Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-21 / 92. szám

1979. április 21., szombat Vesztesek nélküli verseny Középdöntőre készülnek a szocialista brigádok Budainé Fadgyas Etelkát Jól ismerik Füzesgyarmaton. Fes­tett háztartási tárgyai, poharai, fakanál babái csodájára jár­nak még Budapestről is. A pingálóasszony húsvétra több mint száz piros-fehér hímes tojást készített és ajándékozott el vendégeinek Fotó: Gál Edit. mWWWWVVMWWWMWMWMWWtWVWWWWWWW Folyóiratszemle Kortárs Örkény Istvánt nem kell bemutatni az olvasóknak: no­vellái, regényei, drámái szé­les közönségréteg előtt tették ismertté az utóbbi két évti­zedben. Ilyen közkedveltség­gel kevés kortárs író dicse­kedhet. És ami legalább ek­kora jelentőségű: nemcsak itthon, hanem külföldön is, pedig még manapság is igen nehéz magyar írónak betör­ni az angol, német és fran­cia nyelvterületre. Neki — elsősorban színpadi műveivel — sikerült. A folyóirat ne­gyedik számában Elsárgult kéziratok címmel öt régi írá­sát adja közre, mindhez rö­vid megjegyzést fűzve, mely­ből megkapjuk a novellák előtörténetét. Van köztük olyan — Macska az esőben —, amelyet egészen korán, 1937-ben írt, s része volt egy tizenkét darabból álló ciklusnak, de a háború alatt kilenc elveszett belőle. S olyan is — Az első fecske —, amely a háború után szüle­tett, amikor megrázó élmé­nyekkel hazatért a hadifog­ságból. Ez utóbbi históriájá­hoz tartozik, hogy annak da­cára sem jelent meg az az­óta már régen megszűnt iro­dalmi folyóiratban ahova ak­kor beküldte, — hogy igen jó véleménnyel voltak az írásról. A következő történt ugyanis. „Felkértek, fáradjak be a szerkesztőségbe. Szíve­sen fogadtak. A lektori vé­lemény úgy szólt, hogy elbe­szélésem eléggé szemléletes és drámai, csak nincs ben­ne kidomborítva a párt ve- zétő szerepe. Nem jöttem za­varba, mert akkoriban elég gyakori volt ez az óhajtás, csak érdeklődtem, mi mó­don tudnám ezt kidomborí­tani. A lektor szerint: játsz­va. Csak a Bíró nevű hon­véd ne vessen étkezés előtt keresztet, másfelől csináljak ebből a Lálikból illegális kommunistát és az orosz fo­gollyal együtt ő is szökjön át a Don jegén támadó szov­jet hadsereghez.” Vagyis rö­vid pár mondattal formálja át pár pero alatt a szomszéd szobában. De ő inkább ha­zaballagott, hogy otthon gon­dolkozik rajta. S ez a tűnő­dés már harminc esztendeje tart. Az írás eredeti állapo­tában: megrázó erejű olvas­mány. Új írás A Pályám emlékezete ro­vatban Képes Géza költő és műfordító sorait olvashatjuk gyermekkoráról, indulásáról, életéről. És szülőföldjéről. Mátészalkáról. Ahová anyja kedvéért apja — a fiatal ko­vács, a pesti kocsigyári mun­kás hazatért. És peregnek a gyermeki élet emlékei: a té­li havas táj északot idézte, ez lett vágyai netovábbja,, s hajtóereje az északi népek költészetéhez való vonzódás­nak. Anyai örökség a szavak szeretete, amelyhez még, hogy költővé válhasson két kollégium adott útravalót. Sárospatak és a budapesti hí­res, nagy múltú Eötvös. Ez utóbbiról így ír. „Az érett­ségizett ifjú, ha az a kitün­tetés érte, hogy az Eötvös Kollégium tagja lehetett, a kollégium falai között már az első órákban ráébredt, hogy voltaképpen semmit sem tud és az emberi fejlő­dés útján még csak el sem indult. Ez történt az első nap. De a második napon ez az önérzetében, önbecsülésé­ben megrendített ifjú már elindulhatott az eléje élesen kirajzolódó pályán.” Tanári diplomája megszer­zése után — már első vers­kötete birtokában — Patak­ra tér vissza tanítani, majd Pesten francia—angol—finn fordító a Honvédelmi Mi­nisztériumban. További állo­mások: a rádió, a Magvető Könyvkiadó és a MTA Iro­dalomtörténeti Intézete egé­szen 1969-ig. Azóta csak ver­seket ír és fordít és tanul­mányokon munkálkodik. Eredményekben gazdag pá­lyájának mottója: a népek barátsága, s ehhez legtöbbet az Eötvös Kollégium nyúj­totta. „A kollégium nyitotta rá a szememet a világra. Ott fészkelt meg bennem az a felfogás, az a hit, amit mind­máig vallók, hogy nem elég, ha egy kis terület ismerői vagyunk — a nagy összefüg­gések megragadására és ki­fejezésére kell törekednünk. Tisza táj Nagyon rövid írás Sütő András Köszöntője, amely a Temesvári Állami Magyar Színház 25. évfordulóján hangzott el, de jó lenne szin­te szó szerint idézni. Nem­csak azért, mert szavai úgy zengenek, mint a mélyhege­dű húrjai és prózája tiszta költészet, Jianem azért is, mert példa. Példája annak, hogyan lehet pár röpke perc alatt — tökéletes formába öntve — mindent elmondani az anyanyelvet ápoló szín­házról, színészről, közönség­ről. S a szó erejéről. „A Szó, az ige — ha bölcsőringató, ha álomból elmét ébresztő és eszméltető, akár az anyag, a világmindenség csillagkőzete, soha el nem vész: morális energiává nemesedik ben­nünk és a mi utódainkban. Fejtartást diktál: gerincegye­nesítő. Erre pedig nagy szük­ségünk van. A mi minden­napi egyenes tartásunkat, emberi méltóságunkat add meg nekünk ma — édes Anyanyelvűnk. Mert nem mi választottunk téged. Te vá­lasztottál bennünket.” Így igaz. Vass Márta Mezőhegyesről, Újkígyós­ról, Dobozról, Kamutról, Gyomáról, s a megye szá­mos más községéből érkeztek a szocialista brigádok tag­jai kedden, április 17-én este a Megyei Művelődési Központba, Békéscsabára, ök voltak a legtöbbet tudók a közművelődési vetélkedő elő­döntőiben, most pedig már a vasárnapi szakági közép­döntőkre készülnek. A brigádtagokkal együtt mi is benéztünk a nyelvtani, a színházi és a jogi téma­köröket tárgyaló foglalkozá­sokra. Már a középdöntős felkészítések szervezésénél kellemesen lepődtek meg a művelődési központ munka­társai, mert a jelentkezők _ száma felülmúlta az elképze­lésüket. A kedd esti ismer­tető foglalkozásokon bizo­nyosodott be igazán, meny­nyire igényelték a verseny­zők a felkészítést. Az anyanyelvi ismeretek tárgyalásánál dr. Tóth Bélá- né, az SZMT munkatársa írásvetítővel idézte a haso- nulási törvények, a különbö- ' ző nyelvtani szabályok pél­dáit. Legalább nyolcvan fi­gyelő szempár követte moz­dulatait, mormolta a példa­szókat, tanulta a helyesírást. A résztvevők bekapcsolódá­sa, aktivitása bizonyítéka a vetélkedő hasznosságának, annak, hogy a folyamatos Ki az amatőr? Aki jó úton halad előre. Az amatőrség nem minőség, hanem álla­pot. Semmilyen arisztokra­tizmus nem indokolt, hiszen gyakran előfordul — az auto­didakta, a naiv festő, az amatőr esztétikailag „lekörö­zi” a hivatásos alkotót. A képzőművészet - forrása ugyanis nemcsak a főiskola, a tehetség több helyről buk­kan elő. Nagy névsort sorol­hatunk azon mesterekről és alkotókról, akik önképzés útján váltak szobrászokká, festőkké, így