Ügy kell védekezni ellenük, hogy a ház nyílásaira tövist kell tenni, mert az megszúr­ja őket és elmenekülnek. Az állatokat pedig úgy védik a A közelmúltban rendezték meg Nyíregyházán, a Besse­nyei Tanárképző Főiskolán az országjárás-vezetők VIII. országos antkétját. A több napos rendezvény résztvevői tanácskozásokon, valamint Szabolcs-Szatmár megyei, szlovákiai és dél-lengyelor­szági bejáró túrán is részt vettek. Több értékes előadás hangzott el, így dr. Kurucz Imrének, a TIT főtitkárának beszámolója az országjárás­vezetők előtt álló politikai feladatokról. Dr. Batizi Lász­ló, az országjárásvezetői munkabizottság elnöke az országjáró túrák elmúlt évi alakulását elemezte. Mint el­mondta, 24 éve váltak rend­szeressé a szakavatott túra­vezetőkkel szervezett utak. Az első évben csupán 30, boszorkányok rontásától, hogy az istálló elé köleská­sát szórnak. Mert ha jön a boszorkány éjfélkor, csak úgy tud bemenni, ha előbb szemenként fölszedi a kását, mielőtt a kakas kukorékol. Ha ez nem sikerül neki, ak­kor nem tudja megrontani a tehenet. Az ember egészségére is befolyással van ez a nap. Aki kora reggel a kútnál megmosdik, az szép és egész­séges lesz — tartják Oros­házán. Ugyancsak itt ügyel­nek arra, hogy ágyneműt ne tegyenek az udvarra, mert beteg lesz a háznál. Ha pe­dig az ég zeng, hanyatt kell feküdni a földön, hogy ne fájjon a hátunk. Ha Körös­nagyharsányban valakinek nem gyógyult meg a sebe, Szent György napján éjsza­ka, éjfélben ki kellett men­nie a Körösre, de se menet, se jövet nem szólhatott sen­kihez. Ott meg kellett mosa­kodni, vagy hazavitt vízben kellett megmosdani, a vizet pedig vissza kellett önteni a Körösbe, de most se volt szabad szólni senkihez. Et­től meggyógyult a beteg. Végül mint szerencsét jós­ló napról emlékezzünk meg Szent György napjáról, mert jó, ha tudjuk, hogy nem szabad ekkor semmit sem ki­adni a házból, mert a sze­rencsét adjuk ki, s azt is, hogy az ekkor fogott ürge bőréből készült pénztárca so­hasem ürül ki, különösen ha Szent Györgykor fogott fe­hér pillét, cserebogarat vagy ekkor talált négylevelű ló­herét teszünk bele. Ügyeljünk hát mindenre jól! Beck Zoltán 1978-ban pedig már 7 ezer 100 volt az ország utazási irodái által szervezett túrák száma. Megyénkről is szó esett eb­ben a beszámolóban: az el­múlt évben 443 út indult Bé­kés megyéből, s ez igen elő­kelő helyet jelent. A túrák időtartama, tehát a 3-4 napig eltartó utak tekintetében az első helyen állunk. E szép eredmények az IBUSZ és a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat ál­tal közösen szervezett or­szág-világjárók baráti köre megyei rendezvényeinek is köszönhetőek. A baráti kör­nek kettős feladata van: egy­részt felfrissíti, s bővíti az egy-egy tájegységről alkotott ismereteket, másrészt kedvet csinál az utazásra. Az él­ménybeszámolók témái az IBUSZ által tervezett utak­hoz kapcsolódnak. Békéscsabán, ahol az or­szág-világjárók baráti köré­nek mintegy 80 tagja van, többek között a tolnai tá­jakról és a dunántúli várak­ról, kastélyokról tartottak az idén élménybeszámolókat. Legutóbb április 11-én este dr. Futaki Gergely nyugal­mazott könyvtárigazgató „IBUSZ-szal Móricz Zsig- mond nyomában” címmel tartott előadást. Az idei utolsó, május 9-i összejöve­telen már egy nagyobb nyári útra készítik fel a baráti kör tagjait, hiszen Dóró János, a Jókai Színház szervezője szász-svájcbeli élményeiről számol be. Békésen, a Start Sport­szergyártó és Fémipari Szö­vetkezet klubjában rendezik e képzeletbeli kalandos uta­zásokat, hol Kubába, hol Jugoszláviába. Az ország-vi­lágjárók baráti körének gyu­lai tagjai többek között dr. Vass Istvánnak, a Munkácsy Mihály Múzeum igazgató- helyettesének, a TIT törté­nelmi szakosztálya titkárá­nak előadását hallották a kö­zelmúltban „Forradalmi elő­dök nyomában” címmel. Ha­sonló élménybeszámolókat szerveztek a baráti kör tag­jainak Orosházán az ifjúsági házban és Szarvason a HNF —TIT-székházban az elmúlt hónapokban, filmvetítések; kel, zenével és más szemel­vényekkel előkészítve a kö­zeledő nyarat, amely már az igazi utazások szezonja lesz. Azok, akik valóban túrázni kívánnak, nem járnak rosz- szul, hiszen a baráti kör tag­jai ha négy túrát tesznek, s ezt igazolják, az ötödiken az IBUSZ vendégeként utaz­hatnak. N. A. emlékszem, az váltotta ki a verset, amit Vajúdik a búza címmel közölt a Kis Újság.. Beküldtem, közölték. Bizta­tást kaptam, írjak. A máso­dik versem is ott jött, Fa­ápolás volt a címe. — Innen már egyenes út vezetett első kötetedhez, amit 1942-ben Zord időben cím­— Nagy nap volt, felejt­hetetlen napok voltak. Egy vasutas hozta Erdei Ferenc üzenetét, hogy siessek Deb­recenbe. December 21-én ér­keztem meg az Arany Biká­ba. Ott szálltak meg a po­litikusok. Oda érkeztek az orosháziak, szegediek, más vidékről valók. A Nemzeti Parasztpárt nevében kellett szólnom. Erdei mondta: He­gyesi beszéljen! Meglepett a A gyarmati ház napsütötte verandáján Fotó: Gál Edit Sass Ervin SZENT GYÖRGY NAPJA A NÉPI HITVILÁGBAN Hegyesi Jánosnál, Gyarmaton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents