Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-30 / 75. szám
o I 1979. március 30., péntek jJNdüiktiTci Javult az oktatási intézmények helyzete Békésszentandráson Március 30: Holló László képei Gyulán Az alföldi festőművészeket bemutató sorozat keretében Gyulán, a Dürer-teremben hamarosan egy 1976-ban elhunyt nagy festő, Holló László képeiből rendeznek kiállítást. „Alaptermészetem az életöröm, de rengeteget szenvedtem, ez mind ott van a piktúrámban...” az eleje csak játék, elhelyezem a dolgokat. Jó ecset és jó festék kell. Mielőtt hozzáfogok a téma feldolgozásához, hosz- szasan nézem a vásznat.” Így vall magáról Holló László. A kiskunfélegyházi születésű festő végigjárta a nélkülözés, a szenvedés útjait, míg életének utolsó két évtizedében megérkezett hozzá a siker és elismerés. 1961- ben gyűjteményes kiállítását rendezték a Műcsarnokban, Kossuth-díjas, kiváló művész lett, s a Munka Érdemrend arany fokozatának tulajdonosa. 1974-ben felajánlotta Debrecennek életműve legszebb darabjait, és egykori lakrészét. A város a festő halála után itt alakította ki a' Déri Múzeum segítségével a Holló László-emlékmúzeu- mot. Az emlékmúzeum anyagának egy részét láthatjuk majd Gyulán, a kiállítást Sz. Kürti Katalin, a debreceni múzeum igazgató-helyettese rendezte be. Március 30-án, pénteken délután 17 órakor nyitja meg a kiállítást a Dürer-teremben Sz. Kürti Katalin. Május 20-ig lesznek Gyulán Holló László képei. A békésszentandrási Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottsága az elmúlt időszakokban többször tárgyalt a község óvodái, s az általános iskola munkájáról. Most vajon mi a helyzet? Az egyes és a kettes számú óvodák óvónői ellátása sokat javult. A gyesen levőket sikerült szakképzett óvónőkkel helyettesíteni. Nem alakultak ilyen kedvezően a tárgyi feltételek. A bútorok felújításra várnak, s a padozat cseréje is időszerű lenne. A 2-es óvoda oktatási-, játék- és munkaeszköztára is bővítésre szorul, melyben társadalmi segítségre számítanak. Az óvodába jelentkező gyermekek mindegyike felvételt nyert, sőt az iskola előtt, álló tanyasi apróságok szüleit külön felkeresik, hogy gyermekeik legalább egy évet járjanak óvodába tanulmányaik megkezdése előtt. A 2Megyénk társastánccsoportjai magas színvonalat képviselnek az ország más vidékének táncosai között. Ezért is rendeznek nálunk gyakran társastáncversenyeket. Legutóbb március 24-én, Békéscsabán, a Megyei Művelődési Központban találkoztak a „D” 1 osztályú társastáncosok. A területi mezőnyben első lett Barta Sándor és Ambrus Éva, a Megyei Művelődési Központ párosa, második a gyulai Erkel Művelődési Központ két táncosa; Csákábonyi Zoltán és Boldog Zsuzsa. A harmadik és negyedik helyen szentmihálytelki és szentesi táncosok végeztek. es számú óvodában sok a beszédhibás gyerek, de szakszerű kezelésükre a községben sajnos nincs lehetőség. Az óvodák és az iskola kapcsolata jó, együttműködési terv biztosítja az egyre hatékonyabb nevelő munkát. Az általános iskola pedagógusaira is sok új feladat várt az idén, így a 11 napos munkarend, s az első osztályos új tanterv bevezetése, a felsőbb osztályokban pedig új tantárgyakat indítottak. Mindezen könnyítene a TANÉRT, ha a jövőben a szemléltető eszközöket időben szállítaná az iskolának. Az óvodák s az iskola egyre szorosabb kapcsolatban állnak a község közművelődési intézményeivel. A legközelebbi célkitűzés: közös irodalmi délután szervezése a községi könyvtárban, az 1-es számú óvoda apróságai részére. A gyomai művelődési ház két párosa; Nyíri Zoltán— Tímár Éva, valamint Szabó Zsolt—Szendrei Éva, ötödikek, illetve hatodikok lettek. A verseny első hat helyezettje mellett két békéscsabai, 1 gyulai és 2 orosházi páros képviseli majd megyénket április 7-én, a Gyulán rendezendő országos versenyen. Az országos verseny megyei résztvevői igazolják a fiatalok társastánc iránti igényét. Sajnos ma még csak a megye nagyobb településeire jut el néhány táncpedagógus. A- területi és országos versenyek győztesei majd nálunk is a tánctanár-utánpótlás bázisát jelentik. Társastáncverseny Békéscsabán Ciki és társai Tekintélyes írónyelvészünk szerint az argó „nyelvünk egyetlen fejlődő és dinamikus sarja”. Egy másik dolgozat szerint „az argó járványa nyelvünk legnagyobb veszedelme”. Kinek adjunk igazat? Szeressem talán, ha a villamoson beszélgető diákok minden tizedik szava a ciki, cikis, ciki van, cikizni? Na nem, ezért a lusta, tohonya beszédért, amely életére tör ezer más szavunknak, s kiszorítaná az összes szinonimát, nem tudok lelkesedni! Ámde hogyne ámuljak a nyelv teremtő képzeletén, mikor a fecsegést, a tartalmatlan beszédet így nevezi meg: sóder? Az unalmas szöveg szavai máris mint megannyi kavics- és homokszemcse peregnek a szemem előtt. Hogyne köszöntsem lelkesen az argónak ilyen zamatos, szemléletes, leleményes szülötteit, mint a dinnye (buta), burkol (falja az ételt), villog (túl eleven, föltűnősködik), szivornyázik részegeskedik), pattog (indulatos) ? Hallva a repeszt (száguld) szavunkat, mögötte motorkerékpár éles hangját hallom, még messzebbről, amint valaki egy darab vásznat vagy deszkát hasít ketté. A meg vagy buggyanva nem nagyon illedelmes kifejezés, de gyönyörű: anyám kétségbeesését idézi, amikor a főzelék a nagy melegben tönkrement, megbuggyant. Mint mikor fölforr az agya valakinek. Nyilvánvaló, hogy ez a szóteremtő leleményesség nem veszedelme a nyelvnek; hanem a használattal van a baj. Nem az a hibás, aki először mondta ki a kedves, idétlen, cuppantós cucc szavunkat, hanem aki unos-un- talan ezt használja. Mint ahogy — hozzunk egy példát a szomszédból! — a hivatali nyelv döntő szava is büntetlen, a bűnös az, aki mindennek ezzel az egy szóval akar nyomatékot adni. Mert hiszen nemcsak a diákok, s nemcsak a fiatalok beszédét sorvasztja a divatos szavak egyhangúsága. Tán éppen az a hölgy, aki a vállalati büfében kiátkozza a fiatalok ciki szavát, mondja minden második mondatában azt, hogy cuki; a szép, a csinos, az elegáns, a formás, a mutatós, stb. helyett, — továbbá a klassz és a menő helyett. Még tovább: a jellegtelen szavak — a jó, a nagy, a szép — unalmas ismételgetésével is lehet szürkén, egyhangúan beszélni. Csakhogy ez nem szúr szemet, mint az expresszív, kiabáló argószavak. Mondják, hogy éppen ez a szándéka a fiatalok beszédének: mint ahogy a tolvajnyelv a rejtőzést, a titkosságot szolgálta, ez a fiatalos argó épp a föltűnést keresi, és a felnőttektől, a köznyelvtől való elkülönülést. Talán ez is igaz. De szolgál egy nagyobb, elemibb elvet is: a játékosságot. A játék elemi ösztöne a nyelvi teremtésnek is erős indítéka. A szóképektől a becéző szóalkotásig, a finom értelemmódosítástól a szavak alkalmi, idézőjeles, kifacsart használatáig csupa játék a beszédünk. S ebben az országos társasjátékban a beszélő közösség minden rétege részt vesz. „Külvárosi” nyelv? Rengeteg kifejezésünk a paraszti nyelvi játékosság szülötte. Percenként röppennek föl a szellemes (vagy idétlen) nyelvi sziporkák a hivatalokban, a művészklubokban, a kutatóintézetekben éppúgy, mint a gyárakban vagy a falusi utcákon. A katonák surranónak nevezik az ormótlan bakancsot. Pedagógusok mondogatják: mosolyog, mint a jóllakott napközis. Az argó mindannyiunké. Naponta ezer ...eg ezer nyelvi sziporkát röppentünk föl, de sorsuk hasonló az emberi csírasejtekéhez: milliók közül csak egy-egy szóötlet termékenyül meg, indul el útjára. Ki tudja, miért éppen az, s ki tudja, melyik fog életben maradni? A minap hallottam, hogy vihán- coló diáklányok így magyarították meg a nálunk is meghonosodott meleg szendvics, a hot dog nevét: vau- vau. Megelégszik-e a nyelv, hogy az eredeti kifejezésből csak a morbid humor, a kutya jelentés maradt meg? A százéves szavak divatjával együtt divatoznak régi szavaink is az ifjúság ajkán: topán, nyoszolya, toportyán. Hátha ez a játék újjáteremti őket? A rázósnak (veszélyes) nem sokat kell hajolnia, hogy köznyelvivé legyen, olyan erős rokonságban van a ráz (valaki), a ráz (az elektromos áram) szavakkal. Nincs benne különlegesebb játékelem, mint a babrál, bíbelődik, vagy a sertepertél szavunkban. Vannak számomra ellenszenves szülemények. A rongy (ezer forint), nyegle és cinikus, a buksza (nő) ízléstelen, lekezelő. A millió elhulló gyümölcs-kezdemény között talán ezek is elhullanak, a férgese. Három-négy új szó megmarad, s egy-kettő szédületes karriert csinál. Ez a divatmánia peródusa, az' argószavak életének legellenszenvesebb szakasza, olyan, mint az ifjúságban a kamaszkor. Ekkor úgy hatolnak be beszédünkbe, mint a vírusok a szervezetbe, s elölik maguk körül az egészséges sejteket. De majd a szavak is túljutnak ezen a mutálós korszakon, elmúlnak a nyelve pattanásai, vagy úgy, hogy elfelejtjük a divatszavakat (ki használja ma már például az egykor kedves, festői pacák szót? Utódját, a nem kevésbé látványos ürgét hallani még itt-ott, de ez is kiveszőben van), vagy úgy, hogy egyikük-másikuik fölveszi a köznyelvi állampolgárságot, s egyszer tán még a választékos szavak előkelő testületének is tagja lesz. S akkor már emlékezni se fog arra, hogyan született egy óraközi szünetben az iskola folyosóján, a falusi cukrászdában, vagy az üzemi mosdóban a zuhany alatt. Farkas László í A mozgólépcső lefelé viszi az utolsó vásárlókat Vége a munka utáni csúcsforgalomnak. Békéscsaba elcsendesedik, lassan besötétedik ... Kigyúlnak az utcák, s a kirakatok neonfényei, a lakásokból, a függönyök és roletták résein át meghitt fények kacsintgatnak az arra haladókra. Hat óra van. Az Univerzál Nagyáruházban lefelé halad a mozgólépcső. Lehúzzák az üzletek redőnyeit, becsukják az irodák ajtajait: a terepet a takarítónők veszik át. De a hat óra a nyitás időszaka is. A Megyei Művelődési Központban megpezsdül az élet, a termekben felcsendül a zene. A moziba befutnak a későn érkezők, kezdődik a vetítés. Ilyenkor vannak legtöbben a könyvtárban is. Otthon. A gyerek tanul, miközben a konyhából ínycsiklandozó illatok lengedeznek át a szobába. Készül a vacsora... > Próbáznak a „balassisták”. Born Miklós vezetésével újabb fellépésekre készülnek, májusban pedig csehszlovákiai turnéra indulnak Elkezdődött a filmvetítés A könyvtár olvasótermében most vannak a legtöbben Balettórán, 6 óra 1 perc... A szép mozgást is meg lehet tanulni. A Megyei Művelődési Központban megteheti, aki akarja Fotó: Gál Edit