többek között Borsos Miklós, Baksa Soós György, Vén Emil, Nolipa I. Pál — a fiatalabbak közül Janzer Frigyes, Kaubek Pé­ter, ifj. Keleti Jenő, Tavaszy Noémi, Tilless Béla. SZABADISKOLÁK A Dési Huber István kör, a bajai Rudnay-szabadisko- la, a Vasas képzőművészeti szakkör, Hermann Lipót, Aba Novak Vilmos, Uitz Bé­la szabadiskolájában váltak művészekké az amatőrök. A folyamat napjainkban is folytatódik. A nagy cenzúra a felszabadulás, amikor az egész nép ébredt alkotó len­dületére, s -a tehetségkutató mozgalom keretében nőtt fel egy új nemzedék a budapes­ti Derkovits és a nagymarosi Nagy Balogh János népi kol­légiumokban, elég ha Kántor Lajos, Övári László és Kiss Nagy András nevét említem. Napjainkban is erősödik a képzőművészeti amatőrmoz­galom, a megújulás egyik forrása. MŰHELYEK Harmincesztendős jubileu­mát ünnepelte a Csepeli Munkásotthon Képzőművé­szeti Köre, ahol Ék Sándor, Olcsai Kiss Zoltán, Ilosvai Varga István, Gádor Emil irányításával olyan alkotók érték el a hazai és nemzet­közi szintet, akik régebben amatőrök vagy egyszerűen a festészet jelöltjei voltak: Ba- kallár József, Misch Ádám, Németh Miklós. Ilyen mű­vészteremtő alkotóműhely működik hosszú idő óta a művelődés szakasza, a ver­senyzők felkészülése értéke­sebb része a vetélkedőknek, mint maga a döntő. Persze, nem volt ez mindig így, hi­szen az előző években sem egyforma lelkesedéssel vet­tek részt a művelődésben „folyamatosan” a brigádta­gok, s mostanában sem rit­kaság a kampánytanulás, a „döntődömping”. Ez a kedd este mégis közös sikere volt a résztvevőknek, a szervező népművelőknek, s a szakta­nácsadóknak egyaránt. Az elődöntők lezárultak, s április 22-én vasárnap tizen­egy szakági középdöntőben versenyeznek a legjobbak. Valamiféle mérleg készítésé­re, a tanulságok levonására most már van lehetőség, ha ezt a vetélkedőt az előző évi­vel hasonlítjuk össze. Az 1977—78-as versenyben 633 brigád nevezett, míg az idén 779 csapat vett részt. Jellem­ző és tanulságos adat a „le­morzsolódás” aránya; az el­múlt évben a brigádok 32,8 százaléka nem jelent meg az elődöntőkön, az idén pedig 28,1 százaléka. Ez biztató, különösen akkor, ha a kü­lönböző érdekképviseleti, gazdasági szervek segítségé­nek, odafigyelésének tükré­ben szemléljük a szocialista brigádok közművelődési mozgalmát. Legszembetű­nőbb a változás a Körösök Vidéke Tsz-szövetségnél, va­Ganz-MÁVAG-ban, a Május 1. Ruhagyárban, Zebegény- ben, Debrecenben, Gyulán, Békésen. Kiemelkedő' a Vasutasok Szakszervezetének patronáló tevékenysége, mely azt ered­ményezte, hogy szerte az or­szágban működnek vasutas képzőművészeti körök, s egy nemzetközi vasutas» képző- művészeti kiállítást is ren­deztek a Műcsarnokban az 1960-as évek elején. VASUTAS KÉPZŐMŰVÉSZEK Eseményszámba megy az évi vasutas képzőművészeti kiállítás. Hol a Nyugati pá­lyaudvar kultúrtermében, hol a VIII. kerületi 'székházban tartják. A szobrászok veze­tője Kirchmayer Károly. A tudatos, évtizedes hagyomá­nyokkal rendelkező közös te­vékenység azt eredményezte, hogy az ország vasutas fes­tő- és szobrászjelöltjei len­dületesen fejlődtek Miskol­con, Szegeden, Szombathe­lyen és Budapest agglomerá­ciójában is. Ennek köszön­hető, hogy ebből a tág kör­ből került ki Ficzere László, Szemők György, Nagy János, Klimaj György. Ök már nem nevezhetők amatőrnek; fes­tők, szobrászok. Kiemelkedő példák adód­nak bőven. 1948-ban szervez­te meg Ledniczky Gyula munkásfestő a SORTEX-ban a képzőművészeti szakkört, melyet Iván Szilárd vezetett. Ez a műhely lendítette a to­vábbiakban sok tehetség ki­bontakozását, elég ha Bartl József nevét említem. A munkás amatőrmozgalom célja kettős. Egyrészt örömet biztosít az amatőr színvona­lon maradó alkotók népes táborának, másrészt a festői, szobrászi utánpótlás része. Fellendült a képzőművé­szeti élet a Váci Híradás- technikai Gyárban, ahol To­man Gyula munkásfestő ki­állítását rendezték meg az üzem ebédlőjében. Hasonló­an cselekvő élet jellemzi a XX. kerületi Kisduna Galé­ria festői szakkörét, ahol Bodnár Ede és Pánti Imre egy személyben munkások és lamint az ÉDOSZ és a ME- DOSZ megyebizottságaihoz tartozó brigádok esetében. A tsz-szövetségben tavaly 39,1 százaléka nem verseny­zett a benevezetteknek, az idén kétszer annyian küldték el jelentkezési lapjukat, s közülük csupán 16,9 százalék nem „mert” döntőbe állni. A MEDOSZ-nál a tavalyi 32 százalékos lemorzsolódás 24,3 százalékra csökkent, az ÉDOSZ-nál az elmúlt évi 23,3 százalék 18,3 százalékra változott. A számok, a sta­tisztika adatai csupán száraz tények, de mégis sokat meg­mutatnak a közművelődési vetélkedő közmegbecsülésé­ből. Bár sokan szidják a munkásművelődésnek ezt a formáját, s vannak is hibái, de ha egyszer csak nem len­ne tovább, eltűnne az a köz- művelődési fogódzó, amelyre ma még sok szocialista bri­gádnak szüksége van. Vasárnap 106 brigád áll rajthoz a középdöntőben Békéscsabán, Gyomán, Te­lekgerendáson, Szarvason és Orosházán, ök már „tekin­télyes” tudású, felkészült versenyzői a közművelődési mozgalomnak. Velük együtt izgulunk majd, ki jut tovább a május 13-i békéscsabai me­gyei döntőbe! Egy biztos: vesztes közülük senki sem lesz. Bede Zsóka egyre kitűnőbb képek kom- ponálói. Budapest első gyűrűjében, a hajdani külvárosokban fel­lendülőben van az amatőr képzőművészeti mozgalom, elsősorban a szakszervezetek és a Hazafias Népfront cse­lekvő közreműködése révén. Rákospalotán Orosz László és Nagy Előd erjeszti ezt a munkát, mindketten festő­művészek és kört is vezet­nek. A Kőbányai Művelődési Központ könyvtárában ala­pította meg M. Kiss József grafikusművész a 25. Galé­riát, ahol sok művészjelölt készülődik pályájára és kap kiállítási lehetőséget. AMATÖR HONVÉD KÉPZŐMŰVÉSZEK A magyar néphadsereg régóta és egyre inkább segíti és támogatja a szolgálati idejüket töltő katonák kép­zőművészeti tevékenységét. Ennek keretében tartották meg 1977-ben Zalaegersze­gen a honvéd amatőr képző-, ipar- és népművészeti kiállí­tást. Jellemző a számadatok­ra, hogy közel nyolcszáz mű­vet küldtek be a pályázatra, melyből végül is kétszáz munkát javasolt bemutatásra a zsűri, több mint száz al­kotó képét, szobrát, iparmű­vészeti jellegű tárgyát. Ez ay tárlat azt igazolta, hogy a magyar néphadsereg katonái és polgári személyzete közül több tehetséges festő, szob­rász érheti el további távla­tait — így elsősorban Unyi István, Viszt György, Pet- rovics Adorján, Béres János. A MUNKÁS AMATŐR- MOZGALOM HOLNAPJA A munkásfestők saját ön­képzésükön túl tulajdonkép­pen az ipari folklór letéte­ményesei, őrzői. A régi és mai munkáshétköznapok em­beri és tárgyi környezetét is feltárják néprajzi, politikai és művészettörténeti értékkel egyaránt bíró tevékenységük. Gondolati, eszmei leltár ez az esztétikum eltérő színvo­nalán — tárgyban fennma­radó emlékezés, komyomat; tehát történelem. Losonczi Miklós Nem minőség, hanem állapot Munkásfestők, amatőrök MOZI Kaszkadőrök Amikor Francois Truffaut Amerikai éjszaka című, né­hány éve vetített filmjét láttuk, a beavatottak tudá­sának érzése lett úrrá a né­zőkön. S ez nem is olyan rossz dolog, ha arra gondo­lunk: a film, mint technikai művészet, ma már nem le­het egy titokzatos csoda. Ar­ról nem is beszélve, hogy emberek ezrei maguk is ké­szítenek filmet, ha keske- nyet és amatőrt is, de min­denképpen technikai és mű­vészeti ismereteket igénylő tudással felvértezetten. Ezért volt érdekes a Truffaut-film, amely egy forgatás történe­tét mutatta be érdekesen és izgalmasan. Talán ezért is vonz telt házat a most ve­tített Mark Lester-film, az amerikai készítésű, színes Kaszkadőrök. Az előzetes sze­rint kalandfilmről van szó, amely a filmkészítés fene­gyerekeiről szól gyilkossá­gokkal „fűszerezve”. Kíván­csian ültünk be a mozi né­zőterére. Az alig több mint egyórás filmben azonban csalódni kellett. Valljuk be, kicsit már mindannyiunknak krimi­csömöre van. A televízió he­tente egy-három alkalommal is szerencsélteti nézőit a fu­tószalagon, egy kaptafára ké­szülő krimisorozatok epizód­jaival. Leülünk a tévé elé, pár perc alatt megismerjük a szereplőket és az alapszi­tuációt, aztán már nem is kell figyelnünk. A család kórusban mutat rá a háttér­ben settenkedő merénylőre, vagy éppen más darmatur- gia esetén: mondja minden­ki a rafinált, de kétbalkezes­nek látszó ‘ mesterdetektív bűnfelderítő módszerét. És most a magyar mozik is a televízió krimidömpingjéhez akarnak föltörekedni? A kaszkadőr mesterség va­lóban titokzatos. Mert egy fiatalember bizonnyal nem­csak a csillagászati pénze­kért viszi vásárra bőrét és életét. Valami apró motí­vumnak még lennie kell egy- egy ilyen kaszkadőr lelkivi­lágában. A film ezt is bo- gozgatni próbálja a messzi­ről jött pszichológus-újság- írónő mesésen szép kékszé- műségének és női csáberejé­nek kereszttüzében. De szin­te semmi sikerrel. A kitűnően fotografált filmben (Bruce Logan ope­ratőr munkája) arra is vár­tunk, hogy valami szelleme­sen kalandosat látunk. El­végre kalandfilmről lenne szó. S aki nagyon-nagyon fi­gyelt, az rájött, ki kinek a rokona, szeretője, ellensége és barátja. Mert arrafelé is sok százan vannak jelen egy- egy forgatáson, s közöttük nimfomániás szőkeség is akad... S ez csak arra volt jó, hogy a rendezői kapko­dást föloldja, megoldást ad­jon a nyitó képsorok krimi- ízű mondandójához. Ami igencsak hajánál előránga­tott volt. Sem izgulni, sem találgatni nem volt miért. Végignéztünk hát egy újabb filmet. Kijöttünk a moziból, jószerével csalódot­tan. Ettől függetlenül telt házak előtt vetítik majd ezt is, hiszen aki még nem lát­ta, az reménykedik. Ne biz­tassuk mi, akik már láttuk. Mert legfeljebb néhány velős kiszóláson lehet mosolyogni a Kaszkadőrök egyórájában. És csodálni az operatőri munkát, figyelni a csábos hölgyek ruhakivágását. Per­sze, ez is több a semminél! (Nemesi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents