Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-06 / 54. szám

1979. március 6., kedd e A villamos energia fellegvárában Innen irányítják az ország villamosenergia-ellátását (Fotó: Hauer Lajos felvétele — KS) Kis szövetkezetből nagy szövetkezet vegyenek igénybe, amennyi feltétlenül szükséges a la­kosság ellátásában elért színvonal tartásához. A munka év végi összeg­zésekor megállapíthatták: érdemes volt előre gondol­kodni, úgymond a várható problémák elé menni, a vi­torlákat jó időben a széljá­rás irányába állítani. Vég­tére is a két község lakos­sága hiánytalanul megkap­hatta pénzéért mindazt, amit az ÁFÉSZ-től szere­tett volna megvásárolni. ■ ■ ■ Volt ilyesmire példa más­kor is, de ennyire célratörő munka még egyszer sem fordult elő — mondotta Ha- vancsák Ferenc ÁFÉSZ-el- nök. — Ami a legnagyobb sikernek könyvelhető el: a tagság megértette, hogy a szövetkezet közép- és hosszú távon csak úgy és sikkor lé­tezhet, ha tevékenységének minden ágazata jól, jöve­delmet hozóan működik. Semmi szükség arra, hogy egyes ágazatok veszteség­gel dolgozzanak, amikor a jó munkához, a jövedelme­ző gazdálkodáshoz minden feltételt megteremtett „ és biztosított a szövetkezet. Ám a tagság, a szövetke­zet tulajdonosai is elégedet­tek lehetnek az alkalmazot­takkal, akik a közösség va­gyonát a sajátjukénál is gondosabban kezelték. A megye ÁFÉSZ-ei közül a dévaványai élen jár a leltár­hiány összegében is. Itt a legnagyobb összegű leltár­hiány 2500 forint volt 1978- ban! A bolti kereskedelem elszámolásában használatos normalizált hiányra — az üzletvezetők leltármankójá­ra — sem igen tartottak igényt az érdekeltek. Nem is olyan nagy kunszt itt a kereskedelmi munka. Nem lehet az, mert valamennyien elhivatottságot éreznek e pálya iránt. Aki pedig így érez, az semmilyen körül­mények között nem nyúl hozzá a szövetkezet vagyo­nához. Ez csak így, ilyen felfogásban lehet természe­tes. Nyomban arról is lehetne beszélni, hogy a szövetkeze­ti célok, vagyis az ÁFÉSZ szerepének betöltéséhez, a tagsági mit tesz azon felül, hogy lehetőleg saját üzle­teiben vásárol? A három­ezer-kilencszázas taglétszám­ból mind többen látják, hogy közösségük boldogulá­sához kinek-kinek megtaka­rított pénzével is érdemes hozzájárulnia. Igen sokan célrészjegy-jegyzéssel is se­gítik új üzletek építését, a régiek felújítását. De ez még nem általános. Az ÁFÉSZ elnöke, főkönyvelő­je idő hiánya miatt sajnos nem tud minden taggal eb­ben az ügyben szót váltani. Különben ez a kapcsolat bi­zonyos értelemben új a szövetkezet és tagsága közt. Néhányan ezért is élnek ve­le szemben fenntartással. A tagság garanciát keres: va­jon visszafizeti-e a szövet­kezet a pénzét? Mi lesz, ha veszteséges gazdálkodásba csapnak át a jelenlegi jó eredmények? Ettől aligha kell tartaniuk, mert az ÁFÉSZ ilyen értelmű te­vékenységét jogszabályok terelik a megengedett útra. A törvényességi felügyelet pedig nem elnéző! Arról van tehát szó, hogy a szövetkezet tagsága a je­lenlegi ■ beruházásszegény időszakban is találja meg a módját a különböző, az ő érdekét, kényelmét, a szö­vetkezet céljának betöltésé­hez szükséges anyagi ala­pok megteremtését. Most erre azért van szükség, mert Ecsegfalván újjá kel­lene építeni a boltot, gon­doskodni kellene Dévavá- nyán is egy-két üzlet felújí­tásáról, vagy éppen egy újabb üzlet építéséről. Az ÁFÉSZ ezekhez a munkák­hoz nem kap központi tá­mogatást. Magának, saját erejéből kell megoldania problémáit. így a tagság fo­rintjai a központi