Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-02 / 51. szám
1979. március 2., péntek A kis elsősöknek nem is olyan könnyű elérni az orrukig magasodó levesestányért Élet a békéscsabai általános iskolai diákotthonban Az országban 1954-ben hozták létre az első általános iskolai diákotthont. A tanyai iskolák felszámolásával számuk rohamosan gyarapodni kezdett, s napjainkban már 11 ezer általános iskolás kisgyermek él, tanul diákotthonokban. A 14 Békés megyei általános iskolai diákotthon közül az egyik legmodernebb a békéscsabai, ahol 120 — város környékén élő — gyerek talált otthonra. Az alsó tagozatosok délelőtti tanítási órái is a diákotthonban folynak. A gyerekek megszokták, megszerették az új életmódot, ahol a tanulás mellett bőven van lehetőségük játékra, sportra, művelődésre egyaránt. A 120 kisdiák oktatásában, nevelésében, ellátásában 7 pedagógus és 17 technikai, ügyviteli dolgozó vesz részt. Az idei tanévben 23 első osztályost fogadtak a diákotthonban. Az igazgató, Gajdács Pál szerint, ez volt az első „sírásmentes” évkezdés. A második emeletet a legkisebbek, az 1—3. osztályosok birtokolják. Ök vannak többségben. Éjszakai nyugalmukat két gyermekfelügyelő, egészségüket rendszeres orvosi vizsgálat óvja. A tanyán élő gyerekek a diákotthon korszerű környezetében hamar felzárkózhatnak városi társaik mellé. Mire kilépnek a kollégium kapuján, tudásban, a korszerű életmód ismeretében bárkivel felvehetik a versenyt. B. S. E. Az otthon könyvtárában, estefelé Játékos testnevelésóra Készülődés a lefekvéshez Már álomban ... Kedvenc időtöltésük a makramézás Fotó: Gál Edit Gyomai március A gyomai Katona József Művelődési Ház márciusi programja változatos lehetőségekét ígér a nagyközség lakosságának. A jelentősebb rendezvények sora március 8-án kezdődik, a budapesti Népszínház vendégjátékával, amikor a „Hagymácska különleges kalandjai” című bábjátékot mutatják be. Március 9-én műsoros est várja az érdeklődőket „Egymillió fontos barátaim” címmel. Az esten fellép Kudlik Júlia, Karda Beáta, Csuka Mónika, Boncz Géza. B. Tóth László^ Tánczos Gábor és Király Ákos. Március 16-án rendezik meg a fa- és építőipari szövetkezet dolgozóinak kulturális seregszemléjét, március 19- én a Filharmónia bérleti hangversenyét, mely egyben megemlékezés is lesz a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulójáról. Koncz Zsuzsa vendégszerepei Gyomán március 23-án két előadáson, március 26-án pedig sportélmény-találkozót szerveznek. Ezen a gyomaiak vendége lesz Bu- zánszky Jenő, az egykori aranycsapat játékosa, és Rónai Egon konferanszié. Tolnay Klári Kossuth-dí- jas, kiváló művész estje március 27-én lesz a művelődési házban, ezen Lelkes Ágnes, a Madách Színház tagja és Lelkes Péter zongoraművész működik közre. A márciusi rendezvénynaptár utolsó eseménye a március 28-i filharmóniai hangverseny, ifjú .zenebarátoknak. , Házigazda” Orosházán Az orosházi ifjúsági ház és a politikai klub március 5-én, hétfőn este, 17.30 órai kezdettel rendezi meg a „Házigazda” című előadás- sorozatának következő rendezvényét. A házigazda szerepét ezúttal dr. Forman István tanár látja el, az est vendége dr. Máyer László, a szegedi József Attila Tudományegyetem politikaigazdaságtan tanszékének docense lesz. A vendég két évig Tanzánia fővárosában, Dar es Salaamban, az ottani egyetem politikai-gazdaságtan tanszékén volt meghívott előadó. Paál László emlékezete Halálának 100. évfordulóján Száz esztendő telt el Paál László halála óta. Ebből — csaknem — negyedszázad úgy, hogy hazája megfeledkezett festészetünk egyik legkiemelkedőbb egyéniségéről, arról, akire a magyar kultúra mindig büszke örömmel hivatkozik, ha nemzeti értékeit kell számba vennie. A hazai elismerésen túl számos jel mutat arra, hogy Paál László egyre inkább megkapja az őt méltán megillető nemzetközi értékelést is. Különösen a francia szakirodalomban tapasztalható Paál László művészetének megbecsülése. Leon Moussinac, ismert francia műtörténész szerint: „Paál László művészi síkon mély összekötő kapcsot jelent a francia és a magyar nép között. Életműve egyaránt gazdagította Franciaországot és Magyarországot. Művészete kapcsolódik a barbizoniaké- hoz, de mélyen eredeti, megőrizte magyar jellegét”. Paál László rövidre szabott élete legfontosabb alkotó időszakában — 1973—1878 között — az európai tájfestészet történetében nagy jelentőségű barbizoni iskola eredményeit fejlesztette tovább, s. gazdagította új színekkel. Egykori barbizoni lakóháza falán ma emléktábla áll, portréját megörökítő bronzplakettel. F. Pálfy Zsuzsa: Esztendőre vagy kettőre Alikénak hívják. így szólítja minden gyerek. Becézhetnék akár Ilus néninek, Kati néninek, Szidi néninek, Marika néninek, mindegy, hisz sokan vannak. Tanítónők, szerte az országban. Alikát az unokája nevezte el, ne tudjuk ezt be véletlennek, hogy ma már minden tanítványa így szólítja. Óvodás gyerekeket fog kézen, az iskolapadba ülteti őket, és hosszú hónapok alatt a betűvetés, olvasás, számolás és még mennyi minden tudományára tanítja meg valamennyiőjüket. A szamovárban teavíz lobog, körülötte kisebb-nagyobb poharak sorakoznak. Az osztályterem levegője megtelik a citrom illatával, frissítő vitaminforrás ez a délelőtti uzsonna mellé. A faliújságon !v-műsorajánlat tudósít a hónap legérdekesebb néznivalóiról: Cimbora, Tízen Túliak Társasága és még vagy tíz program. Alatta a KGST palotájának impozáns képe, a másodikosok kapásból sorolják az együttműködő országok nevét. A falakon szemléltető képek, rajzok, gyerekkéz gyűjtötte fotók, osztálytabló színes kaval- kádja. Az egyik polcon szélesre tárt rajnapló árulkodik a legutóbbi közös programról. A színházlátogatás élményét egymás szavába vágva mesélik a gyerekek. A három őrs tagjai a szabad szombatokon mindig más pajtásuknál adnak egymásnak találkozót. Ilyenkor aztán megy a móka, dalolás, játék. Az idegen is érzi, hogy ez az osztály valóban közösség. Eredményeik sok látogatót vonzanak a környékről, sőt még Budapestről is. Az anyanyelvi oktatás kísérleti módszerét évek óta alkalmazzák, játszva tanulnak olvasni, a kísérleti könyv szerzőjével, aki maga is szakmabeli, állandó kapcsolatot tart a tanító néni. A könyvben rejlő, hasznos ötleteknek köszönhették a gyerekek, hogy tavaly szeptemberben bámulatos gyorsasággal ismerték fel és olvasták egybe a betűket, kéthónapos iskolába járás után folyamatosan fűzték egymáshoz a mondatokat, ma már, a második év vége felé pedig nem csak elolvassák, megértik, újra mesélik, eljátsszák, lerajzolják a történetet, hanem éhesen, mint egy kis farkaskölyök, állandóan új táplálék után kutatnak. így jutottak el a városi könyvtárba, ahová csoportosan is, egyénileg is, rendszeresen járnak — egyik őrsüknek a „Könyvtár” nevet adták — így nyúlnak maguktól az otthoni könyvespolc fel nem fedezett kincsei után, így válnak észrevétlenül anyanyelvűnk barátaivá. Alika fáradhatatlan. Nem szábítja őt a nyugdíj kínálta, megérdemelt pihenés, a visszavonulás, sokkal inkább élteti a zsibongó gyereksereg, akikkel kirándulni mehet, együtt fedezhetik fel Bugac pusztát, a vácrátóti arborétumot, Debrecen nagytemplomát, mindazt, ami újdonság a tágranyílt gyerekszemek előtt. Értelmi, érzelmi, esztétikai, világnézeti nevelés ötvöződik harmonikus egységbe munkája nyomán. Tanári asztalán filctollal rajzolt világtérkép, a földrészekről fehér és színes bőrű gyerekek fényképei mosolyognak ránk. A nemzetközi gyermekév alkalmából készítette tanítványainak, a folyosót díszítik majd vele. Azt hiszem, a gyerekek tanítójának, Alikának nagy lelke lehet. * * * Odakünn nemsokára tava- szodik. Friss hajtásokat hoznak a fák, a rügyekből virágok fakadnak. Szobám ablakából messzire látok. A vízpart benépesül gyerekekkel, hangjuk foszlányait a fák fölé röpíti a szél: „Kicsi vagyok én, majd megnövök én ...” A jegenyék nem nőnek az égig, de az ember, ha értelmét okos szóval vezérlik, magához szelídítheti a csillagokat is. (Vége)
