Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-21 / 92. szám
1979. április 21., szombat 0 politika szerves része az életemnek JEGYZET Fekete napok A legutóbbi hónapokban a közlekedési balesetekről szóló tudósításoknak bérelt helyük van az újságok hasábjain, a rádió és a televízió híradásaiban. Megdöbbentő esetek látnak napvilágot, s amíg régebben csak fekete hétvégekről esett szó, mostanában már csaknem mindennap történik négy—öt végzetes szerencsétlenség. A vésztjósló közúti balesetekkel kapcsolatban sokféle nézet alakult ki közvéleményünkben. Egyesek úgy vélik, hogy a kezdő autósok okozzák a legtöbb bajt, mások az idegenforgalommal hozzák összefüggésbe a baleseti rekordokat, megint mások a gyalogosok és a gép- járművezetők háborújának tulajdonítják a szerencsétlenségek sorozatát. Ezek szélsőséges vélemények. Mert igaz ugyan, hogy a forgalom bonyodalmainál nagy számban találhatók kezdő, tétova gépjárművezetők, de nem az általuk okozott balesetek dominálnak a statisztikai kimutatásokban. Mint ahogy a növekvő idegenforgalom is közrejátszik a balesetek alakulásában. Kétségtelen, hogy a forgalomban még mindig gondot okoz a gyalogosok és a gépjárművezetők esetenkénti elsőbbsége. Az utca képe azonban azt is mutatja, hogy megkezdődött az autósok és a gyalogosok békés együttélése. Nézzük előbb a gépkocsi- vezetőket, akikről jóformán csak ellentétes véleményeket hallunk. Azt, hogy fegyelmezettek és azt, hogy fegyelmezetlenek. Mondják, hogy óvatosak, s azt is, hogy vak- merőek. Kétségtelen, hogy országútjainkon sok a tolakodó járművezető, aki hajmeresztő vakmerőségével arra számít: majd vigyáz a másik. Szép számmal akadnak kellemetlenkedők is, akik éjszaka addig reflekto- rozzák az előttük haladó kocsi visszapillantó tükrét, amíg az elvakulva meg nem áll. A forgalom egyik íratlan törvénye, hogy mindenki előz és mindenkit előznek. Sajnos nálunk nagy számban vannak autósok, akik képtelenek elviselni, hogy megelőzzék őket. Erre vezethető vissza a júliusi autós balesetek 10—15 százaléka. Hasonló arányokat egyetlen ország baleseti statisztikájában Sem találunk. Persze a gyalogosok sem mind angyalok. A szerencsétlenségek 22 százalékát kizárólag ők idézték elő az év első felében. Mint a Legfőbb Ügyészség közlekedési szakértője a közelmúltban egy ankéton szóvá tette: sok baj forrása, hogy a gyalogosok egy része valósággal sportot űz abból, hogy a kijelölt gyalogos átkelőhelyen lassan bandukol, sőt ráérősen megáll, nézegeti az autók rendszámtábláit, vagyis őrli a gépkocsivezetők idegeit. Az ilyesmi és a vele kapcsolatos utcai dialógusok gyakran kimerítik a szabálysértés fogalmát. Felvilágosítással is sokat lehetne tenni azért, hogy autós és gyalogos a jelenleginél jobban tisztelje a közlekedési szabályokat. Az új jogszabályok értelmében ma már csak a súlyosabb esetek kerülnek az ügyészségek és a bíróságok hatáskörébe, lényegesen meggyorsítva a szabálysértési eljárásokat. A leggyakrabban előforduló szabálysértéseknél — ittas vezetés, veszélyes előzés — viszont szigorúbb felelősségre vonást alkalmaznak hatóságaink. S mivel a közlekedési szabályok az emberek életét védik, a szigorú intézkedés nyilvánvalóan a társadalom igazságérzetével és segítőkészségével találkozik majd. K. F. Gyulán mintegy 200 pártpropagandista dolgozik. Közöttük dr, Dobra András, aki csaknem 3 évtizede szolgálja és továbbítja a párt politikáját. — 1948-ban Gyulaváriban kezdtem a pártbizottság oktatási felelőseként, a hatalmi harc kellős közepén, a két párt egyesülése előtt. Azután hosszú éveken át irányítottam a községben a propagandistákat, de én is számtalan szemináriumot vezettem. — Ehhez a munkához sok segédanyagot kapnak, de gondolom, emellett fontos szerep jut az önképzésnek is. — Valóban így van. Az első esztendőkben elég kezdetlegesek voltak ezek az anyagok, de ahogyan teltek- múltak az évek, úgy váltak egyre színvonalasabbá, hatékonyabbá. Persze csak a segédanyagok nem elegendőek. Nagyon fontos, hogy a párt propagandistája rendszeresen olvassa nemcsak a napilapokat, hanem a foglalkozási köréhez tartozó aktuális politikai kiadványokat, könyveket. Láthatja — mutat körbe a megrakott polcok felé — bőven el vagyak látva olvasnivalóval. — Nyugdíjas már, nem lenne jobb most már pihenéssel tölteni a napokat? Tegnap, április 20-án délelőtt Békéscsabán, a ME- SZÖV-székház tanácskozótermében tartotta ülését a MÉSZÖV nőbizottsága. Első napirendként Seres Mihályné, a megyei szövetség nőbizottságának elnöke terjesztette be a MÉSZÖV nőbizottságának 1979. évi munkatervét. Ezután Hajdú Antalné, a szövetség nőbizottságának titkára ismertette az AFÉSZ- ek nőbizottsági vezetőinek idei továbbképzésére vonatHuszonötmillió forintos támogatást nyújt az idén az idegenforgalmi szolgáltatások bővítéséhez az országos idegenforgalmi hivatal, mert jó programok nyomán több időt töltenek nálunk a külföldiek. A kulturális programok közül elsősorban a zenei rendezvényekhez ad támogatást a hivatal. Ezek ugyanis különösen vonzóak a külföldi és a hazai közönség számára. Növelik a Hilton Szállóban rendezett kamarahangversenyek számát, a Halászbástyán gyakrabban szórakoztatják térzenével a közönséget. Felkarolják a pécsi nyári színház rendezvénysorozatát és részt vállalnak a tihanyi és a szántód-köröshe- gyi hangversenyek, valamint a soproni ünnepi hetek rendezvényeinek költségeiből. A sportolási lehetőségek bővítésére tárgyalásokat folytatnak az Óbuda szövetkezettel az új sportág, a széllovaglás fellendítésére. A budakalászi Omszki park taván széllovasiskolát szerveznek, s megkezdődik az új sporteszköz hazai gyártása is. A műanyag talpra szerelt vitorlák kölcsönzését az Omszki park taván és a Balaton mellett is meg kívánják szervezni. Siófoknál hamarosan megkezdődik az elektromos vízisí felszerelése. Lényegében egy 1200 méteres drót- kötélpályát alakítanak ki, ehhez kapaszkodók csatla— Talán bele is halnék. Munka, tevékenység nélkül nem tudnám már elképzelni napjaimat. Minden előadásra alaposan fel kell készülni, még így is előfordult, nem is egyszer, hogy olyan kérdést kaptam, amire bizony nem tudtam válaszolni. — Lehet-e mérni munkájának eredményét? — Ha közvetlenül nem is, közvetve mindenképpen. Öröm az előadó számára, ha érzi, hogy hallgatóival olyan kontaktus alakul ki, hogy befogadják azt, amit mond. Megérzi ezt az ember. Öröm az is, amikor látom, hogy a hallgatók igyekeznek úgy élni, ahogyan azt tanulták. Dr. Dobra András a közelmúltban megkapta az MSZMP KB agitációs és propagandaosztálya emlékplakettjét az MKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából sok éves, eredményes propagandamunkájáért. Tegnap, pénteken pedig a „propagandisták napja” alkalmából az MSZMP városi bizottsága által alapított kiemelkedő munkásmozgalmi tevékenységéért járó emlékérmet kapta meg, s rajta kívül Rácz János, az oktatási bizottság tagja és Szabó Lajos általános iskolai igazgató. B. O. kozó tematikáját. Ezt követően került sor a SZÖVOSZ- alapítású és az egyéb szövetkezeti közös vállalatok nőpolitikái helyzetének megtárgyalására. Majd a SZÖVOSZ- brigádvizsgálat előkészítésének tennivalóit tárgyalta meg a MÉSZÖV nőbizottsága. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Nagy Imréné, a megyei pártbizottság rnőrefe- rense. koznak a síelők vontatására. A kötelet villanymotor mozgatja, 50—60 kilométeres sebességgel. A kiskunsági nemzeti parkban több napos túrára induló lovasoknak bungallók épülnek az OIH támogatásával. A lajosmizsei csikótelep mellett és a bugaci csárda közelében faházakat állítanak fel, a lovaknak pedig istállót építenek. A pécsi lovasiskola is bővül, még pónilo- vat is beszereztek a gyerekeknek. Sok helyen, így például Ketten szállunk le a zakatoló motorvonatról. Az állomás gondozott kertjében apró, sárga virágok virítanak. Batiz Balázs állomásfőnök barátságos, mosolygós ember. — Nem vagyok idevalósi. Kétegyházáról járok helyettesíteni, mert a régi állomásfőnök nyugdíjba ment — mondja, s hangjában szomorúságot érzek. — Tudja, egy éve, hogy megszüntették a teherforgalmat, most meg az a hír járja: májustól becsukjuk az álloipást. Egyszerű megállóhely lesz, jegyet a kalauzok adnak. A kunágo- taiakat, almáskamarásiakat, nagykamarásiakat Medgyesre viszik a buszok. — Sajnálja? — Jó népek laknak errefelé, szeretek itt lenni. De a vasút munkaerőgondokkal küzd. Kevesen vállalják a nehéz szolgálatot. A fiam is Gyulán, a húskombinátban dolgozik. 0 Elindulok a falu felé, amelyet könnyű végigpásztázni: alig több, mint 600-an lakják. Az elárvult iskolától nem messze tágas vegyesbolt. Az ajtó mellett kávét darál egy asszony. A hűtőpultban mirelitáru, az üvegvitrinben tejtermékek, a rekeszekben üdítő italok. A polcokon kerámiák, hőfok- szabályozós villanyvasalók. — Látom, megy az üzlet — lépek a pult elé, ahol Serfőző Istvánná, boltvezető ügyesen szolgálja ki a vevőket. — Havonta 250 ezer forintot forgalmazunk — tájékoztat. — Csak az a baj, hogy az orosházi FŰSZERT- fiók mostohagyerekei vagyunk. Sokszor nem kapjuk meg, amit rendelünk. Legutóbb egy mázsa zsírt kértünk, hiába. Olajos halra keBalatonföldváron, Siófokon és a Városligetben automata tekepályát és játékautomata termeket alakítanak ki. Jó néhány új teniszpálya is épül a többi között Siófokon, Keszthelyen, Leányfalun, Hévízen és Balatonfüreden. A Normafánál és Dobogókőn úgynevezett hóágyúval „függetlenítik” az időjárástól a sízést, a szánkózást. A különleges szerkezet a pályán haladva vizet porlaszt, és egyben megfagyasztja, így hóréteget alakít ki maga után. rek egy esztendőt vártunk. A múltkor, a Volán darabárasai dohányárat hoztak, mivel zárva voltunk, szó nélkül elhajtottak. A kirakat üvegén át látom : csinos ház körül sürgölődnek az építők. Itt lesz a felújított óvoda, az utolsó simítások vannak hátra, újságolják. A sarkon megállók, nézem a hosszú, sárga épületeket, az egykori cselédlakásokat. Nem sok van már belőlük, hiszen az állami gazdaság modern, fürdőszobás családi házakat épített a munkásainak. Egy hatalmas kő tetején táskarádió szól, körülötte gyerekek szaladgálnak. Ki emlékszik a régi világra? Talán Stoll Péter bácsi, az Árpád utcában laknak, igazítanak el. — Persze hogy itt születtem, 1905-ben — veti föl a fejét az öreg. — Már 6 éves koromban szolgáltam, aztán 1930-ban elszegődtem József főherceghez. Az alsókonyha nyitott ajtaján kitódul a meleg. A megtompult fény szürkévé teszi a borostás arcot. A tűzhely mellé telepszik, s folytatja : — Voltam én minden, leginkább a lovakat kedveltem. Jöttek az urak vadászni, a testőrök figyeltek, mint a kopók, nehogy valami rosz- szat mondjunk a kormányzóról. — Milyen emberek voltak azok? — Nem sokat törődtem velük, csak a családommal. Nagy lakomákat csaptak, olyankor nekünk is odalöktek egy üveg bort, de ennivalót azt nem adtak. Tekintete találkozik a fe- leségéével. — A felszabadulás után kiköltöztünk a cselédházból és felépítettük ezt a kétszobásat, a lányunk még iskolás volt, emlékszel? Mind a három gyerek tanult valamit: asszisztensnek, sofförnek, állatgondozónak. Nézze, itt van az unokák esküvői képe, Pesten ünnepeltünk, ebben a fényes étteremben. — Jól élnek? — Nem kell már nekünk sok — nyomkodja fájós lábát a valamikori cseléd. — Van úgy, hogy egyszer eszek napjában. Az 1700 forint nyugdíj lehetne több, de háztáji földet csak annak adnak, aki dolgozik. Visszanézek. Mozdulatlanul áll, hajlott hátán megtörik a napsugár, aztán lassan becsukja a kaput. A műhely udvarán hatalmas gépek, olajos kezű emberek. Szemben, a dús lombú fák ölén a kastély. Az állami gazdaság központja. Szikár, barna férfi állít meg, s kérdi: — Baj van az öregekkel? _ ... ? — Az apáméknál járt az előbb, az idősebb fiuk vagyok, a szakosított tehenészeti telep vezetője. — Csak beszélgettünk, a régi életről... — Akkor a mostani is érdekli. Nálam, van olyan asz- szony, amelyik a 4 ezer forintot is megkeresi havonta. Közben a gépkocsiból alacsony, bőrzekés férfi száll ki. Harczi István, a gazdaság területi igazgatóhelyettese. Szinte állandóan úton van, most is siet. — Üljön csak le, legalább pihenek egy kicsit — tessékel a piciny irodába. — Három kerületünk van, ez a legnagyobb, Rózsamajornak hívják. Biztosan tudja: 1976- ban Mezőhegyeshez csatoltak bennünket. Leginkább állat- tenyésztéssel foglalkozunk, de jelentős a növénytermesztésünk is. Mintegy 350—370 embernek biztosítjuk a megélhetést. __x — Milyet? — Az utóbbi két évben az évi átlagkereset 26-ról 41 ezer forintra nőtt. Húst, tejet kedvezményesen kaphatnak a dolgozóink. A tanácscsal közösen berendeztük az 1800 kötetes könyvtárat, utat építettünk, a KlSZ-helyiség- ben televíziót, magnót helyeztünk el. — Hallom, itt olcsó a burgonya. — Abbahagytuk a termesztését. Sajnos, nem tudunk versenyképesek lenni az értékesítésben. A talajunk kötött, a sár nem pereg le a gumóról. Ezenkívül baj volt a szállítással is. A vasúti teherfuvarozás megszüntetése nagy veszteséget okoz. Ebben az évben, eddig 180 vagon műtrágya érkezett, tavaly burgonyából 300, cukorrépából 1000 vagont kellett kerülővel, más vasútállomásra szállítani. A posta üvegablaka mögött fiatalember ül. Pugy- mer Bernát. Kézbesítőből lett hivatalvezető két éve. — Hogy érzi magát? — kérdezem. — Itt, az isten háta mögött? — mosolyodik el. — Jönnek az emberek, ha születik, ha meghal valaki. A feleségem kézbesítő, egyébként fodrász a szakmája, de itt nem sokat hozna a konyhára. Mindig dobálnak bennünket : nemrégen még Nagykamaráshoz, jelenleg Med- gyesegyházához tartozunk. Azért megvagyunk valahogy. Az orvos hetente egyszer jön, mint a mozi. Televízió 130 van a faluban, Népszabadságot 50-en, Népújságot 64-en, Képes Újságot 33-an járatnak. Valaki beszól az ablakon: — Berci, írd fel a lottószámokat. Én megint nem nyertem — dörmögi és sarkon fordul. — Iszik egy féldecit? — int a kocsma felé alkalmi ismerősöm. Az italbolt hűvös* és rideg. Egykedvűen koccannak a söröskorsók. Az elhasznált, itt-ott támla nélküli székek vaslábai élesen koppannak a kövezeten. Dudás István boltvezető éppen rendelést ír. — Mennyi tömény ital fogy naponta? — Általában 40 liter — néz fel a könyvből. — Havonta 250 ezer forint forgalmat jelent. „ — Annyi, mint a vegyesbolt bevétele —jegyzem meg. — Pontosan — bólogat. — Nem vágyik el innen? — Semmi okom rá. Itt születtem, itt élnek a szüleim. Nemsokára felépül a szép családi házam. Az állomás előtt, a padokon csendben várakoznak az utasok. Hosszú, fekete hajú lány jön, kezében Kent feliratú reklámszatyor. A nagyanyjánál volt látogatóban. Bánkút, 1979. április. Seres Sándor Tanácskozott a MÉSZÖV nőbizottsága Új rendezvények, létesítmények az idegenforgalom szolgálatában Elet az egykori majorban