támogatás pótlására kellenek! Hát igen, így is mehet, ilyen alapon is erősödhet a szövetkezet, mely olyanná válik, ami­lyenné maguk, a benne leg­közvetlenebbül érdekeltek teszik. E tekintetben is élenjáró ÁFÉSZ a dévavá­nyai- D. K. Több, jobb tégla és cserép A budai várnegyedben, közvetlenül a Bécsi-kapu szomszédságában vadonatúj „üvegpalota” áll, két hatal­mas vasbeton toronnyal. In­nen irányítják hazánk villa­mosenergia-ellátását. Fél éve költözött ide a szomszédos Űri utcából a Magyar Villa­mosipari Művek Országos Villamosteher-elosztó Üzeme. A változás óriási. Három évti­zeden keresztül ugyanis a föld alatt, 40 méter mélyen működött az üzem. Az itt dolgozóknak még mindig szokatlan, hogy az üvegfalak átengedik a napsugarakat. Pintér Tibor, a teherelosz­tó üzem vezetője kalauzolt bennünket végig az épüle­ten, amelyben működés köz­ben láthattuk a legújabb műszaki, technikai berende­zéseket. — Tevékenységünk két nagy munkaterületet ölel fel: az üzemelőkészítést és a diszpécser irányítását. Hoz­zánk tartozik az ország 15 alaperőműve, az egész nagy- feszültségű hálózat és vala­mennyi transzformátorállo­más. Az üzemelőkészítők feladata, hogy a több éves statisztika, valamint a nép- gazdasági fejlődést jelző mu­tatók étlapján megtervezzék a várható fogyasztást és a termelést. Éves, havi, napi és órás menetrendet készítenek, amely szerint az erőművek­nek működniük kell. Persze a legalaposabb és körülte­kintőbb tervezés sem lehet tökéletes. Bármelyik pilla­natban történhet váratlan esemény (üzemzavar, időjá­rásváltozás) és a menetren­det meg kell változtatni. Ez viszont már a diszpécser- szolgálatra vár. Feladata olyan, mint egy karmesteré: a percről percre változó igé­nyeknek megfelelően irá­nyítja, összehangolja hazánk villamosenergia-termelését. — Milyen információk alapján végzik a diszpécse­rek ezt a munkát? — A műszerek szüntelenül ellenőrzik, mérik a fogyasz­tói terhelés változását, vala­mint a vezetékek és a transzformátorállomások ál­lapotát. Az információk ká­beleken érkeznek hozzánk. Az igényeket úgy kell kielé­gíteni, hogy az a lehető leg­gazdaságosabb legyen. A diszpécseri munka tehát nemcsak gyorsaságot, hanem nagy körültekintést is köve­tel. Napjainkban olyan nagy mennyiségű adat fut be, hogy azokat az emberi agy képtelen átlátni, rendsze­rezni. A nemrég vásárolt ja- * pán gyártmányú számítógé­pünk már próbaüzemei. Tervezzük, hogy a számító­gép irányítja majd az erő­művek között az optimális teherelosztást is. A diszpé­cser egy gombnyomásra megkapja a géptől a szük­séges adatokat, így másod­percek alatt átlátja a fo­gyasztás változásait. A szá­mítógép egyébként hazánk három legnagyobb erőművé­vel közvetlen kapcsolatban áll, tehát az ottani terme­lést akár a diszpécser köz­belépése nélkül is irányít­hatja. — Az új üzem műszaki színvonala még az ezredfor­dulón is kielégítheti az igé­nyeket, bár a fogyasztás év­ről évre nő. Az új központ lehetővé tette, hogy nemzet­közi kapcsolatainkat tovább bővítsük. Immár másfél év­tizede együttműködünk az európai KGST-országokkal, importszükségleteinket a ba­ráti országokból tudjuk ki­elégíteni. Az idén például szükségleteink 20 százaléka érkezik határainkon túlról. A villamos rendszer egyesülé­se — hét országgal — már korábban megtörtént. Né­hány hete működik a viny- nyica—albertirsai magas- feszültségű távvezeték és transzformátorállomás, ame­lyen 750 kilovoltos áram ér­kezik hazánkba. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a KGST- országok .villamosenergia­rendszerének összkapacitása 80 ezer megawattról 220 ezerre emelkedett. Az együtt­működés teljes biztonságot nyújt és ami ugyancsak fon­tos: elősegíti a gazdaságos energiatermelést is. Árokszállási Éva Dobogóközeibe került 1978. évi munkájával a Dévavá- nya és Vidéke ÁFÍ£Z. A fogyasztási szövetkezetek minőségi munkáját tanú­sító mutatókat alig egy he­te állították párhuzamba a megyei szövetségben. Ez idő szerint most már bizo­nyos, hogy a 3,4 százalékos nyereségszinttel, a száz fo­rint kifizetett munkabérre elkönyvelhető 81,47 forint nyereséggel, valamint a száz forint eszközre jutó 18,36 forint nyereséggel jóval meghaladták a megyei átla­got. Sőt, a kiváló szövetke­zeti cím várományosai kö­zé kerültek. Helyezésük a dobogó valamelyik fokára várható — mondotta Oláh Gábor, a MÉSZÖV szövet­kezetpolitikai titkárságá­nak helyettes vezetője a március 2-án tartott küldött- közgyűlés résztvevőinek. Évek óta jól, szigorú kö­vetkezetességgel szolgálja két község — Dévaványa és Ecsegfalva — 12 ezernél is több lakosát a szövetkezet. Nagyságrendben a megye többi ÁFÉSZ-éhez viszo­nyítva a kisebbek közé tar­tozik. A nettó árbevétele 1978-ban alig haladta meg a 210 millió forintot. Sőt a kereskedelem egyes ágaza­tai nem érték el a tervezett bevételeket. Néhány száza­lékkal elmaradtak attól, de a kereskedelmi munka fej­lődésében — a tervidőszak éveit vizsgálva — minden tekintetben dinamikus elő­relépés figyelhető meg. Egy olyan szeszélyes évben, mint amilyen 1978 volt, a szö­vetkezet egészéről kiállított ilyen értelmű bizonyítvány méltatja, elismeri a Déva- ványán folyó ÁFÉSZ-mun- kát. Valójában többekben kér­désként vetődhet fel: hogyan lehetséges a tervteljesítésben tapasztalható lemaradás el­lenére is a kiváló cím kö­zelébe kerülni? Kérem, tes­senek csak egy pillanatra idefigyelni: a szemléletváltás révén. Pontosabban, az ÁFÉSZ vezetése tavaly, az év első felében már látta, hogy Dévaványa és Ecseg­falva termelőszövetkezetei az időjárás miatt nehéz helyzetbe kerültek. Vagyis elmaradnak az árbevételi tervek.' A csökkenő vásárló­erő láttán nem volt mást tenni, mint az ÁFÉSZ gaz­daságossági mutatóin javí­tani. Ez egyértelműen abban jutott kifejezésre, hogy csök­kentsék az üzemelés költ­ségeit, a munkaerőből és a munkához szükséges esz­közökből pedig csak annyit A termékszerkezet kor­szerűsítését, a gazdaságo­sabb munka feltételeinek megteremtését, az export bővítését segíti az idén az építőanyagipar 14 vállalati beruházásának befejezése. Egyebek között az abonyi, a Békéscsaba II. és a Teskán- di Téglagyár rekonstrukciós beruházásának átadásával évente csaknem százmillió téglához jut az ország, még­pedig a korábbinál kevesebb energiabefektetéssel, mun­kaerővel, tehát gazdaságos módon. Az építkezések és a betonelemgyárak ellátását segíti évi 220 ezer köbmé­ter osztályozott kaviccsal a hegyeshalmi bánya, amely­nek termékéből a hatékony cementtakarékosságnak megfelelő összetételben ké­szíthetik majd a betont a megrendelők. A lakossági és az állami építkezések jobb csempeel­látását segíti a Budapesti Porcelángyárban befejeződő rekonstrukció, amelynek eredményeként évente 200 000 négyzetméter csem­péhez jut az ország. A Be­ton- és Vasbetonipari Mű­vek miskolci gyárában több mint 90 millió forintot köl­töttek fejlesztésre. Az ered­mény: évente 217 000 köb­méter korszerű és gazdasá­gos vasbetontermék. A kül­földön is keresett porcelán­termékek gyártását fejlesz­tették Herenden és Holló­házán, az üvegipari cikkek hazai ellátását és exportját pedig a karcagi és a Nagy- kanizsai Üveggyárban. így például Nagykanizsán éven­te 18 millió forint értékű hőálló és laboratóriumi üveggel, valamint 23 millió forint értékű gyógy- és vegyszeres üveggel bővül a termelés. Ebben az évben az építő­anyagipar 3960 millió fo­rintot költ — saját erőből és állami támogatással — vállalati beruházásokra. JEGYZET Birka-pör(költ) A merített papíron aranyozott „k” betű. Forgatom a kártyát, a szívem a torkomban dobog. Utoljára akkor jöttem ilyen izgalomba, amikor a Kék fényben valakihez hasonlítottam. Két éjjel nem aludtam, folyton a sziréná­zó autók jártak az eszemben, s kerültem a páncélszekré­nyeket. De ez más! Meghívnak a nokedliszaggató gyár ünnepségére, ahol pontosan 11 órakor (délelőtt) a te­lexgépen egymilliomodszor leütött „k” betűt ünneplik. Amikor mindezt elmesélem éjjeliőr ismerősömnek, fel­háborodik. Igaz, őt még csak ötször ütötték le, de azóta is szédül és ímbolyogva jár. Mit tagadjam, a kíváncsiság erősebbnek bizonyult, s elmentem az avatásra. Szememet és fülemet hegyezve beléptem a feldíszített irodába. A virággal övezett csoda­gép előtt ott ült Bájos Piroska, vérvörös körmén a „k” betűvel, csuklóján egy horganyzott lemezből készült no- kedliszaggatóval. Körülötte az országból, a környékről idesereglett szakértők. Mindenki, akinek köze van a tele­fonhoz, a televízióhoz, hallott a relativitás elméletéről, a tagadás tagadásáról, ért a szennyvíz elvezetéséhez. Néhány óra csodálkozás után átvezetnek a tágas terembe, amelynek falán nokedliszaggatók lógnak. Füllel és anél­kül, kerekre és rombusz alakúra hajlítva. A pohárkö­szöntő elbűvölő, sohasem felejtem. A fővárosból érkezett statisztikus szégyenkezve meséli: először nem akarták el­hinni, hogy éppen itt, ennek a kisközségnek a telexgé­pén nyomták meg egymilliomodszor azt a kecses „k” betűt. Aztán osztottak, szoroztak, négyzetre emeltek és kijött az eredmény. Íme, itt állunk, s e nagyszerű pilla­natban felhajtjuk a kupica pálinkát... hehe... Megkönnyebbülök: ha netán kapatosán állítok haza, a főnököm bizonyára megérti lelkesedésemet, hiszen nem magamért, hanem a közért cselekszem. Ahogy ezen gon­dolkozom, felséges illatokat érzek. „Birka” — mondják a varázsszót néhányan és jó nagyot harapnak a levegőbe. Jönnek a lányok a hófehér tálakkal és megkezdődik a „Ki bírja tovább” elnevezésű népi társasjáték. Az első díj a pörköltet főző Savanyú Gerzson mosolya, aki ve* szít, az a gépkocsivezetőknek fenntartott helyen eheti meg az ebédjét. Már senki sem beszél. Egy-egy nehéz szusszanás kö­zött próbálok megszólalni. Azt kérdezem az üzem egyik dolgozójától: mi is a pontos neve a gyárnak? Erre ő halkan megjegyzi, hogy nem tudja, alig egy hónapja van itt, különben is elég volt neki ennyi idő alatt a birkákat beszerezni. Búcsúzáskor a kapuban megszorítom a kezét: még sokra viheti... -s-s A Szerszámgépipari Művek Budapesti Köszörűgépgyára Nyugat-Európa egyik legismer­tebb szerszámgépgyárával, az NSZK-beli Gildemeister céggel közösen gyárt esztergagépe­ket. A gépek egyes alkatrészeit a külföldi cég szállítja, de a főbb egységek már Budapes­ten készülnek. A jobb minőségű alkatrészek készítése lehetővé teszi, hogy az idén már több mint kilencven százalékban saját gyártmányúakat építhetnek be a gépekbe, így azok gyártása gazdaságosabbá válik. A képen készülnek az esztergagépek (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents